Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05 / 155. szám
IO Napkelet • A hit világa 1997. JÚLIUS S; SZOMBAT Csalódottak Pál apostol a II. Korinthus 1, 3-7-ben tízszer beszél a vigasztalásról, a megvigasztalt apostol vigasztalja a megszomorodott korinthusiakat, hogy aztán ők is vigasztalóivá legyenek a vigasztalásra szorulóknak. A következőkben arról kívánok szólni, mint gyakorló lelkész, hogy vannak emberek, akiket az Isten sem tud megvigasztalni. Tíz olyan emberi hozzáállást sorolok fel, amelyben az Isten is tehetetlen. 1. Nem lehet vigasztalni azokat, akik saját boldogtalanságukért másokat vádolnak. Ezek nem jutottak el arra a felismerésre, hogy kettőn áll a vásár. 2. Nem lehet vigasztalni azokat, akik cinizmussal, bohóckodással rejtik el azt, hogy lelkűk legmélyén keserűek, csalódottak, üresek. 3. Nem lehet vigasztalni azokat, akik magukat akarják megvigasztalni különféle módszerekkel, lelki technikákkal. Például ismételgesd és alkalmazd, mindig mosolyogj! 4. Nem lehet vigasztalni azokat, akik megelégszenek bölcs, de embertelen vigasztalással: más is szenved, vannak tőlem boldogtalanabbak, nyomorultabbak... 5. Nem lehet vigasztalni azokat, akik abban bíznak, hogy majd az idő begyógyít minden sebet. Lelkűk mélyére húzódnak az elintézetlen ügyek és ott rombolnak, pusztítanak tovább. Valóban begyógyít az idő, de milyen áron? 6. Nem lehet vigasztalni azokat, akik vallásosan így gondolkoznak: majd az Isten bosszút áll minden sebemért, sérelemért. 7. Nem lehet vigasztalni azokat, akik elfogadták a divatos buddhista szemléletet: az élet tele van szenvedésekkel. Old meg magadban az élni és győzni akarás vágyát, és nem szenvedsz többé. 8. Nem lehet vigasztalni azokat, akik beleragadtak a görcsös bűnbánatba. Azt mondják szüntelen: kárhozatra méltó bűnös féreg vagyok. 9. Nem lehet vigasztalni azokat, akik élvezik vigasztalhatatlanságu- kat. Rafinált lelki terrort gyakorolnak környezetükkel: jöjjetek simogassatok, szeressetek, törődjetek velem, mert én nagyon elesett, boldogtalan vagyok. Vannak családok, gyülekezetek, ahol dédelgetik a boldogtalanokat, ahelyett, hogy segítenének nekik saját lábakon járni. 10. Az Isten sem tudja megvigasztalni azokat, akik nem kérik tőle a vigasztalást. Meg kell kérni Istent a vigasztalásra. Ehesnek kell lenni, hogy enni adjon, szomjasnak, hogy inni adjon. Nem igazságszolgáltatást, nem is kárpótlást kell kérnünk, hanem békességet, bűnbocsánatot, sze- retetet, áldást kell kérni arra, azokra, akik megbántottak. Az hitelesíti az elnyert vigasztalást, hogy beállunk az Istennek vigasztaló munkájába. Lehetséges, hogy szenvedéseink meg- szentelődnek és ezáltal vigasztalókká leszünk. Amennyire nem kívánatos a vigasztalhatatlanság, annyira szükséges a vigasztaló Szentlélek: „Jövel, Szentlélek, Úr Isten Lelkűnknek vigassága, Szívünknek bátorsága, Adjad minden híveidnek Te szent ajándékodat; Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten!” Szalai László, ref. lelkész Új helyen A Nyíregyházi Római Katolikus Főplébánia 1997. július 7-én hétfőn már a lelkipásztori központban fogadja híveit, a Kossuth tér 4. szám alatt, a volt Autóker helyén épült új épületben. Az irodai ügyelet hétfőn 9-13-ig, keddtől péntekig 9-13-ig, és délután 14-17-ig tart. A plébánia megváltozott telefonszáma: 314-003. Kérik a híveket, hogy hivatalos ügyeikben hétfőtől az új címen keressék és az új telefonszámon hívják a római katolikus főplébániát. V égéhez közeledik az az egyhetes találkozó, amelyet a Szentszék Keleti Kongregációja szervezett az Európában működő keleti katolikus püspökök számára. A hétfői megnyitón Achille Silvestrini bíboros, a Keleti Kongregáció prefektusa olvasta föl a szentatya üzenetét, amelyben szorosabb kapcsolat kialakítását szorgalmazta az ortodox egyházakkal. A szentatya kifejezte reményét az iránt, „hogy bárhol, ahol katolikusok és ortodoxok élnek együtt, a kölcsönös tiszteleten és az egy közös tanúságtételen alapuló testvéri kapcsolatokat létesítenek.” Az összejövetel résztvevőit, negyven püspököt, tizenkét szerzetes elöljárót, tíz szemináriumi rektort, csaknem negyven püspöki hivatali munkatársat, továbbá a vendégeket, Sáráivá Martins érseket, a nevelési kongregáció titkárát, Jean-Claide Périsset püspököt, a Keresztények Egysége Tanácsának titkárát, Karl-Josef Räuber címzetes érseket, a Szentszék magyarországi apostoli nunciusát és Seregély István érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét a házigazda szerepét betöltő Keresztes Szilárd, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke köszöntötte. A holnap véget érő rendezvény átfogó témája a keleti katolikus egyházak önazonosságának kérdése, saját hagyományaik felelevenítése volt. Az előadások teológiai, történelmi és egyházjogí szempontból világították meg az egyházak helyzetét. Szó volt a papnevelésről, az ifjúság oktatásáról, a liturgiáról mint az egyházak életének kife- Mí jezéséről, illetve a szerzetességről is. Elemezték az * jAKji I^ ökumené mai helyzetét, s meghatározták Ég® ÉP'' §í* -WjMf az Ortodox Egyházakkal való meg■BÁ *’ ÉHKÉbF békélés előmozdítását szolgáló feladatokat. A ta- ‘H í (ÉJ nácskozás holnap a má- /M riapócsi kegytemplomban * |lEy ‘M ér véget magyar nyelvű liffk , zJNZi.turgiával, amelyet Keresztes /''[ 'xljf Szilárd püspök \ege/
