Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

1997. július 25., péntek □ Kínai talp alá való megyénkből A jó egészség és a jó üzlet reményében keresik fel térségünket az ázsiai befektetők Zhang Bi Qing előadása Kínában az új gyógyászati termékről S hogy a me­gye valóban tárt karokkal fogadja a tőkét hozó s munkahelyeket teremtő vállalko­zókat, azt Ham­vas László, a Sza- bolcs-Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzat alelnökének sza­vai is megerősí­tik: — Önkor­mányzatunk fi­gyelmének kö­zéppontjába az elmúlt év köze­pén került Kína Harbin tartomá­nya, s meglepően erős szándékot 3tőr felvétel tapasztaltunk a kapcsolatok elmélyítésére gazdasági, kulturális és társa­dalmi szinten egyaránt. — A delegációk kölcsönös látogatásainak köszönhetően megyénk küldöttei a közel­múltban Harbin megyén kívül Pekingben is bemutathatták az itteni lehetőségeket. Ez keltet­te fel Zhang úr figyelmét is, aki most személyesen győ­ződhet meg állításaink igazá­ról. A megyeszékhely vezetői megerősítették: a leendő ipari park területén beruházók öt évig mentesülnek az iparűzési adó fizetése alól, de a helyi adókedvezményeken túl to­vábbi állami támogatások sze­rezhetők jelentős létszámú munkahelyteremtő beruházás esetén. A kínai érdeklődők pontosan kiszámolják, mennyire éri meg itt beruház­niuk. Nyolcvan család A megye és a megyeszékhely eddig is segítette a kínai vál­lalkozások beindítását, mint­egy nyolcvan kínai család ren­dezkedett be itt, de ezt követő­en a megye és a megyeszék­hely már a nagyberuházók megtelepedését támogatja. Zhang úrral is konkrétan a bőr-, cipő- és faipari területek­ről illetve a szállítmányozási lehetőségekről is folytát tár­gyalások. Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Válto­zik a világ, s ezt jelzi az is, hogy a hazánkban sokáig mellőzött, sőt mi több, üldö­zött távol-keleti gyógymó­dok kecsegtetnek most egy jó üzlet reményével megyénk­ben. Többek között ilyen profilú cég alapításának le­hetőségeiről is tárgyal sző­kébb hazánk prominens sze­mélyiségeivel az a kínai üz­letember, aki a napokban tartott itt terepszemlét. A diplomácia számtalan is­mérveinek egyike, hogy a be­fektetett munka anyagi haszna csak jókora időbeli eltolódás­sal jelentkezik. A jó diplomá­cia tulajdonsága pedig az, hogy ha később is, de valóban meghozza a kézzel fogható eredményeket. Reményeink szerint utóbbira példa az a me­gyei törekvés, amely a világ minden pontjáról igyekszik befektetőket csábítani térsé­günkbe. Korong a cipőben Az egyik célpont Kína, ahol most rohamos fejlődést produ­káló gazdaság kedvező feltéte­leket teremt a külföldi beruhá­zásoknak is. A világ legnépe­sebb országa illetve polgárai­nak többsége rendkívül fogé­kony minden, kölcsönös elő­nyöket nyújtó kapcsolatra. Ez derül ki Zhang Bi Qing szava­iból is, aki hazájában orvosi végzettséggel a gyógyászati eljárások, módszerek ellenőr­zésén és fejlesztésén fárado­zik. — Az Önök hazájáról az el­ső információkat Magyaror­szág pekingi nagykövetségén kaptuk, Juhász Ottó nagykö­vet úr és Lázár Péter kereske­delmi tanácsos úr készséggel bocsátottak rendelkezésünkre minden hozzáférhető adatot — nyugtat meg Zhang Bi Qing úr, hogy külképviselete­ink munkája nem csak repre­zentációból áll. Az orvosból lett vállalkozó szavaiból kide­rül: így szerzett tudomást