Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-12 / 187. szám

1997. augusztus 12., kedd Pénzzel pénzt csinálnak A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat saját erőforrásról határozott Útban a nyíregyházi repülőtér felé, mely nagy tervek, nagy lehetőségek színbe lye lehet(ne) Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Me­gyénk előrelépésének záloga, fejlődésének legnagyobb le­hetősége a foglalkoztatás. Nagy cégek, vállalatok ide- csalogatása, amelyek javít­hatják a munkanélküliséget, garantálják sok ember újbó­li munkába állását. Ehhez azonban az kell, hogy Sza­bolcs-Szatmár-Bereg inf­rastruktúrája olyan színvo­nalú legyen, mely joggal vonzza ide akár a múltikat is. Mindezek szellemében is fo­gadta el a megyei önkormány­zat azt az előterjesztést, mely a különféle pályázatok saját erő­forrással történő támogatásá­ról döntött. Mint dr. Vincié István, a területfejlesztési osz­tály vezetője lapunk kérdésére elmondta, a pénzszerzés leggyakoribb módja e téren is a pályázatok megfogalmazása. Emiatt is fontos tehát, hogy az elinduláshoz szükséges forin­tokat a megyei közgyűlés is megadja. Szeptembertől Igaz, a határozat különféle ad­minisztratív okok miatt kicsit késve született, de nincs vesz­ve semmi, hiszen a szeptem­beri fordulóban még van mód a pénzek megszerzésére. Új jelenség az is, hogy ma már nem csak megye, de a megyék összefogása is mind gyako­ribb. hiszen a regionális fej­lesztésekre, a nagyobb terüle­tek összefogására a kormány is érzékenyebben reagál, s könnyebben, nagyobb meny- nyiségben bocsát rendelkezés­re pénzeket is. A megyei közgyűlés terület- fejlesztési osztálya legutóbb öt pályázatot készített elő. Első­ként Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területrendezési tervé­nek előkészítését fogalmazta meg, hangsúlyozva, hogy a te­rületrendezési terv a pénzügyi és technikai feltételek megte­remtését követően jelentősen javíthatja a továbblépés esé­lyeit. A pályázatok sorában ki­emelkedik a magyar-román határvidék regionális fejlesz­tési koncepciójának és prog­ramjának összeállítása, mely­ben a Phare, illetve a Terület- fejlesztési Minisztérium is se­gítséget ígért. A megyék összefogására e ponton akad a legtöbb példa. A két ország együttműködése, a határ menti kapcsolatok és az üzleti élet felvirágoztatása hosszú távú folyamat, de előnyei már most megjósolhatok. Repülőtér A repülőterek hasznosítása sok helyütt probléma. Vágyak és lehetőségek vitáznak egy­mással, hiszen a meglévő ob­jektumok állapota egyre rom­lik, miközben számos jövőbe­ni terv valósulhatna meg álta­luk. A nyíregyházi repülőtér fejlesztésére a tervek szerint a felzárkóztatási program kere­tében kerül sor. Ha az álmok valóra válnak, a tervezett be­ruházás elkészül, akkor a me­gyeszékhely repülőtere a nem­zetközi légiforgalomba is be­kapcsolódhat, középkategóriá­jú repülőgépek érkeztetésére és indítására vállalkozhat. Ne­hezíti a dolgot, hogy bár a fel­újításra közel százmillió is ele­gendő lenne, a költségek java része a fenntartásból adódik, ennek gazdáját pedig ma még nem lehet tudni. A téma fontosságát jelzi, hogy a megye és a város veze­tőiből álló egyeztető bizottság a közelmúltban úgy döntött, a repülőtér ügyében keletkezett költségeket fele-fele arányban osztja meg. Újdonságnak szá­mít, s ha megvalósul, sokat lendít a megye helyzetén a re­gionális tervezési rendszer té­rinformatikai alapra épülő ki­dolgozása is. A digitális módszerrel törté­nő adatkezelés során térképe­ken továbbítják az informáci­ót, ezáltal az eddiginél jóval pontosabb és precízebb lehet az egyes térségek, területek közötti egyeztetés, együttmű­ködés. Az adatátviteli hálózat korszerűsítésével az Internet hasznosítására is mód nyílik. Ha az alkalmazók felkészíté­sét és oktatását is szem előtt tartjuk, akkor munkahelyek megteremtéséről, a szellemi kapacitás növeléséről is be­szélhetünk. A témát felölelő pályázat megfogalmazásánál már 2000-ig lebontva határoz­ták meg a költségeket a szak­emberek. Interneten A megyei információs hálózat megvalósítására, a területi kie­gyenlítést szolgáló feladatok támogatására ugyancsak pá­lyázni kíván a megyei önkor­mányzat. Annál is inkább, mert ha a kapcsolat kiépül, az önkormányzat intézményei egy hálózatba tömörülhetnek, az