Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-07 / 156. szám
1997. július 7., hétfő Csónakban a rend őrei A feladatuk a lehetetlen megoldása, de minden tőlük telhetőt megpróbálnak Kováts Dénes Nyíregyháza, Tokaj, Domb- rád (KM) — Itt a nyár, és sajnos már több vízi tragédiáról adott hírt a sajtó. Felnőttek és Fiatalok váltak áldozattá a felelőtlen fürdőzés, a vigyázatlanság, az ittasság miatt — a figyelmeztetések ellenére. A téma egyre időszerűbb, hiszen mind többen keresik fel a strandok mellett az álló- és folyóvizeket. A víz rendjére, a balesetek megelőzésére a Tisza teljes hosszán ügyelnek a szolnoki székhelyű Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság munkatársai, ők azonban nem lehetnek ott mindenütt. A kapitány, Urbán Zoltán alezredes szerint a feladatuk a lehetetlen megoldása, de minden tőlük telhetőt megpróbálnak. Gondjaik bőven akadnak, elég, ha csak a technikai felszereltségükre gondolunk, legfeljebb átcsoportosítással tudják elérni (mástól veszik el az egyiket, vagy a tartalékot), hogy minden egységnek jusson vízi jármű. — Speciális szakszolgálat a miénk — fogalmazott az alezredes —, s korántsem egyszerű helyzetben látjuk el. Azt hiszem, nem kell ezt magyarázni az ország, illetve ezen belül a rendőrség gazdasági és egyéb helyzetének ismeretében. Nem tisztem szólni a rendőrség adósságállományáról, de azt látni kell, ide újabb hajót, technikát hozni (kapni) szinte lehetetlen. Speciális szolgálat A közelmúltban megyénk székhelyén tartott feladatmegbeszélést megyénk rendőr-főkapitányságának vezérkara a Jász-Nagykun-Szolnok megyei főkapitánnyal és Urbán Zoltánnal, egyfajta számvetést készítettek, megvitatva, mit lehet tenni saját erőből, s mi az, amihez feltétlenül az Országos Rendőr-főkapitányság támogatása szükséges ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessenek. Mert tény: nyolc megyét érint a Tisza (mintegy 600 kilométeres) hazai szakasza. — A vízi rendészeti munkát egy pontról irányítani nem lehet — vélekedett a Urbán Zoltán —, ezért törekedtem arra, hogy 60-70 kilométeres távolságok felügyelésére működőképes létszámmal, jól képzett parancsnokok vezetésével hozzunk létre vízirendőr-szerUrbán Zoltán vezeteket. A szolgálatot napi szinten nem vezényelhetjük Szolnokról. Elengedhetetlen, hogy a Tiszán szolgálatot teljesítő rendőrök együttműködjenek szárazföldi kollégáikkal, a helyi körzeti megbízottakkal, őrsökkel, kapitányságokkal — olykorközösen látnak el szolgálatot. Együttműködés Nemcsak a vízi járművek és vezetőik okmányainak ellenőrzése a feladatuk, de a vízi közlekedéssel összefüggő bűncselekmények vizsgálata, megelőzése, a horgászat és a fürdőhelyek ellenőrzése, sőt, az árvíz- védelemmel kapcsolatosan is van teendőjük. Örvendetesnek nevezhető, hogy hét rendőrrel több van most megyénkben, mint korábban, de jelentős gond a szűkös járműpark (a domb- rádiak úgy ha- józhatnak, hogy Tokajból kaptak egy járművet), az üzemanyag-kérdés szárazföldi kollégáikhoz hasonlóan óriási problémákat okoz. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez utóbbi megoldásához szponzorokat keresnek. Veszélyek Vagyon elleni bűncselekmények ügyében is nyomoznak a Tiszán szolgálók, s itt nemcsak az üzletszerűen és illegálisan halat fogókról van szó, akiket ráadásul igen nehéz megfogni. A tolvajokkal szemben is igyekeznek eredményesen fellépni, hiszen a kajak, a kenu, a csónak is zsákmány lesz olykor. Sajnos, nem túl sok kerül ezek közül elő, hiszen a Tiszáról ellopott vízi járművek többnyire másutt kerülnek újra vízre, ezzel is csökkentik a tolvajok a lebukás veszélyét. Az viszont nem jellemző — felelte kérdésemre a kapitány —, hogy a víz lenne a lopott áruk szállítási útvonala. Tapasztalataik szerint a játék, a fürdőzés közben sokan nem veszik észre, hogy a tó vagy folyó nem grund, itt másképp kell odafigyelni, s elkerülni a veszélyhelyzetet. Elég, ha kicsúszik a talaj a láb alól, hirtelen gödörbe lép a fürdőző, vagy elsodorja az ár — az élet forog kockán. Nem véletlenül helyezik ki a fürdést tiltó táblákat — ahol van, ott valóban nagy a kockázat. Probléma nemcsak a stran- dolókkal van, de a (motor)csó- nakokkal, kajakokkal, kenukkal, jet-skikkel — vagy akár a gumimatraccal közlekedőkkel is. A vízi közlekedés szabályait ugyanúgy be kell tartani, mint a szárazföldit, itt is kívánalom, hogy ne legyen ittas a csónakázó, hajózó vagy jet- skiző. De lehetőleg a fürdőző se! A folyó vagy állóvíz a szórakozás, a kikapcsolódás mellett a veszély forrása is. Inkább legyünk óvatosak, mint tragédia áldozatai! A folyó olykor tragédia színhelye Elek Emil felvételei Leslie Cecil krímiié ellő, Benny! — Az ügyeletes látható örömmel üdvözölte a vén csavargót. Egyébként is 6 volt az egyetlen, akinek a rendőrök elnézték, ha olykor piásan műsort adott a parkban. Ilyenkor néha haza is vitték. — Talán csak nem lopták el a képeidet? Tudták, hogy Benny jó festő volt valamikor, amíg uralkodni tudott az alkohol iránti szenvedélyén. —Nem lopták el. De azonnal beszélnem kell a felügyelővel. / —És miről, ha szabad kérdeznem? —Ez csak reá tartozik. Nekem a felügyelővel lenne beszédem — hajtogatta a csavargó. Aztán előrehajolva suttogta: — Tudom, ki ölte meg a lányt. —Na kicsoda? — Ezt csak a felügyelőnek mondhatom meg. De neki is csak akkor, ha gondoskodik róla, hogy ne bántsanak. Ezt mondja meg neki. —Megmondom. S hol talál meg téged? — Otthon. De siessen. — Jó. Megmondom, hogy tudod, ki ölte meg a polgár- mester lányát, Christinát — harsogta az őrmester. — Az istenért, ne olyan hangosan — nézett körül riadtan Benny. Remo Hoffman a sofőrjére nézett és megismételte: — Egész biztos vagy benne? —Követtem a csavargót. A közelében voltam, amikor azt mondta, tudja, ki a gyilkos. A tanácsos a homlokát tö- rölgette. — Miért hagytad futni? El kellett volna tenni láb alól az ilyen tanút. — A sofőr csak akkor tegezte a főnököt, ha kettesben voltak. Hoffman egy fekete harisnyakötővel játszott. Szerette a fekete harisnyakötőket. Szóval, ez az átkozott csavargó látta őt. Valóban ki kellett volna nyírnom, gondolta és hozzá is tette, hogy ki hitte volna, hogy egy ilyen alak be mer menni a rendőrségre, ahol holtpontra jutottak a fekete harisnyakötős fojtogató ügyében. — Még időben vagyunk — mondta a sofőr —, a csavargó ugyanis csak a felügyelőnek hajlandó vallomást tenni. — Bízd rám. Nem lesz ideje köpni. — Gyors és alapos munkát kell végezned. — Tudhatod, hogy nem vagyok kezdő. — Nézd meg alaposan azt is, hogy írt-e valamit, vagy hagyott-e hátra üzenetet valahol. Amikor a felügyelő a helyszínre érkezett, a tüzet már eloltották. Minden fából volt — mondta az egyik rendőr — égett, mint a puskapor. —Benny? — Meghalt. —A fene a jó dolgomat! — A felügyelő cifra káromkodással zárta a véleményét. — Beszélni akart velem. Hát persze, sejtette mi vár rá, amikor tudta, ki a lány gyilkosa... Még az este keresni akartam, de nem jutottam el hozzá. A letakart holttesthez lépett. — Vigyék a törvényszéki boncolóorvoshoz. A házat pedig kutassátok át, minden lehetséges helyen. Másnap a felügyelő meglátogatta Remo Hoffmant a lakásán. A tanácsos nyájasko- dó szövege azonnal megváltozott, amikor a rendőrtiszt megmutatta a házkutatási parancsot, majd a letartózta- tási parancsot. A ház ura kényszeredetten nevetni kezdett. — Ugyan miért? —Christina Shulz megerőszakolása és meggyilkolása gyanúja miatt. Hoffman elsápadt. — Tudja, hogy mit beszél? A vádat bizonyítani is kell! — Igaza van. A szemtanú halott ugyan, de vallomást tett. Olyan utalást hagyott, amelyet nem tudtak elpusztítani. —S mi lenne az, ha szabad érdeklődnöm? — Az ön neve. Egészen pontosan a keresztneve, de amelyből csak egy van ebben a városban. — Hát ez meggyőző... S ugyan hová írta ez az égett ember a nevemet? — Először is nem égett el. S hogy ne borzoljam tovább az idegeit, megmondom: Benny a combjára tetoválta a gyilkos nevét és mellé rajzolt egy harisnyakötőt is. „Remo Ho”, ez volt ráírva. Tovább nem jutott, de egy ügyésznek ennyi is elég lesz. át még ha ezeket is meglátja — mondta egy rendőr, aki vörös kartondobozt tartott a kezében. Abban furcsa módon, fekete harisnyakötők voltak. H Táborból kórházba K önnyen el lehet képzelni a szülők boldog arcára ráfagyott mosolyt, amikor meglátták a balatoni nyaralásról hazaérkezve lázasan és legyengülve csemetéjüket. A távolban oly nagyon hiányzó otthon bizony még váratott magára, hiszen ételfertőzés gyanújával a kórházban kötöttek ki a szombaton Szigligetről Nyíregyházára hazaérkező gyermekek. A közelmúltban az egymillió forintos éttermi számla körüli botrány jobban felhívta a figyelmet a vendéglátóhelyekre, s azt követő ellenőrzések során be is zártak többet az ÁNTSZ szakemberei, mert a presszók, a vendéglők nem feleltek meg az előírásoknak. Üdülők bezárásáról eddig még nem érkeztek hírek, de minden bizonnyal a mostani események után a gyermeküdülők kerülnek főleg reflektorfénybe — még akkor is, ha a vizsgálat bebizonyítja: a tábor területén kívül ettek romlott ételt a fiatalok. Szükség van az ellenőrzésekre, a szigorra, s ha szükséges, nem szabad visszariadni a bezárásoktól sem, hiszen hiába érzi jól magát egy-két hétig a fiatal, ha az üdülés végén a tábori ágyból a kórházi vaságyba kell átfeküdnie. Jól tudjuk, sok munkahelyen csökkentették a dolgozók létszámát, ez azonban nem lehet mentség arra, hogy könnyedebben, félvállról vegyük az egészségügyi előírásokat, felrúgjuk a konyhatechnikai szabályokat. Legyen valamennyiünk számára figyelmeztető jel, intő példa azon diákok sorsa, akik most a nyíregyházi kórház „vendégszeretetét” élvezték a hét végén kényszerből, hiszen ők sem gondolták volna, hogy ilyen balszerencsésen végződik az önfeledtnek induló táborozás. Nagy felelősség hárul a tisztiszolgálat szakembereire is, hiszen a szabályokhoz való kitartó ragaszkodás nem jelent merevséget, makacsságot vagy éppen korlátoltságot: fiaink és leányaink egészsége védelmében szükséges fenntartani a rendet. S ne feledjük: egyszer mindenki gyermeke elmegy nyaralni, s a baktériumok nem válogatnak... M. Magyar László Te! Ez a szomszéd mit meg nem tesz a falusi turizmusért Ferter János rajza Együttes esély A határmentiség, a regionalizmus a jövő útja — hangzott el e nem túl szép, de mindenképpen lényegi két kifejezést tartalmazó mondat abban az összegző hozzászólásban, amellyel az Országos Terület- fejlesztési Központ igazgatóhelyettese vonta meg a múlt heti Szervezéstudományi Konferencia egyértelműen pozitív mérlegét. A határokon átnyúló régiók fejlesztése — e témát veséz- te ki a lehető legalaposabban a háromnapos nemzetközi nyíregyházi rendezvény — annál inkább lehet Európának ebben a szegletében is a „jövő útja”, mivel az Európai Unió támogatásainak egyre jelentősebb hányada irányul ilyen célokra. Hogy miért áldoznak a vén kontinens gazdag országai tőlük távolabb eső helyeken is effélékre? Nos, alapvetően azért a politikailag stabil, kiegyensúlyozott Európáért, amely a közös múltú/adottságú térségeiben együttműködő, így — főként gazdasági — érdekek alapján össze is fonódó szomszéd országok révén jöhet csak létre. Mert a korlátáikat feszegető fejlett gazdaságok csak feszültségmentes területekre memek/akamak terjeszkedni. A vázolt folyamatok tükrében a legtöbb ember számára eddig kissé megfoghatatlan Kárpátok Eurorégió is valódi értelmet nyerhet. Ugyanis világosan kiderült — s ez lehet a konferencia legfőbb üzenete is —, hogy az összesen 12 millió kelet-magyarországi, északnyugat-romániai, kárpátaljai, kelet-szlovákiai és dél-lengyel lakost magába foglaló térségben (a mi eurorégiónkban), ha képes összefogni ez az öt ország: jó eséllyel szakíthat ki közös fejlesztésekhez itteni mércével mérve iszonyatosan nagy összegeket az európai uniós „nagykalapból”. E lehetőség kihasználásához azonban valamennyi érintett országnak el kell jutnia a felismerésen túl egészen addig, hogy előbb áldoznia kell például olyan értelmes, közös Kárpátok Eurorégió — programok kidolgozására, amelyek ráadásul telibe is találják a brüsszelben kiírt pályázati témákat. Galambos Béla H^KeíeT^gyarorszá^^^^^^^H _ HÁTTÉR ___
