Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-03 / 153. szám
1997. július 3., csütörtök Start 40 milliós adóssággal Hétszáz tulajdonos egy csapásra • Átlag alatt a munkanélküliség Őrben Györke László Őr (KM) — A megyében a maga nemében egyedülállónak számít, hogy a 1400 lelkes település azzal dicsekedhet: az átlagosnál alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Ennek hátterét, kialakulását boncolgattuk Hódi Miklós polgármesterrel. — Azt előrebocsátom, hogy Őr sem mentes az országra, a mezőgazdaságra jellemző gondoktól, problémáktól. Válás és csőd Őr a rendszerváltás előtt különösen szerencsétlen helyzetben volt: gazdaságilag a jármi téeszhez, közigazgatásilag pedig Vajához tartozott. — Ennek az eredménye — mondja Hódi Miklós, aki ez idő tájt a szövetkezet gépészeti ágazatának vezetője volt —, hogy a kényszerházasság tizenhét éve alatt a község lakossága 1800-ról 1400-ra csökkent. A jármi tsz 1992-ben elemeire hullott szét. Őrben megalakult az Univerzál 40 milliós adósságot kapván örökségbe a 60 milliós vagyon mellett. Nem nehéz kitalálni: nem sokáig maradhatott talpon, s amint hatályba lépett a csődtörvény — meg is szűnt. _ A község 1991. január 1-jén vált újra önállóvá egy roskatag községházával, ám több folyamatban lévő, illetve éppen befejezett beruházással, mint például az iskola, orvosi rendelő szolgálati lakással. — Őrben a háztáji gazdálkodásnak komoly hagyományai voltak már a rendszerváltás előtt — mondja a polgár- mester. — Hiszen az egy hektár háztáji mellé még ötöt lehetett bérelni. Talán ezért sem volt sokkoló hatású a szövetkezet megszűnése, hiszen még az 1993-as törvény megjelenése előtt egy évvel földet osztottunk. Egy csapásra hétszáz földtulajdonos lett a faluban, ugyanis azok is kaptak, akik nem is kértek. Ezért sok bírálatot kaptunk, miként azért is, hogy három parcellán — jó, közepes és rossz — adtuk ki a földeket az esélyegyenlőségre törekedvén. Ez utóbbi esetben azt kifogásolták, hogy akadályoztuk a farmergazdaságok kialakulását. Lehet, hogy így van, azt viszont elértük, hogy gyakorlatilag nem maradt gazdátlan föld Őrben. Az is fontos volt, hogy megakadályozzuk a tsz-telep értékeinek széthurco- lását. Ä telep három részre osztva hamar gazdára talált, s ennek köszönhetően a Redim- pex, a Triófarm, a Szárnyasker Kft. ma összesen mintegy száz embert foglalkoztat. Még a gázvezeték építésekor 1992-ben itt telepedett meg egy budapesti közműépítő, a Starkőr Kft., amely ugyancsak 30-35 embert foglalkoztat. Vállalkozásbarát — A képviselő-testületünk nemcsak szóban vállalkozás- barát — mondja Hódi Miklós —, hanem a tettekben is. Nincs ugyanis iparűzési adó, a vállalkozók lakossági áron kapták meg a gázvezetékre csatlakozási jogot. A kommunális adó is azonos a lakosságival, annyi csupán a különbség, hogy a hatvan év feletti lakosok csak a felét fizetik az évi 1000 forintnak. — Sokan megkérdezik: talán nincs szüksége önkormányzatunknak az adóbevételre? Mielőtt döntöttünk, számoltuk: mi jobb, ha kivetjük az iparűzési adót, s esetleg ezáltal kevesebb vállalkozó lesz a községben, ami azzal jár, hogy nagyobb lesz a munkanélküliség, több embernek kell jövedelempótló támogatást fizetni, vagy lemondunk az amúgy sem tetemes adóról. A számítások szerint jelenleg legalább százzal több jövedelempótló támogatás ránk eső részét kellene fizetni, ami nagyságrenddel magasabb, mint az adóbevétel lenne. A gazdasági társaságok mellett nagy szerepe van annak is, hogy a településen százegy traktor van berendezésekkel együtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden negyedik családhoz, illetve lakóházhoz tartozik egy mezőgazdasági erőgép, ezenkívül öt kombájnnal vállalnak betakarítást. Eddig 350-en váltották ki az őstermelői igazolványt. Azon gondolkodnak, hogy egy nyugati típusú szövetkezetei kellene létrehozni, hiszen közösen többre mennének: nagy szükség lenne ugyanis egy hűtőtárolóra, s meg kellene teremteni a lehetőségét a feldolgozásnak is, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak. Az önkormányzat szociális bizottsága csak a valóban rászorulóknak ad segélyt. Aki nem fogadja el a felajánlott munkát, az segélyért hiába kuncsorog. ...és az álmok Őrön keresztül ma egy 2,3 kilométer hosszú kerékpárút vezet a 49- es főút mentén. (Korábban járda sem volt.) Az 50 százalékos állami támogatással megvalósult beruházás jelentősen „belenyúlt” az önkormányzat zsebébe, de nem hozta zavarba. — Ott spórolunk, ahol tudunk — mondja Hódi Miklós. — Itt van például a községháza. A legolcsóbb ajánlat 12 millió forint volt, az őriek felépítették a feléért. A Kántorjánosi felé vezető út mentén a régi egyházi iskolát felújították, ma itt van a református egyház által működtetett idősek napközi otthona. Repelikné Miksi Andrea gondok elmondta: harmincöt idős embernek főznek, de most például a Starkőr dolgozói is ide járnak ebédelni. ___n — Az ebéd finom és olcsó — mondja egyikük. Az idősek otthonától néhány méterre egy régi temető — a harmincas években temettek ide utoljára — húzódik egészen a focipályáig. — Nagy álmunk — mondja a polgármester mintegy búcsúzóul —, hogy ezen a területen egy szép szabadidő-központ valósuljon meg, ahol községi rendezvényekre, közösségformáló együttlétekre nyílna lehetőség. Községháza félpénzen A szerző felvétele Szűk kapu N em ámítás, amikor a külföldi szakemberek azzal biztatnak: hazánkra és megyénkre nem kisebb közösségnek, mint magának az Európai Uniónak van szüksége. Nem csoda, ha honfitársainkon egy kicsit az „antemurale christianitatis” érzése vesz erőt, így emlegették ugyanis a nyugati hatalmak a középkori Magyarországot, amely a kereszténység védőpajzsaként fogta fel a török hódítási törekvéseket úgy jó ötszáz évvel ezelőtt. Olyan világot élünk, hogy nem árt ismét odafigyelni a keleti bástyákra: illegális bevándorlás, feketekereskedelem, szegénység elől menekülők áradata okoz korunkban ostromállapotot. Hát persze, hogy meg kell erősíteni azt az oldalt, ahonnan a roham várható, a nyugalom pedig komoly pénzeket is megér. Az EU támogatásaiból megindult beruházásoknak, fejlesztéseknek más szempontból is nagy a jelentősége. Hol másutt, ha nem éppen ebben a megyében lennének tisztában azzal: ha egy térség a térképek átrajzolásának következtében az ország perifériájára szorul, kiesik a gazdaságitársadalmi vérkeringésből, s mint egy test funkcióját vesztett része, gyorsan a csökevényesedés jeleit mutathatja. Érthető hát az igyekezet, amely ismét valós, lüktető életet hozó feladatok elnyerésére törekszik. Éppen ezért öröm, amikor megyénkben egymásnak adják a kilincset olasz, ukrán és az Unió tagállamainak küldöttségei, jelezve: Európa keleti és nyugati felét összekötő útvonal, a déli ív fontos pontja ez a megye. De az örömbe üröm is vegyül, amikor kiderül, mennyire is készültünk mi fel az oly gyakran hangoztatott kelet kapuja szerepére. A záhonyi Tisza-híd még felújított állapotban is méltatlan a rajta lebonyolított személy- és áruforgalomhoz, s inkább fék az évről évre élénkülő kapcsolatokban. Hogy a négyes főútvonal kacskaringós szakaszát már ne is említsük. Ha már konjunktúra van (s a döntéshozók szerint az van), akkor illene is azt meglovagolni. Nyéki Zsolt Gyors ügyintézés Ferter János rajza Messziről nézve A magyar kormány 1995-ben megtett bátor lépései biztató helyzetet teremtettek az idei és a jövő évi növekedéshez — hangoztatta az OECD, a Gazdasági és Együttműködési Szervezet főtitkára a napokban Budapesten. Szavaiból a továbbiakban az is kiderült, hogy a külföld szemével, messziről nézve a ’95- ben megkezdett reformoknak köszönhetően Magyarország a felemelkedés útjára lépett, s miközben a reáljövedelem növekedett, a munkanélküliség csökkenni kezdett. A párizsi székhelyű OECD a világ legnagyobb tőkeexportőreit tömöríti, szavuknak így nyomatéka van, nem is akármilyen. Nem mindegy hát, milyennek látnak minket, milyen képet formálnak rólunk. Örülhetünk véleményüknek, messziről szépnek látnak minket. Gondot csak az okoz, hogy közelről olykor más a kép, de legalábbis másnak látszik. Mi itt élők tudjuk igazán, milyen árat fizettünk azért, hogy mára mások efféle szépeket mondjanak, bennünket elemezve ilyen véleményt formáljanak. Családok tízezrei a megmondhatói annak, valóban emelkedett vagy csökkent, esetleg stagnált az elmúlt években életszínvonaluk. A csirkenyakat, far-hátat vásárolók, a filléreket egymásra rakosgatok, a rongyosboltokból öltözködők bizonyára csóválják a bevezetőben olvasott vélemény miatt a fejüket, s meg vannak győződve arról, akik ilyennek látnak bennünket, tévednek, de legalábbis nagyítanak. Abban ugyanis a statisztikusok, szociológusok is egyetértenek, hogy hazánk nemcsak földrajzilag, de gazdaságilag is kétpólusúvá változott: amíg az egyik réteg életszínvonala fokozatosan emelkedik, él, mint Marci hevesen, megvásárolhatja, meg is veszi a legeslegdrágább holmikat, addig a másik réteg a fillérekből gazdálkodik. Napra lebontva tudja, ma épp mennyit költhet, s nem hogy luxust, de pillanatnyi jólétet sem engedhet meg magának. Messziről szépnek látszunk, ez mára kiderült. Várjuk a napot, mikor mi is szépnek látjuk magunkat. Kovács Éva __HÁTTÉR___