az ország keleti szegletének fej­lesztési terveiről is, amelyek felkeltették érdeklődését. Ezért örült, amikor a közel­múltban megyénk társadalmi és gazdasági életének vezetői­től személyesen -is hallhatott egy részletesebb tájékoztatást Pekingben. Ezt követően előbb osztott-szorzott, majd csomagolt és most egy nyír­egyházi cég, a Szabolcs-Oil Kft. kalauzolásával saját sze­mével is igyekszik meggyő­ződni arról: tényleg olyan ígé­retes terep megyénk, mint amilyennek a bemutató anya­gokból tűnik. — Termeltető és kereskedő tevékenységben gondolko­dom, szeretnék az Önök megyéjében gyártani és innen forgalmazni egy általam kifej­lesztett gyógyászati terméket, egy cipőbe illeszthető betétet — válaszolja a konkrét elkép­zeléseket firtató kérdésekre Zhang úr. Az ázsiai gyógyá­szatot még misztikumként ke­zelő újságíró előtt készséggel kapja le cipőjét és mutatja meg a valóban szokatlan, a talp ívén lyukas, s egy apró koron­got bújtató betétet. Közben már magyarázattal is szolgál, ami laikus tolmácsolásban így hangzik: talpunk az egyik leg­fontosabb része testünknek, keringési rendszer csomópont­jai találhatók itt meg, melyek megfelelő ingerlése, masszíro­zása kedvező hatást vált ki. Zhang úr vizsgálatai szerint találmánya jótékony hatással van többek között a cukorbe­tegségre és a szívműködésre, segít megelőzni az epekövet és a magas vérnyomást, fejleszti az ember immunrendszerét. A szintetikus gyógyszerekhez szokott ember könnyen kétel­kedhet, de azért lehet valami a dologban, mert Japántól az Egyesült Államokig a világ hat országában vetette meg lá­bát a kínai üzletember. És Zhang úr saját hazájában is próféta lett, ezt bizonyítja a magával hozott számtalan publikáció, fénykép és könyv. Az elsők sikere — Magyarország mellet szól, hogy Európa közepén fekszik, innen nyugatra és keletre egyaránt könnyű teríteni a ter­méket. A megye vonzerejét pedig a különleges gazdasági övezet és ipari parkok területe­in adott kedvezmények növe­lik meg. Az sem elhanyagol­ható szempont, hogy minde­zek új lehetőségek, és örök igazság: mindig az elsők érhe­tik el a legnagyobb sikert — ad ízelítőt üzleti ars poeticájá­ból Zhang Bi Qing úr, aki a kedves fogadtatás és a szemé­lyesen is megtapasztalt gazda­sági környezet nyomán igyek­szik megyei befektetésre csábítani partnereit az érde­keltségi körébe tartozó orszá­gokból. A z idei nyár azon ritka napjainak az egyikén, amikor hétágról süt a nap, találkoztam gyermekko­rom egyik kedvencével, az orrszarvú bogárral. Mintha éppen egy szépségszalonból jött volna, ahol frissen lak­kozták a páncélját. Öntuda­tos méltósággal igyekezett átjutni a betonjárda túlol­dalán lévő diófához. Ebben a törekvésében akadályoztam meg, ha rövid időre is. Két oldalánál fogva felcsippen­tettem a betonról, hogy jól megnézzem: tényleg ő az, akivel már közel negyven éve nem találkoztam? Miskolctapolcán, ahol a gyermekkoromat töltöttem, a házunk udvarában volt egy nagy tölgyfa. Ezt a fát én áta­lakítottam repülőgéppé, a te­tejét pedig pilótafülkévé. Amire a szükséges berende­zéseket kiképeztem: botkor­mány, műszerfal, gáz- és fék­pedál, már alig jutott helye a pilótaülésnek. De azért szer­kesztettem egyet, ahol még a másodpilóta is elférhet. Amikor úgy találtam, hogy a gép már biztonságosan ke­zelhető, és elég kényelmesen el lehet rajta