Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
1997. július 29., kedd HATTER A Tisza a mi Balatonunk Glatz Ferenc: a vizet is vissza kell adni azoknak, akik értenek hozzá vizsgázott, hiszen visszafordíthatatlanná tette a rendszerváltást, nos, e politikai elitnek akkor segíthet a szürkeállomány, ha a hosszú távú, közösségeket érintő kérdéseknek a felállítását magára vállalja. Ezek közé tartozik nemcsak az ország vízkészletének a vizsgálata, de az Alföld problémája is, mert ha nem gondoljuk végig, hogy miként tehetjük sikeressé ezt a régiót, akkor itt a következő tíz-ti- zenöt évben elnéptelenedés, tájelva- dulás lesz. Fokozatosan leromolhat az életminőség. O Az árvizek hazánkban is megszaporodtak, a Felső-TiGlatz Ferenc Harasztosi Pál felvétele Balogh Géza Gergelyiugornya — A Felső- Tisza vidéke az ország legveszélyeztetettebb árvízi területei közé tartozik, a napokban illusztris vendégek keresték fel a fontosabb védműveket. A vendégek között volt Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is, aki a Tiszavirág tanyahajó fedélzetén adott interjút a Kelet- Magyarországnak. H Van-e valami jelzésértéke annak, hogy az akadémia elnöke is részt vett e tanulmányúton. vagy csupán udvariassági gesztusról beszélhetünk, és ismerkedni jött Bereg- gel, Szatmárral? — Azon hál' istennek már rég túl vagyok, hogy ismerkedni jöjjek Szatmárral, Be- reggel. Korábban csodálatos heteket töltöttem el a Felső-Ti- sza mentén. Kirándulással, fürdéssel, s persze horgászattal. ez utóbbi eredményeivel sajnos nem dicsekedhetem. De komolyra fordítva a szót: a tudományos akadémia elnökeként programként hirdettem meg, hogy a tudósoknak közelebb kell kerülniük a gyakorlathoz, a valós élethez. Az év végére például az akadémiai konszolidáció részeként kiépítjük az Alföld Kutató Intézetet. létre akarunk hozni egy nagy ökológiai központot, amely a Kárpát-medence víz-, talaj-, növény- és állatvilágát nemcsak monitorozza, hanem az alternatívákat is keresi. Szeretnénk olyan fogalmakat elültetni a helyi mérnökök, szakemberek fejében, mint a biodiverzitás. hogy az ártéri erdőknek meg van az értékük, hogy nem kell az árteret okvetlenül felszántani kukoricásnak. lehet ott állattartást, az ártér sajátosságaihoz igazodó gazdálkodást is folytatni. Ha úgy tetszik, a tudományos embereket közelebb kell vinni a napi valósághoz. Ki kell mozdulnunk a kutatószobákból, mert az elmúlt évtizedekben mi, tudósok talán túlságosan is a kutatószobákban éltük le az életünket. CJ Hogyan fogadták ezt az érintettek? — Örömmel. A tudomány piacra való kiáramlása megrendelést is jelent. Az intézetek egyrészt ezektől a vállalkozásoktól remélhetik a megrendeléseket, amelyek munkatársakat tartanak el. másrészt pedig a tudományos gondolkodás számára is a napi élet jelenti a kihívást. A napi gyakorlat és a tudományos kutatás szembeállítása ma már sehol nem tartható a világon. O Közép-Európát az évszázad árvize sújtja. E drámából milyen tanulságokat von le a hazai tudományos élet? — Ezek az árvizek újból megerősítenek bennünket, hogy nem gondoltuk mi évekkel ezelőtt rosszul, amikor azt mondtuk, vannak a közösségek életében stratégiai, hosszú távra érvényes problémák, amelyekről vitatkozni nem szabad, melyeknek megoldását kitenni a négyéves parlamenti választásoknak, ciklusoknak nagy hiba volna. Nem lehet pártügy például a foglalkoztatás kérdése, az ország honvédelme, s nem lehet pártügy az árvíz. Úgy gondolom, az a politikai elit. amely az elmúlt hét évben alapjában jól sza vidékén az elmúlt három évben három, igen komoly árhullám is levonult, a vízügyi ágazatot pedig fokozatosan leépítették. — Ezek felhívják a figyelmet arra is, hogy valahol vissza kell állítani a szakszerűség becsületét. A vizet is visz- sza kell adni azoknak, akik értenek hozzá. Nagyon pozitív volt az a mozgalom, amelyik a kilencvenes évek előtt, elsősorban politikai indítékból szembeszállt a nagy vízügyi lobbikkal, a nagy vízügyi természetátalakító programokkal. Én is lelkesen üdvözöltem őket, azonban tudomásul kell venni, hogy a például a Duna kérdése, egyáltalán a gátak, az árvízvédelem kérdése a geodéták, a vízügyesek dolga. A magyar vizes adminisztráció Európa élvonalában van. Arra a kérdésre, hogy mi történik Magyarországon, ha annyi víz zúdul ránk, mint Lengyel- vagy Csehországra, azt mondhatom, sokkal csekélyebb lett volna a kár. Ez annak köszönhető, hogy még nem tudták szétverni a vízügyi szakszerűséget Magyar- országon. OAz államnak milyen szerepet kell vállalnia e feladatokban? — Rengeteget vitatkozunk erről manapság. Egy túlfejlesztett kelet-európai állami bürokrácia él az egyik oldalon, s a másik oldalon egy mozgalom, melynek én is tagja vagyok. amelyik államtalanítani akarja a társadalmat; azt hiszem, mind a kettő helytelen. Újra kéne gondolni, hogy milyen szerepe és hol van a helye az államnak. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet átengedni a privát szférának, ilyen például a környezet, a talaj, a víz kérdése. Az államnak igenis fokozott szerepet kell vállalni e területeken. H Milyen szerep vár kétezer után az olyan eldugott területekre, mint a Felső-Tisza vidéke? — Ez elsősorban az itt élő emberektől függ. Meg vagyok győződve, leleménnyel ma Európában sokkal többre lehet menni, mint kormánydöntésekkel. Figyeljük meg, mi a tanulsága a 89 utáni éveknek. Azok a községek, régiók, ahol leleményes, világot látott vezetők vannak, elindultak felfelé. A Nyírségben nézze meg mondjuk Nyíregyházát, s még tudnék mondani több más települést is, amelyek szemlátomást fejlődnek. Ugyanakkor sok az olyan település is, szerte az országban, amelyik korábban látványosan gyarapodott, most azonban megállt a fejlődésben. Amennyiben tehát a helyi vezetés megtalálja a helyi körülményeknek legjobban megfelelő lépéseket, akkor szembetűnő fejlődés indulhat. Ezt a vidéket az isten is turisták fogadására teremtette. Nyugaton az egyik legnagyobb divat most a vadkempingezés és a vadturizmus. Nem is szabad ezt a vidéket úgy elképzelni, mint a Balatont. Megítélésem szerint husz-harminc év múlva Zemplénbe, s ide, a Felső-Tisza vidékére több turista fog érkezni, mint a Balatonhoz. Ám erre fel kell készülni. S én képesnek tartom e csodálatos vidék embereit erre. A voksok súlya M elyik párt nyeri jövőre a választást? — szegezte mellemnek a barátom a hét végén a kérdést. Vajon melyik, morfondíroztam hangosan, s legalább egy órát végigpolitizáltunk. Tények és érvek röpködtek a levegőben, aztán megállapodtunk, egy év távlatából nagyon nehéz az ilyesmit megítélni, különben is Csak jóslatokba bocsátkozhatunk. A beszélgetést mégegyszer végigéltem magamban, amikor tudomásomra jutott a legújabb közvélemény-kutatás. Eszerint, a szeszélyes tavasz után stabilizálódik a választók véleménye. Úgy látszik a nyár állandósította a pártok népszerűségét. így a szocialisták állnak az élen, őket követik a fiataldemokraták, s dobogós helyen állnak a kisgazdák is. Az utóbbi hónapok politikai szereplése szerint ez — úgy gondolom — nem lehet meglepetés. Igen ám, de ez még nem a választás eredménye, ez a megkérdezett ezer felnőtt lakos pillanatnyi álláspontja. Nagyon sok víz lefolyik még jövő év májusáig a Dunán meg a Tiszán, nincs kizárva, hogy épp a pillanatnyi hangulat dönti el melyik párt négyzetébe kerül az iksz. Éppen a már említett beszélgetésre célzok ezzel, mert ugyan ketten kezdtünk politizálni, a végére már öten lettünk. Mindenki elmondta a vélt és valós indokait, kit miért támogatna most, s kiderült, öten hatfelé voksolnánk. Ezen nem szabad csodálkozni, ez jelenleg így természetes. Mégpedig azért, mert az emberek a szó szoros értelmében nem politizálni akarnak, hanem élni. Még egyszer kijelentem felelősségem teljes tudatában: élni akarnak az emberek. Az évek, évtizedek változékonysága ugyan megedzette a magyarokat, de a hét szűk esztendő ideje is lejárt már legalább kétszer. Van, aki kerek perec kijelenti: én nem pártra szavazok, hanem Magyarországra. Az ilyen kijelentést pedig a legkomolyabban kell venni, s ezt is bele kell kalkulálni a közvélemény-kutatásokba. Nem beszélve a pártok készülő programjáról. Mert kérdem én: mit ér az olyan győzelem, amely mögött ugyan ott vannak a voksok, de hiányoznak az emberek? Sipos Béla Kommentár Elzártam-e? Igen, valószínűleg nyitva felejtettem az asszonyt. Pedig bekészítettem neki a kétheti élelmet a hűtőbe, előfizettem a 46 csatornás tv-cso- magot, hogy ne unatkozzon, kiköttettem a telefont, lezártam a garázst, a lakásajtót, kiskaput, nagykaput, a pótkulcsokat magamhoz vettem. Hoztam neki egy vagon folyóiratot, újságot, hadd olvasson, vettem egy guruló- sikló-rázó fogyasztó gépet, hogy fölösleges energiáit levezethesse... De az erény öve zárját nyitva felejtettem. Vagy mégsem? Próbálok visszaemlékezni hogy is volt. Igen elindulás előtt használtam, és akkor telefonhoz hívtak és én odamentem. De éppen készen is voltam... Mire lebeszéltem, ő már elment zuhanyozni, én meg csomagolni, és nem zártam be a lakatját. Mire hazamegyek tönkre megy az egész házasságom. Megőrülök. Ismerem a nejemet. Az ablakon át a közeli fáról egy ügyes ember be tud mászni hozzá. Vagy talán mégis elzártam? Néha automatikusan cselekszik az ember. Gondolatai máshol járnak, de a keze tudja a dolgát, szinte gépiesen kihúzza a konnektort, elzárja a gázcsapot, bekulcsolja az erényöv lakatját. De vajon úgy volt-e? Attól kezdve megmérgezte minden percemet ez a bizonytalanság. Felhívtam az ismerősöket, a régi baráti kört, egykori munkatársait, már régen nem dolgozik, hogy otthon vannak-e, hátha elárulják magukat. De semmi, mindenki nyaralt vagy dolgozott. Az erkölcsrendészeten sem tudtak semmiféle orgiáról a mi utcánkban, ez némiképpen megnyugtatott. Ez képes az utcáról vadidegent is felhívni — jutott eszembe — a postást a kéményseprőt... Krétáról megbíztam egy céget, hogy desz- kázza be kívülről az ablakokat, falazza be a bejárati ajtót, nehogy távollétem alatt a garázda elemek feltörjék a házamat, magyaráztam nekik. Tágas a lakás elég levegő van abban két hétre. Egyben biztos voltam, hogy öngyilkos nem lesz. Túlságosan szereti az életet, ez a baj. Pedig mondták hogy központi zárást vegyek, ami együtt záródik a bejárati ajtóval. De mindig spórol az ember. Most ennek iszom a levét. Lőttek a gondtalan nyaralásnak, csak erre tudtam gondolni. Nem érdekelt már a krétai kultúra, a Minotau- ruszról is az jutott eszembe, hogy felszarvaznak. Az első hétvégénél nem bírtam tovább, repülőre ültem és