Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-19 / 167. szám
1997. július 19., szombat HÁTTÉR Hol lyukas a szociális háló? Bundané Badics Ildikó Kovács Lászlóné Martyri Péter (elvételei Dr. Bereczki József, szociológus, főiskolai docens, — Létezik szociális háló, csak éppen egyre lyukasabb. Egyetlen előnye, hogy egyre kevesebbe kerül. A 20. századot a szociális jogok századának szokták nevezni, történelmi csúcspontja a szociális jóléti társadalom kialakulása. Ez hazánkban a hatvanas évekre tehető. Bár a jólétnek alacsony szintjéről beszélhetünk ekkor, hatása igenis volt: kialakultak az államnak azok a szolgáltatásai, melyek gondoskodtak azokról, akik ezt igényelték. A nyugdíjrendszer, a családi és gyermektámogatások rendszere, a táppénz és a szociális segélyezés, a munkanélküliek támogatása e kategóriába tartozik. Mindezek ellenére igazi jólétről azért nem beszélhettünk, mert valóságos és látszatelemek keveredtek, a támogatások mögött pedig közel sem volt akkora termelékenység, amely ezt a szintet megengedte volna. A Kádár-rendszer bizony túlvállalta magát, tény az is, hogy a korábbi hárommillióról a 80-as évek elejére egymillió lett a létminimumon élők száma. A szegénység mára mindenekelőtt az alacsonyan képzettekre, öregekre, a vidék lakosaira jellemző. A rendszerváltás óta óriási átrendeződés ment végbe a szociálpolitikában, a társadalmi rétegződésben és a jövedelmekben is. Legnagyobb probléma a munkanélküliség. Mostanra másfél millió munkahely szűnt meg, a szociális ellátáshoz szükséges forrásokat egyre kevesebben állítják elő, az aktívak és passzívak aránya rendkívül rossz. Súlyosabb hiba, hogy a társadalomfilozófiában is váltás történt. Az egész magyar szociális rendszer kezd kiüresedni, elmenni kizárólag csak a szegénység felé, nincsenek meg azok a társadalompolitikai irányok, amelyek megteremtenék azon lehetőségeket — például munkahelyeket —, melyek a kilábalást szolgálnák. Drámai, hogy az öregek helyét mára a gyerekek vették át, közel felük él a létminimumon. Megjelent, felerősödött az etnikai szegénység, az ország gazdaságilag kettészakadt. A szociálpolitikai helyzet javítására tett intézkedések sokszor vallanak kudarcot. Az állam igyekszik leszorítani, szintekhez kötni a szociális juttatásokat, miközben a megtakarításra tett intézkedésekre majdnem ugyanennyit költ: hivatalokat állít fel, levelezésbe kezd. Senki nem számítja ki, hogy azoknak a gazdasági sikereknek, amelyeket most fennen hangoztatunk, mekkora ára van a másik oldalon. Miközben a társadalmi rendszerváltással a lakosság egy nagy szabadságtöbbletet kapott, szociális biztonságának elvesztésével fizetett. Ma a létminimumon élők arányát a lakosság egyharma- da-kétötöde közé teszik. Simon Lajosné, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár családi pótlék és gyes osztályának revizora. — Elég sok gondunk van az úgynevezett szociális hálóval. Legfőbb, hogy mind többen vannak, akik rászorulnak erre a hálóra, amit bizonyít hogy a megyénkbelieknek csak családi pótlék címén és csak június hónapban közel 372 millió forintot fizettünk ki, és ehhez még hozzá kell venni a TÁ- KISZ, a kifizetőhelyek és a BM-által kifizetett családi pótlékokat is. A tb-től 47 486 család kapja tőlünk ezt a támogatást, a megyebeli gyermekvédő intézetekben 1760 gyermek után fizetünk. Gyesre az előre kalkuláltnál háromszor többen nyújtottak be igényt, július hónapban 10 464 családnak 3 millió 563 ezer forintot fizettünk ki. Általános tapasztalatunk, hogy a nemrég bevezetett szigorítás miatt szinte alig esik ki valaki ezekből a támogatásokból, 29 olyan esetről tudunk, amikor az új szabály miatt került hátrányos helyzetbe valaki. Ha innen nézem, akkor a szociális háló alaposan meg van szőve, más kérdés, hogy rendeltetését betölti-e. A mi megyénkre vonatkoztatva erre is igennel válaszolhatok, bár ennek sajnos szomorú oka van: olyan alacsony az egy főre jutó jövedelem, hogy a támogatásra mind többen jogosultak. Másik tapasztalat, hogy sok családnak ezek a támogatások jelentik az egyetlen jövedelmet, s hogy ez a jövedelem az egész család megélhetését szolgálja. Ebbe beleértjük a gyermekekre fordított pénzt, meg a kocsmába hordott súlyos forintokat is. Bármennyire szeretnénk, nem tudjuk ellenőrizni, hogy az állam által a gyermekekre szánt összeget e célra is fordítsák, eszközeink nincsenek. Gyakran okoz gondot, hogy sokan nem győzik kivárni a postát, főleg sátoros ünnepek, családi események előtt élünk át forró pillanatokat. Már előre félünk a szeptembertől, amikor az iskolakezdés miatt szinte majd megostromolnak bennünket, pedig mi csak meghatározott szabályok szerint, meghatározott időben fizethetünk bárkinek. Szomorú tendenciaként tapasztaljuk, hogy míg korábban mindezen negatívumokat elsősorban az etnikumról mondhattuk el, mostanában sok, úgymond rendes család is egyre nehezebben él, egyre jobban rászorul az állam által adott pénzre. Bundáné Bodies Ildikó, Tiszavasvárí önkormányzatának igazgatási és családvédelmi osztályvezetője. — Régi téma a szociális háló emlegetése. Magát a névválasztást szerencsésnek, ötletesnek tartom, mert azt sugallja, hogy ez a háló felfoghatja, illetve felfogja az életszínvonalukban lepotyogni akarókat. Csakhogy mára köztudott: ez a háló egyre vékonyabb, a lyukak meg egyre nagyobbak rajta. Amíg korábban főleg azok igényelték az önkormányzatoktól kapható juttatásokat, akik munkanélküliek voltak, vagy nem kaptak semmilyen ellátást, illetve ha kaptak is, akkor alacsonyai, ma már azok is jönnek kérvényeikkel, akiknek munkájuk van, akik rendszeresen dolgoznak. Ennek oka, hogy minimálbért kapnak, amiből ma már képtelenség megélni. Ez a kisnyugdíjasoktól az aktív keresőig szinte érvényes mindenkire. — Komoly gondot okoz, hogy a törvény szerint az ön- kormányzat a rendkívüli helyzetbe került, az átmenetileg vagy tartósan létfenntartási gondokkal küszködőknek adhat átmeneti segélyt. A rendkívüliséget ritkán emlegethetjük, mert mostanában gyakoribbak az állandó, de mégis komoly bajok: már egy kisebb betegség vagy kórházba kerülés is jelenthet krízishelyzetet. Az általunk adható támogatás igen sokféle lehet. A jövedelempótló támogatástól kezdve a rendszeres szociális segélyen át az ápolási díjig a köz- gyógyellátási és lakásfenntartási támogatásig terjed a lista. Utoljára hagytam a köztemetést, pedig az ezt igénylők száma is radikálisan megnőtt az utóbbi időben, akárcsak a lakásfenntartási támogatást kérvényezőké. A rászorultság elvének megállapítása nagyon nehéz, hiszen a körülmények és a helyzetek naponta változnak. Önkormányzatunknak van helyi rendeleté, amely megszabja, kik részesülhetnek anyagi segítségben. Tiszavas- váriban elsősorban azok, akiknek