Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-05 / 129. szám
1997. június 5., csütörtök HÁTTÉR Halálos álmot határoztak Nehéz az állatvédelemről meggyőzni az embereket • A körülmények javítása A szerző felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Aláírásokat gyűjtenek az állatbarátok annak érdekében, hogy ne zárassa be az önkormányzat a nyíregyházi állatotthont, ahol évente több száz elárvult kutya és macska életét mentik meg azzal, hogy addig tartják, míg gazdát nem találnak nekik. A nyíregyházi közgyűlés azonban áprilisban kezdeményezte a menhely hatósági úton történő bezárását azzal, hogy a feladatát a gyepmesteri telep és az állatkórház is meg tudja oldani. Azt talán az állatbarátok sem vitatják: nem a legjobb helyen működik most a menhely. Nem felhőtlen A sóstóhegyi zártkertekben a környező telkek tulajdonosait érthetően zavarja 80-100 kutya ugatása. Idegesítő lehet az is, amikor megunt kutyáikat felelőtlen emberek a menhely zárt kapuja előtt hajítják ki a kocsiból, a szerencsétlen jószágok pedig bekóborolják a környéket, letapossák a vete- ményeket. A menhely működtetőinek sem felhőtlen az életük, hiszen a környék telektulajdonosai folyamatosan mérgezik a kutyákat, kilopkodják a kapcsolószekrényből a biztosítékokat, mire leolvadnak a hűtő- szekrények, pocsékba megy a keserves munkával „összekoldult” kutyaeleség. Az is tény: nehéz a mai világban állatvédelemről győzködni azt az embert, akinek napi megélhetési gondjai vannak, de azt is, aki helyből gyűOtt, túl a rácson... löli az állatokat. Az viszont tőlük is elvárható: ne akadályozzák azokat, akik nem sajnálják a fáradságot és a pénzt az állatok megmentésére. Elvégre ettől a többiek még nem lesznek szegényebbek. Még mielőtt vitát nyitnánk a kutyákról, egy dolgot nem árt leszögezni: évezredekkel ezelőtt nem a kutya szelídítette meg az embert, hanem fordítva. Következésképp az ember felelős a kutyáért. Sokféleképpen lehet persze értelmezni ezt a felelősséget. Lehet úgy is, hogy a kóbor kutyákat egyszerűen begyújtjuk és kiirtjuk. Vitathatatlanul hatásos módszer: De lehet úgy is, hogy adunk még egy esélyt annak a négylábúnak, akit élete első szakaszában felelőtlen gazdával vert meg a sorsa. Ezt az esélyt világszerte az állatmenhelyek, állatotthonok jelentik. Mindezekre persze nem lenne szükség, ha minden ember érezné saját felelősségét az iránt a kutya iránt, amelyet a lakásába fogadott. S ha netán elfeledkezne róla, volna, aki figyelmeztesse rá. De ma Magyarországon semmiféle szankcióval nem jár, ha valaki szívtelenül leadja, szélnek ereszti a kutyáját. Háromszáz kutya A menhely fogalmát nem szabad összemosni, összekeverni a gyepmesteri telepével. Utóbbi feladatai közül ugyanis csak egy a leadott kutyák átvétele. Ezenkívül ide szállítják az állattetemeket (dögöket), az elkobzott húst, a csirkekeltetőkből a tojáshéjat, az utakon elgázolt állatokat. Idén május közepéig 300 kutyát adtak le a telepen (év végére ez a szám várhatóan eléri a 800-at). A telepen nem az ebek tovább tartására rendezkedtek be. A kennelekben ösz- szesen alig 40 kutyát tudnak elhelyezni. A többieket örökre elaltatják. A veszettség elleni kötelező védőoltás idején dönt a legtöbb kutyatartó arról: nincs szüksége tovább házőrzőre, s az oltás helyén leadja. Innen viszik a kutyákat a gyepmesteri telepre, ahol a jogszabályban előírtak alapján járnak el. A jogszabályban találjuk az „elrendelt leölés” fogalmát, ami azt jelenti: az a kutya, amelyik veszettség ellen nincs beoltva, tovább tartásra nem alkalmas. Ergo: el kell pusztítani. Nálunk ez altatást jelent. Fejlemény A gyepmesteri telep évi 5,2 millió forintból gazdálkodik. Ebbe a keretbe érthetően nem fér bele, hogy az egyébként piaci értéket nem képviselő keverékkutyák százait etessék. Maguk a telep üzemeltetői sem tudják még, mit jelent a közgyűlés határozata az állatotthon bezáratásáról a gyakorlatban. Az viszont biztos: egyszerre száz kutyát képtelen befogadni a telep. A kérdés ezek után csak az: még az állatotthonban altatják el a kutyákat, vagy beszállítják őket a telepre, s ott kapják meg a halálos álmot hozó szérumot. Az ügyben a legújabb fejlemény: a májusi közgyűlésen 500 ezer forint támogatást szavazott meg a testület az állatotthonnak. Ha maradhat a helyén a menhely, akkor a körülmények javítására kell fordítani, ha nem, akkor a költöztetés költségeire. Iskola Kéken Kék (KM) — Az életveszélyes iskolák kategóriájában céltámogatás útján 18 millió forintot nyert a kéki önkormányzat. Az összeg fel- használásával négy tantermes iskola épül, amely része a majdani több funkciót ellátó általános művelődési központnak. A kivitelező ígérete szerint augusztusban átadják az épületet, így szeptembertől a kor színvonalának megfelelő körülmények között tanulhatnak a kéki általános iskolások. Az intézményben helyet kap a falu könyvtára is. Rendelő Jándon Jánd (KM - Gy. L.) — A gázközművagyonból visszakapott részlet sorsáról falugyűlésen döntöttek Jándon. Az volt a jelenlévők véleménye — tudtuk meg dr. Baka István jegyzőtől —, hogy a pénzt beruházásra, nevezetesen egy új orvosi rendelő építésére fordítsák. Az építkezés napokon belül elkezdődik, s kikötése a pályázati felhívásnak, hogy legkésőbb október 15-ére kész legyen az új létesítmény. A régi rendelőben kap majd helyet a fogorvos. A fogorvosi szék nem kerül pénzbe, azt ugyanis Ormos Ajtony Svájcban élő jándi elszármazott ajánlotta fel a falunak. Hársfavirágok orr a lég, áldó, köny- nyű a Nap, tüdőm a hársfaillattól dagad... — mondja a költő a Hársak- alján járva, ahol elhódítva az avar szagát szinte odaszegezi a hársfaillat. A nyár kezdete ez. A megénekelt Nap olyan ívet fut be, mint soha máskor. Szinte perzsel, ahogy az áldást osztja. Elrabolná azt a pár óra éjszakát is. Egyedül szedem a hársfavirágot. Kissé szemérmesen, nem lopok-e el olyasmit a természettől, amivel megbontom az egyensúlyát. Megnyugtatom magam. Őseink is leszedték a hársfavirágot, s talán többet is tudtak gyógyító hatásáról, mint mi. Boldog gyermekkor, mondanám. Amikor anyám elküldött hársfavirágot szedni a kőfallal körülzárt valamikori kastélykertbe. Csak itt voltak különleges fák a japán birs cserjétől a magnóliafákig. Most sok helyütt vannak. Néhol egész egzotikum a kert, ahol a fáklyaliliom dárdái és a kerti juccapálma embermagas szárán levő hófehér harangocskák szinte vonzzák a tekintetet. Mégis a hársfa, a hársméz illata nem enged tovább. Nem lehet csak úgy elmenni mellette, hogy az ember meg ne nézze a fát, a sudár szép formájú koronát, és eszébe ne jusson fogyó erdőállományunk, amelyeket a fűrészgépek és egyéb kórokozók mellett a környezeti ártalmak is pusztítanak. Mint ezt a szegény hársfát. Szinte fénylik a lombja a levéltetvek váladékaitól, s ha alaposabban belenéz, akkor látja a koronán belül az elhalt, száraz ágakat is. Szenvednek fáink. Biológiai lények. A légköri frontok ugyanúgy bántják őket, mint az embert. Ok így röpítik szét sóhajtásukat és jajgatásukat. Száraz ágakkal jelzik a bajt, hogy figyeljünk oda, mert fák, erdő és növényzet kell az utánunk jövő nemzedékeknek is. Az ember nem tud kilépni önmagából, része a természetnek, vele tud együttélni, még ha egyelőre csak egyoldalúan elvesz tőle és vajmi keveset ad. Mert tudna adni. Törődést, gondoskodást, s legalább megóvni azt, ami van. Sok minden van. Egyeseknek újra erdő, másoknak termőföld, a legtöbbnek semmi. Talán a hársfaillat, meg a kibomló emlékezet. Az még bőven csordogál, forrása, kútfője is van és a hason- lítgatás: mi volt jobb, mi van jól és mi lesz (lehet) jobban. Az optikusnak vagy a három műszakos munkásnak nem is juthatott erdő, meg vagyonrész a közösből sem. O nem lehetett kárpótolt, csupán az elvesztegetett éveit lapozgathatja munkakönyvében. Legfeljebb elmehet erdőt irtani, meg a felvásárolt kárpótlási jegyekkel sokszor igazságtalanul ellicitált nagy darab földek bérmunkásának, esetleg földművelő eszközök nélkül. Mert a hársfaillatot lehet szagolni, de nem lehet belőle megélni. A hársfa nem válogat. Mindenkinek egyformán ad virágot és oly bőségesen, hogy még a szorgos méhecskék sem győzik minden virágját körberajon- gani. Mondják, a gyógynövények országa vagyunk. Tudjuk-e milyen az ezerjófű, a vérehulló fecskefű, a zsálya, netán a borbolyafélék, vagy a legendás körömvirág? Jó lenne egyszer számba venni ezeket az értékeinket is, s köztük a hársfavirágot. Mert e gyógynövények számtalan emberi nyavalyára adtak orvosságot elődeinknek évszázadokon át és nem az egyre dráguló gyógyszerekkel kellene kúrálni magunkat. Nálunknál sokkal gazdagabb országok állampolgárai is begyűjtik gyógynövényeiket és exportálják, mert ezek is komoly értékeket képviselnek anyag- és energiaszegény társadalmunkban. A kár boldog is lehetnék, mert már ketten is szedjük a hársfavirágot. Idős nénikével, aki mosolyog és magyaráz. Lehúzom az ágat szelíden, hogy le ne törjön. Hadd szedjen ő is. Lám a példa mégiscsak ragadós. Tudom, hogy őrizni fogom e hársfavirágot ha jön a tél. Legalább ennyit e mozgalmas nyárból. 