Internethez kapcsolódhat­nak. A költségeket közel 25 millióra taksálják a szakembe­rek, melyből húsz százalék ön­erőt a közgyűlés vállal. Kulcsár Attila tárcája Tj-k edig a rendőrség de- rekasan küzd az or- Jt szágúti prostitúció el­len. De a törvényes eszközök nem elegendők az üzletág teljes visszaszorítására. Van aki almát, dinnyét árul és a végén megkérdezi, hogy lehet ötven kilóval több? Ha rábó­lint a vevő, meg is egyeztek. Szóval a lányok, asszonyok változatlanul ott állnak az országutak mentén, lehetőleg a nyírfások mellett, és ezer­kétezer forintért árulják a testüket, a testük néhány ki­lóját vagy a légüres te­ret. Gyermekes anyák és fia­talkorúak is vannak közöt­tük. Egyesek 7-8000 forintot is megkeresnek naponta. A rendőrség ugyan harmince­zer forintnyi bírságokat is ki­vet néha a visszaesőkre, de a tettenérés ritka, és nehéz bi­zonyítani, hogy azért ácso- rog az út szélén valaki, mert partnerre vár. Lehet az sze­gény stopos diák is, vagy várják a távolsági buszt, per­sze van aki saját megállót visz magával a standjához. Nem csoda, hogy a rendőr­ség is melléfog néha. A múlt­kor az anyósom is azzál di­csekedett, amikor gyalog in­dult haza, hogy őt is megbír­ságolták. Engem is megszólí­tott egy buzi amikor a minap a kocsi alá kellett feküdnöm szerelni egy mellékúton, hogy mennyi a tarifám... Hiábavaló minden razzia, rajtaütés, bírságolás, amíg az autósok megállnak a lá­nyok üzlete előtt a nyírfások­nál, és kiszállnak a nyugati autóból, kamionból, tolóko­csiból és igénybe veszik a lá­nyok szolgáltatásait. A piac törvényeit nem lehet szabály­sértési bírsággal megvál­hallgató készülékek vannak beültetve a köldökükbe is, és bőbeszédű férjek egy kettő le­buknak. A közelben dekkoló járőrkocsikban rögzítik a hangfelvételeket: „na mi lesz már, jól van már, készen is vagyok." Vannak férfiak akik úgy csinálják a szexet is, ahogy vezetnek: 180-as tem­póban. De a NECSŐSZ ügy­nökei beállnak a bokrok kö­H rszágúti Nyírfa dosszié toztatni. Ahol vevő van, ott áru is lesz: hazai vagy im­port. A féifiakat persze nem bünteti meg senki, mentelmi joguk van mint a politikusok­nak. Jogi megítélésük olyan, mintha krumplit vennének az őstermelőktől. De újabban változott a helyzet. Az egyik polgári szerveződés felvállalta az ügyet, a NECSOSZ, a nemze­ti Családőrző Szövetség. És mivel a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz tartozik, megen­gedett számukra a titkosszol­gálati eszközök használata is. Hát ezek aztán nem ga­tyáinak, nem udvariaskod­nak. Beépített ügynökeik be­öltöznek a forró nadrágba, és prostituáltnak álcázva magukat kint dolgoznak az utak mentén. Ma már általá­nos a tettenérés. Miniatűr le­zé, és radaroznak hátulról. Az anyajegy mellé a páciens fenekére rákopírozzák a ko­csi rendszámát, és megküldik a fényképet a családnak. És az aktus végén előveszik az igazolványt, és bírságol­nak keményen. A férfiakat még jobban. Akik félnek a feljelentéstől, fizetnek, mint a köles. De ezek az ügynökök nem saját zsebre dolgoznak. Minden dossziéba kerül, és megy a NECSOSZ pénztárá­ba. A szervezet önfenntartó, így aztán független minden politikai párttól... Persze veszélyes, nehéz szakma ez. Ügynöknek az menjen, aki ki van képezve, rendelkezik az összes védőol­tással, és nem árt ha férfi. Persze önvédelmi eszköz használata mindenkinek kö­telező: golyóálló, csókálló. legjobb az egész alakos óv­szer. De nagy biztonságot je­lent az is, hogy az ügynökök párban dolgoznak. Ezt az ügyfelek örömmel elfogad­ták, és így rögtön megvan a két tanú is. Az ügynökök né­ha nagyon durvák tudnak lenni, aki nem akar fizetni, azt bilincsbe verik. És nem is a kezére teszik. Mindig vannak nehéz fiúk, akik csak röhögnek amikor az aktus közben a két ügynök igazolja magát és feljelentést helyez kilátásba. Tíz éve elváltam, itt élek a kamionban, tehetnek egy szí­vességet... Igen, azt hiszi? — kérdezte a múltkor is az egyik nyomo­zó őrnagy és a titkosszolgá­lat durva eszközéhez nyúlt, a páciens motyóit kezébe fog­va, és mi van ha azt mondom hogy AIDS-es vagyok? Na erre a nagy legény is fi­zetett nyomban, csak nem mondják el senkinek. ■y C gyhogy mára már je- I / lentősen megválto- V/ zott a helyzet közútja­ink mentén. Ha így megy to­vább, a kikapós férjek sehol sem érezhetik magukat biz­tonságban, csak otthon, a családi tűzhely hamujánál. A lányok az utak mellett mun­kanélküliekké lesznek ismét és megint az utcára kerülnek. Faktoring R iasztó adatok láttak napvilágot a TB-tartozásokról, illetve arról, hogy ennek milyen részére ihatnak hideg vizet, s milyen kedvezőtlen arányeltolódás van az aktív dolgozók és az eltartottak között. Közelebb­ről: amíg tavaly egész évben 221 milliárd, addig az idén mostanáig már 240 milliárd a TB kintlevősége. Ezen belül csak a késedelmi pótlék 76 milliárd és megközelítőleg ugyanennyi a felszámolás alatt lévő 13 ezer cég tartozása. Bár az adósság behajtására utóbb történt intézkedés, s en­nek következtében már év végéig nemigen emelkedik a hi­ány, ez vajmi kevés vigasz arra, hogy a kiadásoknak lesz- e elegendő fedezete, mondjuk még karácsonytájt is. Ha számításba vesszük azt is, hogy száz dolgozóra mostanság csaknem kétszáz eltartott jut, akkor az előbbi állítás még nagyobb nyomatékot kap. Számtalan próbálkozás, erőfeszítés után most egy telje­sen új, a mi gyakorlatunkban eddig szokatlan behajtási módszert is igénybe kívánnak venni. Mint a TB legilleté­kesebb főosztályvezetője elmondta: megpróbálják eladni a felszámolás alatt lévő cégeket, illetve értékesítik a követe­léseiket. Ezt az adósságeladást a szakirodalomban fakto­ringnak nevezik, amelynek a lényege az, hogy jóval áron alul találnak gazdára cégek, követelések, de a semminél még ez is több lesz a bevételi oldalon. (A banki világban ez a megoldás már bevett szokás.) Csak helyeselni lehet, hogy nagyobb szigort akarnak ér­vényesíteni a TB-tartozásoknál (jelentősek azok a törekvé­sek, amelyek adók formájában kívánnak ezzel számolni). Ugyanakkor gyorsan tegyük emellé azt az információt is, amely szerint havi egy milliárd 400 millió forintot fizet a megyei egészségbiztosítási pénztár ki Szabolcs-Szatmár- Beregben. Ezért itt is érvényesíteni kívánják a nagyobb szigort, rendszeresebb, gyakoribb ellenőrzésekkel, látoga­tásokkal igyekeznek megelőzni mindenféle visszaélést a költségelszámolásnál. Talán ez a kétirányú törekvés jár majd némi haszonnal. Angyal Sándor Idegenforgalom Ferter János rajza Jd 6^ BÄI H15B Nyelvsokk helyett E urópázunk. Egyre intenzívebben. És, mintha mos­tanság jobban kellenénk. OECD-tagság, uniós és NATO meghívás, rekorddöntögető budapesti tőzs­deindex, 16 milliárd dollár körüli tőkebeáramlás. Ez igen! (Nem kekeckedésből mondom: a szebbülő, mind tetszető­sebb ország- és nemzetarculaton még a Nyírpazony köze­li, legbalkán-balkánibb brutalitások sem tudnak összben és tartósan feketíteni; a brigantizmus, a tette súlyát talán mér­legelni sem képes primitívség nem egyenlő azzal, ami Ma­gyarország, és benne mi, a többség. Veszem észre: gondolatmenetem kissé elkanyarodott a start örömteli hangulatú felütésétől. Szóval, az EU-csatla- kozás! Nem lesz könnyű, s minden mozzanata nem fogja az átlagpolgár elégedettségét növelni. Merthogy, így, a kezdet kezdetén is akadnak óvatosságra intő jelek, ponto­sabban: arra figyelmeztetők, hogy a kapcsolódási, beil­leszkedési folyamatok kezelhetőségére alaposan, céltuda­tosan kell készülni. Nevezetesen: a nyelvi kommunikáció terén is! Nyáron, a turistaszezon hazai és külhoni forgata­gában derül ki igazándiból: egy szavunkat sem értik a gal­lok, a britek, a taljánok, de még a sógorok sem. Ne legyint- sünk a statisztikára, ne üssük el bugyuta viccelődéssel a nyelvsokkos állapot kellemetlen zavarát. Egy friss kimuta­tás szerint, drága társaim a honban, mindösszesen tíz szá­zalékunk birtokol (beszél, ír, olvas) valamely idegen nyel­vet az EU-ban leggyakrabban használatosak (angol, né­met, francia) közül. A megkérdezettek 48%-a pedig anya­nyelvűnkön kívül más nációén mukkanni sem képes. Ma­gyarázatokat lehet e furaságra keresni, talán részben elfo­gadhatókat is. De ne feledjük: idegen nyelvet — legyen az akár a napjainkban nálunk még mindig „kegyvesztett” orosz — munka, idő- és energiaráfordítás nélkül elsajátíta­ni lehetetlen. Türelem, kitartás, szorgalom kell hozzá. Szemléletváltás! Hogy: ne a vizsgadokumentum, az érett­ségi érdemjegy bespájzolása legyen a lényeg. Hanem a legváratlanabb idgen nyelvi szituáción úrrá levés képessé­ge! O. K.? Kállai János * HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents