Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-11 / 160. szám
1997. július 11., péntek Csak lóra van jogosítvány Az egykori zsoké visszatért Dankóbokorba, ahol csirkézik és dohányt termeszt Mattié Csaba Dankóbokor (KM) — Ismeri a kapazin nevű növényvédő szert? Nem? Na azért ne keresgesse a szakmai könyvekben, mert úgysem találja. Pedig ezt a szert minden gazda használja. Különös ismertetőjele a hosszú bot végén lévő háromszögletű fém rész, amellyel egy suhintással le lehet fejezni a gyomnövényeket. Látja — emeli ki a sor mellől a gaz növényeket a dankóbokori Gargya Bálint —, ezt megfogta a kapazin — s kuncog elégedetten. Na ugye nem találta volna ki, hogy a kapáról van szó. Ez élteti a legjobban a dohánypalántákat —, mutat elégedetten az előttünk sorjázó növényekre. A dankóbokori buszforduló után hullámvasutazunk a kátyúk között, míg rátalálunk a Gargya-portára. Mesz- sziről látszik az épülő dohánypajta faváza, el se tévedhetnénk. Gulasch és tsikós A ház ura mezítláb, térdig feltúrt nadrágban motorozik a Robi rotációs kapával. A kanyarokban még be is dől, ahogy megfordítja a könnyed jószágot. Nézhetnénk akár napestig, ha nem fogyna ki a benzin. Prüszköl a motor, majd hangos fröcsögéssel megadja magát. A gazda otthagyja és megindul a házhoz benzinutánpótlásért. Ahogy meglát bennünket, módosítja az útvonalát, kezét élőbb a nadrágjába törli, ezután paroláz velünk. Séfjére alatt elmeséli élete történetét. Mire az első dohánypalántákat megszemlélnénk, már tudjuk, az aprótermetű házigazda egykoron kiváló zsoké volt, versenyeken is lovagolt, majd Siófokon a külföldieknek tanította a gulasch, tsikós szavakat, na és a nyeregben maradás tudományát. Valahogy elege lett a vándoréletből, megunta az egyszer van pénz, máskor meg kuporgathatunk időszakot, inkább hazajött a szülőföldjére, a Nyírségbe az asszonnyal, mutat a hozzánk csatlakozó feleségére. Előbb a Tokaji út melletti telepen csirkéztek, majd kiköltöztek Dankóbokorba. — Nem vagyunk mi kárpótoltak — tiltakozik, amikor a A házigazda és felesége mutatja: a jég csak minimális kárt okozott az ültetvényen Martyn Péter felvétele föld tulajdonjogát tudakolom —, saját pénzen vettük a tíz hektár földet. Nagyhangon meghirdették, a gazdák tenyésszenek sertést, ez a jövedelmező. Volt is hízónk, kocánk bőségesen, aztán amikor le akartuk adni, előbb kilójáért 190-et mondtak, a végén pedig 160 forintot fizettek ki. Ha eladtam volna a 300 mázsa búzát és a háromszázhetven mázsa kukoricát, sokkal jobban járok. Most megint fordul a mókuskerék, jó ára van a kismalacnak, csak senki nem vállal garanciát, hogy a hízót átveszi tőlem. Nem is érdekel engem mennyi az ára, tizennégy évi tenyésztés után kipusztítottam az állományt, csak annyit hagytam meg, amennyi a családnak kell. Inkább a dohányt választottam, ugyanis egyedül a Nyidofer vállalta, bármennyi dohányt termelek, az utolsó szálig átveszi a cég. Amikor elmentem hozzájuk, az ár csak másodlagos volt, egyedül a felvásárlási garancia érdekelt. Megkaptam, mint mások, úgy hogy végre nem kell attól rettegnem, mi lesz a terménnyel. Föld a szívhez Az egykori zsoké töredelmesen bevallja, korábban csak akkor látott dohányt, ha vadászatkor az útjuk éppen a dohányföldön vezetett át. Bár korábban cigarettázott, az asz- szony addig szekálta, míg végleg eldobta a csikket. Szóval abszolút kívülálló volt. Teljesen amatőr dohánytermesztőként írta alá a szerződést a Nyidofer Rt.-vel, amelyben vállalta, az elkövetkező egy évtizedben legalább négy hektáron ezt a növényfajtát termeszti. Cserébe az rt. szaktudással, kedvezményes hitellel, vissza nem térítendő kölcsönnel segíti, ráadásul a cég két szakembere, Pataki László és Nagy József kéthetente ellenőrzi, Gargyáék hogy haladnak, betartják-e a nagy könyvben leírtakat. Már a Pallagi vagy ahogy itt nevezik a fűzős dohánypalánta ültetés kalákában kezdődött, a házaspár és két gyermeke (a másik két gyerek kisebb) mellett jöttek a rokonok is, úgyhogy hamar megteltek a sorok. — Néhány sort azért újra kellett ültetni, mert akik itt csinálták, azok nem a növény tövéhez, hanem a szívéhez nyomták a földet — mutat az egyik földdarabra, ahol szemmel láthatóan csenevészebbek a palánták. — Gyorsan újra ültettük, megkapáltuk többször is, úgyhogy egy percig sem aggódok, utoléri ez a rész is a többieket. Még egyszer behú- zatjuk lóval, na nem az enyémmel, hanem a szomszédéval — int a fejével egy táblával arrébb. Hogy mennyire komolyan gondolja a dohánytermesztést Gargya Bálint, arra a legékesebb bizonyíték az épülő pajta, amely tekintélyes, 50x8,6 méteres. Július elejére már a cse- repezést tervezik, közben azért a különböző szakhatósági engedélyek után járnak. — Ha az égiek is úgy akarják, hogy nem lesz jég, akkor olyan 120-150 mázsányi dohányt várok a négy hektárról — becsüli a gazda a leendő terményt. — Ebből már az első évben megtérülnek a befektetések. Még veszünk egy Zsukot, amivel az asszony a dohányleveleket a pajtába szállítja, mert tudja nekem csak lóra van jogosítványom. A felesége bőszen bólogat, látszik, neki is tetszik az ura mondandója. Persze elégedett is lehet férjével, aki egész napját a dohányföldön tölti. Közben Gargya Bálint már a jövő évi fejlesztéseken töri a buksiját. Zetor, két eke, permetező, veszi számba a leendő kellékeket. Persze idetartozik még az a kukoricás is, amit a gazdája már nekik ígért. Ahogy visszafelé ballagunk, utunk az egykori disznóól mellett vezet, amit patentül már kitakarított a gazda. Csóválja a fejét, ahogy nézi az üres építményt, aztán nem állja meg szó nélkül. Nem hiányozhat — Azért a dohány mellett a csirkére visszatérünk, vagy 1200-at vállaltunk be. Egy ilyen portáról nem hiányozhat az állattartás sem — indokolja meg döntését. A kocsiból még látjuk, viszi a műanyag palackban a benzint. újraindítja a motoros kapát és tovább gyűri a földet. Sziics István tárcája a z évi szorgos, napi /I paraszti munkában zl az öröm a betakarításnál összegződik. Ezek közül is az aratás volt a leg embert próbálóbb, 16-18 óra napi munkával. A learatott gabonát kévébe kötötték, melyből 17 kéve volt egy kereszt, legfelső kéveként a „pap”-pal. Az aratás után egy-két hét elteltével megkezdődhetett a búzahordás, mert eddigre az utóérés a keresztekben lezajlott. Minden gazda fejben tudta, mely darab földjén hány keresztet aratott, mert ehhez kellett felkészíteni a szekerek számát, azok fordulóit pontosan kiszámítani. Egy átlag gazdának 80-100 kereszt be- hordásáról kellett gondoskodni, de a módosabbaknak akár 200 keresztet kellett kazalba rakni. A búzahordás minden mozzanata előre már napokkal alapos szervezéssel indult. Ki lesz a segítség? Hány szekér kell? Mindenki ügyelt armondást nemcsak ismerték, de gyakorolták nap mint nap. A hordáshoz leginkább a rokon, szomszéd, koma, sógor együttléte, ezek összefogása volt ra. hogy D m m*m w| mm m szükséges a szekér §(NPM»CI111 Clw rn indig . kerekei, a jármok, a lószerszám rendben legyenek, váratlan kiesés ne forduljon elő! Legszebb volt benne a példás összefogás, a közös helytállásra késztetés, mert holnap a másik udvaron kell a soron következő gazdának ugyanígy megfelelni. Szép volt az is benne, hogy ismerték egymás gabonatermését, földjét, számontartották egymás gondját, ezért feltétlen és önzetlen odaadással fogtak a munkához, mert a „ma nekem, holnap neked" bölcs Az asztag fenekét előző estére már a keresztek számának ismeretében alakították ki. Figyelték a naplementét, mert ebből az időjárásra tudtak következtetni. Hajnal két óra tájban már indulni kellett egy kisari gazdának, ha Tóbéli vagy a Remete dűlőben volt a behordani való. A hűvösben embernek, állatnak könnyebb volt a napi terhelés. Egy szekérre átlag 5-6 keresztet tudtak felpakolni. Mit élveztünk e munkában legjobban? Egyet nem, a hajnali koránkelést, de az ezt követő munkák mindegyikét. Sikerül-e takaros szekeret pakolni? Egy-egy kévét egyből fellökni a villával erőlködés nélkül. Félrerakom-e a sze- kérrúdhoz képest a sorokat? Leborul-e míg hazaérkezünk? Hányán dicsérnek meg a takaros pakolásért, a rúd megkötéséért, vagy hányán kritizálnak az úton a szembejövők? Megpihenni délben lehetett hosszabban, ebédeléskor. Evés előtt egy-két korty hűtött szilvapálinka járt az elment erőért, ezután kínálták a finom tyúkhúslevest és a kakasokból készült tejfelespaprikást nokedlivel. Befejezésül még kelt tésztából készített süteményt, vagy kapros-túrós rétest kínáltak. Házkerülők N em tudom, miként érezném magamat, ha most Máté László szocialista képviselő helyében volnék. Milliárdos tőkésként bizonyára a szemem sem rebenne azért, mert a következő hónapban 61 százalékkal csökkentenék az országgyűléstől érkező havi fizetésemet. Megkérdezném a bankomat, hogy is állunk? Vélhetően megnyugodnék, mert az elmaradó fizetés ellenére is lenne elég tejbepapira való... Hanem, ha látnám a saját képmásomat a legolvasottabb országos napilap hasábjain, mint olyan valakiét, aki az egyik legnagyobb T. Ház-kerülő, akkor sem esnék ugyan pánikba, legfeljebb némi szégyenpír jelenne meg az arcomon. Tudniillik, a fent megnevezett személy is — többekkel együtt — egyik okozója volt a hételeji parlamenti fiaskónak: határozatképtelenség miatt a Tisztelt Házban még a napirend megszavazásáig sem tudtak eljutni, mert annyira kongott az ürességtől az ülésterem. Kiderült, a legtöbben igazolatlanul vannak házon kívül, közöttük jó néhány kormánypárti képviselő is. Blama volt ez a javából. Ezért érthető, hogy dühbe gurultak a szocialista frakció vezetői és most úgy döntöttek, fokozott szigorral lépnek fel azokkal szemben, akiknek gyakorta üresen marad a székük. Visszhangzik is országszerte, hogy a mi képviselőink legfeljebb csak akkor vannak teljes létszámban jelen, ha a saját javadalmazásuk emeléséről kell dönteniük, egyébként pedig sokan csupán vendégként járnak be a munkahelyükre. Ez így persze nem igaz. azt azonban nehéz lenne bizonyítani, hogy a notóriusan elcsámborgók örökkön-örökké a közösség, a választókerület sorsdöntő kérdései után lótnak-fut- nak. Mármost, ha például Kovács Péter buszsofőr nem megy be reggel s emiatt nem indulhat el a távolsági, akkor Kovács úr ennek bizony megissza a levét. Hogy mit iszik meg a képviselő hasonló esetben, azt most itt ne firtassuk. Azt azért ne hagyjuk szó nélkül, hogy — nyári, meg uborka- szezon ide vagy oda — a képviselő sem válhat kámforrá napokra, hetekre, miközben nem tud orvosi igazolást hozni, nem jár valahol a világban fontos küldetésben, legfeljebb a saját vállalkozásainak ügyes-bajos dolgait intézi éjt nappallá téve. Angyal Sándor Költözködés Ferter János karikatúrája Jég (k) rémtörténet N em tudni, vajon a beregi falvakban az utóbbi napokban csökkent-e a jégkrémfogyasztás, de az érthető lenne, ha a fagyi mellett a nyári csemegék között jegyzett jeges költemények puszta látványától is hidegrázást kapna az, akit valamilyen módon érintett az elmúlt heti jégverés. Márpedig kevesen mondhatják el magukról a beregiek közül, hogy a természeti csapást megúszták volna. Nem lenne persze különösebb gond, ha az emberfia előrelátóan biztosította volna házát, gyümölcsösét, veteményét, hiszen a biztosítótársaságok a kárpótlási módozatok széles skáláját kínálták, s kínálják az ügyfeleiknek. A laikus úgy vélhetné, a valóságos kataszrófát jelentő természeti csapás után és okán a kárvallottak rohannak majd a biztosítókhoz, ám ez nem így történik. Ennek oka pedig nem az emberek nemtörődömsége, felelőtlensége, hanem az, hogy az ország legszegényebb vidékeinek egyikén élők örülnek, ha a méregdrága permetszereket képesek megvásárolni, s házaikat tisztességgel rendben tudják tartani. A biztosítás itt — ahol csak nagyon kevesen vesznek fel havi fixet — bizony luxusszámba megy, dacára annak, hogy elvben mindenki tudja és elfogadja a népi szólások bölcsességét: jobb félni, mint megijedni, s azt is: drága mulatság, ha mindig saját kárán tanul az ember. Bizonytalan az is, vajon a jégverte falvak kapnak-e valamiféle „jeges borogatást” bajaikra a kormánytól, a megyétől, illetve a szaktárcáktól, akiktől legalább a betegség tüneti kezelését remélik. Önerőből ugyanis az önkormányzatok, s különösen maguk a károsultak nem tudnak kikecmeregni szorult, a tönk szélére került helyzetükből. A mostani jeges esetre — de a belvízkatasztrófára is — rímel más közmondás is: szegény embert még az ág is húzza. Erről is szól a beregi jég(k)rémtörténet. Kovács Bertalan «.HÁTTÉR. Mess ŐO Olt t Kommentár
