Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-31 / 177. szám
1997. július 31., csütörtök HATTER Egy intézmény két helyen A Szatmár-Beregi Kórházra hárommilliárd forintot költ a kormány Dolguk is, tervük is bőven akad a két kórház szakembereinek Balázs Attila felvétele Kovács Éva V ásá rosna ménv-F ehérgy armat (KM) — Tüntetések és tiltakozások, petíciók és vádaskodások kísérték a vásá- rosnaményi és fehérgyarmati kórház egyesítését, a két intézmény összevonásával létrejött Szatmár-Beregi Kórház ötletének megszületését. Észérvek, tények, érzelmek és indulatok csaptak össze, melyek mára csillapulni látszanak. Annál is inkább, mert a kormány közel hárommilliárd forintot adott arra, hogy megyénk e területén korszerű egészségügy, magas színvonalú betegellátás jöhessen létre. A Szatmár-Beregi Kórház az Egy intézmény, két telephely elve alapján működik. Arról, hogy mely városban milyen kórházi tevékenység maradjon meg, illetve kezdődjön el, a tények és lehetőségek ismeretében közösen döntöttek a két intézmény vezetői s egyéb illetékesek. Együtt és külön A tényleges szakmai munka — némi huzavona és hosszas egyeztetések után — az új struktúrának megfelelően 1997. április 14-én vette kezdetét. Azon a napon, amikor Vásárosnaményban átadták rendeltetésének a sürgősségi betegellátó osztályt. Közös döntés eredménye az is, hogy a belgyógyászati járóbeteg-ellátást mindkét telephelyen a kialakított szakmai rend szerint, ötven-ötven ággyal működtetik. Sebészeti járóbetegellátás egy osztályon zajlik, a fekvőbetegeket tizenöt ágyon a vásárosnaményi telephelyen fogadják, ahol előjegyzés alapján kisebb műtéteket is elvégeznek. Fehérgyarmaton harmincöt ágy szolgálja a sebészeti betegek gyógyulását. A szülészet-nőgyógyászat Vásárosnaményban tíz, Fehér- gyarmaton negyven ágyon működik, a járóbetegeket mindkét telephelyen fogadják. Jelentős változás következett be a gyermekgyógyászat terén, mivel Naményban úgynevezett nappali klinikai rendszerű ellátást vezettek be. A szakemberek tervezték, hogy e tevékenységbe bevonják a na- ményi háziorvosokat is, de — mint nemrég a megyei közgyűlésben is elhangzott — a háziorvosi szolgálat hozzáállása miatt ez az ötlet nem valósult meg, vakvágányra futott. A regionális ellátás szellemének megfelelően a gyarmati huszonnégy ágyas gyermek- gyógyászat a mátészalkai kórház vonzáskörzetébe tartozó koraszülött eseteket is fogadja. Az egy kórház két telephely elvét felvállalva a fül-orr-gé- gészet Gyarmaton, a sürgősségi betegellátó osztály mindkét városban fogad pácienseket. Június 31. óta immár negyven ággyal infektológiai osztály működik Gyarmaton, a röntgendiagnosztikai osztály pedig Vásárosnaményban található. A körülményekhez igazodva vérellátó és vértranszfúziós osztály csak Fehérgyarmaton van, Naményban úgynevezett vérdepót állított fel a Szatmár-Beregi Kórház. A jövő útja Az egyes osztályok, illetve műszaki részlegek működtetését a Szatmár-Beregi Kórházban is vállalkozási formában tervezik. Végleges döntés ma még nincs, de az máris bizonyos, hogy a takarítás, őrzés-védés szolgáltatásai privatizálva gazdaságosabbak lehetnek. A közelmúltban a megyei közgyűlés tárgyalta a Szatmár-Beregi Kórház ügyét. Mint a jelenlévők dr. Bakay Zoltán főigazgató beszámolójából megtudhatták, a pénz rendelkezésre áll, de nagy gondot okoz a létszámhiány. Az egy kórház két telephely elvének megfelelő szintű működését akadályozza, hogy összesen húsz orvos hiányzik a Szatmár-Beregi Kórházból. Igaz, mint a főigazgató szavaiból is kiderült, a létszámhiány nem a fúzió miatt jött létre, korábbi keltezésű annál, ez esetben (is) elsősorban a keleti végek sajátosságáról beszélhetünk, hiszen ez a hiány a kórházegyesítés előtt is létezett. Az országos képhez hasonlóan itt is főképp a diagnosztikai részlegen lenne szükség több szakemberre, röntgenesre, anaszteziológusra, kórboncnokra. Egyöntetű a vélemény, hogy az orvosok letelepedéséért nem annyira a kórházak, sokkal inkább a helyi önkormányzatok tehetnek sokat. A betegekért A kórházrekonstrukció számos feladatot, rengeteg tennivalót és sok szép lehetőséget