Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-09 / 132. szám
i9V/. június 9., hétfő MEGYEI PLUSZ C A beregszászi hegyek kincse A partnerek megfinanszírozzák a kaolinbánya beindításához szükséges összeget A bánya bejárata még a vegyes vállalat megalakulása előtt Archív felvétel Kovács Elemér Beregszász — Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a továbbra is mély válságban lévő ukrán gazdaság talpraállásá- hoz külföldi beruházásokra van szükség. Ám a nem éppen vállalkozásbarát helyi adópolitika, a kiszámíthatónak, stabilnak sehogy sem nevezhető joggyakorlat, az általános bizonytalanság miatt a külhoni befektetők egyelőre százszor is meggondolják, mielőtt a köztársaság területén bármiféle beruházásba kezdenének. Nem bír csáberővel az itt található olcsó munkaerő sem. Hacsak nem valamiféle extraprofitra lenne kilátás... — Nem hiszem, hogy esetünkben erről lenne szó — vallja Mikola Hozsik, a Ke- ramnedra ukrán-szlovák vegyes vállalat igazgatója. — Közép-Kelet-Európában ma már közismert, hogy a Beregszász környéki hegyek jó minőségű kaolint is rejtenek. Ez az ásvány pedig nem csupán a porcelángyártáshoz nélkülözhetetlen, a gumigyártás mellett felhasználható különböző magas hőállósággal bíró kemencék belső terének borítására, borok derítésére. Magnezit és kaolin keverékéből készül a jól ismert samott-tégla. Tudni kell, hogy a szomszédos Szlovákiában pedig igen gazdag magnezit-lelőhelyek találhatók. Azt hiszem ez játszott leginkább közre abban, hogy a pozsonyi székhelyű Kerametal vezetőivel sikerült először megegyeznünk. Partnereink megfinanszírozzák a kaolinbánya beindításához szükséges összeget, állják a tervdokumentáció elkészítésének költségeit, a kitermeléshez bányakombájnt hoztak. Mint említettük, a részesedésük fejében kapott mennyiségből ők elsősorban samottot fognak készíteni. Mit kell tudnia a Beregszász környéki kaolinról? — A Beregszász-Nagymu- zsaly környéki kaolinkészlet mintegy 4,5 millió tonnányira tehető. Ebből a kibányászható mennyiség egymillió tonna. Számos kedvező tulajdonsága mellett — aránylag tiszta — a laboratóriumi vizsgálatok néhány negatívumra is fényt derítettek. Nevezetesen, hogy nem eléggé plasztikus, formázáskor nem annyira hajlékony, mint amennyire a porcelángyártók igényelnék. Amikor ezt megtudtuk, rövid időre kissé elbizonytalanodtunk: akkor hát voltaképpen mire is használható? A mögöttünk hagyott esztendő a bányamunkák mellett azzal telt el, hogy feltérképezzük a felvevőpiacot. A fővágat meghosszabbítása során nyert kaolint számos helyre mintának elküldve megtudtuk, hogy kik tartanak rá igényt. Nos, a visszajelzések biztatóak. Az egyik német papírgyártó mamutcég képviselői bejelentették, hogy a termelés beindítása után hajlandók vásárolni tőlünk. A finom fehér ívpapírhoz nélkülözhetetlen a kaolin. Talán még ennél is többet jelent, hogy magyarországi vállalkozókkal már előszerződést is kötöttünk: ezek a cégek építőkerámiai termékeket, fürdőszoba-tartozékokat gyártanak. Mint mondottuk, szlovákiai partnerünknél a fel- használás módja adott. — Tudni kell, hogy az imént felsorolt iparágakban csak a tiszta, igen jó minőségű kaolin jöhet számításba. Örvendetes, hogy előreláthatólag a harmad- osztályú anyag sem marad a nyakunkon: ezeket a hazai, hágón túli cementgyárak használják majd fel fehércement készítéséhez. Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben, ahogy mondani szokás: sínen vagyunk. Erről jut eszembe, természetesen a fővágat megerősítésére, a mellékvágatok elkészítésére, az ipari vágányok, kábelek lefektetésére, a szellőzőberendezések felszerelésére további hónapokra van szükség. Ám valamikor az év végén már beindulhat a termelés. Arra nincs mód, hogy a kibányászott ásványi anyag egy részét itt helyben dolgozzák fel? Ha porcelángyárral soha nem is büszkélkedhetett Beregszász, néhány éve még működött itt egy jó hírű majolikagyár. — Tisztában vagyunk vele, hogy nyersanyagot, méghozzá teljesen feldolgozatlan állapotban eladni ma már nem kifizetődő dolog. Különösen ha nem kifejezetten startégiai anyagokról van szó. Ukrajnában jelentős kaolinkészletet találunk, s Európában is van belőle csaknem elegendő. Mi is csak úgy tudunk betömi a piacra, ha viszonylag olcsó áron jó minőségű alapanyagot ajánlunk fel. S lehetőleg nem olyan formában, ahogy a 90-100 méteres mélységből kibányásztuk... Éppen ezért hamarosan hozzákezdünk egy kisebb őrlőmű építéséhez, hogy a megrendelő már a megfelelő méretre zúzott kaolint kapja. Mint a korábbiakban már szó volt róla, a beregszászi hegyekben található kaolin keménysége folytán nem igazán ajánlatos porcelángyártásra, ám mindenképpen perspektivikus anyagról van szó. Hogy mást ne mondjak, a világ számos pontján már működik olyan motor, amelynek néhány fontos tartozéka kerámiából készült. Dehát ez már a beregszászi kaolin történetének egy újabb előttünk álló fejezete. Feltámasztani a megbecsülést Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei orvostörténeti mozaikok (20. rész) Cseresnyés-emléktábla Nyírgyulaj község református lelkészi hivatala épületén Archív felvétel Fazekas Árpád Nyíregyháza — Megyénk legjelentősebb orvosegyénisége mindmáig dr. Korányi Frigyes (1827. dec. 10.-1913. máj. 19. Bp.). Főleg dr. Jósa András, dr. Spányi Géza és dr. Korompay Károly tettek sokat a Korányi-kultusz érdekében. Ennek megnyilvánulása lett a nagykállói szülőház falán elhelyezett centenáriumi emléktábla (1928- ban, ugyanis csak 1967-ben tisztázódott a születés pontos ideje). Jósa András (1834—1918) megbecsülésének feltámasztása 1969-ben kezdődött a városi tanács és a Megyei Idegen- forgalmi Hivatal emléktáblájával, amelyet Nyíregyházán a Malom utca 3. sz. alatti házon helyeztünk el (itt lakott 1905-1918 között, a barátok: Jósa-köznek nevezték). A Jósa András Kórházban ma már 6 emléktábla látható: 1. az Erzsébet Közkórház 75. évfordulójára készült, az igazgatósági épület előcsarnokában lévő tábla (1974. nov. 20); 2. ugyanezen épület főbejáratánál 1984. okt. 31-én került elhelyezésre az Elekfy Lajos szemészfőorvos és hős társai emberbaráti tettét megörökítő tábla (megmentettek a II. világháborúban 45 ellenséges katonát); a 3. és 4. bronzdombormű: a Kórházunk hírességei és a Jósa András-dombor- mű-kompozíció az új központi sebészeti és diagnosztikus tömb előcsarnokába került 1984. november 30-án (Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész kitűnő alkotása mindkettő). Ugyancsak Tóth Sándor készítette Eisert Árpád tiszteletére a központi műtő bejáratánál valamint az ún. régi sebészeti pavilon udvari részén 1996. január 26-án elhelyezett bronz emléktáblákat (a 40 éve végzett szívműtétek megörökítésére; az 5. és 6. tábla). A megye több vidéki településén is állítottak emléktáblát: Kisléta községben 1973. április 24-én a Bogáti út 32. sz. alatti ház falán dr. Jósa István megyei főorvos tiszteletére (1807-1837 között itt lakott); a nagykállói Intemátus utcában a régi Szükségkórház falán 1973. december 10-én: Tiszavasváriban 1977. február 25-én Lukács Ferenc (1847— 1917), a híres gyógyszerész és közéleti ember tiszteletére; Ti- szalökön a Kossuth utca 2. szám alatt 1983. július 5-én Csontváry Tivadar egykori ottani patikussegéd emlékezetére; ugyancsak Tiszavasváriban 1986. január 22-én került az Alkaloida Gyár szomszédságában lévő patika bejáratánál elhelyezésre dr. Kelp Ilona vegyész (Kabay Jánosné) emléktáblája, s végül Nyírgyulaj községben 1986. szeptember 15- én került a református lelkészi hivatal bejáratához dr. Cseresnyés Sándor(1786-1854)emléktáblája. Már csupán felsorolhatom Nyíregyháza egyéb orvostörténeti emléktábláit: Városi Kórház (Rákóczi u. 59., 1973. december 24-én), „Arany Sas” patika (Dózsa u. 3., 1976), Jósa András-emléktábla (Jósavá- ros, 1978. szept. 6.), az Inczé- dy-ház és botanikus kert (Inczédy-sor 11. b„ 1978) és a tiszaeszlári per, illetve Eötvös Károly ügyvéd emléktáblája (Bocskai u. 8., 1983. december, a pernek döntő orvosi vonatkozásai miatt). Nincs még emléktáblája városunkban a volt Korompay Szanatóriumnak, továbbá Korányi Sebald és Mádi Szabó Dávid lakóházának. Ez egyben a teendőket is jelzi. (Vége) A kőfaragó Nyírbátor (N. L.) — Fakuló fénykép őrzi az 1970-es árvíz szomorú emlékét. Bizonyítja, hogy a megvadult Szamos a Varga család házát is a földre tiporta. Fül- pösdarócon, ebben az apró szatmári faluban sokan menekülni kényszerültek a kis cókmókjukkal. Varga József ezermester is elindult a családjával és Nyírbátorig meg sem állt. Itt éppen építkezésekhez nyitottak egy utcát, a homokdombok lábánál, az akácok közelében. Itt teremtettek új otthont Vargáék. Kell-e mondani, hogy e takaros házat Jóska bácsi — akkor még csak Jóska — kevés segítséggel, szinte egymaga építette. A saját két kezével. Azóta egy gazdasági épületet, meg egy kis kőfaragóműhelyt is építettek az udvaron. Varga József külsőleg olyan, mint a legtöbb szatmári ember. A több évtizedes kemény munka persze barázdákat hagyott az arcán, a homlokán. A kézügyességével, a szorgalmával tűnik ki az átlagemberek közül. Mint a legtöbb szatmári fiú, ő is közel került a természethez. Emlékezete szerint tízéves lehetett, amikor kifaragott egy parasztszekeret. Lőcsöstől, kerekestől, mindenestől. Aztán végzett asztalos, meg kerékgyártó munkát. Dongákat illesztett, hordó is kijött a keze alól. Betanított kőműves vizsgát tett, házakat is emelt a Szamos mentén. Betanulás után szeszfőzdés lett, nem itta, inkább készítette a híres szatmári szilvapálinkát. Bizonyítványt szerzett arról, hogy hentes és mészáros. Téli hajnalokon szalmatüzek mellett irányította a disznótorokat. Estére hosszú kolbászsor jött ki a keze alól, s az asztalra kerek sajtot, meg gömböcöt gömbölyített. Vacsora után mindenki megnyalhatta mind a tíz ujját. Itt él hát Nyírbátorban és nap mint nap segít a kőfaragó mester fiának, Gábornak, aki 22 éves volt, amikor letehette a mestervizsgát, sokáig ő volt hazánk legfiatalabb mestere. A nyírbátori műhely közelében ormótlan nagy kő- és márványtömbök tornyosulnak. Vietnamból és Indiából érkeztek ide, az életkoruk több ezer évre tehető. A csillogó fekete márványt valahol Dél-Afrikában nyesték le, onnan szállították ebbe a kisvárosba. Ezekbe az élettelen tárgyakba Gábor életet lehel. Szobrok, emlékművek, használati tárgyak készülnek a műhelyben, apai segédlettel. Gábort érettségi után nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Ám egyet sem búsult, munkához látott. Művészi munkához. A kézügyességet az apjától örökölte, a művészhajlam bizonyára vele született. Vargáék részt vettek a Parlament épületének felújításában. Lágymányoson — külföldiek adakozásával — vörös márványból szép templom épült, Gábor alvállalkozása, közreműködése mellett. E/ templom avatásán Göncz Árpád köz- társasági elnök is elismerő szavakat mondott. Közelebb, például Mérken szobor és emlékmű őrzi a Vargáék keze munkáját. A nyírbátori műhelyben gyönyörű és a szó szoros értelmében kemény munkát végez apa és fia.