11 IITiíViil#«* Ír Ártó segítség Nyéki Zsolt A segítő szándék időnként komoly bajba sodorhatja a nemes indíttatású cselekedet szereplőit; arra az élet minden területéről lehetne példát hozni. Felrémlik egy néhány éve hallott panasz: egyik polgártársunkat bíróság elé citálták, mert egy motorbaleset sérültjét igyekezett elsősegélyben részesíteni, de az eszméletlenül heverő test hozzá nem értő mozgatásával (vitatott módon és mértékben) gyorsította a halál beálltát. A büntetést épphogy megúszó ember megfogadta: soha többé nem segédkezik baleseteknél. Nem biztos, hogy ez volt a legokosabb reakció, bizonyára csak a felindulás volt erős. Az ártani is tudó segítségre szolgáltat példát a rendszerváltástól hazánkba áramló támogatások és működő tőke területi megoszlása. Ha ugyanis a beáramlott működő tőke nagyságát száz százaléknak vesszük, elmondható: az északkeletmagyarországi régióba csupán hat és fél százalék jutott a gazdasági fejlődés eme alapvető forrásából. Az sem titok: a főváros és a Dunántúl részesedése ugyanezen keretből hetvenöt százalék, vagyis a hosszú évek alatt kialakult társadalmi-gazdasági különbséget konzerválta, a válságot tovább mélyítette az egyébként jó szándék. Itt sem tanácsos az adományozók felelősségét hangsúlyozni, hiszen a támogatások felosztásánál jórészt a programok ellenőrzési jogát tartják meg maguknak a szakemberek, a döntés a kedvezményezettek kezében van. A működő tőke beáramlása pedig egyértelműen a magántulajdon tiszteletén alapszik, tehát egyetlen cég sem kényszeríthető üzleti alapon hozott döntésének megváltoztatására, legyen szó a beruházás helyszínéről, módjáról, profiljáról. A terep kiválasztását kecsegtetőbb lehetőségekkel, kedvezőbb gazdasági környezettel lehet befolyásolni. Inkább ezen hiányosságainkra mutat rá az eddig kapott segítség kedvezőtlen hatása. Környezetvédelmi világnap Ferter János rajza Kommentár A drága hang M. Magyar László gy késő középkori Zy utópisztikus regény- I ÍJ ben minden bizonnyal nagy derültséget keltett volna az a gondolat, hogy néhány évszázad múlva társadalmi összefogás szükséges a csend megóvása érdekében. Ami akkor mosolyt csalt volna az arcokra, az napjainkban már szomorú valóság: az elmúlt hét végén tudományos konferenciát rendeztek a szakemberek a fővárosban arról, hogyan is lehetne megőrizni az oly törékeny csend épségét. Néhány évtizeddel ezelőtt még büszkék voltunk arra, milyen látványos fejlődést ért el a XX. század végén a tudományos-technikai forradalom, mára pedig már a veszélyeivel is foglalkoznunk kell. Autók ezrei dübörögnek el mellettünk, a hangszórókból úton-útfélen harsog a zene. Egy felmérés szerint az elmúlt három évtized alatt a városok zajszintje a négyszeresére emelkedett. Egyre több polgár szenved az oly természetes csend elvesztése miatt, s ezt már csak azért is kellemetlen elviselni, mert az emberi szervezetet ezzel együtt káros környezeti hatások is érik. A szellemi, lelki csend a belső békéhez nélkülözhetetlen, s erre minden embernek szüksége lenne. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb az igény a falusi turizmus iránt megyénkben, hiszen apró falvainkban, folyóink partján még koránt sincs akkora zaj, mint a nagyobb településeken. A nyugalom, az idilli hangulat még pénzt is jelent, hiszen a külföldi turista szívesebben eltölt ott több hetet, ahol nem zavarják nyugalmát bömbölő diszkók. Vigyáznunk kell a legértékesebb, a legdrágább hangra, a csend hangjára, hiszen legfőképpen azért van rá szükségünk a mindennapi életben, hogy meghallhassuk azt, ami fontos a számunkra: legyen az tücsökciripelés, hegedűszó, szerelmi vallomás, vagy éppen segítségkérés. Ez mindnyájunk érdeke!