kínál. Ezért is lenne fontos, hogy a cél megvalósításáig a szóban forgó kórházak megtartsák, sőt ha lehet, gyarapítsák betegeik számát. Már csak azért is, mert az egészségbiztosító a teljesítmény, az elvégzett munka után fizet. Ha az elképzelések valóra válnak, Fehérgyarmat és Vásárosna- mény a legjobb színvonalú kórházakkal dicsekedhet. Az igazi az lesz, ha ezt a dicsekvő érzést megismerik és élvezik majd maguk a páciensek is. A „Tölgyfához” címzett vendégfogadó mindig is hírhedt hely volt. Szobáit gyanús klienseknek adták ki. Az erdei környezet persze nyugalmat, komfortot és biztonságot nyújtott ennek az úri közönségnek. A fogadóban egy alkalommal megjelent Richárd, akit csak Ricsinek, Ricsi úrnak szólítottak, és aki két ukrán és három belorusz leányt hozott magával. Tizennyolc évesek épp hogy elmúltak mindahány an. A fekete szemöldökű, ápolt és bájos megjelenésű leánykák rendelkeztek mindazokkal az adottságokkal, amelyek a nőiesség fogalomkörét a férfi fantázia legmélyén is tökéletesen kimerítik. Ricsi két szobát bérelt, abban kellett a lányoknak dolgozniuk. Tökéletesen tudták, hogyan kell felcsípni az ügyfelet, hogyan kell felkelteni az érdeklődésüket a vízszintes pozícióban közösen eltöltendő szabad idő iránt. Ügyfélből nem volt hiány. Az ötletes leánykák villámgyorsan beszivárogtak a közeli kórház területére, ahol a páciensek között nagyszerű vendégkörre tettek szert. A könnyebb betegek esténként átlibbentek a fogadóba, és a szobákban pompás vetkőzőszámok nézői lehettek. Az urak az ilyen „élő közvetítésért" annyit fizettek, mint mondjuk egy méregdrága gyógyszerért, ám ha ők maguk is szereplői óhajtottak lenni egy-egy „akciónak”, kardiológia ajtajához tolják, miután annak az osztálynak a betege volt az elhunyt. Fél órával éjfél után ki is cipelték a holttestet. Tolókocsiba rakták és a kardiológiához tolták. Pechük volt. Eleredt az eső. Az osztályon éjszakai ügyeletet adó nővér akkor az alapdíj kétszerese volt a tarifa. A leányok nem tudták, hogy az ágyban végrehajtott akrobataszámaikat a szomszédos szobában türelmesen rögzíti a videoszalag. Ricsi úr a kazetták darabját 500 márkáért adta el. Német közvetítők vették át tőle, majd Dániába került a nyersanyag, és ott montírozták kész pornófilmmé. Az üzlet szép fejlődés elé nézett volna, ha hirtelen meg nem hal a kórház egyik páciense. A heves ágyjelenet kellős közepén lehelte ki lelkét az illető, és ezzel súlyos gondot okozott a reményteljes vállalkozásnak. Ricsi úr úgy akart megszabadulni a hullától, hogy le akarta rakni a kórbonctan épülete elé, ám a leányok ebbe nem mentek bele. Ügy határoztak, hogy tolókocsiba gyömöszölik és a kinézett, hogy behajtsa a nyitott ajtót, és akkor egy elszaladó férfira lett figyelmes. Szólt az ügyeletes orvosnak, az pedig a rendőrségnek. Egy óra múlva rendőrök háborgatták a tévét néző szállodaportást. Közölték vele a keresett férfi személy leírását. Minden kétséget kizáróan felismerhető volt Ricsi úr. A portásnő megadta a szobaszámot. Három rendőr állta el az ajtót, aztán betörték, ám a revolvercsövek csak egy üres szobára meredtek. Ricsi és leánykái az erkélyen át oldottak kereket, amint észrevették a közeledő rendőrkocsit. A portásnő most azon kesergett, hogy kétheti szobaszámla kiegyenlítése nélkül léptek le a vendégek. Kiderült, hogy csupán F. Richárd volt a két szobába bejelentve. A portásnő kitartóan ismételgette, hogy ő bizony semmit sem tud a leányokról. „Nem kupleráj ez, hanem szálló" — győzködte öntudatosan a rendőröket. A vendégfogadó vezetője nagyobb hajlandóságot mutatott az együttműködésre. Elismerte, hogy Ricsi urat s valamiféle I nőcskék láto- j gatták, de * hogy kik voltak, ilyesmibe ő nem ütötte az orrát. F. Richárdot és csapatát a város másik végén lévő motelben vették őrizetbe a nyomozók. Ott hasonló üzleti tevékenységre rendezkedtek be. A tulajdonos maga jelentette ezt a rendőrségnek. Kiderült, hogy a leánykák kimondottan jó munkaerőnek bizonyultak. Mindegyiküknek már legalább ötvenfős vendégköre volt. Ricsi egy kis noteszben vezette a nyilvántartást. M ost már az ügyész végzi a Ricsi ügy további tisztázását, ám miután a külhoni „film- művészeti” vonatkozások is a felszínre kerültek, az Interpol szakemberei is élénk érdeklődést kezdtek tanúsítani a „Tölgyfához" címzett fogadó volt lakói iránt. Nézőpont Puskás emberek A z új vadászati törvény rendelkezése alapján ezentúl polgárőröknek minősülnek a hivatásos vadászok. Gyakorlatilag jogukban áll feltartóztatni a tetten ért orvvadászokat, vagy a gyanús személyeket. Hogy mindez még hivatalosabb legyen a kiterjedt hatáskört bizonyító jelvényeket, illetve igazolványokat már kézhez is kapták az érintettek. Hogy ezzel befellegzett a rabsickodásnak, vagyis az orv- vadászatnak, azt kétlem, de legalább valamilyen formában vissza lehet szorítani a vadállományt dézsmálókat. A rab- sickodás lassan már sporttá vált. Ugrás a kisteherautóra, vagy a dzsipbe, aztán irány az erdő. A reflektor elvakítja egy pillanatra az állatot, akit már könnyen le lehet teríteni. Ennél még rosszabbak a hurkolósok, akik néha fél mátyó- san teszik ki az acélhurkokat, aminek a helyét később elfelejtik. Ha véletlenül csapdába kerül a vad, akkor kínjában ott döglik, ott rohad meg. Szinte nem telt el olyan hónap, hogy ne kaptunk volna hírt rabsickodásról. Az már más kérdés, hogy a büntetés minimális volt. Hiszen mire odaért a vadőr, addigra már eldobták a puskát, a vadat elrejtették, az orvvadászok szétspriccentek, jó ha közülük legalább egyet sikerült tetten érni. Mire végére ért az egész eljárás, megmaradt a pénzbüntetés, meg esetleg a fagyasztóba tett vadhúsok elkobzása. Kezdődhetett minden élőről. Valljuk be nyugodtan, sajnos ebbe a körbe néhány hivatásos vadász, sőt vadőr is beletartozott, őket is tetten érték. Bár néhányukat nem közösítették ki a vadásztársaságuk, a vadászok ennek ellenére csak puskás embereknek hívják őket. Ez jelzi orvvadász mivoltukat. Valamiféle gyors, látványos eredményt nehéz elérni, hiszen ehhez a vadőrök, rendőrök, helybeliek összefogása szükséges. Illetve nem ártana a fejben is helyre tenni a dolgokat: az rendben van, hogy valaki vadász, de ha társaival lélövöldözi az összes vadat, akkor akár egy év múlva csak fújhatják a puska végét. Máthé Csaba __________ Kánikulában Ferter János rajza Vendégváró N em tudni, mennyire élvezik megyénk gyönyörű szabadstrandjait, fürdőit az árvíz sújtotta területekről érkező lengyel fiatalok, de valószínű, hogy borzongás nélkül most nem igazán tudnak vízre nézni. Szerencsére szűkebb hazánk idegenforgalmában elenyésző arányt képviselnek a kényszerturisták, akik szorult helyzetükben is elismerik, értékelik e vidék szépségét. Ezt állítják középpontba az egymást érő turisztikai konferenciák, tanácskozások is, amelyek (szezonhoz illeszkedve) e napokban, hetekben veszik számba értékeinket. Műemlékek százai, termálvízre alapozott fürdők, csaknem eredeti állapotokat tükröző folyószakaszok csábítják a vendégeket, akik évről évre visszatérnek a nyugalmat árasztó tájakra. Annak ellenére, hogy az őket kiszolgáló helyi turizmus szervezettségével, fejlesztésének ütemével, készségével nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A napokban csorognak, eveznek a nemzetközi Tisza-túra résztvevői a szőke folyó felső szakaszán, ők a megmondhatói, mi is hiányzik a felhőtlen élményhez. Mondjuk kulturált tisztálkodási lehetőség, tiszta illemhelyek, szemét összegyűjtésére alkalmas konténerek, korrekt csárdák. Ne soroljuk tovább. Tévhit, hogy a komoly idegenforgalomhoz elegendő a puszta elhatározás és kedv, ez a munka alapos felkészültséget kíván. Szerencsére rég elvesztettük a vasfüggönynek „köszönhető” különlegesség élményét, s most már kemény munkát, befektetést kíván az idegenforgalom. Iparág ez a javából, amely családok anyagi helyzetén javíthat, ha jól csinálják. Kézzel-lábbal mutogatva nem lehet vendéget csábítani, nyelvtudás, egymáshoz kapcsolódó programok és kedves emberek teremthetik meg a boldogulás feltételeit. E területre is bekúszott az európai szótárban oly gyakran használt partnerség kifejezése, mely jelzi: a turistákat lekötő, kellemes és tartalmas időtöltéshez összefogásra van szükség kis megyénkben. Nyéki Zsolt
