Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-30 / 150. szám

1997. június 30., hétfő A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Névadó Tisztelt Főszerkesztő Úr! Iskolánk tanuló ifjúsága, tantestülete, iskolaszéke és a magam nevében köszö- netemet fejezem ki Önnek és munkatársainak, hogy iskolánk jeles eseményé­ről, az iskolai névadóról, valamint az azt megelőző hét programjáról folyama­tosan tájékoztatta régiónk újságolvasóit. Ez a névadás számunkra — mint Önök is írták — nemcsak egy protokolláris ünnep, hanem egy tarta­lommal megtöltött munka záró, de az iskolai élet nyi­tó akkordja is, mely továb­bi kötelezettségeket és fe­lelősséget ró iskolánk ta­nulóira, dolgozóira és munkájára. Gőőz István, igazgató, Pátroha Az utcán... Vége az 1996/97-es tanév­nek. Ezt az időt kis- és nagy diákok egyaránt vár­ják. Itt a nyár, a jó idő, csá­bít a strand, a gondtalan ki- kapcsolódás, a megérde­melt pihenés, felkészülés erőben a jövő tanévre. De itt álljunk meg s nézzük, milyen gondokkal, feszült­ségekkel várják a szülők ezt a nyári időszakot. A kisebbeknek már nincs a régi olcsó, nyári út­törő-táborozás, a nagyob­bakat foglalkoztató üze­mek. Pedig úgy az előbbi, mint az utóbbi jó volt, hasznos volt. A szülő fel­ügyelet mellett tudhatta ki­sebb gyermekét, aki játé­kos vetélkedők, fürdőzés, kirándulások mellett egész idő alatt jó kosztot kapott, a nagyobb gyerek belekós­tolhatott a felnőttek dolgos világába s örülhetett a ma­ga kereste forintoknak. Sajnos, mindez a múlté, mint az is, hogy a családok együtt nyaralhattak a SZOT-üdülőkben. Mi vár a fiatalságra ezen a nyáron? Ha a szülő munkanélkü­li, akkor a gyerek ugyan velük lehet egész nyáron, de nem jut fagyira, a strand is csak álom lehet részére, mert a belépő drága. Ha dolgozik a szülő, akkor marad az utca, ami nem szül jót. Az erősebb jelle- műek nem kerülnek bajba, ellenállnak a csábítások­nak. De vannak sokan, aki­ket könnyebb rossz útra té­ríteni. Nagy a társadalom fele­lőssége, azonnali segítség kell! Már késésben va­gyunk! Kellenek az ifjúsá­got egybefogó szerveze­tek, ahol minden fiatal jól érzi magát, felkészülhet a jövőre, hogy idővel ők se­gítsenek, irányíthassák az utánuk következő fiatalsá­got. Baracsi Jenőné ...................................... A szerkesztőség fenn­tartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve kö­zölje. A főszerkesztő postája az olvasók fó- rumá, a közölt levelek tartalmával a szerkesz­tőség nem feltétlenül ért egyet 1 ....—a*****--____________ Kirándulás a keleti végeken Kellemes kiránduláson vett részt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tájain a Postás Művelő­dési Központ Művészetbará­tok Köre a közelmúltban az ország keleti régiójában. Meg­lepetést tartogatott számunkra ez a vidék: a székváros, Nyír­egyháza és a megannyi apró falu; a szőke Tisza és a kicsiny morotvák sokasága, a ligetes, a virágos rétek, a terebélyes lombkoronájú almások, kelle­mes érzéseket váltottak ki ben­nünk. Gondolatok sorjáztak fel bennem. E vidék az otthont építő, néha gondokkal küzdő óriásokról beszélt. Kitartó erő­vel, munkabírással alakította ki környezetét és teszi ezt ma is! Eszembe jutottak Sütő András szép szavai: „A szülő­földön túl a legnagyobbaknak is ritkán akad pihenő-, és meg­tartó helyük a világban”. Az