Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-19 / 167. szám
MAGÁN VÉ REMÉNY Biztos nyugdíj M eghozatott tehát a nagy döntés: az Országgyűlés a héten elfogadta azokat a törvényeket, amelyek alapján megkezdődhet a nyugdíjreform bevezetése. Hosszú hónapok vitái után lett teljes az az intézkedéscsomag, amely évtizedekre alapvetően befolyásolja majd jelentős korosztályok, később az egész magyar lakosság élet- körülményeit. Felosztó-kirovó után vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer — csak kapkodta a fejét az érdeklődő állampolgár ilyen, most közismertté vált szakkifejezések hallatán. Egyelőre még csak keveseknek adatik meg, hogy pontosan tudják, milyen és hogyan is működik majd valójában az új rendszer. Igaz, lényegében nem is az a fontos, miként fogalmaznak a szakemberek, hanem az: legyen jobb, igazságosabb, értéktartóbb a nyugdíj. Azt kívánja mindenki, ne értéktelenedhessen el az évtizedek munkájával, jelentős járulékok befizetésével megszerzett összeg, megkeserítve egy — egyébként bármilyen sikeres — életút lezárását. Sokan kapkodónak minősítették, ahogy a kormány erőltetett menetben végigvitte a törvényelőkészítést. Ez a Parlamentben is megfogalmazódott, kompromisszum eredménye még az is, hogy magát a végszavazást egyáltalán meg lehetett tartani. Az intézkedés horderejéhez képest méltányos bevezetési ütemterv született: átmeneti szabályok vonatkoznak a 2009-ig tartó időre, amikorra a férfiak és a nők nyugdíjkorhatára egységesen eléri a 62 évet, majd 2013-ig, amikortól már mindenki az új szabályok szerint gyűjti nyugdíjának alapját. Érték az is, hogy a törvény senki előtt nem húzta le drasztikusan a rollót: különböző kedvezményes lehetőségeket az utolsó percig igénybe lehet venni. Nem meglepő: kevesek örülnek annak, hogy ötvenöt vagy hatvan év helyett hatvankettő lesz a nyugdíjkorhatár. Van, aki azért tartja igazságtalannak, mert sok év alatt — úgymond — már bőven befizette a nyugdíjra jogosító járulékokat, és menne. Más azért bosszankodik, mert a számottevő munkanélküliség mellett nem küldik nyugdíjba az ötvenöt, hatvan éveseket, így a fiatalabb korosztálynak tovább kell várni. Lesz azonban még egy dolog, ami — talán — az eddigieknél is „fogasabbnak” látszik: a nyugdíjpénztár megválasztása. Ma, amikor bankok, pénzintézetek „konszolidálásának ” idejét éljük, milliárdok úsznak el, az ember sokszorosan meggondolja, hová helyezze el pénzét hosszú időre. Sokan félnek, mi lesz, ha éppen az ő bankjuk, nyugdíjpénztáruk megy csődbe, vagy legalábbis nem jól sáfárkodik a leendő nyugdíjasok pénzeivel. Igaz, a garanciák rendszeréről intézkedett az Országgyűlés, de — mint a Postabank esetében láttuk — a betétesek reagálása kiszámíthatatlan. Még akkor is, ha „csupán” megtakarított pénzről van szó, nemhogy nyugdíjalapokról. Ha már a törvényt meghozták, most a bizalom felépítése a legfontosabb. /1/lAjyűfc AKTUAUS INTERJÚNK Alulfizetett köztisztviselők A korszerű igazgatásban nincs helye a csinovnyik-szemléletnek Gyorke László Az elmúlt években, de legfőbbképp tavaly számtalan fórumon elhangzott: a magyar közigazgatás mély válságban van, a köz- tisztviselők a pénzügyi kormányzat kiszolgáltatottjai, az állam cserben hagyta hadseregét. Ez év elején az borzolta a kedélyeket, hogy míg az állami köztisztviselők megbecsülése terén történtek kedvező változások, az önkormányzatoknál dolgozók többségének tovább romlott a helyzete. Nyíregyházán nemrég rendezték meg a köztisztviselők napját, mely jelzésértékű: ugyanis az állampolgár közérzete nem kis mértékben függ a közszolgálattól, a hivataltól. Vajon túl van-e a közszolgálat a válságon? — kérdeztük a rendezvény egyik vendégétől, dr. Fogarasi Józseftől, a Magyar Közigazgatási Kar elnökétől. — Az állampolgár élete folyamán gyakran kénytelen a hivatalhoz fordulni. A közigazgatás akkor tudja ezt a szolgáltatást kulturáltan és etikusan nyújtani, ha létezik egy olyan köztisztviselői kar, amely szakmailag felkészült, meg tudja tartani a szakmailag felkészült állományt, meg van fizetve, s ez a szakmai állomány élethivatásként választva dolgozik a közigazgatásban. Ennek vannak külső és belső feltételei, követelményei. A külső követelmény az, hogy milyen faladatot irányítunk a közigazgatásba. Ez Dr. Fogarasi József nyilván a törvényhozásnak a feladata. A másik: ezzel arányban bocsátunk létszámot a közigazgatás számára. Fontos: mennyire érzi át azt a köztisztviselői állomány, hogy ő egy szolgáltató tevékenységet lát el, ennek a szolgáltatásnak az alanya — nem tárgya — az ügyfél, tehát a civil társadalom; mi valamennyien. A képzés ez irányban folyik. Az Államigazgatási Főiskolán, a jogászképzésben, az egyéb, más irányú szakmai képzéseken ezt megpróbáljuk elsajátíttatni, megértetni. kialakítása, a közigazgatási törvény módosítása, nem kerülve meg a közszolgálat egységes kezelésének problematikáját sem. Nekünk az a véleményünk, hogy a törvény- módosítással nem tekinthető lezártnak a törvénnyel összefüggő problémahalmaz, ez egy állomás, nekünk további észrevételeink és javaslataink vannak. A mi javaslatunkra került be a módosításba például a tartalékállomány. Abból indultunk ki, hogy amikor az állam egy köztisztviselőt nagyon drága pénzen kiképez, akkor egy átszervezés, egy faladat megszűnése kapcsán nem engedhetjük az utcára a kész szakembert. Emellett ott volt, ugye, a végkielégítés is. Tehát ez is egy olyan pozitív valami, amit a Magyar Közigazgatási Kar javaslatára építettek be. Mi úgy érezzük, hogy a szakmai érdekérvényesítés területén kell még előbbre lépni, s a szakmai szerveknek igenis ott a helyük a különböző érdekegyeztető fórumokon, ugyanolyan jogosítványokkal, mint a szakszervezeti, vagy az önkormányzati, vagy a kormányzati oldal. Sőt, a modern közigazgatás érdekegyeztetése megköveteli, hogy a civil szféra is jelen legyen, hiszen neki szolgáltatunk, legjobban ő tudja megítélni, milyen ez a szolgálatás. □ Nem teremt-e feloldhatatlan feszültséget a közszolgálaton belül, hogy másként becsülik meg az állami, másként az önkormányzati köztisztviselőket? — A feszültség megtalálható az állami és az önkormányzati köz- igazgatás között. Nekünk éppen az az érdekünk, hogy a közigazgatás, a köztisztviselői kar egységes. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek ezeket az ellentéteket feloldják. Mi javasoltuk egyfajta területi, illetve lakosságszám-arányú pótlék bevezetését, de azért azt is figyelembe A szakma szerepét, a lakosság véleménynyilvánítását be kellene integrálni a törvénybe, ** 1 . .................. (mm ................................. MMÍ kell venni, hogy a felelősség szintje, nagysága, nem ugyanaz. Egy kisközségben, amelynek van mondjuk hatszáz lakosa, ott egy ügyintézőnek a köztisztviselői felelőssége nyilván kisebb, mint egy minisztériumban, amely a közigazgatási ranglétrán irányító szerepet tölt be, s esetleg éppen egy Európai Unióhoz való csatlakozás levezénylésében érdekelt. Viszont az is igaz, hogy azonos a végzettség, azonos a tevékenység gyakorlása, de azért a felelősség mértékét is valamilyen módon érzékeltetni kell az illetményben vagy a kiegészítő pótlékokban. □ A közigazgatási törvény küszöbön álló módosítása az ön véleménye szerint jó irányban halad-e? — Azt kell mondjam: halad. Mi elfogadjuk, hogy a törvény módosítására most kerül sor. Viszont — többek között — az érdekképviseletet, az érdekérvényesítést, a szakma szerepét, a lakosság véleménynyilvánítását be kellene integrálni a törvénybe. Ám erről ez a törvénymódosítás nem szól. Már csak ezért sem tekinthetjük lezártnak, csupán egy egységes közszolgálat felé tartó folyamat egyik állomásának a módosítást. — A fizetés tekintetében valóban azt kell mondani, hogy alulfizetettek a verseny- szférához képest. Sajnos, ma van egy belső megosztottság is. Ez évben sikerült feljavítani a központi közigazgatásban dolgozóknak a bérét, sajnos erről az önkormányzati közigazgatás lemaradt. Ennek a forrásait kell valahol megkeresni, megtalálni. Úgy érzem, ma a társadalom többi dolgozó rétegeihez képest is alulfizetett a közBalázs Attila felvétele E Munkájuk alapjan ítéli meg a civil polgár az egész hatalomnak a gyakorlását. yy □ Komoly leépítéseket éltek át országszerte; azt mondták fenn: túl sok a köz- tisztviselő. — A létszám örök vitatéma. Ha az európai létszámokat vesszük alapul, akkor azt kell mondanom, ez a mai 80, mások szerint 100 ezres létszám sok. Ugyanakkor, ha megnézzük, kit minősítünk köz- tisztviselőnek: azt-e, aki az államhatalom gyakorlásában részt vesz, akkor egy 20-30 ezres létszámot erről le lehetne venni, hiszen a gépkocsivezető, a fűtő stb., akik ilyen jellegű munkaterületen dolgoznak, automatikusan köztisztviselőknek számítanak. Én abból indulok ki, hogy a feladathoz kell méretezni a közigazgatás létszámát. Ezért számszerűen nem lehet erről nyilatkozni. Olyan létszámú apparátusra van szükség, amely a törvényhozó által, a neki átadott feladatokat korszerűen, jogszerűen el tudja látni. □ A közelmúltban sokan elhagyták a pályát főként az anyagi megbecsülés hiánya miatt. tisztviselő. Különösen arról az oldalról megközelítve, hogy a köztisztviselő által végzett munka alapján ítéli meg a civil polgár az egész hatalomnak a gyakorlását. Márpedig: mi elvárunk egy etikus maga- tartású köztisztviselői létszámot. Ennek pedig ára van: etikusan csak az fog hosszú távon dolgozni, akit semmilyen áron nem lehet elcsábítani. Pénzzel sem. Ma még azt lehet mondani, hogy a korrupció a köz- igazgatásban nem általános, ám tetten érhető. Ezért a szakszervezettel közösen azért küzdünk, hogy minél előbb ezt a fajta lemaradást egy bizonyos mértékben be lehessen hozni. □ Tavaly egy országos fórumon lepusz- tultnak nevezte a magyar közigazgatást. Változott-e azóta a helyzet? — Arra nem emlékszem, hogy ezt a jelzőt használtam volna, de az biztos: megtépázott közigazgatásról van szó. A tartalékok kimerültek, sőt nincs további tartalék, nem tudunk hová nyúlni, hogy még előbányásszunk létszámot, erőforrást, ne” Kellő időben fogadta el a kormány a közigazgatás korszerűsítéséről szóló határozatát. •• ....m J J , kibuzdulást. Azt szokták mondani, csak a megszállottak maradtak a pályán. A megszállottakra is vigyázni kell, mert rájuk nagy szükség van, persze nem a pejoratív, hanem a szó jó értelmében. Én mindenképpen úgy látom, hogy kellő időben fogadta el a kormány a közigazgatás korszerűsítéséről szóló határozatát, kellő időben fogalmazta meg a ’97-98-as feladattervét, melyben helyt kaptak olyan lényeges kérdések, mint a személyzetpolitika elveinek
