Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
1997. augusztus 2., szombat HÁTTÉR Bűnös gyerekek, felelős felnőttek Kovács Éva w ' Nyíregyháza (KM) — A hazai bűnözés mára politi- : kai kérdéssé lett: minden elemző egyetért abban, hogy a közrend, közbiztonság nem egyszerű részterület, de fokmérője az 'ország állapotának is. Eme állapotot mind gyakrabban jellemzik a fiatalkorúak, a gyermekek által elkövetett bűnök, bűnesetek. A statisztikák azt mutálják. hogy az összes bű- nők között mind nagyobb számnak azok, amelyek e korosztály számlájára írhatók. Ki felelős ezért? Csak a gyerekek, netán a felnőttek, a szülők is tehetnek arról, ha a fiatalkorú a vádlottak padjára kerül? Lutter Sándor, százados, a Nyíregyházi Városi Rendőr- kapitányság bűnmegelőzési és akció alosztályának vezetője: 1 — A statisztikák beszélnek, s bizony nagyon szomorú dolgokat mondanak. 1997. első fél évében a megyében 488 fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmény történt, ebből 168 Nyíregyháza és vonzás- körzetére esik. A gyermekkorú elkövetők száma összesen 161, a városé 57. Ez. a szám az összes bűnelkövetők 11,2 százaléka, ami igen magas, egyre emelkedik. Emiatt is alakult, illetve mostanra bővült alosztályunk feladatköre, mely a fő hangsúlyt a fiatalkorúak ügyeire helyezi. Komoly és egyben szomorú tendenciákat figyelhetünk meg, ha a témát elemezzük. Leggyakoribb elkövetők az intézeti gyerekek és fiatalok, akik az. intézményből megszökve létfenntartásuk fedezése miatt lopnak, rabolnak. Legalább ilyen fontos ok a rossz családi háttér, amikor e korosztály tudatosan követi el a bűnöket, sokszor sajnos épp a felnőttek hatására, illetve biztatására. Vannak esetek, amikor kiderül: a fiatalkorú büntethetetlenségét kihasználva egyesek a gyerekekkel, fiatalokkal végeztetik el a rablást és lopást, vagyon elleni cselekedetet, mely sokszor igen egyszerűen indul. Súlyosabb esetek akkor történnek, amikor galeribe, bandába tömörülve bűnöznek a fiatalok. Csak ebben az évben hat-hét ilyen csoportot derítettünk fel, s az ügyek vizsgálatakor rendre kiderült: egyes szülők egyáltalán nem foglalkoznak gyerekeikkel, nem érdekli őket, miből telik neki drága holmikra, olykor észre sem veszik, ha csemetéjük egy-két napra eltűnik. Rendkívül nagy veszély a diszkóvilág, ahol a 14 és 20 év közöttiek nagy része szórakozik. Állítom, némely szülőnek fogalma sincs arról, milyen körülmények között tölti idejét diszkózáskor gyermeke. Ezeken a szórakozóhelyeken legelfogadottabb ital a wisky és a Read Bull keveréke, miközben őrjítő hangerővel szól a techno, olyan hang- és fényzavar van, hogy a gyerekek nem látják, nem hallják egymást, csak ugrálnak estétől reggelig. Csoda-e, ha utána két napig alszanak, s ugyan mi az oka, hogy egyes szülők még erre sem kapják fel a fejüket? A diszkóhoz szorosan kapcsolódik a bűnözés, mert aki nem tudja a rá valót szépen beszerezni, az megszerzi csúnyán is. Komoly veszély, hogy a fiatalok ráadásul nem is tudják, mire adják ki a pénzt. Jó magyar szokás szerint mindent hamisítunk, a drogok, bó- dítószerek sokszor ismeretlen eredetűek: nemrég épp emiatt halt meg majdnem egy gyerek. Sokat gondolkodunk a megoldáson, ami nagyon nehéz dolog. Az egész évben dologtalanul, feladat nélkül tengődő gyermekek, fiatalok nemcsak céltáblái, de tettesei is a szaporodó bűnöknek. Nehezíti a dolgot, hogy a felderítés, az ügyek feldolgozása erőnk nagy részét elviszi, pedig igazi a megelőzés lenne. — A fiatalkorú bűnözés mértéke nő. Ez magyarázza, hogy a témával foglalkozó csoportunk létszáma a jelenlegi háromról rövidesen ötre nő. A helyzet egyre romlik, ugyanakkor tény, hogy módosult a témával kapcsolatos büntetőeljárási törvény is. Összességében elmondható, hogy a fiatalkori bűnök legfőbb jellemzője a vagyonel- lenesség, a lopás, rablás. Ez persze nem új felfedezés, s nem következménye annak sem, hogy esetleg hazánkban, így a megyében is rosszabbodott a megélhetés. A garázdaság főleg csoportosan és főleg szórakozóhelyeken fordul elő. A fiatalkori bűnözésben két korosztályt különböztetünk meg: a gyerek- korúakat, 14 éves korig, akik a Büntető törvénykönyv szerint nem büntethetők. Amíg az illető a 14. életévét be nem tölti, a vizsgálat egy nyomozást megszüntető határozattal zárul, melynek egy példányát a gyámhatóságra is el kell küldeni. Az úgynevezett védő-óv- intézkedések ez esetben a figyelmeztetéstől az állami gondozásba vételig terjednek. Változatlanul él a szabály, hogy a szülő törvényes képviselő felelősséggel, az anyagi kár megtérítésével tartozik. A 14—18 év korú bűnelkövetők már felelősségre vonhatók, bár rájuk külön rendelkezések vonatkoznak, melyek kizárólag az életkorúkkal függenek össze. Speciális eljárási szabály, hogy a fiatalkorúak ügye védő nélkül nem tárgyalható, s hogy a törvényes képviselő, szülő minden esetben jelen lehet. A bűncselekmények összetétele jelentősen nem változott, az elkövetés jellege azonban igen, és sajnos negatív irányban: egyre több a csoportos elkövetés, a sorozatjel- legű, az erőszakos bűncselekmény, a mind durvább agresszivitás és szinte kivétel nélkül a szeszes ital, illetve a drog jelenléte. Komoly motivációt jelent a baráti kör, a környezet. Legsúlyosabbak azok az esetek, amelyeknél a gyermek, illetve fiatalkorú társaságnak egy, már büntetett előéletű felnőtt vezetője van. A család, a szülők hatása rendkívül fontos, a válás, az ital, a rendezetlen családi élet mind-mind hatással van a fiatalkorú bűnözésre. A büntetések kiszabásakor igen lényeges a bírók szerepe, akiknek célja általában az, hogy a meghozott ítélet főképp a nevelést szolgálja. Bellméné Szabóira rendőr törzszászlós, a DADA- program felelőse; — A DADA szó mozaikszó, a dohányzás, az alkohol és az AIDS szavak rövidítéséből keletkezett. Amerikából származik, Magyarországon 1993 óta, Nyíregyházán, illetve a megyében 1995. óta létezik. Jelenleg két iskola hat osztályában, alsó és felső tagozatokban folyik a felvilágosítás, szeptembertől újabb iskolában, újabb három osztályban indul útjára a program. Legnagyobb haszna, hogy életkorra szabottan, nyolc évre bontva nevel a biztonságra, a széles körű megelőzésre, miközben személyiségfejlesztő feladatokkal, szituációs játékokkal az életre nevel. Arra, hogy a gyermek tudjon nemet mondani, visszautasítani, kikerülni a bajt. A foglalkozásokon felhívjuk a figyelmet az alkohol, a kábítószerek káros hatásaira, tüneteire, és következményeire, de oktatunk közlekedési ismereteket, s megtanítjuk a gyerekeket arra, bajba jutva kihez fordulhatnak segítségért. Szomorú tapasztalatokat szerzünk az órák során. Nem ritka, hogy az általános iskola negyedik osztályosa már ismeri a sör, a pálinka izét, a cigaretta füstjét, zamatát. Nehezíti, és nagyban lerontja munkánk eredményét, hogy ha ezekről a veszélyekről beszélünk, a szülők negatív példája többet ér el minden szónál. Hiába beszélünk mi az alkohol káros hatásairól, ha a gyermek ilyen családba született, s mióta megvan, csak részeget lát maga körül. A szülői felelőtlenség egyébként is a legnagyobb okozója a fiatalkori bűnöknek. Kiss Endréné, a nyírbátori Éltes Mátyás Általános iskola és Diákotthon, Speciális Szakiskola kollégiumának vezetője: — Iskolaidőben háromszáz, ezekben a nyári hónapokban százötven gyermek lakik nálunk. Utóbbiak között alig akad árva, szinte valamennyien állami gondozattok, akiknek vagy csonka a családja, vagy van teljes, csak éppen gondoskodni nem tudnak, nem akarnak szülötteikről a vér szerinti szülők. Félévestől huszonkét éves korig élnek nálunk a gyermekek, akik között sok a testvér. Szerintem a bűnözés nem gyakoribb a mi gyerekeink között sem, mint más közösségekben. Régebben még megesett, hogy ha a helyi ABC-ben lopáson értek egy kiskorút, akkor rögtön nekünk szóltak. Egy biztos: az intézmény anyagi körülményei nem rosszak, igyekszünk minden tőlünk telhetőt megadni az itt lakóknak. Mégis sokan vágynak haza, emiatt bizony gyakoriak a szökések. A szünidő eddigi részében már három estben kellett visszzahoznunk szökésben lévő gyermekeket, akik nem azért indultak útnak, mert nem szeretnek itt lenni, hanem azért, mert ennél is jobban vágytak haza. Ebben az iskolában szakmát is tanulnak a fiatalok. Nagy gond, hogy olykor a legjobbaknak is nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk munkát találni. Ilyenkor a társ- intézménybe, Tiszadobra küldjük a fiatalokat, ahol tovább folytathatják a tanulást. Nagy probléma az életkezdés. Az összegyűjtött családi pótlék megkönnyítheti ugyan a fészekrakást, de igazi megoldást nem tud nyújtani. Sok gyereket ismerek, sokukkal beszélgetek. Az, hogy közülük, intézetisek- ből kerülnek ki a bűnözők, nem jelenthető ki kerek-perec. Ha mégis így lenne, annak szerintem nem a gyerekek, elsősorban a körülmények, a szülők az okai. Ahol vannak, ott azért, mert olyanok, amilyenek, ahol nincsenek, ott hiányuk jelenti a gondot. Sokszor tapasztalom, hogy az anyagiak megteremtésére a normálisnál nagyobb gondot fordítanak némelyek. Százasokat, ezreseket adnak gyermeküknek, de egy szabad félórájuk nincs, hogy meghallgassák gondjait. Ez az igazi probléma, s nem csak a családokban, a hozzánk hasonló intézményekben is. A törődés, a szeretet hiánya valóban lehet melegágya a bűnözésnek. Kelet-Magyarország & amim m mm. £ UlkVIIAIIN# iiCi wn ír Szüfrazsettek lettek N em tudom, miben reménykednek. Nyilván mindenekelőtt a napokban első ülését tartó tárcaközi bizottságban, amit bizonyára megnyugtatásul hoztak létre. A kormány mostantól megkülönböztetett figyelmet kíván fordítani a nők esélyegyenlőségére. El kellene végre érni azt, hogy a munka világában és a döntéshozatalban a női dolgozók ne legyenek hátrányos helyzetben sehol — mondják. Ezek szerint most nem áll valami jól a gyengébb nem szénája; mondhatni, nehéz idők járnak ránk. A mai kínálati munkaerőpiacon, ha van lehetőség, (néhány klasszikus munkakör kivételével), nemigen választanak szívesen a cégek fehér személyt. Van, hogy kerekperec feltételül szabják: a jelentkező hímnemű legyen. Mert a nőkkel, akik az élet egyéb területén tudvalévőleg minden egyes szerepükben nélkülözhetetlenek és fontosak a férfiak számára, munkavállalóként csak baj van. Ha fiatalok, azért. Mert ha férjhez mennek, akkor majd hamarosan szülnek (bár szülnének minél többször), de előtte táppénzre, aztán gyesre, aztán gyakorta újra táppénzre mennek. A gyerekek számával a gond egyenes arányban nő. így akár egy évtizedre is bizonytalan pontjai a munkaszervezetnek. No meg minden hónapban néhány napra labilisak, rapszó- dikusak. Életük alkonyán a legtöbben meg kibírhatatla- nok... Ezt persze, mind a férfiak állítják. Örvendetes jelenségnek tartják, hogy a vállalkozások tulajdonosainak 40 százaléka nő. Ez azt is is jelzi, sok apunak van oka arra, hogy az asszony legyen az aláíró... Tény, hogy sok nő próbál meg saját sorsát kezébe véve úrrá lenni az alaptalanul és igazságtalanul egyenlőtlen helyzeten. Ezek a modem magyar szüfrazsettek egy olyan országban „cipelik a táblát”, ahol csak minden tizenegyedik parlamenti képviselő és minden tizedik polgármester szoknyás, ahol az említett feminista testület férfi miniszter keze alatt működik. És a kormánynak csupán egyetlen tagja „van nőből”. Szőke Judit Szúnyoginvázió: De hisz én vagyok az urad Ferter János rajza •fm CP Wnl «W* mf mm Ä ■ Pénzzel az egyetemre A mikor először hallottam a tévéhíradóban nyilatkozó egyetemi rektorok és tanulmányi vezetők szavait, azt hittem, valami baj lehet a hallásommal. Sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom, de tévedtem. A hír valós, az ősztől kezdődő tanévben lehetőség nyílik arra, hogy azok is bejussanak az egyetemekre, akik nem érték el a kívánt pontszámot, úgymond leverték a lécet. De ha a szülők pénztárcája megengedi, nem kell szomorkod- niuk, havi ötven, százezer forintos tandíj vállalása fejében a kötelező pontszám alatti, de ahhoz közeli jelöltek is bebocsátást nyernek a magasabb tudományok műhelyeibe. Nehéz lenne ráfogni, hogy mindez az esélyegyenlőség jegyében történik, bár a közélet különböző színterei hangosak az olyan megnyilatkozásoktól, amelyek azt akarják elhitetni velünk: nem lehet hátrány a továbbtanulásban, ha valaki szegény családba születik. De mennyivel más a valóság! Ez alighanem az utóbbi idők egyik legnagyobb megalkuvása az egyetemi vezetők részéről, akiknek azért bizonyos önállóságot adnak a törvények. Nem teszik kötelezővé számukra, hogy az íratlan etikai normákat, a társadalmi igazságosság alapvető követelményeit is félretegyék a „Szükség törvényt bont” elvére hivatkozva. Lehet persze vitatni, mennyiben reálisak az érvényben lévő pontszámok és azok alsó és felső határai. Abban is van igazság, hogy jócskán akadnak lámpalázas felvételizők, akiknek a felkészültsége valójában nagyobb, mint amennyit a pontszámokkal sikerült elérniük. Mindezek mellett is ellenszenvet, sőt felháborodást vált ki a pénztárcák szerinti felvételi, mert a közvéleményben azt erősíti, ezután elsősorban a gazdag gyerekek számára állnak nyitva az egyetemek kapui... Jó lenne, ha ezt a későbbi évek megcáfolnák. Páll Géza Lutter Sándor Dévényiné clr. Bertók Katalin Bellméné Szabó Éva : :: ' " gpffirfft... _______~-------------Sa*-----^ Kiss Endréné Martyn Péter felvételei