itt élők szeretik szülőföldjüket. Utunk során a jó felkészült­ségről tett bizonyságot Teknős Erzsébet művészeti előadó, aki nemes egyszerűségével, kedvességével széppé tudta varázsolni az itt töltött napo­kat. A városokat és falvakat bemutató vezetőnk: id. dr. Matits Ferenc bepillantást nyújtott a történelmi múltba, a kultúrába. Ismertetésével lát­hattuk a néhány évszázaddal előbb épült városi építészet gazdagságát, a csodálatos öreg fatomyos templomokat és szoknyás haranglábakat. Meg­adatott a lehetőség, hogy bár­merre jártunk, ott a hely szel­Kölcsey síremlékénél lemének méltóképpen tudtuk tiszteletünket kifejezni. A megyeszékhely, Nyíregy­házát bemutató dr. Hajnal Bé­la KSH-igazgató figyelmün­ket felkeltette a város neveze­tességei iránt. A szatmárcsekei sírkertet is felkerestük, elhe­lyeztük a Kölcsey síremléknél a megemlékezés koszorúját, nemzeti imánk, a Himnusz szívünkből csendült fel min­Amatőr felvétel dannyiunk ajkáról. Elbeszél­gettünk az itt élő emberekkel s meggyőződtünk, hogy milyen sok gazdagságot tud felmutat­ni a falu. Megköszönve e szép kirán­dulás lehetőségét a szervező­nek és a vezetőnek magam és mindannyiunk nevében: Dr. Kovásznainé Zs. Ilona Budapest Erőn felül áldoztak? Megjelent egy érdekes újság­hír, amire reflektálni szeret­nék. 1997. május 27-i szám: a vezércikk címe: Erőn felül ok­tatásra. Idézet: „Nyíregyháza erőn felüli termékeket vállal közoktatásügyben — az álla­mi normatív támogtás mellé több kiegészítést tesz, mint amennyi az adóból és az illeté­kekből befolyt összeg egésze”. Két észrevételem illetve kér­désem van Csabai Lászlóné- hoz a leírtakkal kapcsolatban: A nyíregyházi általános is­kolai pedagógusok átlagban 8- 12 százalék béremelést kaptak erre az évre. Ez a mérték a kö­telező állami juttatásnak felelt meg, amihez a város egy fillért sem tett hozzá. Ugyanakkor több Nyíregyháza környéki te­lepülés önkormányzata bizto­sította tanítói és tanárai számá­ra a 16-20 százalékos béreme­lést! Kíváncsian várom a választ felvetésemre. Tisztelettel: Nagy Kornél * * * Békési Elemér irodavezető­helyettes válasza: Az oktatásra a központi költségvetésben biztosított fejkvóta Nyíregyházán az ok­tatásra fordított költségnek kb. 76 százalékát fedezi. A többit az önkormányzatnak saját be­vételeiből kell hozzátenni. A költségekben természetesen benne van a bérköltség is. Az igaz, hogy a pedagógusok (egyáltalán a közalkalmazot­tak) a Kjt. bértáblázat és a be­sorolás szerinti béremelést kapták. A pedagógusok átlag­bére megegyezik az országos átlaggal, valamivel magasabb a megyei átlagnál. Tehát az önkormányzat az intézmények működőképességét biztosítja, amikor 24 százalékkal kiegé­szíti az állami támogatást. Eb­be nem fér bele a Kjt.-n túli ál­talános béremelés, de a peda­gógusok kb. S százalékának biztosít fedezetet címek, s ez­zel együtt címpótlék adomá­nyozására (a kiemelkedően dolgozók munkájának elisme­résére). Nyíri bakák a Don-kanyarnál Nagy érdeklődéssel olvastam és rajtam kívül biztosan sokan mások Bene János és Szabó Péter, a Jósa András Múzeum munkatársai által írt két köny­vet. A könyv csak elvétve tesz említést arról, hogy a Kárpá­tokban létezett az I. és a II. Hegyidandár, ami igen ütőké­pes 7 fegyvernemből álló zászlóaljakból verbuválódott. A két hegyidandár minden alakulata hegyi harcokhoz volt kiképezve. Harceszköze­ik, fegyverzetük olyan össze­tételű volt, hogy a legmerede­kebb sziklás helyekre is el tud­ták juttatni. 75 mm-es hegyi ágyújukat hét egységben mál- hás állatok vitték fel a legme­redekebb hegycsúcsra is. A Kárpátok eleste után a két dandár maradványai végig harcoltak a szlovákiai frontvo­nalon is Ungvártól Dobsina, Besztercebánya, Zólyom, Körmöcbánya, Trencsénen át a Cseh-Morva protekturátus- ban lévő Olmütz város kör­nyékéig, ahol 1945. május 7- én orosz fogságba esés követ­kezett be. A hegyidandárok ál­lományának 70-80 százaléka Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa megyékből besoro­zott, behívott sor- és tartalékos katonákból állt. Én 1942. ok­tóber 5-én vonultam be tényle­ges katonai szolgálatra Kán- torjánosiból Rahóba, a 13. he­gyivadász zászlóalj tüzér üte­géhez. Bevonulásom napjától feljegyzésem van minden fon­tosabb eseményről, bár van amit jobbnak láttam és meg­semmisítettem, de azok is megvannak a fejemben. Ha ér­dekelné a két szerzőt, szívesen állok rendelkezésükre, már csak azért is, mert a 37 újonc­ból 29 megyénkből való volt. Nagy Miklós, Nyíregyháza, Dobó u. 2. A randalírozásokról A máriaremetei randalíro- zásról, szobordöntögetés- ről, az általános iskolások naplóégetéséről, a villamos kábelek rongálásáról sze­retnék véleményt nyilvání­tani és néhány tanáccsal szolgálni. Mindenekelőtt meg va­gyok arról győződve, hogy azok a fiatalok és felnőttek, akik ilyet cselekszenek, nem találkoztak a Tízparan­csolat törvényeivel, azaz nem ismerik azokat. Azt is borítékolni tudnám, hogy nem lesz súlyának megfele­lő büntetésük. A kiskorúak nem büntethetők, a 16-17 éveseknek az nem büntetés, hogy ha néhány napra bör­tönbe zárják, ahol a társada­lom pénzén etetni kell őket és szórakozással tölthetik el napjaikat, munka nélkül, ta­nulás nélkül. A felnőtt, nagykorú személyeket szintén a társadalom pén­zén etetik, tv-vel szórakoz­tatják, vigyázva arra, hogy személyiségük meg ne sé­rüljön, semmi bántódásuk ne legyen. Mi a megoldás, hogy érezzék tettük súlyát? Javaslatom az, hogy ne a jó szándékú emberek fizessék meg cselekedeteik követ­kezményeit, hanem ő ma­guk fizikai munkájával te­gyék azt jóvá, azaz, ami rongálást végeztek. A má­sik javaslatom: Ne vásárol­janak fel kábeleket, alúmi- nium-, rézhuzalokat, -tár­gyakat, mert ha nem lesz rá vevő, nem érdemes ellopni, kiszerelni, összetörni. Az erkölcsi romlás nem írható a szegénység rovására. Az én gyermekkoromban sok­kal nagyobb szegénység­ben éltünk, mégse lettünk bűnözők, randalírozók. Vé­leményem szerint a szülők is elmarasztalhatok amiatt, hogy nem tettek meg min­dent a gyermekük nevelésé­ért. Véleményem szerint a XX. század technikailag nagyot alkotott, de az em­berség, az erkölcs vonatko­zásában hibás úton jár. Lippai Margit, nyugdíjas tanítónő A hadigondozásról A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (Hdt.) egyes rendelezései- nek végrehajtása során szá­mos olyan ellentmondás ta­pasztalható, amelyet mé­lyen igazságtalannak és méltatlannak tartok. Közis­mert, hogy a Hdt. alapján az elmaradt pénzellátás kom­penzálására egyösszegű térítésre jogosult a hadiöz­vegy és a volt hadiárva, aki­nek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. decem­ber hó 22-ét követően poli­tikai okból megszüntették vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasítot­ták. A politikai okkal össze­függő érintettség bizonyítá­sa dokumentumok hiányá­ban a kérelmező írásos nyi­latkozata alapján is megál­lapítható. A hadiözvegyek egy összegű térítésével kapcso­latosan kevesebb probléma van a gyakorlatban. Rész­ben azért, mert a rájuk vo­natkozó jogszabály egyér­telműbb, másrészt azért, mert — sajnos — a termé­szet kérlelhetetlen törvénye miatt egyre kevesebben él­nek közöttünk. A volt hadi­árvák egy összegű térítésé­nek szabályozása viszont számos megalapozott kriti­kát, elégedetlenséget és méltánytalanságot eredmé­nyezett. Sok, egykor hadi­árvának minősített, de hadi eseményekkel összefüggő haláleset miatt árván ma­radtak; joggal kifogásolják, hogy a Hdt. szabályai indo­kolatlan különbséget tesz­nek, ugyanúgy, mint az egykori szabályok. Különö­sen fájó ez azoknak a volt árváknak az esetében, akik­nek a testvére vagy testvé­rei jogosultak az egy össze­gű térítésre, ők maguk pe­dig nem. Miről is van szó? Arról, hogy az ún. hadigon­dozó bizottságok a hadi- gondozási ügyeket tömege­sen 1947-től kezdték elbí­rálni. Már ebben az eljárás­ban kiestek a gondozásba vételből pld. azok, akik az elbírálás időpontjában a 16. életévüket betöltötték. Tér­ségünkben Encsencs és Nyírmihálydi községeket érintette különösen töme­gesen ez a tragikus ese­mény, mintegy 160-160 férfi elhurcolásával, 1944. november 1-jén, majd rövid idő múlva bekövetkezett ostoba haláluk. Az igény érvényesítése során törvényi követel­mény annak igazolása, hogy a kérelmezőt hadiár­vaként gondozásba vették. Ezt a tényt csak ún. közoki­rattal lehet bizonyítani. Te­hát személyes nyilatkozat­tal vagy tanúnyilatkozattal nem pótolható. A gondo­zásba vett volt hadiárva írásbeli nyilatkozattal is bi­zonyíthatja, hogy ellátás iránti igényét egykor politi­kai okból utasították el, vagy az ellátás folyósítását ilyen okból szüntették meg vagy szüneteltették. A hadigondozásról szóló törvény olyan értelmű mó­dosítása lenne indokolt és kívánatos, amely igazságo­sabb, megnyugvást ered­ményező módon biztosíta­ná végre az egykori szovjet táborokban meghalt szemé­lyek volt árváinak egy összegű térítésre való jogo­sultságát. Dr. Bihari Károly Pünkösdölés Békés megyében A Mezőberényi Szlovákok Szövetsége 1997. május 19-én a helyi szlovák evangélikus templomban (V Slovenskom kostole) megtartott emlékülés­re a Nyíregyházi Szlovák Ki­sebbségi Önkormányzatot is meghívta. Az emlékülés egy­ben a szlovák nyelvű kórusok találkozója is volt, amelyen részt vett az evangélikus egy­ház kórusa Jávor Pál vezetésé­vel. A kórusok előadásai közül a szervező bizottság elsőként dicsérte meg. Az idő rövidsége miatt a ki­sebbségi önkormányzatok egymásközti megbeszélésére nem jutott sok idő. Mindezek ellenére jóleső érzés volt ezen a napon a nemes, tartalmas és szívet melengető találkozáson egymást üdvözölni. Minél több ilyen találkozásra lenne szükségünk. Skolnyik András H I R D ETÉS MEGJÖTTÜNK! Tőkeerős, osztrák tulajdonnal rendelkező rt., most induló üzletága keres 35 év feletti, közép- vagy felsőfokú végzettségű munkatársakat. Időpont-egyeztetés: 06-30-281-503 ______________________________________________________*24720l/iH*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents