Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-01 / 151. szám
1997. július 1., kedd HÁTTÉR □ A kór a konyhából terjed Terjedőben a diabétesz, de orvosi segítséggel vele is lehet teljes értékű az élet Mind több a fiatal cukorbeteg. Dr. Bökönyi Zsuzsa adjunktus az egyik kis pácienssel Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Régen is volt, csak kevesebb, miközben kezelése és karbantartása ma lényegesen eredményesebb — mindezt a diabéteszről, a cukorbetegségről állítják a szakemberek. Arról a kórról, melyet esetenként a jólét bajának is szoktak tartani, s melynek terjedésére kívánta felhívni a figyelmet az Országos Táplálkozástudományi Tanács azzal, hogy országos koleszterinmérő akciót hirdetett. A program keretében Nyíregyházán június 13-án 160 nő és 143 férfi mérette meg a koleszterinszintjét és ellenőriztette a vérnyomását. Az országos tapasztalatok értékelése és összehasonlítása még tart, de annyit máris tudni lehet, hogy a Táplálkozási Fórum körútja során az átlag koleszterinszint egyedül ebben városban volt ideális, határérték körüli, bár így is a mérésre jelentkezők 60 százalékának volt az optimális határérték feletti koleszterinszintje. Az emelkedett koleszterinszinttel rendelkezők kétharmada a szűrésen tudta meg, hogy határérték feletti az értéke, s az eddiginél jobban kell figyelnie egészségének megőrzésére. Jó helyezés A 70-es években még csak a 7,8 feletti koleszterinértéket tartották károsnak, azóta ezt a határt 5,2-re csökkentették. Nem árt tudni, hogy az ideális értéknél is már az átlagosnál négyszer nagyobb a szívbetegség eredetű halálozás kockázata. Ugyanakkor ma már tudományosan bizonyított, hogy a koleszterinszint-csökkentés- sel az érelmeszesedés folyamata nem csak lassítható, de az esetek egy részében még vissza is fordítható. A táplálkozásnak egyébként is komoly szerepe van az egészség megőrzésében. Köztudott, hogy a zsír- és koleszterindús táplálkozás emeli a vérkoleszterin-szintet. Mi magyarok ugyanakkor a nehéz konyhánkról (is) vagyunk híresek, pedig a tápanyagok közül a koleszterinszint befolyásolásában a zsíroké a vezető szerep, miközben nem mindegy a zsírbevitel összetétele sem. A nyíregyházi felmérésben résztvevők adatai is bizonyították, hogy az állati eredetű, magas telített zsír és koleszterintartalmú élelmiszerek, a vörös húsok, a tojás, a vaj, a zsíros sajtok fogyasztása káros, illetőleg e zsírok helyett többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi zsiradékok, például margarinkrém fogyasztása máris eredményt hozhat. Korai férfihalál A statisztika szerint hazánkban a férfiak korábban halnak. E szempontból lehet tanulságos a megállapítás, mely szerint a 25 év feletti férfilakosság átlagos vérkoleszterinszintje meghaladja a normálisnak, illetve ideálisnak tartott értéket. Ezért különös figyelmet kell(ene) fordítaniuk életmódjukra, táplálkozásukra, s már fiatalabb korban el kell kezdeniük a rendszeres ellenőrzést, mert könnyebb a következményeket megelőzni, mint később a bajokat gyógyítani. — Tény, hogy a cukorbetegség egyre inkább szaporodik, s mind fiatalabb korban támadja meg az embereket. Sőt, két- három olyan esetünk is van, amikor csecsemő-, illetve kisgyerekkorban kezdődött a diabétesz — mondja dr. Bökönyi Zsuzsa, a megyei kórház 1-es számú gyermekosztályának adjunktusa, aki a cukorgondozást, illetve a bőrgyógyászati szakrendelést is vezeti. — A betegség kialakulásában a vele született hajlam, illetve több tényező együttes megléte játszik szerepet. Észrevenni pedig abból lehet, hogy az illető sok folyadékot iszik, szája szárad, esetleg hány. illetve fáradékony. Ebben a betegségben rendkívül fontos szerepe van a táplálkozásnak. Mindebből következik, hogy a táplálkozásra a betegség megelőzésére, illetve karbantartására figyelnünk kell. — Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a cukorbeteg közel teljes értékű életet élhet, hiszen az orvossal közösen kidolgozott kalóriatáblázat, az egyénileg kialakított étrend lehetővé teszi, hogy az illető probléma nélkül élhesse napjait. Újdonság, hogy gyerekeknél például ma már kizárólag humán inzulint használunk, amelyet speciális módszerrel, toll formájú adagolókészülékkel lehet a szervezetbe juttatni, így az oltás pontos és egyszerű, ennek következtében kilenc-tízéves gyerekek is önellátóvá válhatnak. — Rendkívül fontos a rendszeres testmozgás, a jó fizikai erőnlét, a kiegyensúlyozott életforma. Aki inzulinra van kárhoztatva, annak pontos napirend szerint ajánlatos élnie, nem lehet csapongania, éjszakáznia, számára káros a rend- szertelen életmód. Igyekszünk a felvilágosítást mind szélesebb körben megtenni, s a már megbetegedetteknek minél több programot szervezni. E héttől például ismét működik a Sóstón az a gyermek diabéte- szes tábor, amelyben kolléganőm, dr. Kántor Irén segít a tábor vezetőinek és szervezőinek abban, hogy ezek a gyerekek is igazi gyermekkort éljenek. Megelőzés A nyíregyházi koleszterinszűrésen a megjelentek 36 százaléka a helyszínen tudta meg, hogy veszélyben az egészsége. Ez pedig ismételten ama felfogás igazát erősíti, mely a rendszeres ellenőrzésre, a megelőzés fontosságára hívja fel a figyelmet. étálok az óvoda előtt, ^ s az egyik kisfiú kidug- L/ ja a kezét a kerítésen és odaszól: —Fogjunk kezet, bácsi! Egy pillanatra meglepődöm, a kis ember pedig várja. döntsem már el végre, ész- reveszem-e a felém nyújtott kezét. Kezet fogunk, sőt be is mutatkozunk egymásnak, ahogy illik. Aztán a kisfiú folytatja társaival a játékot. Mostanában gyakran eszembe jut a kisfiú. Arra gondolok, vajon hány felnőttben lappanghat az igény, hogy felénk nyújtsa a kezét. De nem meri. Fél kimutatni az érzéseit, vagy attól tart, az a másik talán észre sem veszi. Hányszor előfordul, hogy nagyvonalúan elspóroljuk a kézfogást, mint valami régimódi szokást, amiről azt hisszük, nem nagyon illik már a modern kor emberéhez. De így van-e valójában? Ha el lehetne raktározni, majd felidézni a kézfogásokat, mint életünk egyfajta érzelmi-szellemi ereklyéit, amelyek csak másodpercekig élnek, csak addig rendelkezünk a belőlük áradó sugárzással, alighanem erősebbek lennénk általuk. Vannak persze felületes, semmitmondó, vagy csupán a kötelező udvariasságból eredő gesztusok is. Akadnak olykor lekezelő, a másik fél felsőbbrendűséa feléjük nyúló vagy nyúlni akaró kezeket. Mert azok gazdái hétköznapi, esendő, sok-sok gondot is cipelő, panaszkodó emberek. Márpedig a kézfogás után nem egyszer következnek az embert Elmaradt kézfogások ívö ''''í . > . .> >■. • * :• gét éreztető, vagy éppen megalázkodó, kérő, már-már tolakodó parolák is. De ezúttal nem ezekre gondolok, hanem az igazi, az őszinte, a ragaszkodás jeleit magán viselő érintésekre. Két emberi léptékű és töltésű áramkör találkozására, amely olyan ősi igényből fakadnak, mint az élő beszéd. Ha a kéz beszélni tudna, sok mindent elárulna nekünk a másik emberről. S el is árul, mert a kéz a maga nyelvén tudtunkra adja, milyen is az a másik ember, neki pedig arról ad jelzést, milyenek lehetünk mi. Sokan arra büszkék, hány híres-neves emberrel fogtak kezet életükben, nem egyszer el is dicsekednek vele. Eközben nem látják meg szűkebb környezetükben szomorító és nyomorító valós vagy vélt gondok-bajok, amelyek meghallgatására nincs mindig időnk. És türelmünk. Marad hát a szia, a kézfogást gyakran helyettesítő intés, amiről úgy véljük, olyan modern, olyan nagyvonalú... Ki tudja hány embernek maradunk adósai életünkben egy-egy kézfogással... Talán csak akkor gondolkodunk el ezen, amikor hirtelen a gyászhirdetések között felfedezzük az ismerőst, barátot, akivel nemrég még találkoztunk az utcán. De nagyon siettünk, a kézfogásra már nem' futotta az időnkből. Elmaradt kézfogások sokasága tarkítja a hétköznapjainkat. S olykor — mentségeket keresve — gondolatban a másikra mutogatunk. Miért nem nyújtotta ő a kezét? Hátha nem is szívesen fogadta volna a közeledésünket? Mi történik, ha a másik észre sem veszi, vagy nem is akarja észrevenni a feléje nyújtott kezünket? Valós és álmagyarázatok garmadáját állítjuk szembe egymásai. O lykor félünk attól is, ha kezet akarunk nyújtani és attól is, ha nem nyújtunk kezet, pedig belső késztetést érzünk rá. Talán nem is annyira és nem csupán a kézfogások, hanem a magunk építette, vagy csak képzelt aprócska falak teszik erőtlenné a közelítő lépéseinket. Mintha nem mindig tudnánk, akarnánk eldönteni, szükségünk van-e a másik emberre. Valójában nagyon is jól tudjuk, hogy szükségünk van egymásra. Szükségünk van a kézfogásban rejlő emberi energiára, az érintés csodájára. De ez a csoda tőlünk is függ... S ne röstellked- jünk, ha csupán egy aprócska emberke dugja ki a kezét a kerítésen és odaszól: — Fogjunk kezet, bácsi! Nézőpont Örömlányok M essze van még az uborkaszezon. Jelenleg csak a kánikulától szenved a magyar. Az idén valahogy semmi sem sikerült: nem volt igazi tavasz, egészen mostanáig fázósan összehúztuk magunkon a gallért. Aztán egyik pillanatról a másikra „lefoszlik” a bőr rólunk. Lefagytak a virágok. Bajban vannak a méhek, veszélyben a gyümölcstermés, itt a tűzelhalás a kertek alatt. Sok-sok gond és probléma, amivel naponta szembe kell néznünk. Valami üdítő hír kellene, amitől csettint az ember: végre, valami! Elhíresültünk megint. Magyar és ukrán nyomozók közös akciót hajtottak végre, amely során fennakadtak a hálón jó néhányan. Gyönyörű sellők, örömlányok, akik nem átallották többezer forintot kérni néhány gyönyörteli percért. Most talán ők fizetnek majd. Csakhogy sokan felkapják majd a fejüket: már megint Szabolcs. Lánykereskedelem, maffia jellegű szervezettség, lányok adásvétele, cal girlök, akik hívásra házhoz mennek. A szükségletek sokfélék. Kielégítésükön százan munkálkodnak. A napokban az egyik szórakozóhelyre invitáltak, ahol pedagógusok tartottak eszmecserét. írni kellett volna róluk, de kifutottam az időből. Ki tudja, kivel akadtam volna össze? Teljesen elbizonytalanodtam, mert nem tudom, ha valaki az út mentén álldogál, vajon utasnak jelentkezik, vagy a portékáján akar túladni. így aztán kénytelen vagyok vállalni, hogy gőgös autótulajdonosnak tituláljanak, mert nem állok meg. Pedig szívesen megkérdezném egyiküket-mási- kukat, vajon kényszerű sors-e, ami oda kényszeríti (parancsolja) őket, vagy csak a könnyű kereset? De a legjobban az aggaszt, hogy ami most még csak jelenség, s talán egy-egy razziával befolyásolható, vajon nem válik-e ellenőrizhetetlenné? A nyomorúság, ami ritkán segít az emberi tartás megőrzésében, vajon nem furak- szik-e be a mindennapjainkba, hogy bomlassza azokat az értékeket, amelyeket itt, a keleti végeken még sikerült megőriznünk. Nagy István Attila Anyósülés Ferter János karikatúrája mám f í 'v' HfefeS Kommentár Nyelvvizsga-jogsi N emrég zajlott le megyeszékhelyünkön az oktatásinevelési igazgatóhelyettesek második országos konferenciája. Résztvevőkben — az általános és középfokú, valamint bentlakásos intézményi második vonal képviselői kis hazánk minden szegletéből — nem volt hiány; majdnem minden előadáson, együttléten telve volt a Zrínyi gimnázium szűknek alig nevezhető tornaterme. A gondos szervezők és rendezők összetrombitáltak egy fórumot is — autentikus megkérdezhetőkkel, levezető riporterrel —, ahogy ez már ilyen alkalmakkor dukál. Hát, picit döcögősen indult a dolog — esetenként az írásban benyújtott valamiről (nem kis fejtörést okozva a mikrofonvégen állónak) még azt sem lehetett teljes biztonsággal eldönteni: állítás, kérdés, netán vitaserkentő javaslat. Azért be-becsúsztak izgalmas tudakozódások is! Mint pl.: a középfokú nyelvvizsga megléte-miért nem volt beszámítható a pedagógusok fizetési fokozatának (bértáblabesorolás) megállapításakor. A laikus eltöprenghet: tényleg, miért nem? Hiszen többlet tudást ismer el (markánsan mást, pluszt, mondjuk egy fizika szakos esetében, ha angol-jogsit abszolvált); olyat, amiből az adott suliban hiány van. Az viszont, aki netán egyetemet végzett orosz szakosként rekedt a pályán (merthogy kicsússzam a katedra — egyik fele legalábbis — alóla), nagyon is a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetőjének a fenti kérdésre adott válaszával ért egyet. Valahogy így szólt. Igen, a közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga remek dolog. Legyen belőle minél több! De célszerű tudomásul venni végre: a vizsgadokumentum (feltéve, ha nem hamisítvány) idegen nyelvi ismeretet tanúsít, oktatási (tanítási) jogosítványt nem ad. Az idegennyelv-tanárság ugyanis — hiszik, nem hiszik — szakma, szebben mondva: hivatás. És ha e tekintetben minőségek mosódhatnak egybe, akkor nem a bizonyítványok megszerzésének mechanizmusán, hanem a szemléleten kell sürgősen változtatni. Kállai János I Páll Géza tárcája
