Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-23 / 170. szám

1997. július 23., szerda HATTER □ Almaültetvény a jövőnek Hatalmas élelmiszerövezetet tervez mátészalkai központtal az Agroker Rt. ső lépcsőjét je­lenti — tekint ki­csit távolabb­ra Kovács Ká­roly. — A továb­bított támogatá­sunkkal létrejövő ültetvények már olyan értéket képviselnek, amelyek megala­pozzák a tulajdo­nosok további hi­telképességét, így egyéb kultú­ráik előfinanszí­rozása is lehetsé­gessé válik az Agroker részéről. Az integrációt to­A léalmaintegráció csak az első lépés az Agroker Rt. mátészalkai /abb széle^lthet!’ Eszat Kft-jének tervei között Harasztosi Pál felvétele ■»" Galambos Béla Mátészalka, Nyíregyháza (KM) — Az integráció: az önmagukban nehezen boldo­guló kistermelők koncepció­zus összefogása, a saját tu­lajdonban lévő kisebb terü­leteken gazdálkodók piacké­pes termelésének, értékesíté­si biztonságot is nyújtó meg­szervezése, kulcskérdése a magyar mezőgazdaság to­vábbi fejlődésének. Különö­sen így van ez megyénkben, ahol az ország más térségei­hez képest jóval nagyobb arányban jöttek létre kisgaz­daságok. A nyíregyházi Agroker Rt. — nyilván jól felfogott üzleti ér­dekből — már korábban el­kezdte a termelés finanszíro­zását, az általa forgalmazót, nélkülözhetetlen eszközök, anyagok hitelbe törénő kihe­lyezésével, amelyet szerződő partnerei a termésükből tör­lesztettek. Indulás almával Alközpontjai révén a megye majd’ minden tájegységén je­len lévő részvénytársaságnál azonban most egy új, távlatos tervet dolgoztak ki. Lépésről lépésre valódi integrátoraivá akarnak lenni előbb az alma­termesztő, majd az egyéb gyü­mölcsöt és zöldséget termelő kis- és közepes gazdaságok­nak. — A tavaly végre kizáróla­gos Agroker tulajdonba került mátészalkai Eszat Kft.-re ala­pozva terveztük meg az integ­rációt, amely kezdetben az al­masűrítményt gyártó korszerű üzemünkre, majd a sokoldalú­an fejleszthető telephelyünkre épülhet fel — utal egyszerre a volt Szamosmenti Tangazda­ság almafeldolgozó üzemével kapcsolatos vitás tulajdonlási ügyek lezárására és az egész teleppel kacsolatos fejlesztési elképzelésekre Kovács Károly az Agroker Rt. vezérigazgató­ja. — A cégen belül az Eszat- ra esett a választásunk, hogy az egyébként is ott feldolgo­zandó termékek termeltetését igényesen, a korszerű integrá­ció követelményeinek megfe­lelően megszervezze, lebo­nyolítsa. Ehhez ott rendelke­zésre áll a technikai és infra­strukturális háttér, sőt a feldol­gozói tevékenység bővítésé­nek is meg vannak a lehetősé­gei. Mátészalkán az almafeldol­gozó emlékezetes 1994-es be­zárása óta rendeződtek a tulaj­donjogi viszonyok. Az egy év­vel ezelőtt kft.-je révén végleg birtokon belülre került Agro­ker Rt.-nek így lehetősége nyílt fejlesztési elképzelései­vel foglalkozni. A megnövelt kapacitású sűrítőüzem mellett Eszat tulajdonba került aszep­tikus léüzemre, hűtőházra és üzemcsarnokra már fel lehe­tett építeni olyan programot, amellyel pályázni is lehetett a megyei területfejlesztési alap támogatására. Pénz a termelőnek — Úgy lehetne szlogenné tö­möríteni a pályázatunkban foglaltak lényegét, hogy „amit kapunk, tovább is adjuk” — kapcsolódik a beszélgetésbe Bertha Antal a „vezér” köz- gazdasági helyettese —, ugyanis a megpályázott összeg jegybanki alapkamatát 5 éven keresztül integrátori tá­mogatásként adnánk az alma telepítést FM-támogatással kezdő vállalkozóknak. Ez a saját erő részüket növelné, méghozzá hektáronként 80 ezer forinttal. Kiszámoltuk: így a megyében öt év alatt 1075 hektár alma telepítésé­hez tudnánk hathatós segítség­gel szolgálni. Persze olyan ki­tételek mellett, hogy egy sze­mélynek legfeljebb 5 hektárra adnánk a támogatást és a tele­pítések lehetőleg tömbösített formában jöjjenek létre egy- egy településen. — Ebben az integrációban már nemcsak az a vonzó, hogy hitelbe vásárolhat a ter­melő, hanem legalább olyan biztos pont a garantált termék­felvásárlás. Egy ilyen szerve­zett együttműködés sikere vi­szont már a termelőkön is mú­lik — utal a manapság sokszor felhős partneri viszony fontos­ságára a vezérigazgató, aki to­vábbi színeket említ az integ­rátori palettáról. — Az Eszat által az Agroker vállalja a ter­melőknek a partneri viszony­ból adódó könyvelési munka elvégzését, továbbá önsegé­lyező biztosítási körök meg­szervezését. A helyszíni szak- tanácsadás mellett intézmé­nyek bevonásával bizonyos szakmai továbbképzés is meg­oldható a telephelyen kialakí­tandó oktató bázison. — A világpiacon keresett sűrítményt gyártó üzemre ala­pozott iparialma-integráció azonban csak az egész terv el­például az Eszat Kft. 300 va- gonos kisebbik hűtőházában önköltségi áron tárolhatnánk. A nagyobbik hűtőház viszont a későbbiekben kiválóan al­kalmas lehet fagyasztóüzem­mé történő átalakításra, amely újabb kultúrák — brokkoli, karfiol, borsó — termelését honosíthatná meg Szalka kör­nyékén. A program harmadik ütemében, néhány év múlva egy konzervüzem kialakítása látszik ésszerűnek a hajdani aszeptikusüzem csarnokában. Ha pedig már ez is megvaló­sul, a megye második legna­gyobb élelmiszeripari övezete jön majd létre a szatmári tér­ségben mátészalkai központ­tal. Munkahelyteremtés Fehérgyarmat térségében meglévő igényeket elégítenek ki az az előbbitől kisebb sza­bású programok, amelyet — az Agroker Rt. vezetői szerint — ottani kft.-jük az Agrogaz- da dolgozott ki, elsősorban szolgáltatási céllal. Tizenöt embernek teremtve munkahe­lyet, egy huszonötmiliós beru­házással gépeket szereznének be, amelyekkel egyrészt mun­kát tudnának végezni azoknak a körzetben élő termelőknek, akiknek nincs megfelelő fel­szerelésük, másrészt a gazdák gépeinek javítására nyílna mód. Szilágyi Szabolcs tárcája r áncra perdültem, ahogy elolvastam a Harvard Egyetem ge­netikai kutatóinak rokon­szenves jelentését. A bölcs jenki tudorok megállapítot­ták, hogy valójában az öreg­kori gyengülés nem koráb­ban, mint az ember 75. éve után veszi kezdetét. Szerintük tehát az ilyen életkort közvet­lenül megelőző évtizedeket öregkorról késői érett fel­nőttkorra kell keresztelni. Pompás, gondoltam, pedig ez még siku-miku ahhoz ké­pest, amit ezután olvastam: „Ebben a 75-öt megelőző két évtizedben az ember nagy­mértékben képes a fizikai erővesztést kiegyensúlyozni, éspedig azáltal, hogy intenzí­ven hasznosítja szellemi ere­jét. Az agy még két hosszú év­tizeden át teljes fordulaton járhat.” Gyönyörűséges perspektí­va! Ráadásul a Boston kör­nyéki bölcsek arra biztatnak, nehogy a magam mögött ha­gyott 55 évemet valamilyen lezárt életszakasznak tekint­sem. Dehogyis! Egyszerűen fogjam fel olyan történelem- könyvnek, amelyhez még hozzá kell írni a következő fe­jezetet. Lássunk csak hozzá, bízta­tom 55 éves önmagamat, és igyekszem sebesen kikecme­regni abból az elavult tévesz­méből, hogy én bizony már a védett korban vagyok. Védett kor nincs, olcsó szákszerve­rög tájak bronzkori emberei még csupán 18 éves átlag- életkorra számíthattak, de az 1990-ben született, tehát ma­holnap iskolás japán gyer­kőcnek minden esélye meg­van arra, hogy 73 évet és há­rom hónapot éljen. Az én korosztályom számára az Sose halunk meg! zeti beutaló nincs, a hot dog­ra, a burger kingre és pizzá­ra sem adnak hozzájárulás­sal könnyített vállalati ebéd­jegyet. De van piacgazdálko­dás, és az amerikai genetiku­sok ígérete szerint szép jövő vár rám. A következő húsz esztendőben versenyképes öregúr lehetek. / Mit öregúr? Én kései érett felnőtt leszek. Nagyobb for­dulatra kapcsolom szellemi­ségemet, így kompenzálom azt a kis nyilaid fájdalmat, ami felkeléskor reggelente bele-belehasít a derekamba. Sebaj, a számítógéppel leját­szók egy sakkpartit, amely­ben én győzök. Az a tény még ennél is job­ban felvillanyoz, hogy a gö­Egészségügyi Világszervezet (WHO) küldözget örömhíre­ket. Azt mondják, hogy az 1960-1990 évek között az emberi átlag életkor 13 és fél évvel hosszabbodott. A Harvard egyetemi gene­tikusok most meg ráadásul az öregedés génjét is felfe­dezték. Ez az a gén, amely szervezetünkben a sejtosztó­dásért felel. Ha sikerülne ne­kik eme gént megzabolázni, akkor az emberi életet akár 300 évvel meg lehetne hosszabbítani. Ez már annyira tetszik ne­kem, hogy máris türelmetle­nül toporgok, mikor sikerül leigázni a sejtosztó és öregí- tő gént. Mert ha erre még az életemben sor kerül, akkor a mai 55 évemmel most csak a serdülőkor küszöbénél tar­tok, illetve dehogyis, talán most megyek át a bölcsődé­ben a tipegőbe. Ha estefelé a bölcsiből a szomszéd néni (csinos 30-as a kedves!) hazavisz, íróasz­talom mélyéről előkotrom majd a szemüvegemet (most váltottam 3-ról 3,5 dioptriás- ra) és a kis hintaszékemben reumás lábamat masszírozva olvasgatom az álláshirdeté­seket. Na jó, ezek mai ostoba álláshirdetések, olyan sze­mélyzetisek adták fel a lapba, akik még nem tudják, mire megy ki a dolog a Harvar- don... Mert ha tudnák, akkor a Public Relations és marke­tingmenedzsert keresünk... kezdetű pályázati felhívásuk végére nem írnák oda, hogy a korhatár 40 év. igyeljék csak meg, B-j még pár esztendő és A ilyesmiket olvasunk: „Megfelelő élettapasztalat­tal rendelkező fiatalokat szá­mítógép-fejlesztő mérnök-in­formatikus munkakörben al­kalmazunk. Felső korhatár 230 év." Kelet-Magyarország 3 aat IV ** ttrm — ISIezoDont Pártrázósan A zokban az országokban, amelyekben már történe­lem a pártosodás folyamata, talán nem is emlékez­nek olyan fiaskókra mint amilyen nálunk időnként lezajlik. A szárnyak, a test és a fej egysége nemcsak a ma­darak repülésénél fontos, hanem egy egészséges, felnőtt párt esetében is. Irigylésre méltó, ahogyan a már említett bezzeg országok pártjai időnként megrázzák magukat, rö­vid kampány után fejet cserélnek, és politizálnak tovább. A szárnyak megmaradnak, mert különben... Nekem örökre emlékezetes marad Margaret Thatcer és John Major őrségváltása. A nézetek közötti különbség má­ra már csak a bennfentesek körében tudott dolog. A lé­nyeg: olyan iránykorrekció, amely nem vezetett a szár­nyak közötti diszharmóniához. Maradva a madárhasonlat szimbólumrendszerében, talán az a legnagyobb baj, hogy pártjaink fejnehezek. Két választás között belső kamarilla- politikában alakulnak, változnak az erőviszonyok a veze­tésben, és a szárnyak között. A listás választás által elkényelmesedett pártelitek feje fölött nem lebeg ott a bukás veszélye. Az élcsapat minden­képpen bejut a következő választáson is a parlamentbe. Tülekedés csak akkor támad, ha felrémlik a szavazóbázis szűkülésének a veszélye. A marakodó pártelitek tagjait nemigen választaná meg közvetlenül egyik kerület sem. Érthető tehát, ha többen szeretnének a centrumban marad­ni, mint amennyien odafémek. így válik nehézzé a fej, ami lefelé húzza az elerőtlenedő szárnyakat. A klubpártok és választási pártok ideje nincs itt, és nem is igen várható közeli eljövetele. Ha egy mozgalomban olyan folyamatok zajlanak, amelyek nem vezethetők visz- sza a benne résztvevők, a szimpatizánsok, vagyis a rá sza­vazók szándékaira, akkor az a mozgalom elszakadt lét­alapjától. A feje által lefelé húzott repülő test pedig dugó­húzóba kerül, amelyből pedig ritkán lesz ismét szárnyalás. Ésik Sándor Magyar siratófal Ferter János rajza Kommentár Diszkó, techno H iggye el, nem hazudok: a diszkóban olyan hang­erővel üvöltött a zene, hogy ültő helyemben önálló életet élt, remegni kezdett a farmerom szára — mondja a fiatalember, akitől azt is megtudom: ezeken a he­lyeken a wisky Red Bullái keverve most a slágerital, egy fél deci a skótok kedvencéből ezernyolcszáz forintba ke­rül. Mégis fogy, egész éjszaka. E tény akkor érdekes, ha tud­juk: a diszkók vendégeinek zöme tizennégy és húsz év kö­zötti fiatal, akikről nehezen képzelhető el, hogy maguk ke­resik a belépőre, az italra, egyébre valót: vagy szüleiktől kapják, vagy — sajnos mind gyakrabban — bűnös úton szerzik be a szükséges forintokat. A razziák, éjszakai el­lenőrzések nem érnek sokat. A szülők felelőssége rendkí­vüli. Csakhogy a szülők egyre nagyobb része nem tud, vagy nem akar törődni gyermekével. Úgy gondolja, ha en­ni ad, ha méregdrága ruhára költ, máris teljesítette köteles­ségét, megtette, ami tőle telhető. Arra, ami pénz nélkül is megvalósítható feladata, már se ideje, se türelme nincsen. Ezért nem veszi észre, ha csemetéje éjszakáról éjszakára kimaradozik, nem tűnik fel neki, hogy egy diszkós, tech- nós éjszaka után két napig nem bír az ágyból kikelni, s ezért tartja jó megoldásnak, ha a nyári szünidőben reggel­től estig videót néz, akciófilmeket bámul gyermeke. A statisztika szerint a fiatalkorú bűnözés Magyarorszá­gon egyre szaporodik. A rendőrség, az intézmények meg­próbálják felvenni a versenyt e szomorú gyakorlattal, de sajnos önmagukban nem tehetnek sokat. A családok nél­kül a legkomolyabb stratégiát, a legszigorúbb fellépést sem kísérheti siker. A csábítás nagy, a diszkóvilág vonzó. Ördögi kör, amibe a gyermek belekerül. Most nyár van, a nyaralás, vagy éppen a semmittevés ideje. Nem kellene, hogy a veszélyeké, a bajoké is le­gyen... Kovács Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents