Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26 / 173. szám
1997. július 26., szombat HATTER Nem csak ígéret, pénz is A kormány csaknem kétmilliárd forintot juttatott Szabolcs-Szatmár-Beregnek Galambos Béla Budapest (KM) — Döntött a kormány csütörtöki ülésén — egyebek között — Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye további felzárkózását érintő kérdésekről. Egészen pontosan: közel kétmilliárd forintról, amelyet megyénk számára különítettek el további pályázatok támogatására. A részletekről az egyik legilletékesebb. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter válaszolt a Kelet- Magyarország kérdéseire, pénteken délután dolgozószobájában. Jelentős források — Ez a kormánydöntés illeszkedik a területfejlesztés és hátrányos helyzetű térségek agrárháztartásának kormányprogramjába. annak kétségkívüli kiemelkedő momentuma — hangsúlyozta Baja Ferenc. — Hogy eddig eljutottunk és így jelentős források jutnak a megyébe, kellett a felismerés: rendszerszemléletben kell kezelni a problémákat, a terület- fejlesztés, a felzárkóztatás csak stratégia, hosszú távú programok, egységes filozófia, intézményrendszer és nor- mativitás alapján lehetséges. Ez utóbbi számszerűsítés ugyanis az alapja hogy ne kérni kelljen, csak kiszámolni: mi jár a régiónak. Három megye: Hajdú. Nógrád és Szabolcs külön figyelmet kap, amelyet az idei költségvetési törvény is rögzít. O Mi ennek a költségvetési filozófiának a lényege? — Nem csak a területfejlesztési eszközrendszerben kell pozitív megülönbözte- tést adni a hátrányos helyzetű térségek számára, hanem a többi alapnak ugyanígy. Most a kormányülésen áttekintettük az eddigi végrehajtást. Megnéztük, hogy az egyes alapok el tudtak-e különíteni a hátrányos térségek kedvező megkülönböztetésére forrásokat. Baja Ferenc Balázs Attila felvétele LJ Összességében mennyiről van szó? — Az eddigiekben 4 milliárd 588 millió forintot használt fel a megye a különféle fejlesztési alapokból. Amit most megítélt a kormány az 1 milliárd 927 millió forint. Visszatér a kormány □ Milyen tételekből tevődik össze ez a közeI kétmilliárd? — A gazdaságfejlesztési célirányzatból 176 milliót használtak fel eddig. Itt jelentős az elmaradás, további 340 millió áll rendelkezésre a megye számára ilyen célokra. A területfejlesztési előirányzatból — ami 597 millió a normatíva alapján — igen jól halad a felhasználás, ügy ítéljük, hogy növelhető ez az összeg. Most még 225 millió forintot adunk a megyének erre a célra. A mezőgazdaság eddig 1 milliárd 608 millió forint támogatást vont a megyébe. Ezt most 208 millió forinttal tudjuk kiegészíteni. Csak megjegyzem: az elemi károkkal külön foglalkozott a kormány, és bizonyára ismert, hogy 300 milliót kap Hajdú és Szabolcs. Ha ennél lényegesen többre lenne szükség, akkor még visszatér a kormány a kérdésre. A Népjóléti Minisztérium eddig 36 milliót különített el, ami további 63 millióval egészül ki. A Központi Környezet- védelmi Alapból eddig 189 milliót használtak fel, s további 561 millió forint áll rendelkezésre, mint pályázati lehetőség a megye számára. — A munkaerőpiaci alap esetében nagyon komoly gesztust kapott a megye, mert eddig is 1 milliárd 859 millió volt elkülönítve, ám most emellé még 330 millió felhasználási lehetőség társult. A térség gazdaságfejlesztése szempontjából igen fontos, hogy ne csak a kommunális szférába kerüljenek ezek a pénzek elkülönítésre, hanem valódi vállalkozásélénkítést szolgáljanak. Valódi előrelépést hozzanak a foglalkoztatás területén. ü Hogyan juthat ehhez az összeghez a megye? — Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekre a pénzekre a megyének megállapodást kell kötni a tárcákkal. Ez azt jelenti, hogy folyamatos konzultációkra van szükség. Természetesen csak olyan programok finanszírozhatók belőle, amelyeket az adott minisztérium elfogad. Miután ezeknek tervezhető programoknak kell lenniük, a kormány a fenti összegeken felül egy 25 százalékos éven túli kötelezettséget vállal, hogy egy-egy konkrét program áthúzódó finanszírozására teljen, s mindenképpen befejezhető, továbbvihető legyen. A jelenlegi pályázati rendszerről a későbbiekben azért a megyéknek is át kell majd térni a fejlesztési koncepcióhoz és a rendezési tervhez kötődő programfinanszírozásra, mert egy konkrét programnak — egy elsődlegességet élvező tervnek — a központi, helyi és vállalkozói finanszírozása hozhatja meg az igazi kibontakozást. □ Milyen további lehetőség van még? — A megye számára van egy lehetőség. Most fogjuk kiírni a Területfejlesztési Központi Alap 1,6—1,7 milliárd forintos részére a pályázatot, amelyben a száz munkahely fölötti munkahelyteremtési beruházásokat fogjuk támogatni. Már jelenleg is van olyan megyei keretre beadott pályázat, amelyik kiegészítő támogatásként ebből is kaphat. — Ha összeadjuk, több mint 6 milliárd 615 millió forint az, ami ebben az évben a megyében központi fejlesztési forrásként érkezett. Azonban ahol ilyen nagyon nehéz a helyzet, különösen fontos az, hogy ezt az összeget okosan használják fel a megye érdekében. Ha nem a kitörési pontokra koncentrálunk, ha nem tervezett és nem szervezett, akkor ez lyukas zsákba öntött pénznek is tűnhetne. Én ma úgy látom, hogy eggyel előbbre léphetünk és ez a közel két- milliárdnyi pluszforrás jó helyre kerül, látszani fog a megjelenítése. Ahogy a megye fejlesztési programnál tapasztaltam, továbbra is megmarad a példás összefogás. Valósággá válhat — Még egy dolgot említenék meg, ami a megye számára igen fontos lehet. A kormányt megkereste a Michelin Taurus cég azzal, hogy egy igen jelentős fejlesztést indítana el Nyíregyházán, s ehhez támogatást kér. Elviekben csütörtökön erről is döntött a kormány, és kialakította azt a támogatási rendszert, amely révén valósággá válhat a beruházás — mondta befejezésül a miniszter. Nyírfácska A hét szenzációt ígérő eseménye a Nyírfa jelentés közzététele volt. Lehet benne csemegézni. És nyomon követni, milyen az, ha vajúdnak a „hegyek”. Végül pedig megszületik a semmi, azaz kiderül: a Magyar Köztársaság Információs Hivatalának (IH) Nyírfa-ügyben történt munkálkodása során „tényleges visszaélésre nem került sor”. Márpedig az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága szó szerint ezt állapította meg. Ehhez képest áprilistól mostanáig Nyírfa-ügytől volt hangos az ország. Persze a hosszú történet korántsem arról szólt, hogy hozzáértők véleménye szerint a határszakaszon „állandósult a nagyarányú csempészforgalom és a határ mindkét oldalán jelen van a szervezett bűnözés”. Hanem arról, hogy mit és hogyan nézzen, vagy ne nézzen egy profi titkos nyomozó. Itt, a Nyírségben talán az a mondat válthatta ki a legnagyobb érdeklődést a Nyírfa-jelentésben, amely így szól: „...az IH több vezető munkatársának az a felfogása, hogy az IH -n kívül a többi szervezet szakmailag vagy etikailag felkészületlen az észak-keleti határrégióban kialakult felderítési feladatok végrehajtására. Ezt a felfogást fejezte ki a volt műveleti igazgató állítása: A megye politikai-rendőri vezetése nem alkalmas a maffia megállítására. ” Mielőtt azt mondaná a Kedves Olvasó, hogy „ez azért valami!”, bevallom, részemről az idézet csupán csúsztatás (mint a tárca nélküli miniszter szerint sok minden ebben az ügyben), merthogy az idézettet megelőzi ez a másik másfél mondat: „Az IH munkatársai körében is tovább éltek a mindenre kiteijedő információgyűjtés hagyományai. Ezt erősítette...” Tehát régi stílus beidegződése csupán, hogy egy hírszerző nem csőlátó, egy hírszerzőfőnök-féle pedig lesújtóan összegez 1700 oldalnyi feljegyzés, elemzés ismeretében. De legalább tudhatjuk azt is, hogy a sok eltűnt bizonyíték miatt már sokkal kevesebb az esély arra. hogy a Nyírfa-dosszié alapján lehetőség nyíljon komoly, elsősorban gazdasági bűncselekmények feltárására. Ilyen ez az ország. Fölösleges csodálkozni azon. hogy eltűnnek bizonyítékok helyben, ha kámforrá válhatnak a hírszerzés összefoglaló jelentései is a szupertitkos központban. Kár is tovább ragozni. Alighanem nincs szó másról, mint nagyszabású politikai játszmáról. A titok és a bűn marad. Marik Sándor Páll Géza tárcája oha nem érezte, hogy V elvágyódik ebből a sze- L J gény kis országból. Még az ötvenhatos vihar sem rendítette meg, pedig barátai, rokonai közül sokan búcsút mondtak a kilátástalan- ságra, megnyomorításra ítélt országnak. Nem tudta volna elképzelni az életét másutt, ahol nem magyarul beszélnek, ahol nem köszön vissza a szomszéd, a fűszeres. Ahol örökidegenként, magányban tengődik, amíg csak el nem szólítja az elmúlás. Megölte volna a honvágy is, amely már akkor is mar- dossa. ha három-négy napra elutazik a pesti rokonokhoz. Mindig egy nappal korábban hazajött, pedig otthon nem várta senki. A gyerekei élik a maguk önálló életét. Az egyikük éppen munkanélküli, a másik dolgozik, de állandóan cérnaszálon függ, mikor megy csődbe a vállalkozás, mikor kerül ő is az utcára... Nem neki találták ki ezt a mai világot, vagy túl későn jött a nagy változás. O már nehezen tanulja meg ötvenévesen, hogy minden helyzetben talpon maradjon. Ahhoz Hát nem jobb itt szivi, nincs tömeg, nincs drága belépő és a sör is hideg Ferter János rajza szokott, hogy egy munkahelyen hűséggel helytálljon és onnan menjen majd nyugalomba. Egy mai búsképű lovagnak érzi magát, aki hiába küzd a regénybeli szélmalmok lapátjaival, csak ő lehet a vesztes. Vasesztergályos létére három éve malterosvödröt cipel, talicskát tol egy építkezésen. A társai viccesen, azzal vigasztalján, nem tragedik. De az utóbbi négy-öt évben le kellett mondani az egyetlen passziójáról, a horgászásról, mert a napi robot kiveszi az erejét, örül, ha ágyba kerül. Mióta a felesége meghalt, ennek már lassan öt éve, társtalanul él, hol főz, hol nem, az étvágya sem a régi, bár a nehéz fizikai munka megkövetelné a rendes étkezést. De a havi huszonöt ezerből nem is igen Fájdalmas elvágyódás dia, így legalább maradandót alkot, a megszépített épületnek vakolatán ott marad a keze nyoma. Amíg az idő le nem pergeti... De valamit az idő belül, a