Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-02 / 152. szám
1997. július 2., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 □ Vitték ami mozdítható volt Ausztrál technológiával próbálják meg életre kelteni a tiszavasvári csokigyárat Egyelőre a pusztítás nyomait kell eltüntetni a tiszavasvári üzemben A szerző felvétele Nyéki Zsolt Tiszavasvári (KM) — A tiszavasvári csokoládégyár hosszú ideje tartó pusztulásának vet véget az új tulajdonos, aki érzelmi kötődésektől sem mentesen kezdte meg beruházását. Talán csak egy vak embert nem szomorítaná el a kép. ami az egykor sikeresen működő gyár lepusztult, kirabolt csarnokaiban, gazzal felvert udvarán tett séta alkalmával tárul a látogató elé. Némi reményt csak az nyújthat, ha a gyár felújításának. beüzemelésének már szemmel látható jelei vannak. Tiszavasváriban minden jel szerint ilyen feltámadás tanúi lehetünk. Konyakmeggy és rágó Hogy valójában mióta is állnak a város határában található üzem épületei, azt nehéz megmondani. Elmondások alapján még a barátság kőolajvezeték építésének idején húzták fel az első falakat, hogy a munkálatokhoz megfelelő telephelyet alakítsanak itt ki. A vezeték elkészültével funkcióját vesztette a takaros kis telephely, amelyet azonban kár lett volna ebek harmincadjára hagyni. Előbb egy szolgáltató cég vette birtokába, majd a Csemege Édesipari Vállalathoz kerültek az épületek. Ekkor vette kezdetét Tiszavasváriban a csokoládé gyártása, itt csomagolták a mai napig kedvelt édességet, a konyakmeggyet, de az innen kikerülő rágógumi is szépen fogyott. Már a rendszerváltás előszelét jelentette, amikor 1989 végén a Stollwerhk megvásárolta az üzemet. Az új tulajdonos folytatta a kézi csomagolású konyakmeggy gyártását, amely azonban bármennyire is kelendő termék világszerte, veszteségesnek mutatkozott. De talán nem is ez volt a gond. A világszerte ismert cég Magyarországon igazi nagy- beruházóként jelent meg, fő bázisát Székesfehérváron rendezte be, míg az ország különböző pontjain négy kisebb üzemben is tulajdonjogot szerzett. Aztán a Stollwerhk vezetése 1993-ban úgy döntött, inkább a székesfehérvári gyárra koncentrál, s a Tiszavasváriban 1. sz. Aromatelepként működő üzemben felhagy a termeléssel. Lepusztult környezet — Többszöri, kudarcba fulladt értékesítési kísérlet után lassan gazda nélkül maradt az üzem. Kezdetben még gondoskodtak az őrzésről, később már senki sem ügyelt a vagyonra. El is loptak mindent, ami mozdítható volt — vezet körbe a valóban lehangoló látványt nyújtó udvaron, csarnokokon dr. Bónis László, a Tiszavasvári Önkormányzat által alapított Tiva-Szolg Kft. ügyvezetője. Külön is mutatja a barbár pusztítás eredményeit, amelyek itt-ott már életveszélyes helyzetet teremtettek. Letépett világítótestek, összetört kapcsolók, lefűrészelt motorok, szabadon lógó kábelcsonkok — az emberi gyarlóság, butaság megannyi árulkodó nyomai. Ilyen állapotok közepette került az önkormányzathoz az üzem, amely egykor több mint kétszáz embernek adott munkát, akik elbocsátás után inkább kevesebb, mint több sikerrel próbáltak elhelyezkedni. Legtöbben a munkanélküliek keserű sorsára jutottak. Érthető volt hát az önkormányzat igyekezete, hogy valamilyen megoldást találjon az üzem sorsára, s a segítség Bónis Lászlón keresztül rokoni szálakon érkezett. Egy tiszavasvári gyökerű család nagyvilágba szétszóródott tagjai Budapesten alapították meg a Cheminnova Fejlesztő, Kivitelező és Forgalmazó Kft-t, amely elsősorban vegyipari gépek tervezésével, gyártásával forgalmazásával és javításával foglalkozik. Kapcsolódó tevékenységként egy Ausztráliába települt ugyancsak rokon eljárása alapján gyümölcsszárítást végez a cég. — Utóbbi profil bővítésére már kinéztünk Romániában egy gyárat, de még időben érkezett az ajánlat, hogy itt, Tiszavasváriban is lehetőség nyílik a beruházás megvalósítására. Természetes, hogy azonnal módosítottuk terveinket — árulja el érzelmi kötődését Illés Miklós ügyvezető. Döntése ezen túl is érthető volt: itt cél- irányosan kialakított üzem, munkavágytól fűtött, szak- képzett munkaerő fogadta. A széthordott gépeket, berendezéseket azonban pótolni kell, ez nem kis költség, de az idén áprilisban aláírt szerződés nyomán a munkálatok már elkezdődtek. — A szó szerint az első kapavágástól (ez az udvar gyomtalanítását jelenti) az utolsó csavar megerősítéséig tartó beruházás végén, a tervek szerint szeptember-október környékén megindulhat a termelés. Fő tevékenységünk a gyümölcsök szárítása lesz, s bár a technológiát banánra dolgozták ki, némi átalakítással most már minden hazai termésű gyümölcs feldolgozására alkalmas. Mi 37 fokon végezzük a szárítást, ezzel megőrizzük a vitamintartalmat, a gyümölcs- velőt, így a termék nem veszíti el eredeti ízét. Kedvelt árucikk ez szerte a nagyvilágban — utal leendő piacai nagyságára az ügyvezető, aki csokoládéval bevont gyümölcsökkel is szeretne megjelenni a vásárlók előtt. Fejlesztési alapok A beüzemelés időszaka egyelőre nyolc embernek ad munkát, de szeptembertől már 40- 45 dolgozóra lesz szükség, míg a jövő év tavaszán már 100 munkásnak lesz itt helye. A beruházás jellegéből adódóan a megyei decentralizált fejlesztési alapokra is pályázott a cég, ennek kedvező elbírálása mindenképpen új lendületet adna a gyár rekonstrukciójának.-m j emrég Szatmárnéme- l\/ tiben meghívtak egy 1 1 bemutatóra. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Körének Kiút nevű CD-lemezét népszerűsítették. Csak beteszed a lejátszóba a lemezt, megnyomod a gombot és máris kirajzolódik előtted a képernyőn a csodás Erdély, hegyeivel, völgyeivel. folyóival, sokezer településével. Az utolsó kis falu is rajta van. pontosan berajzolva a hozzá vezető út. A program azaz a Kiút lényege: pontosan megadja, mi a legrövidebb út, mondjuk a Szatmár megyei Kisszekeres és a Hargita megyei Backa- madaras között. Zseniális. Immár nem kell töprengenünk. éjszakákon át az ágyban forgolódnunk, hogy miként jutunk el egyik erdélyi településről a másikra. Elég, ha számítógépünkbe — már ha van — bevisszük a két helység nevét, s az okos program, ripsz-ropsz, kiírja a képernyőre a legeslegrövidebb útvonalat. Nekünk most már csak az a picurka gond marad, hogy miből vegyünk benzint, ha — az előbbi példánál maradva — direkt vonatösszeköttetés, sőt egyáltalán a vasút hiányában, gépkocsival akarjuk megtenni a Kisszekeres és Backa- madaras közti ötszáz, oda- vissza pedig ezer kilométeres utat. Durván számítsa 80-100 liter benzin kéne hozzá, ami 250-300 ezer lejbe kerül, vagyis egy havi fizetésbe. Am mi ez a gond, ahhoz a felemelő érzéshez viszonyítva. hogy most már a román-magyar megbékélésnél is biztosabb kiútja van az erdélyi magyarságnak. Ráadásul nem olyan képlékeny, mint a politika, hisz meg lehet fogni, kézbe lehet venni. Pláne ha kifizetted! Spórolunk rá. Inkább két évig nem kenünk Ráma margarint a kenyerünkre, akkor is megvesszük. Aztán gyűjtünk a Megmaradás Falára. Hallottak, olvastak róla? Opusztaszeren már felépült első szakasza. A halhatatlanságra vágyó magyar vesz egy téglajegyet potom 13 ezer forintokért, amiért egy szép téglát égetnek a nevével, s beépítik a Megmaradás Falába. Fölötte elmés a kezdeményezés, hisz azért a pár rongyos forintért most már azok a magyarok is a halhatatlanságba menthetik magukat, akik semmi olyat nem tettek, amiért nevük fönnmaradhatott volna. Ez totál tolerancia és demokrácia. Magam pár napja kaptam Szegedről egy levelet, amelyben figyelmembe ajánlották a Megmaradás Falát és a falat „üzemeltető” vállalkozást. (Meglehet, kollégák, újságírók állnak a cég, s az ötlet mögött?!) Egye fene. L emondok a hétvégi kiruccanásról, baráti borozgatásokról, s eladom az apámtól örökölt szőlőt és présházat, s veszek egy téglajegyet. Csekély fizetség ez azért, hogy nevem ott lesz a Megmaradás Falán. Legalább nevünk maradjon meg, ha többre nem vagyunk képesek! Közeledés Nyíregyháza (KM) — A Polgári Védelem országos parancsnokának meghívására július 2-a és 4-e között a Román Köztársaság legfelsőbb polgári védelmi küldöttsége érkezik Nyíregyházára. A látogatás célja a két ország közeledésének folyamatában a polgári védelmi kapcsolatok felvétele, együttműködési megállapodás aláírása, valamint megyénk és megyeszékhelyünk bemutatása. A delegációt július 2-án Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke és Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere fogadja. Ősdió Milota (KM) — A milotai ősdiós Milotai 10-es tájfajtával történő újratelepítéséről határozott a Éelső-Tisza menti település önkormányzata. Puskás Sándor polgármesternek a napokban módja volt megmutatni a híres területet egy Földművelésügyi Minisztériumból ott járt delegációnak, amelynek tagjai szatmár- beregi határszemlén vettek részt. NézöDOfSl Harapós nyulak A zok a házaspárok, akik kilencévi együttélés után nem válnak el, huzamosabb ideig együtt maradnak. A következő kockázatos terminus olyan húsz, házasságban töltött év után következik be, amikor már felnőnek a gyerekek. Ezt bizonyítják azok az adatok, melyek nemrégiben készültek el. A városokban csaknem kétszer annyi házasságot bontanak fel évente, mint a községekben. A legtöbb a válás a fővárosban. Megyénk a középmezőnyben helyezkedik el a családokat igencsak közelről, szomorúan érintő témát illetően. Hazánkban — pedig ha körülnéz az ember, olyan érzése támad, mintha mindenki válna—a tények arról beszélnek, hogy a válások száma csökkenőben van (de vigyázat, a házasodási kedv is lankadni látszik!). Egyre többen választják a házasság helyett a lazább élettársi viszonyt. Ez nem jelenti feltétlenül azt, sajnos, hogy megfontoltabban kötődnek a házasságok és hűségesebbek a házastársak, mint korábban. Inkább az elmúlt évek gazdasági, társadalmi változásaiban kereshetők az indokok, amelyek arra késztetik a házasfeleket, hogy alaposan megfontolják: érdemes-e válni. Más kérdés, hogy a házasság kényszerű fenntartását mennyire sínylik meg a házastársak — és a gyerekek... Tarkítja a képet, hogy társadalmi rétegenként mások az elvárások, mások a házasságok felbomlásának esélyei, és mások a kompromisszumok. Könnyű azt mondani, hogy váljunk el, de a mai magyar társadalomban a házasság felbontásának súlyos következményei vannak. A vagyonközösség megosztása, az új lakás megszerzése a lét alapkérdései közé tartozik... Nem biztos, hogy a kevesebb válás örvendetes jelenség. Már csak azért sem, mert lehet, hogy „az ágy és asztal mellett maradók” nagy száma mögött olyan kényszerű együtt- létek húzódnak meg, amelyek sem személyes, sem társadalmi szempontból nem jók. Ahogy a nyulak összebújnak vadászatkor, úgy a házastársak is összefognak, ha nehéz a helyzet. De ahol az érzelmi kapcsolat már megromlott, a házasság csak muszájból együvé tartozás. Az egymást utáló nyulak pedig rabságban harapnak... Szőke Judit Foghelyzetünk jövője Ferter János rajza Kommentár . Halálos hármas S okezer megyénkben autó rója nap mint nap a hármas főút kilométereit, egész nap rendkívül nagy a forgalom oda és vissza egyaránt. Nehezíti a helyzetet a többnyire konvojba rendeződő ukrán, orosz kamionok nagy száma, a kavicsbányából és a falazóelemgyárból jövő nagyméretű, megterhelt, többnyire pótkocsis szerelvények serege is. Külön gond, hogy mostanra már három részere szakadt a járműfolyam: a lassúakra, a szabályokat megtartókra és a gyors kocsikra, motorokra, amelyek úgy előzik a szabályos nyolcvannal haladókat, mintha azok állnának. Idegölő a közlekedés. Naponta látjuk, halljuk a rendőrségi statisztikát: 24 óránként 50-60 közlekedési baleset jár személyi sérüléssel, négy-öt eset végződik halállal, a mentők kórházba visznek 30 súlyosan és nem sokkal kevesebb könnyebben sérült járművezetőt, utast, gyalogost. A hétvége a „hármason” minden sötét várakozáson túltett: Kerecsend közelében pénteken és vasárnap késő este is halálos áldozatokat követelő baleset (mindkettő frontális ütközés) volt. Az egyik színhelyén a karambolt követően öt órán keresztül lezárva tartotta a rendőrség a főútvonal érintett szakaszát, ahonnan a holttesteken, a sérülteken kívül roncsokat és szétszóródott rakományokat kellett el távolítani. Meglehet, övön aluli ütés most az autópályaépítés huzavonáit felemlegetni. Azt, hogy a döntésre hivatott szakembereken kívül mindenki szerint igaz: egy olyan kicsi országot, mint a miénk, keresztben és hosszában át kellene szelni egy-egy autópályával, hogy az átmenőforgalmat elvezessék. Ezt a döntést az M3 esetében több évtizedes huzavona előzte meg, s most majd következik ugyanaz az útdíj körül (mint az Ml-esen, M5-ösön). Közben az emberek hullnak, hétvégenként hármasával. A gyorshajtás pedig jó kunszt, bocsánatos bűn. A közlekedési kultúra mélypontján egy baleset miatt torlódó kocsisorban legfeljebb sóhajtoznak, hogy várni kell. Aztán száguldanak tovább. Marik Sándor