családjában az egy főre jutó jövedelem a 23 ezer forintot nem haladja meg. Indokolt esetben kaphatják azok is, akiknek ennél valamivel több a jövedelme. Ezért is van szükség arra, hogy minden esetben egyedi elbírálás alapján mondjunk igent vagy nemet. Ezekben a napokban már a szeptemberre gondolunk, előre látjuk, milyen nagy harc lesz az iskolakezdési támogatásokért. A tumultusok és félreértések elkerülése végett is határoztunk úgy, hogy máris fogadjuk az ez irányú igényléseket. — Három gyermekem van, a legnagyobb 22, a legkisebb 12 esztendős. Mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert a férjem is, én is dolgozunk. Igaz, most éppen táppénzen vagyok, egy év alatt huszonöt kilót fogytam. Minden orvos azt állítja, az idegességtől van, más bajt nem találnak. Nyíregyházán, Örökösföldön laktunk, nemrég költöztünk ki Beszterecre. Azért adtuk el a nyíregyházi lakást, mert előre láttuk, nem bírjuk majd a fenntartást fizetni. Mielőtt végképp eladósodtunk volna, úgy döntöttünk, falura megyünk, ott legalább takarékoskodni is tudunk, mert megtermeljük, amit megeszünk. Tavasztól őszig azt főzzük, ami a kertben megtalálható, s ha nekem nincs valamim, kisegít a szomszédasszony, ha neki van szüksége bármire, én adok kölcsön. Sokat takarítunk meg a fűtéssel is, csak akkor gyújtunk be, amikor hazamegyünk. Három hónapos unokám velünk él, lányomnak munkahelye, keresete nem volt, így mi neveljük a kicsit. Ma már csak a 12 éves gyermek után kapom a családi pótlékot, ami nélkül nehezen tudnánk élni. Igaz, korábban is folyton spekuláltunk, spóroltunk, gyakran nélkülöztünk. Most nyár van, könnyebb az élet, de ha jön az iskola, nem tudom hogy veszem majd meg a táskát. S hol van még az a apróság, amit az iskola előír, ami egyre drágább? Ha összejön a pénzünk, minden hónapban kiszámoljuk, hány forint jut egy napra. Mondhatom, ami jut is, egyre kevesebbet ér. Pedig az én gyermekem is szívesen megenné a Túró Rudit, csakhogy én nem tudom megvenni neki. Mit várnék én az államtól? Nem kéne nekem segély, inkább olyan munkahely, ahol rendesen megfizetnek. Pártválaszték E gyre többen ízlelgetnék a hatalom édes ízét, így jó 300 nappal a legközelebbi választások előtt. Mint a legfrissebb közleményből kiderül, már most 171 párt szerepel a Legfelsőbb Bíróság nyilvántartásában Magyarországon. Aligha tévedünk sokat, hogy e tekintetben az öreg kontinens országai közül az élbolyban tanyázunk s még előrelépésre is van esélyünk, hiszen a pártok száma nálunk szakadatlanul növekszik. (1990-ben még csak 65, 1993 végén 84, s mint fentebb jeleztük, jelenleg már ennek is több mint a duplája található. Eltekintve most attól a szintén magyar sajátosságtól, hogy a pártok gyakorta osztódással szaporodnak, érdemes megvizsgálni, hogy milyen szándékok, célok vezetik azokat, akik a legkülönfélébb elnevezéssel regisztráltatják magukat a pártok között. Már a nevük is árulkodik: Boldogság Párt, Magyar Farmer Párt, Magyar Anyák Nemzeti Pártja, vagy például a Sörpárt. Komolytalannak is tűnik egyik-másik, de hát ez már csak így van mifelénk, ugyanakkor nem kevés azoknak a száma sem, amelyek komoly játékot képeznek létezésükkel. Elég, ha megemlítjük a Világnemzeti Népuralmista Pártot, vagy a Kommunista Munkáspártot, a Népakarat és Racionális Pártot. Az már igazán kuriózumnak számít, hogy jelenleg hazánkban a keresztény jelzőt 8 párt használja, míg szociáldemokratának illetőleg kisgazdának is 6-6 szervezet tünteti fel magát. Ha az ember jól belegondol a ránk következő választások kimenetelébe, akkor aligha veszi komolyan valamennyi kisebb-nagyobb pártalakulat esélyét a megmérettetésen. (Erre jó példa, hogy a fentebb jelzett számok ellenére az első demokratikus választáskor is és majd 1994- ben is csak 6-6 párt tudott frakciót alakítani a parlamentben. A jövő tavaszig várhatóan tovább gyarapodó pártalakulatok közül is csak néhány (talán nem is 6, még annál is kevesebb) számíthat a választópolgárok megtisztelő bizalmára, de édes Istenem, ha már a törvények lehetőséget adnak rá, ugyan miért ne lehetne akár 200 párt is ebben a tenyérnyi kis országban. így legalább elmondhatjuk: pártválasztékban minálunk aztán egyáltalán nincs és nem is lesz hiány. Angyal Sándor Kép szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Kommentár Élt tíz évet A rendőrségi jelentés száraz, tényszerű: Kisamál a Tisza holtágába fulladt egy tízéves helybeli kisfiú. Úszni nem tudott. Társaival játszadozott a parton, aztán — bizonyára melege lett — elment megmártózni. Csakhogy a holtág ezen a szakaszon igen mély volt, s elnyelte a gyermeket. Rettenetes tragédia, hisz nincs annál nagyobb fájdalom a szülő számára, mint amikor éppen nyiladozó értelmű gyermekétől kell megválni örökre. Nem ismerem a kisfiút. Bizonyára eleven, okos, nyíltszívű gyerek volt, aki szerette a természetet, s a vakáció minden percét ki akarta használni, minél többet játszani pajtásaival. Olyannak képzelem el, mint amilyenek általában a tízéves kisfiúk szoktak lenni. Valószínűleg szülei elfoglalt emberek, akiknek napközben kevés idejük jutott a gyerekre. De vajon lehetünk-e annyira elfoglaltak, hogy ne neveljük bele gyermekünkbe: nem menjen a mély vízbe! Különösen, ha úszni sem tud! A holtágban pedig — a fáma szerint — kétméteres volt a víz. Arról nem beszélve, hogy egy tízéves gyermeket — bármennyire is okos, önállóságra nevelt — nem tanácsos felügyelet nélkül hagyni, pláne nem vízparton. A tragédia bekövetkeztének körülményeit egyelőre nem ismerjük, ezért nyilván senki ember fiát még látszólag sem hibáztathatunk. Erre nincs is felhatalmazásunk. Különösen akkor nem, amikor még a legedzettebb embernek is rendkívül nehéz elviselni a fájdalmat, amit kisfia elvesztése okozott. E sorok írójának is fáj, így, látatlanban is, és inkább mélyen együttérez a szülőkkel. Sajnos, mást nem tehet, mint hogy ismételten, újra és újra felhívja a figyelmet a nyári szabadvízi fürdőzés veszélyeire. Különös tekintettel a gyerekekre! Gyürke László ] Kovács Éva • Nyíregyháza (KM) — A szociális háló kifejezés évekkel ezelőtt született azért, hogy a mindenkori kormány szándéka szerint ; támaszt nyújtson azoknak, akik az állam segítségére s szorulnak. Hálót emeljen azok alá, akiknek életében negatív fordulat következett be, olyan folyamai indult el, mely a korábbiakhoz viszo- ; nyitva süllyedést jelent. | A szociális hálót azóta érik bírálatok, amióta léteE ríyakori kifogás, hogy akkorák a lyukak, simán átpogyognak azok, akiknek védel- íétrehozták. a helyzet jelenleg? Sd- : a háló vagy lyukas? Í Valóságos segítséget ad, vagy csak látszatcselekvés. >mely pusztán az ámításra szolgál? A kérdésekre kerestük a választ. Dr. Bereczki József Simon Lajosné