lelkében is leperget. Néha azon kapja magát, mintha nem az ő, hanem egy másik ember arca lenne a tükörben. Egy mosolytalan, fedőkkel gazdagon cizellált, átrajzolt arc látható a tükörben, amely már-már idegen számára. Az okok ismertek... Még épp hogy ki tudja fizetni a kétszobás lakás rezsiját, amely folyamatosan emelketelne kiadósabb étkezésre. Majdnem a felét elviszi a lakásrezsi, ruházkodásról egyéb kiadásokról szó sem lehet. Ma már munkaruhát sem szokás adni a dolgozónak, koptassa a saját ruháját, cipőjét, a vállalkozó nemigen költ ilyesmire... Sokszor gondol mostanában arra, jól tette-e hogy nem ment el, mint annyian mások, ebből az átjáróházra emlékeztető országból, ahol az egymásra való acsarko- dás, a kapzsi marakodás, a vádaskodás, a tolvajlás művészete, a képmutatás, az erőszak a tömény hazugságok fojtó légköre uralja a terepet. Ahol a tisztességes, becsületes munka, az egymás iránti tisztelet, netán szeretet, lassan kihal, mint az el- burjánzó gyom közt a nemesebb virág. Egy tisztább, kiszámíthatóbb, emberibb világba vágyódik, amely elveszni látszik, mielőtt még igazában megszületett volna. A honvágy ellenpárja lehet mumm az elvágyódás — gondolja —> amely egyre jobban a hatalmába keríti. De hová mehet az ember túl az élete delén, megverve, megáldva olyan tulajdonságokkal, mint a megszokás, az otthon sze- retete, ragaszkodás a szülőföldhöz. Sokszor eszébe jut a neves író. Tamási Áron mondása, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon érezzük magunkat benne. De mintha egy titkos erő elvette volna ezt a jogot. Olyan ez, mintha hontalan lenne a saját hazájában. Ez talán rosszabb mint a honvágy. Es félő, nem ő él egyedül a kínzó, marcangoló, nyugtalanító érzéssel. Falazás M intha éreztem volna, hogy végre lépnek. Mármint a lakáscélú támogatások ügyében, hiszen a minap egy új üzletágat, a szocpollal üzérkedés jelenségét mutattam be egy konkrét, ám sajnos tipikus példán keresztül. Talán egy kicsit ugyan későn ébredt fel a kormány, de az jó, hogy az információ végre „feljutott”. A „zűrös szocpolosok” rétegén belül több kategória is létezik. Szerintem azok a vállalkozók a leginkább bűnösek, akik kihasználva a helyzetet, csúnyán becsapják a családokat, s meglopják egyszersmind az adófizetőket. No persze, nem teljesen ártatlanok azok sem mind, akik itt és ott a pecséteket ráütik a papírosokra. Ők falaznak a falazóknak. S nem hiszem, hogy tevékenységüknek gátat fog szabni az a tegnapelőtt született rendeletmódosítás, melyet pedig azért alkottak, hogy a közpénzek társadalom által elismert tényleges és jogszerű célokra használtassanak fel és azok ellenőrizhetőek is legyenek. Hiszen egyik kitétele alapján a gyermekek után igénybe vehető lakásépítési kedvezményt csak akkor folyósíthatja a pénzintézet, ha az építtető legalább a kedvezmény összegét elérő kiadásaira — saját nevére kiállított — a vásárolt anyagok és szolgáltatások jogszerű eredetét igazoló bizonylatokat bemutatja. Mi több, hozzájárul ahhoz, hogy ezek valódiságát az adóhatóság ellenőrizze. Ha jogosulatlan volt a felhasználás, akkor a kedvezményt akár vissza is fizettethetik. Kár, hogy a most hirtelen megjelent késői szigor nagyon sok családon nem segíthet már. Ők beláthatatlan ideig kénytelenek lakhatatlan lakásokban élni. Hogy velük mi lesz, arról nem szól a kommüniké. Szőke Judü EZSSálS
