Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-15 / 190. szám

1997. augusztus 15., péntek HATTER Bizakodó dohánytermesztők Gond, hogy kevés engedélyezett szerből válogathat a termesztők tábora Nézőpont Nyéki Zsolt Nagykálló, Szakoly (KM) — Az egész megyét bejárták a napokban a Nyidofer Rt. ag- ronómusai, akik a közelgő felvásárlás tükrében értékel­ték az ide év termesztési ta­pasztalatait, kísérleti ered­ményeit. A megyei körút több szem­pontból is aktuális volt: jövő héten megkezdődik a dohány átvétele, a mesterséges szárítá­sú Virginia leveleit augusztus 25-től adhatják le a gazdálko­dók. Éppen ezért a nagykállói te­lepen mintacsomó-bemutatón ismerhették meg a szakembe­rek, milyen követelményeket támaszt a Nyidofer az idén megtermett dohány minőségé­nek meghatározásánál, osz­tályba sorolásánál. Ügyelni a tripszre A másik időszerű témát az idei kutatások és kísérletek helyi eredményeinek megtárgyalása adta. A szakolyi dohánytábla szélén dr. Jenser Csaba, a ma­gyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Intézetének kutatója ismertette itt végzett munkájának lényegét. Szavai­ból kitűnik: a paradicsom bronzfoltosságát okozó vírus nyomán jutott el a dohányhoz, ugyanis a vírus egyik legis­mertebb terjesztője a dohány- tripsz. Ez a kapcsolódás már a pa­lántanevelés időszakában ko­moly gondot okozott, a kiülte­tés idején pedig fokozott véde­kezést követel a termesztőktől. Különösen akkor, ha figye­lembe vesszük azt is: a somkó- rótól az árvacsalánig nagyon sok gyom gazdanövényként ismert. — Alapprobléma a dohány növényvédelmében, hogy ke­vés a rendelkezésre álló szer. Hiába engedélyeztettek Ma­gyarországon több mint 500 készítményt, ha a dohánykul­túrában alig ötvenből válogat­A gondosan művelt táblákon szinte eltűnnek a hánylevelek között szakemberek a do­A szerző felvétele hatunk — említ egy szakmai buktatót Fekete Tibor, a Nyi­dofer Rt. főagronómusa. A ter­mesztő, illetve termeltető cé­geknek közvetlen kapcsolatot kell keresni a növényvédő sze­reket gyártó cégekkel, s az ajánlott készítményeket meg­próbálják beilleszteni a helyi termesztéstechnológiába. Az ilyen jellegű kísérletek egyik színtere a szakolyi tábla is, amelyet az Agro-Medic Bt. művel, nem is akármilyen eredménnyel. A gyönyörű ál­lomány, a hatalmas levelek legalábbis erről árulkodnak. Jobb a termés — Jó gyakorlatot vezetett be a Nyidofer, amikor területi ag­ronómiái vezetőit termesztési feladattal is megbízta. így job­ban elfogadják a körzet gaz­dálkodói a jótanácsokat, hite­lesebb a szavunk, s persze egy szép tábla a dohánytermesztés legjobb reklámja — mutat jo­gos büszkeséggel a levélerdő­re dr. Maczkó György, a bt. ügyvezetője. Ő maga 650 hek­tár dohány termeltetéséért fe­lelős, s az csak természetes, hogy a termesztés mellett örömmel adott teret a fajta- és technológiai kísérleteknek is. — Az idei szezon nehezen indult, a palántanevelést hűvös idő nehezítette, s a kiültetés­kor további lehűlések késlel­tették a növények eredését, fejlődését — mondja ezt már Bujdos László, aki Apagy- Nyírtét körzetében képviseli a termeltető céget. Értékelését viszont jobb hírekkel folytatja: a tenyészidőszakban 250-300 mm csapadék hullott, mond­hatni megfelelő időpontokban és eloszlásban. A sok eső vi­szont jelentősen megnövelte a növényvédelem költségeit, hi­szen a párás meleg klíma ked­vezett a peronoszpórának, de a levéltetvek is szépen szapo­rodtak idén. Egyes területeken a burgonya „Y” vírusa is gon­dot okozott. Mindent összevetve el­mondható: az elmúlt négy-öt év legjobb termése ígérkezik dohányból, úgy mennyiség­ben, mint minőségben. A beta­karítás egy-két hetes késéssel indult, a termesztők többsége elvégezte a tetejezést és kacs­mentesítést. Jég eddig három alkalommal riogatta a gazdá­kat, Kisvárda és térségé­ben, nyíregy­háza környé­kén valamint legutóbb Nagykálló, Kállósemjén és Geszteréd körzetében okozva (né­hol komoly, 100 százalé­kos) károkat. — Sajnos, a kárt szen­vedett gaz­dák közül csak kevesen kötöttek biz­tosítást. A Nyidofer ál­láspontja az: a jégverte táblákról is be kell taka­rítani a meg­maradt termést, mentve, ami még menthető — veszi vissza a szót Fekete Tibor. A vihar­kár viszont ismételten felhívja a figyelmet a túlzott termelői kockázatvállalásra: sokan szolgáltatják ki magukat a ter­mészet szeszélyeinek, pedig a biztosítás díjának közel har­mada pályázat útján visszasze­rezhető. Magasabb ár A legfrissebb becslések sze­rint az országosan várható 7,5 ezer tonnás termésből mintegy 6 ezer tonna megyénkben te­rem meg. Ez természetes, hi­szen az 5 ezer hektárnyi hazai dohányföld csaknem 80 száza­léka megyénkben, illetve kör­zetében található. Nagyon sok család erre a növényre alapoz­za megélhetését, számukra ép­pen ezért jó hír, hogy a jó mi­nőségű leveleket magasabb áron adhatják le ebben az év­ben. A Hevesi fajta esetében 40, a Pallagi fajták 62, míg a Kerti 35 százalékkal ér idén többet a Nyidofemél. Ami még a hátralévő időben gondot okozhat, az a jégeső, az „Y” vírus és a korai fagy. Páll Géza táfcájii r alálgatom, milyen ne­vet is adjak az érzés­nek, hangulatnak, amely akkor keríti hatalmá­ba az embert, ha a lakóhelyé­től távol, több száz kilomé­terre váratlanul egy földivel találkozik. Meglehet, itthon hónapok vagy évek óta nem látták egymást, s egyszer csak az ismerős arc felbuk­kan a Balaton-parti városka utcáján, s elhangzik a köz­helyszerű szöveg. —Nahát, milyen kicsi a vi­lág... Rácsodálkozunk egymás­ra, otthoni dolgokról kez­dünk beszélgetni, mintha csak tegnap váltunk volna el. Egymás szavába vágva me­séljük, melyik üdülőben va­gyunk, milyen az ellátás, mennyibe kerül a szállás, ki­nek kedvez és kinek nem ked­vez a horgászszerencse. Nemrég Balatonlellén futot­tam össze földiekkel. Az egyik társaság, öt család évek óta együtt tölti a nyár egy részét. Egy görög úton barátkoztak össze. — Még van egy dolog, ami összehozta a társaságot — magyarázta az egyik asz- szonyka. — Együtt kosaraz­nak a gyerekeink, és egy suli­ba járnak a Zrínyi gimnázi­umba. Sajnos tegnap az egyik családnak haza kellett menni, mert érni kezdett a barack a kertjükben... Később már onnan ismer­tem meg a parton mindig együtt lévő társaságot, hogy valakinek a fején, több fejen is láttam egymás után egy hajóskapitányhoz illő sapka volt. Ez talán a kabalájuk. Az is lehet, ezt nem kérdeztem meg, aki aznap a sapkát vi­zetváltozás igénye. Amikor nem az itthoni megszokott házakat, utcákat, arcokat szeretnénk látni, hanem új, ismeretlen utcákat, arcokat. Jó kimozdulni is a megszo­kott környezetből, ahol igen sokszor egyhangúvá, akár unalmassá is válnak az egy­mást követő hétköznapok. Talán egy-két ismerősömet meg is bánthattam, amikor jó Távol is otthon selte, az volt a parancsnok... Mindenesetre, amikor a par­ton nézelődtem, vagy éppen a vízben úszkáltam, néhány nap múlva már kerestem a hajós sapkát. Aztán az egyik délután meghívtak egy nyír­ségi módon főzött halászlére is. — Egy kicsit otthon érez­zük magunkat — mondták a nyíregyházi barátaim, több­ségét személyesen korábban nem ismertem. Később sem akartam mint illetéktelen hozzájuk csapódni, de egy ki­csit irigyeltem őket, mert eb­ben az elidegenedő világban megtapasztaltam, a barát­ság, a társaság iránti igény nem veszett ki belőlünk. Még akkor is igaz ez, ha létezik egy másik igény is, a környé­két éve sétálgattam az egyik távoli üdülővároska utcáin, egyszer csak szembe jött ve- lem a két ismerős arc. Ter­mészetesen az öröm mondat­ta velem, nem a csalódottság a játékos szavakat. — Eljövök jó messzire, hogy ne lássak ismerős arco­kat, erre ti épp most és épp itt üdültök, ahol én — kiabál­tam már mesziről. Persze a szavak tónusa elárulta, hogy nagyon is örültem nekik és ők is nekem. Néhány perc múlva már legalábbis szavakban el­rendeztük a világ, a megye, a város sok gondját-baját, vé­gigszáguldoztunk az éppen közszájon forgó pletykákon és egy pohárka rizlinget is megittunk a véletlen találko­zás örömére. S milyen érde­kes, azóta itthon talán egy­szer futottam össze velük. Ta­lán egyre nagyobb ez a vá­ros, vagy mi vagyunk túl sie­tősek, más úton járunk. Nem tudom. De azt igen, amikor a már szóbahozott legutóbbi balatoni üdülés és halászlé­evés után másnap sétálgat­tam a leilei főutcán, ahol a 7- es műút forgalma elképesztő mértéket öltött, a stoptáblá­nál fékező teherkocsi vezető­je ugyancsak integetett fe­lém. Mivel nem figyeltem oda, megnyomta a dudát is... Egy ismerős nyíregyházi arc a szomszéd házból, akivel legalább egy éve még az ut­cán se találkoztam. Nem is tudom melyikünk örült job­ban a másiknak. A zóta eszembe jut, va­jon egy matematikus a közismert valószínű­ségi számítással meg tudná-e mondani, mennyi volt az esé­lye annak, hogy épp akkor érjek a leilei főutca kereszte­ződéséhez, amikor abban a másodpercben ér a stoptáb­lához egy nyíregyházi kocsi. A sofőr intett is, nemsokára fordul vissza, akár jöhetnék is vele haza... De hát ebben a néhány másodpercben én már otthon éreztem ma­gam... Gatyás kútja V alószínű sosem fogom már megtudni miért hívták szülőfalumban Gatyás kútjának azt a fúrott kutat, amelyikből a vizet hordtuk, mikor a környéken nem lakott Gatyás nevű család, a szomszédos kovácsmes­tert pedig éppen hogy nem lehetett annak nevezni. De most nem is ez a lényeg, hanem a kút, amelyikre több kilo­méteres körzetből jártunk, mert az udvari ásott kutakban a jószágnak megfelelő mennyiségű víz volt, de ivásra, mos­dásra, mosásra már nem volt alkalmas. A kútra járás arról az információról jutott eszembe, ame­lyiket tegnapi lapunkban olvashattunk, hogy tudniillik a Nyírségvíz Rt. elzárta a vizet Nyíregyháza egyik ötvenhat lakásos épületében, továbbá a vele egy főmérőn lévő két szomszédos épületben. Amikor a panaszt hallottam, őszin­tén szólva nem akartam hinni a fülemnek, mert ha az saj­nos közismert is, hogy sok család nem tudja, talán néhány nem is akaija fizetni a szolgáltatási díjat, de azt nem gon­doltam volna, hogy néhány, de akár a lakók felének ha­nyagsága vagy szegénysége miatt azokat is büntetheti egy szolgáltató társaság, akik nem bűnösek. Műszaki dolgokhoz analfabéta lévén nem tudom van-e mód rá, hogy minden lakásnak külön vízórája, külön elzár­ható csapja legyen, de azt tudom, hogy a gáznál, a villany­áramnál ez rég megoldott dolog. Vagyis ott megteheti a szolgáltató, hogy büntet, hiszen csak az kapja a büntetést, aki megérdemli. A víz esetében ezek szerint még nem jár­ható ez az út, hisz akkor — tételezzük fel — minden bi­zonnyal hasonlóképpen cselekedett volna a szolgáltató tár­saság. De nem járható az út sem, amit a Nyírségvíz lépett. Nem tudom van-e példa rá az országban, hogy megbüntették volna a szolgáltató vállalatot, amiért olyanoktól tagadja meg a szolgáltatást, akik rendszeresen fizetnek, ráadásul olyan szolgáltatást, amelyik közegészségügyi szempontok miatt nem is pótolható akárhonnan. Jogszabály ugyanis van rá. Talán megérné akár egy próbaperrel is megérhetni ezt a vízelzáróval. Balogh József Kutyatérkép A z ember olykor alig ismeri ki magát e megbolydult világban, emiatt gyakorta kutyául érzi magát. Né­ha, bizony az életünkben elkelne egy-egy eligazító térkép, amelynek segítségével, különösebb bolyongás nél­kül, rögvest a kívánt útra térhetnénk. Arra az Ausztriából érkezett hírre viszont az ebeink is csak elismerően vakkantanának, miszerint Bécs külön e célra készült várostérképekkel látja el a kutyatulajdonoso­kat ingyen és bérmentve. Ebből a gazdik megtudhatják, hol sétáltathatják vagy futtathatják kedvenceiket a hivata­losan kijelölt helyeken és sok más, hasznos információhoz is hozzájuthatnak. Külön lista jelzi, hogyan lehet olyan au­tomatákat találni, amelyekből a ,.kutyagumi” előírás sze­rinti eltakarításához szükséges eszközöket megszerezheti a hirtelen szükséget szenvedő gazdi. A jó tanácsok között nevelési ötletek szerepelnek, s azt is megtudhatja a kutya- tulajdonos, hogy az ebadó felét megtarthatja, ha iskoláztat­ja kutyáját. Nem célom tüzet szítani, de a tapasztalataim azt mon­datják velem, hogy az a bizonyos iskoláztatás nálunk né­hány kutyatulajdonosra is ráférne, akik nyugodt lelkiisme­rettel hagyják a liftben ebük vizelettócsáját felszáradni, engedik a játszótérre piszkítani, s ugyancsak ott, a ping­pongasztal tetején végzik kedvencük gondos kifésülését, otthagyva a maréknyi szőrcsomókat. Persze, ezek ellen­példájával is találkoztam már, és akik legalább olyan szí­vesen vennék a hasonló hivatali gondoskodást, mint azt a bécsi gazdik tehetik. A bécsi példa kétségtelenül elismerésre méltó, mitöbb, követendő, ám nekünk előbb még egy egészen más rajzo­latú térképre lenne szükségünk. Amit persze, együtt kell megrajzolnunk, s ha lehet, minden eddigitől remekeb(b)ül. Lefler György Magyar zsebesek Ferter János rajza CHW WflMS* 111 ííáHT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents