Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-18 / 192. szám
1997. augusztus 18., hétfő HATTER u Megrázó áramszámlák A nem becsült becslések • A rakoncátlan Minta Gabriella • Korrekcióra szorul Lefler György Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt év végén, ez év elején több tájékoztató levelet is kézhez kapott a fogyasztó a TITÁSZ Rt-től. A számlákban hamarosan bekövetkező alaki és tartalmi változásokra hívta fel benne az áramellátó cég a figyelmünket. A mintaként szolgáló majdani számlát Minta Gabriella nevére állították ki, de pár hónap múltán a fogyasztók egy része már morgolódni kezdett a szóban forgó „hölgyre”, s továbbra is sokasodnak a fogyasztók panaszai, merthogy Minta Gabriella bizony olykor ra- koncátlankodik. Méltánytalanság A villamos energia díjának alkalmazásával kapcsolatos panaszok a Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez is eljutottak, de szerkesztőségünket is többen megkeresték ez ügyben. Legutóbb például Nyír- egyháza-Orosról Borsy Zoltán és felesége panaszolta el az őket ért méltánytalanságot. Ahogy mondták, az idők kezdetétől semmiféle kifogásuk nem volt az áramszolgáltatóra, az alkalmazott számlázásra. A számlát a kényelmesnek ígérkező lakossági folyószámla útján egyenlítették ki, mind ez ideig. Most azonban betelt a pohár, s augusztus 11- étől kérték az OTP-nél a TITÁSZ felé történő folyósítás azonnali megszüntetését. Hogy miért? Azért, mert az éven már ötödször kellett befáradniuk a Bethlen Gábor utcai székházba az áramszámla rendezése miatt, s most megintcsak problémák adódtak. De ebben nem ők az egyedüliek, a lakókörzetben többen is hasonló cipőben járnak. Miután otthon tartózkodnak, a mérőóra leolvasása rendszeresen biztosított. Ennek ellenére már két alkalommal (áprilisban és júliusban) csak a következő hónapban jelent meg a folyószámlájukon a fogyasztásuk értéke, természetesen összevonva. Aztán számukra érthetetlenül „becsült számla” is szerepel a már nagyalakú, részletes, grafikonnal is ellátott számlán. Ám Borsyék nem tudnak kiigazodni az adatok között: a hogyan és miért előtt értetlenül állnak. Ebben viszont nincsenek egyedül, magam is eltévedtem a számok rejtekében. Tömbök A TITÁSZ Rt. Nyíregyházi Üzletigazgatóságán Rádai Imre gazdasági igazgatóhelyettestől kértünk és kaptunk magyarázatot, mondhatni afféle lakossági tájékoztatót is egyben. A gazdasági szakember elmondta, hogy IKM-rendelet szabályozza a lakossági fogyasztók részére háztartási célra szolgáltatott villamos energia díjának megállapítását, illetve alkalmazását. — A rendelet egyéves fogyasztáson belül tömböket határoz meg, melyekhez eltérő tarifák tartoznak. Jelenleg nappali fogyasztás esetén az I. tömb 600 kWh/év fogyasztásig 12.10 Ft/kWh; II. tömb 601-től 3600 kWh/év fogyasztásig 14.50 Ft/kWh; a III. tömb 3600 kWh fogyasztás felett 16,80 Ft/kWh, plusz 12% áfa. — E rendelet szerint a tarifákhoz tartozó éves fogyasztási tömböket a számlázás során időarányosan alkalmazzák és egy év elteltével, vagy árváltozáskor végelszámolást készítenek. Az esetleges eltéréseket ekkor rendezik. — A postázott számlákon ez úgy jelenik meg, hogy az éves tömbök 1 napi hányadát (vagyis a 600 kWh 365-öd része) beszorozzuk az elszámolási időszak napjainak számával és a tömbhöz tartozó tarifával, mely összegek a számla „részletes információk” rovatában is megjelennek. Ez az időarányos eljárás lehetővé teszi az eltérő elszámolási időszak (egy hónapnál) hosszabb Balázs Attila illusztrációja vagy rövidebb tartamára való számítást. Nem tökéletes — Tény, hogy a februárban bevezetett számítógépes rendszer, vagyis az új számlázási módunk még nem tökéletes, korrekcióra szorul, ám azon vagyunk, hogy minél hamarabb a fogyasztók teljes megelégedettségét élvezzük e téren. A becsült számlákat májustól vezettük be, amelynek több oka is lehetséges: például a leolvasónak nem volt módjában a mérőállást leolvasni, a leolvasó maga is becsült fogyasztást közölt, stb. Az alkalmazott OPEN-SGC on-line rendszerben a becslés alapján készített számla újraszámlázá- sára is lehetőség van. A lényeg viszont, hogy a becsült számlát vagy számlákat mindig követi a valódi leolvasásokon alapuló számla, vagyis a fogyasztó nem károsodhat. A rendszer tökéletlenségeiből eredő bosszúságok miatt ezúton is kérjük a lakosság szíves megértését. Páll Géza tárcája L ala kimondottan kutyaellenes. Azaz így nem egészen hiteles a minősítés. Inkább úgy mondhatnánk, idegenkedik a kutyától. Még egy aprócska zsebkutya is meg tudja ré- miszteni. Ennek talán az lehet oka, hogy gyermekkorában sokszor megkergették a virgonc kedvű ebek. Ok soha nem tartottak kutyát, Lala mindig kellő távolságról szemlélte a játszadozó négy- lábúakat. Ez valahogy megmaradt a későbbi időkben is. Ezért is lepődtem meg, amikor hosszú idő után újra találkoztunk, egy apró vakarcsot sétáltatott. De az is lehet a szőrmók sétáltatta őt. Inkább úgy tűnt, ez utóbbi illett a helyzetre. Mindenesetre amikor megláttam Lalát, valamit magyarázott a szármáknak, az pedig, mintha pontosan értené, még a szavak, hangsúlyok árnyalatait is, úgy nézett rá, mint gyermek az apjára, aki őt ellátja jó tanácsokkal... — Ne tévesszen meg a látszat. Amit, vagy inkább akit itt látsz, az nem egy kutya... — nevetett már messziről, mert az arcomra lehetett írva az irdatlan csodálkozás. De mire odaértem, és a ritkán találkozó emberek mohóságával elkezdtük mesélni mi is történt velünk, amióta nem láttuk egymást, az ebről egy kicsit megfeledkeztünk. Inkább én kérdezgettem, ő pedig mesélt. Kiderült, nem olyan rég feladta a városszerte ismert magányát, tízévi egyedüllét után újra megházasodott. Ez a második háItt a nosztalgikus elbeszélés néhány percre megszakadt, mert a vakarcs égtelen ugatásba kezdett, majd kitépte magát a gazdi kezéből. Persze, meglátott vagy inkább megérzett egy másik kutyát, egy másik nemű kutyát... Végül sikerült lecsillapítani, még ugrált néhányat, zassága, mint mondta, tökéletesen kielégíti. De nem volt könnyű megtalálni az igazit. Többször is feladta a reményt, de a másik énje mindig kihúzta a gödörből, mondván csak kell lenni valahol egy olyan nőnek, akivel ő boldog lehet. De hol van az illető? — Végső elkeseredésemben már a házassági hirdetéssel is megpróbálkoztam, de nem nagy sikerrel. Igaz az elején barátnőt, élettársat kerestem. Érdeklődő akadt bőven, de nem részletezem, tartós kapcsolat egyikből sem lett. Aztán rájöttem, minél jobban keresgéli az ember a másikat, annál kisebb az esély, hogy meg is találja. Rábíztam a véletlenre, vagy a segítségemre siet vagy nem.... villogott a szeme, mint a szerelemre vágyó kutyáknak szokott, aztán elhallgatott. Talán tudat alatt megsejtette, hogy a gazda őróla akar mesélni, mint főszereplőről, s ilyenkor illik szemérmesen hallgatni. De a dolog azért kutyáék- nál sem ilyen kézenfekvő, a gerjedelem nem múlik el olyan hamar. Még percekig nyugtatta, becéz gette a gazdi, míg megnyugodott. Ekkor Lala egy hirtelen, akár drámainak, vagy inkább lírainak tetsző mozdulattal rámutatott a lábunk előtt gubbasztó szőrmókra... — Akár hiszed, akár nem, ennek a kis kutyának köszönhetem a boldogságomat. O hozott össze a feleségemmel. Azt is mondhatom, ő volt a házasságközvetítőnk... Egyszer ültem a parkban, a kedvenc könyvemet olvasgattam, s egyszer csak leült elém ez az okos kis jószág. Hogyan választott ki épp engem a sok ember közül, nem tudom. És nem tágított. Hiába hívogatta, csalogatta a gazdája, a leendő feleségem. így ismerkedtünk meg. Azért mondtam az elején, akit itt látsz, az nem is kutya, hanem kutya képében megjelenő ember, aki elhatározta, hogy jót tesz a magányos szívekkel... Szép befejezés ugye? Már le sem merem írni a folytatást, mert az olvasók lírai befejezéshez szoktak. Joguk is van hozzá. De a valósághoz is. Nemrég újra találkoztam Lalával. Eb nélkül, s ami nála szokatlan, öltönyben, nyakkendővel loholt a bíróság épülete előtt. zaggatott, félszavak- V kai, ideges tónusban kJ szinte odavetette: mindennek vége, válnak, mégsem ez az nő az igazi... Majd ösztönösen a lába elé nézett, mintha most is ott lenne a már megismert vakarcs. Aztán csöndesen csak annyit mondott... — Mindennek a kutya az oka. Ha akkor nem jön oda hozzám... István hangja A ugusztus 20-án az országalapító szent király emlékét idézzük századok óta. Vaskos könyvben lehetne csak elmondani, hogyan ünnepelték a változó korokban. És ebből elsősorban nem az derülne ki, milyen vonásokkal ruházták föl első királyunkat, hanem az, milyenek voltak a mindenkori ünneplők. Mert az ünnepeken magunkat mutatjuk meg, hogy kik vagyunk, mit akarunk, mire kívánunk büszkék lenni. Újra és újra megkíséreljük a lehetetlent, szembenézünk a nagy királlyal. Most már láthatjuk az új tízezer forintos bankjegyen is a képmását. Igaz, a szent koronát sajnálták tőle a készítők, töprenghetünk így, jelent-e valamit, hogy innen elmaradt a magyar államiság sok évszázados jelképe. Nézzük a királyt, s mintha ő is nézne bennünket, mai magyarokat. Vajon mit tudnánk neki mondani, ha országjáró útra kellene kísérnünk? Látná a lakótelepek házsorai között sörösüveggel tévelygőket, a hulló falvakat, a szegénység szinte föltartóztathatatlan teijedését, másutt pedig a kivagyiság új palotáit, az autócsodákba huppanó elegáns hölgyeket és urakat. Sokat hallhatná a tévéből, rádióból, az újságokból a jog- államiság és az Európa kifejezést. Demokrácia, polgárok, jogok és törvények. Nem volna olyan nehéz a Szent Ist- ván-i államszervezés óriási teljesítményével kapcsolatba hozni az említetteket. Persze figyelembe véve a figyelembe veendőket, ezer esztendő különbségét. A jog és a törvények voltak a középkori magyar királyság megteremtésének legfontosabb alapjai. És ma is így adhatnánk meg a modem demokrácia legrövidebb meghatározását: demokrácia egyenlő a törvények uralmával. De uralkodnak-e nálunk mostanában a törvények? Bizony erre a kérdésre elég keserves a válasz. Az európai uniós irodákban csakúgy, mint a honi kocsmákban eléggé elterjedt az a vélekedés, hogy nálunk az élet megannyi területén uralkodik a korrupció, a törvényeket kedvük szerint szegik meg a polgárok, amiben gyakran az állam hatóságai mutatnak példát. (Igaz, megrovást is kaptak azok a külügyminisztériumi tisztviselők, akik hazacsempésztek egy nemzetközi körözés alatti személyt). A jogszolgáltatás gyakorlatában rendre az erősebb, a gazdagabb, a befolyásosabb jogai érvényesülnek. Pedig vannak törvények, az elmúlt években garmadával születtek a demokratikus és piacgazdasági normáknak megfelelő jogszabályok. De milyen magyar társadalomnak kellene betartania őket? Olyan polgároknak, akik alapvetően más körülmények, szabályok között nőttek föl. Egy olyan világban, ahol egyenlőségről beszéltek, de mindenki tudja, a szavak és a valóság között vajmi kevés a kapcsolat, a legfontosabb az, ki-ki találja meg a maga kiskapuját, lehetőleg áthágván a törvényeket. így kezdett el tévelyegni a magyar társadalom nagyobb része az új körülmények között. Azon már igazán nem is csodálkozott, hogy ugyanazok a tegnapi és a mai monopóliumok birtokosai. így volt ez mindig, és ezután is így lesz — a tűrésre edzett népnek úgy tetszik, elég az efféle bölcsesség. De miért nem volna elég, amikor a gör ögtüzesnek látszó rendszerváltozás csak arra volt jó, hogy eltakarja a hosz- szabb ideje tartó súlyos válság kikerülhetetlen következ- . ményeit? Lemaradásunk a boldogabb Európától nem tegnap és nem is 1990-ben kezdődött, hanem jóval korábban. Száz évvel ezelőtt vagy akár ötvennel is Budapest korántsem volt annyira elmaradva Bécstől, mint manapság. Ne csak az anyagi javakra, az életszínvonalra és a fizetésekre gondoljunk. Hanem arra, hogy mekkora különbséget jelent, hogy ott megvan a társadalom „szövete”; közös értékek, viselkedésminták valaminő minimuma. Továbbá olyan, nálunk szinte teljesen feledésbe merült fogalmakra, mint korrektség, bizalom — mind az érintkezésben, mind az intézmények és az egyén kapcsolataiban. Nem beszélve a munka kultúrájáról, a szervezettségről. A gondolkodás, a mentalitás nem fog egykönnyen átalakulni. így pedig nemigen számíthatunk többre az európai integráció rokonszenvesen hangzó távlatában, mint egyfajta bedolgozói szerepre, hiszen a munkaerő nálunk olcsóbb, és közelebb vagyunk Nyugat-Európához, mint az ázsiai Távol-Kelet. Panaszkodó ország lettetek, vélem hallani István király dörgő hangját. Ha magatok nem tudtok segíteni sorsotokon, mástól ne várjatok segítséget! Szent Istvánnak volt ereje és bölcsessége, hogy európai és keresztény országot alakítson népéből. Ezer esztendővel később abban bízhatunk, hogy képesek leszünk változtatni sorsúinkon. Kiss Gy. Csaba Csak tudnám, hogy mi alapján nevezték ki főnöknek... Ferter János rajza ■ ■: ? mm liMj alfélre a himhali MCI 1% Cl I w ff Cl UpIotV I MCI
