Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-11 / 186. szám

1997. augusztus 11., hétfő HATTER Ne a számlától legyen melegünk Egy szelepért cserébe a mérés és takarékoskodás lehetőségét kapja a lakosság Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Idén, még a fűtési szezon megkez­dése előtt 1140 távfűtéses la­kás radiátoraira szerelik fel a termosztatikus szelepeket és költségmegosztókat Nyír­egyházán. A Nyitás program keretében radiátoronként ezer forintot kell mindezért fizetniük a lakóknak, cseré­be pedig a mérés és takaré­koskodás lehetőségét kap­ják. Amitől sokan félnek, hogy fel­fordulással, kosszal, zajjal jár a munka, épp azt nem tapasz­taltuk a Fazekas János tér 1. szám alatt. A 87 lakásos toronyházban a múlt hé­ten folytak a munkála­tok. Lakásonként mind­össze egy-egy órát vett igénybe a szerelés, s a háziasszonyok megelé­gedéssel nyugtázták, hogy a szakemberek ügyeltek a tisztaságra: papucsban dolgoztak, ta­karítottak maguk után, s nem csaptak zajt. Takarékos bordák Pilik Ferencné moso­lyogva nyitott ajtót ko­pogtatásunkra, s öröm­mel újságolta, náluk épp befejeződött a munka: — Azt mondták, ez­után takarékoskodni is tudunk a fűtéssel, azért mentünk bele az átalakításba. A téli hónapokban eddig 8900 forintot fizettünk a távhőnek. Majd a szezon végén derül ki, sikerül-e valamit megtakaríta­nunk ebből, mindenesetre bí­zunk benne. A távfűtéssel egyébként elégedettek va­gyunk, szerintem az nem sze­reti, akinek tartozása van. Ne­künk pedig nincs. Szomszédjáékhoz a szere­lőkkel együtt léptünk be. To­ronyi Zoltánné nyit ajtót. Két kisfiát (egyik négyéves, másik 16 hónapos) inkább a szerelők munkája érdekli. Csak úgy, mint Giba Tamás alpolgár­mestert, aki önkormányzati felelős a Nyitás program meg­valósításáért. S amíg mi az édesanyával beszélgettünk, addig az alpolgármester a gye­rekek kedvéért megmutatta, hogyan kell a szelepet szige­telni. — Mindenképpen megtaka­rításra számítunk — mondta Toronyi Zoltánné. — Olyan sok jót hallottunk már a költ­ségmegosztásról, hogy megéri azt a kis felfordulást. Ősszel újra munkába állok én is, s ha elmegyünk itthonról, csak le­csavarjuk a fűtést. Megtudtuk: kora őszi, hideg nos tér 3. és 4. szám alatti refe­renciaházakban átlagosan 5-6 ezer forint visszatérítést kap­tak idén a lakók a fűtésdíjból, de volt, akinek 15 ezer forint járt vissza. Egy ezres — Rövidesen megkezdődnek a munkák a Fazekas János tér 5. és 11. szám alatt, valamint a Törzs, a Toldi utcán és az Erdő soron is — tudtuk meg Tóth Illéstől. — A Nyitás program­ra mintegy 2000 lakásból ér­kezett pályázat a város közel 16 ezer távfűtéses lakásából. Az idei beruházás költsége 30 millió forint lesz. Ezt a csalá­dok radiátoronként! 1000 fo­rintos hozzájárulásán felül az ütemtervet. Lényeges, hogy az egy hőközponton vagy egy hő­körön lévő épületek együtt ad­ják be pályázataikat, mert csak így végezhetők el a gépészeti átalakítások is. A társasházak közös képvi­selői sokat segíthetnek abban, hogy a díjhátralékosokat rábír­ják — akik miatt az egész la­kóközösség elbukhatja a pá­lyázatot — kössenek részletfi­zetési szerződést a távhővel tartozásuk rendezésére. Fogyasztás szerint A Nyitás program gyorsítását szolgálja az a pályázat, ame­lyet a Környezetvédelmi Mi­nisztériumhoz nyújtott be a Nyírtávhő. Kedvező elbírálás esetén több száz millió forintra illetve beruhá­zásra számíthat a város, melynek egyharmada vissza nem térítendő tá­mogatás, egyharmada kamatmentes hitel, a fennmaradó rész pedig saját erő. Ezzel három év alatt megvalósulhat Nyíregyházán a távfű­tés fogyasztás szerinti elszámolása. Ez ezért fontos, mert a készülő távhőtörvény már a mérés szerinti elszámo­lásra való áttérés határ­idejét is tartalmazza. Sokakban motoszkál a kérdés: vajon nem azért szorgalmazzák-e a mérés szerinti elszá­molást, hogy utána ala­posan meg lehessen emelni a díjakat? Tóth Illés válasza: a város távhőrendelete ezt is szabályozza. Csak a negyed- évenkénti energiaáremelés mértéke befolyásolhatja a hő­díjat, a rendelkezésre állási díj pedig nem fog emelkedni. Utóbbihoz még hozzátette, csökkenthető volna, ha a táv­fűtési rendszer teljes kapacitá­sát kihasználnák Nyíregyhá­zán, hiszen a mostanitól más­félszer több fogyasztót képes ellátni. így kell ezt csinálni! — mondja Giba Tamás alpolgármester Balázs Attila felvétele napokon eddig olajradiátorral fűtöttek a gyerekek szobájá­ban, míg be nem indult a táv­hő, de most már ennek vége. Mert Tóth Illés, a Nyírtávhő Kft. műszaki vezetője arról tá­jékoztatott: azokban az épüle­tekben, amelyekben az átala­kítást elvégezték, nem szüksé­ges a fűtés korábbi indításához valamennyi lakó beleegyezé­se. Elég egynek kérnie, s ha a többiek nem akarnak fűteni, csak elcsavarják a szelepet. A takarékosságról: a Fazekas Já­önkormányzattól kapott 5 mil­lió forintos támogatásból, to­vábbá a távhőrendelet alapján a cég 5 százalékos eszközará­nyos nyereségéből finanszí­rozzuk. ‘ A pályázatokat a lakóközös­ségek gyakorlatilag folyama­tosan adhatják be, pontosab­ban egy fontos határidőre hív­ta fel a figyelmünket a műsza­ki vezető: ez minden évben május 30-a. Az addig befutott pályázatokat akkor összesítik, s készítik el a kivitelezési Törő István tárcája osszul ébred Áron, borús az ég is. Egész éjjel gyötörte a nagy hátsó rágó, a jó ideje már kü­lön életet akaró zápfog. A kú- rálására kipróbált mindent. Először azt, amit még az öregtől látott. Egy-egy korty pálinka. Rájött, hogy ez csak lokalizálja. A hatás elmúlta után, mely oly libegőssé tette a járását is, csak visszatért az alapnyHallás. Aztán a né­pi gyógyszerek. Mindenek előtt fokhagyma. Az minden­re jó. Egy darabig érezte is ahogy zsibbad. Jött a zsálya főzete, gyógytea keverékek. Valamikor az öreg bekapott egy adag bagót, azt forgatta. Neki semmi. A nagy író egy egész oldalt szentelt a fognak az álmos­könyvben. Áron úgy olvasta, mint valami esti imádságot. Még álomfejtésre is vállalko­zott volna, ha valaki megsza­badítja e gyötrelemtől. Taná­csot kapott közvetlen környe­zetétől is, melynek summáza- taként csak ott díszelgett leg­végén az orvos, a hideg vas­sal. Valahogy ez a hideg vas kezdte el borzolgatni. Meg az is, hátha mégsem húzza ki az orvos? Korábban az orvos mindet meg akarta menteni. Heteken át járt oda, fúrták, csiszolták, tömögették őket sorra. Félt ettől a procedúrá­tól. Pedig akkor még pénzbe sem került. Inkább annak kellett volna fizetnie, aki így megkínlasztotta. De ez a fog már mégsem az a fog, ame­lyik olyan vígan őrölte meg a sült szalonnabőrt a vásott, kemény, éretlen gyümölccsel együtt. Meg a többiek szeme láttára levette a söröskupa­kot az üvegről, s feltörte a di­ót. Áron hátrasimította ko­pasz fején a deresedő hajszá­lakat, bevette a gyógyszert, s elhatározta, hogy még egy napot ad neki... Mire is elég egy nap: Végiggondolni a történéseket, s új terveket szőni, melyek sorra dugába dőlnek. S mellé a borús ég, talán esni fog, nem lehet hoz­záfogni a bab csépléséhez, pedig az is fontos lenne. Na­pok óta itt van a tornácon, talán elég száraz is, csak egy kis szél kellene, hogy megfúj­ja. Végül azt veszi észre, hogy megint csak a pálinkás- flaska van a kezében. Az asz- szony meg korholja. —Már megint! Gyógyszert vettél be! — Nem ellensége az egy­másnak. Legalább repülök, mint a kábítósok! És való­ban egy idő után úgy érezte, repül. A Nap is lassan áh cirmosul a felhőkön, szét­bombázza őket. Zörög a cséphadaró, lekerül az ing, porol a rosta. Áronnak ég a keze alatt a munka. Egészen elfeledkezett a bal felső hát­sóról. Még a közértbe is haj­landó elmenni, melynek fő­ként Lacika, az unoka örül, mert dicsekedhetett egy nya­lókával, melyet oly szívesen osztott meg a hátsó udvar szárnyasaival, hogy neki semmi sem jutott belőle. Az­tán kikarikázott a szőlőbe, végigkopogtatta a dinnyéket. Legyen az ebédhez, meg uzsonnára. — Mégiscsak megnyugo­dott — rakosgatja ki a dinnyéket a zsákból. Lacika számolgatja, belezavarodik, újra kezdi. —Nyugtával dicsérd a na­pot — fanyalog az asszony. Azért örül, hogy ég az ura ke­ze alatt a munka, nem táblá­ból, sajnáltatja magát. Az olyan ember csak nyűg az asszonynépen, aki éppen be­főzéssel foglalatoskodik. Ilyenkor jobb ha minél távo­labb van. Gyorsan el is küldi otthonról Aront. Már az unoka el is felejti a dinnyét, melyet uzsonnára megevett, amikor előkerül Áron. A befőttek a dunsztban sorakoznak. Áronnak rette­netesen félreáll a képe. Odébb tolja a vacsorát, még a dinnye sem csábítja. Laci­ka hiába bizonygatja, hogy milyen édes, még a kacsák is hogy szeretik. Az asszony együttérző, meg cinikus is. Aron a régi bevált módszerhez folyamo­dik. Csattog a szekrény mág­neszárja. De ezúttal hiába gurgulázik olyan sokat az üvegből, az a fog csak mond­ja a magáét. Aztán beszélget­ni kezd vele. e rondaság. Egész nap jóban voltunk. Miért akarod, hogy estére összevesszünk? Záp is vagy, öreg is vagy, mit akarsz még? Az asszony kun­cog rajta, ahogy a sorozatfil­met nézi. O már tudja a nóta végét. Áron is tudja. De hát menni a hideg vasért: Gon­dolt egyet és lefekszik. Rövid álmából arra ébred, hogy ko- pácsolják az agyát. A Tv megy, az asszony együltében húzza a fotelben. Aztán felri­ad, nekimegy mindennek. És Áron megy utána, mint vala­mikor, csak most bezápult ér­zékkel, s azzal a tudattal, hogy a fogat azért teremtet­ték, hogy legyen mivel bosszantani, megkínozni pá­ciensét a Teremtőnek. R T MÓfAnAM* Iw CTáfc W 1# I» Ír Volt és lesz U gye, hogy van ereje a bükkábrányi lignitnek és a magyar atomnak?! Néhány éve még azon folyt a vita, megéri-e kitermelni azt a földhöz hasonlító valamit, amit meg lehet gyújtani, nemrég pedig arról szü­letett döntés, hogy megvesznek egy egész falut, áttelepítik az embereket ahová kívánják, csak hadd bányászhassák ki alóluk a gyúlékony földet. Akkor még nem tudtuk, milyen erő rejlik a felszínen bá­nyászható ásványkincsben. Csak a napokban jutott tudo­másunkra, hogy az utóbbi években nem csak a pártok kö­zött nőtt a feszültség, hanem a falakba rejtett vezetékekben is. Most már nem 220, hanem 230 a volt, de hogy mennyi lesz, azt még csak sejteni lehet. Mert az energiahivatalnak az is kevés. Kérdezték volna csak meg azokat a csórókat, akik a minap be akartak mászni egy kertbe gyümölcsöt lopni, és útjukat olyan drót keresztezte, amelyikben éppen kóbor áram volt. Az emelésre — mármint a feszültség emelésére — a hi­vatalos indokolás szerint az európai szabványokhoz való igazodás miatt volt szükség, s lesz még a továbbiakban is, így érünk el a néhány évvel ezelőtti 210 voltról 242-re. Csak a drót bírja majd. Mert a gépek állítólag bírják. Azt nyilatkozta a minap az Energia Hivatal főigazgatója, hogy a háztartási gépek eleve 230 voltra voltak tervezve. Úgy látszik, a gyártóknak súgtak, csak nekünk nem. Az egyet­len meglepetés a gépek számára az lesz, hogy hamarabb melegszenek. A főzőlapon hamarabb fut ki majd a tej, a vasaló hamarabb égeti ki az ing nyakát, a hűtőszekrényben hamarabb megfagy akit bezárnak, ezért emiatt többet fize­tünk. Meg persze amiatt, hogy a kisebb teljesítményre mé­retezett készülékek hamarabb romlanak majd. A világítás persze más. Aki több izzót éget, már most többet fizet, 242 voltnál még magasabb lesz a számla, de drágább lesz a rá­diózás és a tévézés is. Készülékeink — a hírek szerint — nem mennek hama­rabb tönkre és a nem lesz többletkiadásunk a magasabb fe­szültség miatt sem. Külön szerencse, hogy a feszültség nö­velését nem a választás évére időzítették. Balogh József Igyekezzünk szívem, mert nagyon leégünk Ferter János karikatúrája Kommentár A talp alá való N a ugye, hogy minden rosszban van valami jó?! — kacsint az örök optimista az ország keleti szegleté­ben élő emberre. Bizakodásának tárgya most a jó magyar anyaföld, amelyet e vidéken kevésbé fenyeget az idegen tőke. Ami az osztrák sógoroknak és a német gaz­dáknak bagó, az az ukrán szomszédoknak túl drága, vagy­is amíg a Dunántúlon pánikot kelt a termőföldek illegális felvásárlása, itt kevésbé kell félni attól, hogy a termelő lá­ba alól szó szerint kihúzzák a talajt. A biztonságérzet to­vább erősödhet, ha ősszel elfogadja az Országgyűlés a földtörvény módosítására benyújtott javaslatot. A módosítás lehetővé tenné, hogy a belföldi jogi szemé­lyek, vagy jogi személyiség nélküli más szervezetek ter­mőföldtulajdont szerezzenek, de ezt számos feltételhez köti. Ezek között szerepel, hogy legalább öt éve mezőgaz­dasági tevékenységet folytasson a szervezet, s feltétel az is, hogy a megvásárolt termőföld a székhelye vagy telep­helye szerinti településen legyen, s hogy a szervezetnek legalább középfokú mezőgazdasági szakképesítéssel ren­delkező tagja vagy alkalmazottja legyen. Mindez biztosí­taná, hogy a termőföldet valóban csak a gazdálkodni, ter­melni kívánó szervezetek szerezzék meg, ne a spekulációs célú földvásárlók. A birtokot gyűjtő társaságban könnyen megbújhat a kül­földi érdekeltség, de földhöz akkor sem juthat. A módosí­tás szerint jogutód nélküli megszűnése esetén sem szerez­hetné meg a megszűnő szervezet tulajdonában álló termő­föld tulajdonjogát. Ilyen esetekben a külföldit megillető vagyonrészt és egyéb követelést a megszűnő szervezet más vagyontárgyaiból kell ellentételezni, ha kell, akár a termőföld eladásával. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a külföldi például kilép vagy kizárják. Tőkeszegény­ség ide, szervezetlen termelés oda, a föld értékesítését va­lós piaci értékviszonyok mellett is alaposan meg kell gon­dolni, a mai értékrendek közepette pedig különösen. Nyéki Zsolt Áron és a zápfog

Next

/
Thumbnails
Contents