látni a felelős­ségteljes pilótái munkát, leszálltam a földre, azaz le­másztam áfáról. Lent a lombos faágak na­gyobb halmaza fogadott, mint a legnagyobb nyári vi­harok után. A kisebb ágakat sem közben felfedeztem, hogy az alsó ág alatt, a kéreg egyik repedéséből szürkésfe­hér hab türemkedik elő. Mindez addig nem érdekelt különösebben, amíg e habon ott nem találtam egy nagy- agancsú szarvasbogarat. Senki élő ellensége gyorsan eltüntettem a vad­körtefa melletti fagyalbokrok alatt. Nagyanyám a fa átala­kítását így is észrevette, és azon jajveszékelt, hogy mit fognak szólni a szüleim, ha észreveszik a pusztítást. Nem magyarázhattam meg neki, hogy Tiszaszederkényben Ládi Katinak azt ígértem, hogy pilóta leszek. Ehhez pe­dig már most meg kell kezde­nem a repülőgép vezetésének gyakorlását, elsajátítását. Kezdtem berendezni a pi­lótafülkét. Hangszórónak fel­vittem egy kályhakönyököt, rádiónak egy detektoros rá­diófejhallgatóját, és éjszakai repüléshez egy vízzel, kar­óiddal feltöltött bányászlám­pát. A fán való sűrű közlekedé­Mivel a szarvasbogár a mindennapi játékainkban ko­moly értéket képviselt, hiszen a gyufásskatulyákból készült kocsik versenyén ők voltak a versenylovak, a tölgyön ezt a habcsomót naponta többször is ellenőriztem. Hamarosan egész csinos versenyistállóm lett. Egy ilyen ellenőrzés során találtam rá az orrszarvú bo­gárra. Versenyeztetésre ugyan alkalmatlan volt, nem lehetet rátenni a cérnaistrán­got, de különös szépsége tel­jesen lenyűgözött. A fején lé­vő kis szarv és kitinpáncéljá­nak ragyogó feketesége úgy magával ragadott, hogy be­tettem egy gyufásdobozba, és elrejtettem a többi gyermek elől. Amikor a strandon össze­találkoztam a biológiata­nárunkkal, és elmeséltem, hogy milyen furcsa bogarat találtam. Elkérte tőlem, mert az iskola gyűjteményéből pont egy ilyen bogár hiány­zik. Legközelebb ősszel láttam viszont a kis orrszarvú boga­ramat, kartonpapírra tűzve, a többi bogár között. A hom­lokán lévő szarv kisebbnek látszott, fénylő, fekete pán­célja teljesen matt lett, mint­ha szürke penész lepte volna be. Egyedi szépsége eltűnt a többi bogártetem között. Akkor tudtam meg, hogy ez a szépség az élőknek a saját­ja­A csillogó bogarat óva­tosan visszatettem a betonjárdának arra a pontjára, ahonnan felvettem. Megvártam amíg a sokkjából magához tér, és szép lassan elindul. Egyre jobban szapo- rázta a lépteit, elérte az első biztonságot adó fűcsomót és eltűnt a szemem elől. Most már biztos, hogy az én segít­ségemmel őbelőle nem lesz szemléltetőeszköz. A tettek ereje / N yolcszázkilencvenöt tavaszan Árpád fejedelem ve­zetésével a Vereckei-szoroson át megérkeztek a honfoglalók. Ezzel kezdetét vette az új haza törté­nelme, amelynek megmaradásáért váltakozó sikerrel mun­kálkodtak elődeink. Minden nemzedék hozzáteszi a maga életét az előző generációéhoz, így nemcsak genetikusán teremti meg a folytonosságot, hanem a tárgyakban, az esz­közökben, a kulturáltságban, a szellemi gyarapodásban is. A Jósa András Múzeumban tegnap nyílt meg az a kiállí­tás, amelynek anyaga négy megye fáradozásának, vala­mint a Nemzeti Múzeum szakmai segítségének eredmé­nyeképpen, négy év után a millecentenáriumi ünnepségek keretében először Miskolcon, majd Budapesten mutatkoz­hatott be a nagyközönség előtt. Innen Bolognába, majd Milánóba utazik az anyag, aztán Franciaország és Németország következik, hogy Magyar- ország történelmi múltját és Európához való tartozását reprezentálja. Mert talán éppen ez a kiállítás legfontosabb tanulsága: a vezéri sírokban talált tárgyak, a méltóságjel­vények, az öv- és ruhaveretek, a kantárdíszek és más esz­közök azt mutatják, a honfoglaló ősök más hagyományo­kat hozva magukkal, de már akkor Európához tartoztak. Ezt azért érdemes újból hangsúlyozni, mert gyakran ta­pasztalni azt a méltatlan, ostorozó magatartást, amellyel azt fejezik ki olykor, hogy a magyarság még nem alkalmas arra, hogy befogadja Európa. Nem valamiféle félreértel­mezett nacionalizmus mondatja velem, de hiszem, hogy vagyunk olyan értékesek, mint bármelyik európai nép, ezért eddigi teljesítményünk alapján nem kémünk, hanem elvárnunk kell a megfelelő bánásmódot, a tiszteletet. Remélhetőleg A honfoglaló magyar nép című kiállítást minél többen megnézik, fiatalok és idősek, azok is, akik hajlamosak a kézlegyintésre. Legalább megtudják, hogy mindig a tettek számítottak. Nagy István Attila Most mit csapkod! Nekem is jobb lenne ebben a me­legben a vízben lubickolni... Ferter János rajza Kommentár Flakon a biciklin S zelektív hulladékgyűjtő udvart szeretne kialakítani Mátészalkán a kommunális hulladék szállításával, kezelésével foglalkozó Becker-Pannónia Kft. Az el­képzelések szerint a Közszolgáltató Kft. udvarán hoznák létre ezt a modem, kömyzetvédelmi előírásoknak megfe­lelő hulladékgyűjtő telepet. Az országban még ritkaságnak számító szemétkezelés abból állna, hogy a lakosság szétválogatva hozhatná el ide szemetét. Külön kukákban helyezhetők el az üvegek, mű­anyagok, papír, fémek. E válogatás után lehetőség szerint a szemét újra hasznosulhat. Önmagában szép az elképze­lés, ám nem hiszem, hogy a városban élők környezetvédel­mi szempontokra gondolva biciklijükre rakják az üdítőita­los flakonokat, külön csomagolva a papírt, s elindulnak a hulladékgyűjtő udvar felé. Főleg nem, ha semmiféle moti­váció nincs ehhez. A beszállított, válogatott hulladékért nem fizetnek, csak az emberek jó érzésére apellálva gon­dolja a cég, hogy megvalósulhat ez a modem szemételhe­lyezés. Az udvar kialakítása sok pénzbe kerül, s emellett még lakossági tiltakozást is kiválthat, hogy a város köze­pén szeretnék mindezt kialakítani. A mátészalkai nagy szeméttelep híre és szaga messzire jutott már eddig is. Szerencsére az áldatlan körülmények lassan megszűnnek, hiszen a cég körbekeríttette és őrző­védő szolgálat vigyáz kutyákkal a város végén a rendre. A szeméttelepről az embereknek ma még csak a rendetlen­ség, a gomolygó füst, a guberálók hada jut eszébe. Tény, a városban tervezett hulladékudvar másképpen működne, hiszen zárt konténerekben, rendezett körülmé­nyek között válogatnák ott a hulladékot. Ám nem tudom, nem lenne-e szerencsésebb, ha mindezt az eredeti nagy szeméttelepen tennék. Akkor legalább még több ember fi­gyelne oda a telep állapotára, rendjére. Hatalmas környe­zetvédelmi szemléletváltozásra lenne ahhoz szükség, hogy egy valóban jól működő, a szemét újrahasznosítására épü­lő szelektív hulladékgyűjtő udvar hatásosan működjön Mátészalkán. Enélkül mindez csak kidobott pénz. Szondi Erika Néaőpont _________ — HÁTTÉR ______ I Cserbaköy Levente tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents