Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-12 / 161. szám

1997. július 12., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Míg élek, nem heverem lei! A jégverte Bereg • Se aratás, se gyümölcsszüret • Segélykiáltás az életért Görény Jánosné és omlataggá vált hajléka Györke László Beregdaróc, Csaroda, Gelé- nes, Tákos, Tiszaszalka, Vá­mosatya (KM) — Öt nappal a július 5-ei jégverés után a könnyek még nem száradtak fel. A határ helyenként — kis túlzással — holdbéli táj­ra emlékeztet. Tiszaszalka közelében láttunk olyan ku­koricást, amely eddig a bel­víztől szenvedett, most meg a jég tarolta le. — Míg élek, nem heverem ki ezt a csapást — mondja Gö­rény Jánosné Beregdarócon. Kétszáz lakóház A Rákóczi utcai kis házból a bűtor egy részét is ki kellett hordani, mert a fele tetőn egy ép pala nem maradt. A jéggel jövő zuhatag szinte pillanatok alatt átáztatta a plafont. Gyor­san alá kellett dúcolni, hogy le ne szakadjon. — Szerencse a szerencsét­lenségben, hogy itthon voltak a gyerekek — mondja Görény Jánosné, akinek napok múltán is riadalom ül a szemében. — A vejem épp akkor érkezett meg, hozta a fóliát. Az árpát akartuk vele letakarni, amit abban az időben takarítottak be. Ki hitte volna, hogy a ház­tetőre kell gyorsan ráhúzni?! A két hektár búzát kicsépelte a jég. A lakásbiztosítással meg hogy jártam! Harmincnégy évig fizettem, de két éve már arra se nagyon tellett. Most az­tán itt vagyok: se ház, se ter­més, se pénz. Végigjárjuk a kertet. Szép volt a zöldség, a burgonya, a szőlő, a „zöldön evő paszuly”, meg a többi. Az almafa roska- dásig volt. Minden a földön, a paradicsomnak, uborkának jó­formán csak az indái marad­tak. A tökön öklömnyi sérülé­sek, a karalábét kettéhasította ajég. — Nem elég ajég, olyan eső volt, hogy harminc centi is volt tán a víz. Még csak a kis­csirkémet is elvitte. Vincze Jenőné jegyző a gyors kárfelmérés adatait so­rolja: — Háromszázharminc lakó­házból kétszázban keletkezett valamilyen kár. Ezek közül ti­zenötöt teljesen át kell fedni. Itt a kárérték 4,5 millió forint. Ötven lakóháznál súlyos a helyzet, azaz a tetőfedő — jobbára pala — nagy részét cserélni kell, az ablakokat be­verte ajég. Itt a kárérték 4 mil­lió forint. Csekély mértékben 144 lakóház sérült, ezeknél az összkárérték 2,88 millió fo­rint. Ami a település lakossá­gát talán még ennél is érzéke­nyebben érinti, hogy minden növényi kultúrát letarolt a jég, a kár 126 millió forint; 727 hektár szántó, 31 hektár termő gyümölcsös, egy 43 hektáros ötéves gyümölcstelepítés vált a jégverés martalékává. Lehet, hogy a fiatal gyümölcsös ki sem heveri. A házikertekben a kár 31 millió forint. Tudja, ez az elemi csapás azért is nagy tragédia nálunk, mert ez em­berek nagy része a növényter­mesztésből élt, pénze senkinek nem volt arra, hogy biztosítsa a termést. A kétszáz sérült ház közül is mindössze 90-re van biztosítás. Csaroda. Rostás Géza házá­nak nyugati oldalán teljesen át kell fedni a tetőt. — Épp a meggyszedésből jöttünk haza, a kocsival még be sem érkeztem állni, mikor egyik pillanatról a másikra őrült robaj. Nyolc ablakunkat, a melléképületet is szétverte. — A kertet tessék megnéz­ni! — mondja az édesanyja, özv. Rostás Gézáné könnyeit nyelve. — Ezer tő uborka, az alma, a káposzta, a karalábé, a tök. Minden odalett. A mezőn a búza, a tengeri. — És tessék elképzelni — mondja a fia —, hogy a bizto­sító a számlának csak a hatvan százalékát fizette ki. Még a pa­la árára is kevés. Harminc éve fizetjük a biztosítást. A mel­léképületet meg se nézték. Mi megnéztük. Minden má­sodik-harmadik cserép szét­tört. Azonnali intézkedés A falu Gelénes felé vezető út­jának végén egy mellékutcá­ban egyetlen lakóház sem úsz­ta meg a jégverést. Székely Béláné: — A ke­resztfiamnak húsz hektár bú­zája lett oda. Simon Jánosné: — Fóliát adott a Polgári Védelem, segí­tettek a közhasznú munkások lefedni a tetőt. Ennyi segítsé­get kaptam. Egyedül nevelem két gyermekemet, most janu­ártól megszűnt a munkahe­lyem. Biztosítás nincs. Tessék mondani, mi lesz velünk? A rokonság segít, amit tud, de hát nekik sincs sok. Azt aján­lották, vegyek fel OTP-t. Kér­dem én: egy munkanélküli? A kereskedők is visszaélnek a helyzetünkkel: a pala ára má­tól már nem 86, hanem 94 fo­rint. Gulyás Lászlóné — Nem tu­dom, mit fogunk enni. Lukovics Bertalan polgár- mester: — Nem voltam itthon, mi­kor a katasztrófa bekövetke­zett, de Baráth Béla alpolgár­mester azonnal intézkedett, hogy fólia kerüljön a megbon­tott háztetőkre. A héten meg­kezdtük a tetők javítását, két közmunkásokból, illetve mun­kanélküliekből álló csapattal. A háztulajdonosoktól azt kér­jük, hogy az anyag árát térít­sék meg, a munkát mi ingyen biztosítjuk. Horváth Zsolt vá- sáronaményi vállalkozó szállí­totta le a palát. Ezt a vidéket mindig sújtja valami: aszály, belvíz, agrárpolitika. Most meg a jég! Baracsi Endre gazdajegyző­től megtudtuk: Gelénesen a házakban ugyan nem tett kárt a vihar, a mező azonban itt is sokat kapott, 46 hektár gyü­mölcsösben, 150 kukoricás­ban, 110 napraforgóban, 170 búzában, 10 őszi árpában és 20 hektár zabban összesen mintegy 60-80 millió forint a kár. Tákoson kisebb mértékben ugyan, mint Csarodán és Be­regdarócon, de a háztetőket ki­lyuggatta a jég. Emellett 140 hektár kukoricát, 60 naprafor­gót, 145 búzát, 40 hektár zabot „aratott le”. Itt a kárérték 40-50 millió forint. Szász József, Vámosatya polgármestere a kormányzati és megyei szerveknek küldött levelében írja: a gazdajegyző felmérése szerint az itt kelet­kezett kár 144,5 millió forint. — Különösen az okoz pilla­natnyilag megoldhatatlan problémát, hogy sok termelő kapott hitelt a termeltetőktől. Az már most nyilvánvaló, hogy szerződésbeli kötelezett­ségüket nem fogják tudni tel­jesíteni. Szeretném kihangsú­lyozni, hogy a falu lakossága szinte egy emberként sietett a bajbajutottak megsegítésére. Az önkormányzat gyorsse­gélyt adott szerény lehetősé­geihez mérten. Tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben. Központi, külső segítség nél­kül a kárt szenvedett emberek nem fognak tudni talpraállni. Nemcsak nálunk, hanem min­den jégverte településen. — Tiszaszalkán négy lakó­ház súlyos, huszonnyolc pedig könnyebb sérülést szenvedett — tudtuk meg Lapos István polgármestertől. — A mező- gazdaságban jószerivel még fel sem tudjuk pontosan mérni a kár mértékét, hiszen 780 hektáron a vetés a szó szoros értelmében odalett. Nehéz megnyugtatni az embereket, hiszen a továbbélés lehetősé­gétől fosztotta meg az embere­ket a jégverés. Levél a hivatalnak A jégkárt szenvedett Aranyo­sapáti, Beregdaróc, Csaroda, Gelénes, Gyüre, Nagyvarsány, Kisvarsány, Tiszaszalka, Ti- szavid, Tákos, Vámosatya, Pa- nyola polgármesterei közösen fogalmaztak meg egy levelet, melyet július 9-én elküldték a miniszterelnöknek, dr. Kiss Gábor és Iványi Tamás or­szággyűlési képviselőknek, a belügyminiszternek, a pénz­ügyminiszternek, a népjóléti miniszternek, a földművelésü­gyi miniszternek, a megyei közgyűlés elnökének, a Me­gyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének, a Megyei Agrár­kamarának, a FM Megyei Hi­vatalának, a Polgári Védelem megyei parancsnokságának, melyben kérik: a térséget nyil­vánítsák katasztrófa sújtotta területté. Akárcsak a Dél-Nyírség né­hány települését Nyírlu- gos környékén — tehetjük hozzá. Ebből már nem lesz alma Harasztosi Pál felvételei Feljelentők A brit kormány minden előzetes várakozását felül­múlta annak a feljelentővonalnak a sikere, ame­lyet tavaly év végén állítottak üzembe, mégpedig a munkanélküliségi segéllyel manipulálok ellen. Egy ne­gyedévben 100 ezernél is többen vették a fáradságot arra, hogy ráirányítsák a hatóság figyelmét az állami juttatáso­kat jogosulatlanul felvevők személyére. Az akkori konzer­vatív kormányzat hozzálátott a munkanélküliségi juttatá­sok rendszerének alapos felülvizsgálatához és átalakításá­hoz, s ehhez ez volt az első, információgyűjtő lépés. Tud­ni kell, hogy a fejlett államban 8 százalékos, vagyis az EU- tagállamok átlagánál jóval alacsonyabb a rettegett ráta. Belegondoltam, mi lesz, ha nálunk valamelyik magas polcon lévőnek nagyon megtetszik az ötlet. Kiutazna ta­nulmányútra, majd azonnal kerítene valaki kis hazánkban is egy olyan bizonyos számot. Illetve gyanítom, nem egyet, mert több vonal is szükséges lehet. Am sietek java­solni, ne a munkanélküliség legyen a kezdő téma, hanem mondjuk a korrupció, a feketegazdaság, a hivatali vissza­élés, a spekuláció, a ma legjövedelmezőbb üzletága, a ká­bítószeres leánykereskedelem, a vagyonherdálás, az állam megkárosítása... Nálunk ugyanis, úgy gondolom, más a kulturális közeg, eltérő az anyagi és erkölcsi háttér. Talán nemigen akad egyetlen ember, akinek ne lenne vaj a füle mögött. így a feljelentősdi meglehetősen kockázatos és elindítaná a „ha te engem, akkor én is téged” lavinát. Mert bár úgy sejtem, anonim a beköpő kiléte, titokban azonban úgysem marad, tekintve, hogy ez Magyarország. Arra azonban minden­képp alkalmas a módszer, hogy leszelepelje a meglévő fe­szültségeket, lekapja a forróvizes fazékról a fedőt. Mert amit ma megélünk, az a frusztráció össznépi változata, a kollektív tudatalattiba gyömöszölés, ami tudvalévőleg egészségtelen. Ennek ellenére lehet, mégsem kell nekünk ez a feljelen­tő telefon? Közöny és megszokás, segíts! Szőke Judit Megcselekedtük N ézőként csak üdvözölni tudtam a televízió Rend­szerváltó évek című műsorát, amely kortörténeti dokumentum volt a javából. Huszonkét vasárnap estén át visszapergett szemünk előtt közelmúltunk évti­zednyi történése, e tíz év alatt — tudjuk, s érezzük mind­annyian — történelmet írtunk a nemzet nagykönyvébe. A sorozat befejező része A Hom-kormány harmadik éve alcímet viselte. Az utána következő stúdióbeszélgetés vég­kicsengése, mintegy záró akkordja a Thermopülai-szorost védő Leónidaszt és katonáit méltató sorral lehetett egyen­értékű, amely szerint: „...megcselekedtük, amit megköve­telt a haza!” Noha a veszteségeinket közel sem mérhettük még fel, de talán érzékeljük, hogy nyertünk általa. Ez utóbbit sugallják az elért, a kétségtelenül meglévő eredmé­nyeink. Egy fejezet, a rendszerváltó évek végérvényesen lezártnak tekinthetők. A Hom-kabinetet elismerés illeti, mert méltó módon fe­jezte be az Antall József által megkezdett folyamatot, melynek eredményeként hazánkat a madridi csúcstalálko­zón meghívták a NATO tagjai közé — ismerte el nyilatko­zatában Lezsák Sándor, az MDF elnöke. S NATO ügyben teljes az egyetértés a hét parlamenti párt vezetői között, ezt igazolja a csütörtökön az Országházban megszületett egyezség is. Visszakanyarodva az említett tévéműsorhoz, nagyon tetszett a stúdióbeszélgetésben Hankiss Elemérnek azon gondolata, hogy a politikai elit mellett — e megcseleked- tükben — azért nem árt szólni a népről, a nemzetről, amely valahol mégiscsak megszenvedte ezt az átmenetet. Amelyik a bőrén kellett, hogy érezze a változás súlyát, nyomását, karmát. Mert sebek is születtek, talán örökre eleven, beforratlan sebek. S szólni kell arról is, hogy ez a nép, ez a nemzet dönteni is tudott, és tette ezt mindannyi­szor megfontoltan és határozottan. Felnőve feladatához. A ma szlogenjével élve: Nélküle ez a műsor sem jöhetett vol­na létre! Lefler György KI A _tar_______j*. twi C? Z %ß W •> Szerszámok Ferter János karikatúrája i i ii i it t* 1 ám

Next

/
Thumbnails
Contents