hazasiettem. Alig győztem kivárni amíg a kőművesek kibontották a bejáratit ajtót. Nejem a tv előtt ülve boldogan fogadott, semmit sem vett észre az egészből. Első dolgom az volt, hogy odakaptam a lakathoz, fölösleges volt minden aggodalmam. Be volt az zán’a, még ugyancsak kétszer is ráfordítottam. M inden jó ha vége jó. Sajnos ilyen vagyok, öregszem. Szórakozott lettem, így vagyok a gázcsappal, a sliccemmel is. De ez még nem volna baj, de ilyen problémázó, és feszültséggel teli... Vagyunk még így egy páran. Egyszerűen nem tudunk kikapcsolni, még nyaraláskor sem... Szeretetszolgálat K edves kis ünnepség színhelye volt néhány napja a máriapócsi Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek Szent Makrina Szeretetotthona. Elkészült ugyanis az otthon új része, amelyet megáldottak. Az idős embereket befogadó intézmény 11 szobával bővült. Az új lakók örömmel foglalták el helyüket az új, fürdőszobákkal ellátott szobákban. A bővítés mintegy 20 millió forintba került, amelyhez a Népjóléti Minisztérium 6 millió forinttal járult hozzá. Nemrégiben az evangélikus egyház is átadott egy új rehabilitációs foglalkoztatót. A létesítmény Benkőbokorban készült el, ahol olyan fiatalokat kívánnak majd foglalkoztatni, akik a kisegítő iskolából már kikerültek, de reménytelennek tűnik számukra az elhelyezkedés. Jó néhány fiatalember és hölgy számára nappali foglalkoztatást ajánlanak majd itt szeptembertől. A nyíregyházi Magdaléneum- ban a múlt héten rendezték meg a református egészségügyi gyermekotthonok országos találkozóját. A rendezvényen az ország több városából 300 fogyatékos fiatal jelent meg, akik ötletes műsorral és különböző vetélkedőkön mutatkoztak be. Mostanában egyre több hasonló hírről hallani. Az egyházak küldetésüknek megfelelően szolgálni szeretnének, segíteni ott, ahol szükség van rájuk. Keresik a helyüket a megváltozott világban, munkatársaikkal egyre több helyen találkozhatunk a kórházaktól a szeretetotthonokig. Vallják, a hit cselekedetek nélkül holt. Szeretnének erről tanúságot is tenni, ahogyan Szent Pál tanácsolta úgy 2000 évvel ezelőtt: „Egymással gondosan törődjetek, egymás terhét hordozzátok”. Sajnos a feladatok szaporodnak. Manapság például egyre nagyobb az igény a szenvedélybetegek megsegítésére, a menekültek támogatására. Az egyház karitatív tevékenysége mindinkább igazodni kíván a társadalom mai elvárásaihoz, feladataihoz. Bodnár István mmsmmm zép ez a nyár: a nap V hétágra süt vagy az eső kJ hétszámra esik, de akinek az a dolga, hogy jól érezze magát, annak ez is jó, meg az is jó. itta pihenés, a feltöl- tődés ideje. Kikapcsolódni legjobban új környezetben lehet. Otthagyni az otthon négy falát, hét tornyát és belevetni magunkat idegen vizekbe. idegen ágyakba, élvezetek. Legjobb, ha az asz- szonyt se visszük, mert ő az otthoni környezet része, dupla fizetség, fél élvezet, — szokták mondani. Legjobb egyedül menni. Befizettem, felkészültem, elindultam, megérkeztem Larnakába. Gondoltam a 2000 kilométer elég lesz levegőváltozáshoz: Kréta az antik kultúra bölcsője, Minos király, a Knos- sosi palota. Szikrázó napfény, kék tenger, hófehér házak, vörösborok. És akkor eszembe nyilait, hogy elzár- tam-e a feleségemet. Bizonyára sokan éreztek már hasonlót. afféle kihúztam-e a vasalót, elzártam-e a gázcsapot érzés. És ez a kínzó bizonytalanság megmérgezi a legmeghjttebb, legfelszabadultabb pillanatokat is. Kulcsár Attila tárcája Inflációs nóta: Egy tízezresnek ötezres a fele... Ferter János rajza
