Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
1997. június 28., szombat □ A folyó árad, a gát épül A hét száraz év után hét esős év jön? • A természet titka megfejthetetlen Olcsvaapáti alatt tartanak a gátépítők Harasztosi Pál felvétele Balogh Géza Kocsord, Panyola (KM) — Harsogóan zöld a június. Máskor ilyentájt már szikkadt kaszálók, hőségtől fulladozó kukoricatáblák dar- vadoztak a mezőkön, a folyók pedig megnyugodva ballagtak-csordogáltak a medrükben. Most azonban minden más nálunk Szabolcsban, Szatmárban, Beregben is. A határ olyan friss, hogy Angolhonban sem különb, a folyók... ...a folyók pedig az áprilist idézik. Szintjük mint a hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent. De inkább fent, a színük pedig a gyenge tejeskávétól a sötétbarnáig terjed, attól függően, hogy milyen intenzitással apad, vagy árad. Ártéri vízfoltok Most apad. A leglátványosabban a Kraszna, amelynek nyomát a kocsordi ártérben nézegetjük. Ma már csak néhány kisebb foltban maradt kint a víz, sirályok, bíbicek keringenek a párálló tócsák fölött, a parti növényzeten hagyott koszos csík azonban mutatja, hol is volt a folyó néhány napja. Hatalmas területeken az ártérre is kilátogatott, szerencsés volt az az ártéri gazda, akinek kukoricáját, búzáját nem pocsékolta össze a folyó. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vízkárelhárí- tásf osztályvezetőjével. Kerti Andorral, s a kocsordi gátőrrel. Jakab Lászlóval állunk a gáton, s azon meditálunk, mi ez nagy változás a folyók, s vizek természetében. — A bibliai példa, a hét szűk és hét bő esztendő némi korrigálással igaz a vizekre is — mondja Kerti Andor —, itt is megfigyelhető a ciklikusság. Csak ez esetben a szárazság már nem hét, hanem tíz éve tart. Ha szerencséje van a mezőgazdászoknak, a mostani esős tavasz talán egy csapadékosabb időszak kezdetét jelentheti. Az egyébként már a múlt év őszén mutatkozott, hiszen a sok éves átlagot százszázharminc milliméterrel meghaladó eső hullott, s erre jöttek az elolvadt havak, a februári esők, majd a májusi felhőszakadások, amikor egy- egy helyen a megszokott csapadéknak a négyszerese is esett. Pótmérce kellett Mint minden folyó, a Kraszna is áradt, de sokkal hevesebben, mint a többi. Komoly veszélyt ugyan sehol sem jelentett, de a hullámtér elöntésével tekintélyes kárt okozott. — A Krasznán egyáltalán nem ritkák a gyors áradások, de az elmúlt időkben komoly fejlesztések voltak a folyó romániai vízgyűjtőjében, és a mi igazgatóságunk sem tétlenkedett — kapcsolódik a beszélgetésbe Jakab László, aki az apósától örökölte meg ezt az állást. — Persze, így is akadnak meleg percek, hiszen bármennyire is fejlett az előrejelzési technika, néha bizony megviccelnek bennünket a vizek. Legutóbb például kilenc- venhárom áprilisában tréfálta meg a magyar vízügyeseket a román vízügy, egy méterrel nagyobb árt jeleztek, mint amennyi valójában megjött..., persze, nem nagyon morogtak az ár levonultával a magyarországiak. Nyolcvankilenc májusában viszont valóban nagy víz fenyegetett, úgy megáradt a Kraszna, hogy a kocsordi vízmércéhez egy pótmércét kellett állítani, hogy regisztrálhatni lehessen az áradást. Az Ecsedi-láp lecsapolásá- val párhuzamosan megrend- szabályozták a Krasznát is, a Szamos azonban még ma is önfejű folyó. Jobb vele békében élni, és felkészülni a szeszélyeire, erősíteni kell a gátjait. A hetvenes nagy árvíz után hatalmas töltésépítési munkáknak lehettünk a szemtanúi, aztán mind lassabbá váltott az ütem, hogy aztán szinte teljesen leüljön. Most, pár éve megint előtérbe került a Szamos gátrendszere, és ma is komoly munkákat lehet tárni a folyó mentén. Hatalmas gépeket, földhegyeket, és..., és nagyfényben csillogó kaszapengéket. Kocsoraon meg Kei Kaszagép borotválta a töltést, de Kérsemjén és Panyola között öt fiatalember vágja a rendet, szabályosan suhog kezükben a kasza. Közmunkások. Mert ha a gépek nélkülözhetetlenek is, azért az ember még inkább az. Kövér, vastag fű nő a töltésen, jó darabon már a renden hever. Mi lesz vajon a sorsa? — Valamikor sokkal nagyobb becsülete volt a szénának — mondja a panyolai gátőr, Bodor Lajos —, de most, hogy megfogyatkozott mifelénk is a jószágállomány, nem nagyon kell. Pedig olcsón adjuk, egy száz méteres szelvény ára ezerkétszáz forint. S mi vágjuk le, csak össze kell gyűjteni. A Szamosra, a Tiszára Pár száz méterrel odébb, a panyolai templom tövében, s egy faluval távolabb, Olcsvaapáti alatt nincs azzal gond, hogy miként kaszálják le a gátat. Hatalmas gépek dübörögnek az ártérben, s fent a gát tetején: erősítik a töltést. Az idén mintegy kétszázmillió forint jut e munkákra, száz-száz millió a Szamosra, a Tiszára. Nagy István Attila tárcája Legenda a szeretettől y alantikor a távoli időben, amikor megszületett az élet, magával hozta azt a képességet is, hogy megőrzi a lángot, amellyel átadja az üzenetet századokról századokra. így jutottunk el a máig. Szerettük ezt a lángot vagy gyűlöltük. Volt, aki eldobta magától, pedig tudta, hogy csak az ő élete alszik ki sisteregve, mint ahogy a villám elhal a folyóban. Szokták minősíteni az életet: rossz, unalmas, bűnös, érdekes, izgalmas, nagyszerű. Folytatható lenne a sor, pedig hát az élet semmilyen, mert egyetlen jellemzője a létezése. Mégis arra törekszünk, hogy átadjuk a bennünk virágzó, lobogó vagy pislákoló életet, mert nem akarunk nyomtalanul felszívódni az időben, amelyik nem vesz tudomást rólunk, sem a szándékainkról. A legmaradandóbb emlékmű a gyermek, mondta valamikor egy híres magyar genetikus, mert utódainkban folytatódunk, bennük ébredünk fel, még akkor is, ha erről mi már semmit sem tudunk. A fiatalasszony nem volt több huszonöt évesnél. Vékony testén feszült a szoknya, a blúzban vidáman ringa- tództak formás mellei. A fejét felemelte, határozott lépésekkel haladt előre a játszótér kavicsos földjén. Az ABC- ből jöhetett, vékony reklám- szatyor volt a kezében. Az arca zárkózott jellemet mutatott. rögtön a Hórirálynő jutott az eszembe. Az első gondolatnak pedig érdemes hinni, mert ritkán téved ilyenkor az ember. Vajon lennék-e Gerda, aki megolvasztja ezt a kőkemény szívet, meglágyítja ezeket a határozott, kemény vonásokat? Nem valószínű. Igazából nem is ő vonta magára a figyelmet, hanem egy mögötte nyolc-tíz lépésnyire sírdogáló, majd üvöltő kisfiú. Alig volt több két esztendősnél, ült egy műanyag motorkerékpár nyergében, szedte aprócska lábait. Nem tudta utolérni a mamát. A csinos, a legújabb divat szerint öltözött, finom sminket viselő fiatalasszonyt. A kisfiú botladozott a motorral és sírt. A mama egyetlen egyszer sem nézett hátra, a tartásán lehetett érezni, hogy most bünteti a csöppséget. Valamit elkövethetett szegényke, nem fogadott szót, esetleg vergődött valamiért a boltban. Ki tudja, mikor, miért támad fel a gyermeki szeszély, amely úgy tűnik el, ahogy a pára száll fel az első napsugarak nyomában. Mintha moziban ülne az ember. A kamera hol a kisto- tált mutatja, majd a kisfiú, aztán a mama arcára ugrik. Az egyik csupa könny, a másik határozott, markáns, nem lazuló vonásokkal. Azon gondolkodom, hogy vajon miért nem néz vissza egyetlen egyszer sem, miért nem tudja vagy érzi legalább, hogy a pillanatnyi távolság- tartás is a szereiből táplálkozik, s van határa? A butuska kisfiú nem veszi észre a reménytelenséget, miért is tenné, hiszen az ő szívében, kis lelkében egyetlen érzés van még: a szeretet, az elemi ragaszkodás az anyához. Csupa maszat az arca, a nyári meleg égeti, a felcsapódó por megrajzolja a könnycseppek egybefutó vonalait. A mama nem fordul hátra, nem mérlegeli, hogy elég volt a büntetésből. Halad a maga útján, talán siet, vár valakire vagy valamire, nem akar lekésni valamiről. Az úttest széléhez ér, gyorsan két oldalt pillant, s magabiztosan áthalad. Ekkor valami retteneteset dobban bennem valami. Ez a gyermek hamarosan odaér, s gondolkodás nélkül átmegy az úttesten! Délután négy óra múlt, a legnagyobb csúcsforgalom, még itt is, a városközpont peremén. Húsz-huszonöt méterre lehet tőlem a száguldó motoros legényke. Esdeklő sírása betölti a teret. Legalábbis én mindenütt hallom. Látom, hogy már az úttesthez ér, és megdermedek, mert tudom, hogy nem segíthetek rajta. Ha elindul, minden megtörténhet. A következő pillanatban egy fehér Szuzu- ki fékez. A csikorgásra többen felkapják a fejüket. A lökhárító előtt néhány centiméterre a kisfiú. Keservesen sír. A mama nem szalad a túlsó oldalról, hogy kimenekítse gyermekét. Csak áll, végre megszólal. A hangja egy kicsit nyers: miért nem jössz már?! Nézőpont Tolvajriasztó M egboldogult jogászhallgató korunkban is gyakorta vitatkoztunk azon, hogy a büntetőjog miért olyan elnéző azokkal, akik elkötik mások kocsiját. .Jármű önkényes elvétele” minősítést kapott a törvényben az az eset, amikor valaki például gondolt egyet és az éj leple alatt feltört akkor nagymenő kocsinak számító 1500-ös Ladát. Ha fény derült rá, elkapták az illetőt, akkor is csak egy ejnye-bejnyével fenyegette a törvény. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy Tisztelt Uram, (bocsánat, akkor elvtárs) máskor ne tessék önkényeskedni és inkább tessék gyalogolni, mert ugye azt a Ladát nem maga vette és ne hozza a tulajdonosra a szívbajt. Biciklinél még csak- csak elfogadhatónak tartottuk ezt az önkényes elvételt, mert az ugye megtörténhet gyerekcsínyből, egy jó heccből is, meg aztán az érték sem olyan horribilis. Vitatkoztunk, mert valójában ez az „önkényes elvétel” sem volt más, mint egy közönséges lopás. Ezért olvastam a minap némi megelégedéssel, hogy a parlament alkotmányügyi bizottságában megtették immár azt a lépést, amely miatt a jövőben nagyobb lehet a rizikója egy ilyen „önkényes elvételnek” s ez az újfajta fenyegetettség talán elveszi a kedvét jó néhány tolvajnak. (Kell is ez a szigorítás, hiszen tavaly 33 százalékkal nőtt az autólopások száma, s összesen 16 ezer gépkocsit tulajdonítottak el.) A büntető törvénykönyv jövendő módosításához benyújtott indítványok között van az az elképzelés, hogy már ne kelljen lopási szándékot bizonyítani ahhoz, hogy egy ilyen elvételt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel lehessen sújtani. Tehát megszűnik ez a cselekmény enyhe vétség lenni. Amennyiben valaki erőszakkal vagy bűnszövetségben tulajdonítja el az autót, még jobban emelkedhet a rácsok mögötti évek száma. Ami azt illeti, nem kapkodták el ezt a régen esedékes módosítást. Talán ezért is szeretnénk hallani olyan újabb szigorításokról, amelyek más bűncselekményeknél is erőteljesebben lefognák az elkövetők kezét. Angyal Sándor Csak tudnám szívem, hogy ezen a cipőfűző nagyságú fűrdőnacin mi kerül 4800 forintba Ferter János rajza Wk (PMflfl ül H Ítíi I* Pártzselé V égy egy bejegyzett pártot, adj neki kovász gyanánt egy púpozott evőkanál hatalmat, hagyd, hogy egy maroknyi tagságot toborozzon, engedd, hogy az elitje megizmosodjon, szétossza a funkciókat, úgyis egykettőre egymásnak esnek, majd tedd a tűzhelyre! Ott aztán (az az igazi próba!), minden kiderül. Valami kocsonyás, gusztustalan, ehetetlen, ízetlen, gumiszerű masszát kapsz... Mára a szavazók zöme eltávolodott a politikától, el a pártoktól, mondhatni pártiszonyuk, csömörük van. Mert a mai politikai étlap igencsak egyhangú: csupa zselé szerepel rajta. Az MDF szétosztódott, a kereszténydemokratákon belül — minden arra vall — a végletekig, feltehetően a leszámolásig vezet majd a pozícióharc, a Fidesz szimbolikusan is túlságosan nyakkendőssé, öltönyössé vált, a kisgazdák elővették a régi dokumentumok leporolásának módszerét, a szocialistákkal szemben — főleg a kormánypártisággal összefüggésben — hiábavalóvá lett a szociális várakozás és a szakszerűség szempontja. Ebben a szituban a kérdés nem egyszerűen az, hogy a hatalomért versengő pártok közül melyik nyerheti meg a következő választásokat. Ez bizonyos szempontból ugyanis majdnem mindegy. Egyes társadalomkutatók szerint mind több állampolgár számára maga a többpárti parlamentáris uralom célszerűsége és életképessége válhat kérdésessé, s ilyenformán, a képviseleti demokrácia válságáról beszélhetünk. Mivel pártjaink képtelenek társadalmi beágyazottságuk javítására, s miután a hatalmi szisztéma túlságosan is pártközpontú, a fő- és mellékszereplők állampolgári támogatottságának kedvezőtlen alakulása a demokratikus szerkezet egészének stabilitását érintheti. A többpárt rendszer egyébként pedig — fordulhat meg az emberek fejében — ráadásul vélhetően drágább, mint a sokat szidott egypárti volt. Hiszen mindegyiknek egyenként van a csekély tagságához képest apparátusa, fizetett szakértő és tanácsadó csapata, székháza, autója, irodája, komoly rezsije. És legalább annyira alakoskodók. Szőke Judit-HÁTTÉR —
