Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-19 / 141. szám
1997. június 19., csütörtök *0* Fehér füst, szertartással Munkaalkalom Újfehértón, a hazai szivargyártás fellegvárában Nyéki Zsolt Újfehértó (KM) — Nem előzte meg különösebb felhajtás, mégis tény: egy hónapja eggyel több megyei unikum színesíti a hazai termékek palettáját. Májusban Újfe- hértórói indult hódító útjára a magyar szivar, mert pillanatnyilag az országban egyedül itt gyártják a nem kevés legendától kísért barna rudacskákat. Az egykori Gyapjúfonó TMK üzemében vetette meg lábát a Csongor Szivargyár Kft., melynek tulajdonosai és egyben vezetői már régi motorosoknak számítanak a dohányiparban. Néhány éve még a Nyidofer részegységét képező debreceni Szivargyár Kft. vezetőiként dolgoztak, német megrendelésre bérmunkára voltak kénytelenek berendezkedni, szivarborító levelek készítését irányították. Telep és alapanyag — Már akkoriban felvetődött a komplett szivargyártás gondolata, de a jó ötlettel elkéstünk: miután a német partner a bérmunka helyszínét még olcsóbb területre, Indonéziába tette át, a debreceni céget végelszámolással bezárták. A kft. ugyan megszűnt, de nem adtuk fel elképzeléseinket, s magántulajdoni alapokra helyezve kerestünk egy gyártásra alkalmas telephelyet — utal a sorsdöntő elhatározás időszakára Tóth József, az egyik ügyvezető, S az „aki mer az nyer” bátorsága eredményesnek bizonyult, Újfehértón megtalálták az üzemet, ezt 1996 tavaszán vásárolták meg. Nem kis munka indult el: először is használható állapotba kellett hozni az épületet, a megfelelő gépek, berendezések elhelyezéséhez szükségessé vált a belső átalakítás. — A helyszín megválasztása a kedvező vásárlási feltételek mellett más szempontból is szerencsésnek bizonyult: rendelkezésre állt a nem messze innen megszüntetett gyár egykori szakképzett gárdája, rájuk bátran alapozhattunk az indulásnál. S persze az sem mellékes, hogy a dohánytermelésnek e vidéken komoly hagyományai vannak — sorolja a tudatos döntés elemeit a kft. másik ügyvezetője, Lakatos Sándor. Az alapanyag mennyiségi és minőségi felhozatala valóban fontos tényező, éppen ezért keresik az együttműködés lehetőségét a termeltetést nagyban szervező Nyidofer Rt-vel. Eddig kevés eredményt hoztak a puhatolózó tárgyalások, de addig is saját maguk tárgyalnak a termesztőkkel és némi importtal egészítik ki a készletet. Húszmillióra képesek A termelés feltételei: felszerelt üzem, megfelelő mennyiségű alapanyag és megrendelés ez év májusára tette lehetővé a gyártás megkezdését. A legjelentősebb dohánynagykereskedők örömmel fogadták a hírt, hogy ismét magyar szivar színesíti a dohányipari termékek palettáját, de az első megrendeléseknél még óvatosak voltak. A Csongor Szivargyár Kft. üzemében éppen ezért egyelőre nyolc alkalmazott serénykedik a szalagsor mellett. amelyről májusban 150 ezer darab szivar került le, de ebben a hónapban már 300 ezerre növelik a teljesítményt. Ha minden a tervek szerint alakul, a fejlődés itt nem áll meg, az első évben 5 millió füstölni valóval látják el a dohányzókat, de a cég az évi 20 millió szivaros mennyiségre rendezkedett be. Ez már ötven embernek adna munkát, nem is beszélve a 80 tonnás alapanyag megtermelésére leszerződött termesztők családjainak megélhetéséről. — Cégünk célja, hogy a drága nyugati termékek mellett olcsóbb, de jó minőségű szivarral jelenjen meg a hazai s később a külföldi piacon. Érdeklődés mutatkozik a cseh és aj! olasz partnerek részéről, a kereskedők úgy mondják: Itália pöfékelői kimondottan az Újfehértón gyártott formát és állagot kedvelik. Bár nem igazán tartozunk a dohányzók táborába, a jó szivar ismérveit egy „kocabagós” is könnyen leellenőrizheti — mutatnak a tesztkészletre az ügyvezetők. A jó szivar ugyanis nem túl puha és nem túl kemény, füstje és hamuja szép fehér, s kellemes illata van. Na és persze tartja az átlagos 3,2 grammos súlyát. A jó szivar alapanyaga forró égövben terem, nem véletlen, hogy az évi 2 milliárd szivarral európai meghatrozó német Danne- mann névadója is Brazíliában alapította meg cégét a századelőn. A hazai ízlés már megszokta az itthon termett Havanna fajta leveleivel, a Csongor vezetői is Dominikából importált dohánnyal dobják fel az íz és aromaanyagokat. Egyre népszerűbb Bármennyire is furcsán hangzik: a szivar, ha bizonyos mértékben káros is az egészségre, mégis egészségesebb életvitelt feltételez (mármint a cigaret- tásokéhoz képest) — szolgálnak még egy meghökkentő állítással az ügyvezetők, s már sorolják is érveiket. A szivarral nem ég papír, füstjét általában nem tüdőzik le, s á ciga- rettázással ellentétben a szivarozást nem lehet elkapkodni. Ennek szertartása van megfelelő előkészületekkel, hosz- szabb az aktus, vagyis a rá- gyújtónak muszáj lazítania, kénytelen nyugodt perceket beiktatni napi munkájába. Forgalmuk növekedése láttán talán éppen ezért találják úgy a kereskedők, hogy dohányosok körében egyre népszerűbb a szivar, s ezt német és amerikai tapasztalatok is igazolni látszanak. Tükröződés Mosva, facsarva A lig mutatkoznak a növekedés várva várt jelei a mezőgazdaságban. Az előzetes országos becslésekből is az derül ki, az idei termelés jó esetben sem haladja majd meg a tavalyi szintet. A „jó eseten” pedig már rég túl vagyunk, legalább is az Alföldön, ahol a hosszú évek alatt már-már feledésbe merült belvíz jelent most újra homlokráncoltató gondokat. Különösen nagy a kár megyénk egykor víz uralta, mélyebb fekvésű tájain, közülük is leginkább a Rétközben. Az előzetes felmérések szerint csak itt és csak négy település határában több mint háromszázötven millióra rúg az az érték, amit elvesz a víz, az idén értékesíteni remék termelvényeiért jó pénzt remélt ezerkétszáz termelőtől. És akkor még hol vannak az Erdőhát, s a Tiszahát gazdái zsebéből „kimosott” tízmilliók, amelyek után csak a teljes kifacsarás következhet. A megyénkben és a hasonlóan járt alföldi tájakon történtek következtében bizonyosan gyengébbek lesznek a növénytermesztés országos eredményei, mint tavaly. Ám a májusi özönvíz nélkül is meg voltak az ágazat gondjai, hiszen már előtte is látható volt: a mezőgazdaság jelenlegi áttekinthetetlen viszonyai között az állami támogatások sem oldják meg a meglévő problémákat, csupán a visszaéléseknek biztosítanak melegágyat. A növénytermesztésnél csak az állattenyésztés van rosszabb helyzetben, ahol az idén súlyos gondot okozhat a tehénállomány apadása, és az anyakocák számának elképesztő csökkenése, de borúlátásra ad okot a baromfitenyésztés is. A kedvezőtlen kilátásokért a támogatások, illetve az átlátható, kiszámítható piaci viszonyok hiánya és a rendezetlen földviszonyok okolhatók. Nehézségeket okoz a kistermelői körnek, hogy ők a pénzintézetek szemében gyakorlatilag finanszírozhatatlannak tűnnek. Többségüknek mára világossá vált: földjük csak ráfizetéssel művelhető. Mindezek ellenére a szakemberek az ágazat jövedelemtermelő képességének némi javulását jósolják... Galambos Béla Most tanuljak a szóbelire, vagy vegyem fel a kivágott blúzomat... Ferter János rajza Kommentár Nagy víz S zegény Széchenyi, Vásárhelyi, meg Paleocapa...! Ha valami csoda folytán feltámadnának, alighanem döbbenten néznének széjjel. De hiszen mi nem ezt a tájat hagytuk itten! — mondanák egészen biztos. Hiszen a lápokat, mocsarakat már mi lecsapoltuk, mit keresnek hát Szabolcsban megint...!? Nem kell azonban Széchenyinek, Vásárhelyinek lenni ahhoz, hogy elcsodálkozzunk. Egészen a legutóbbi időkig mást se hallottunk, és mást se tapasztaltunk, mint a rekke- nő nyarakat, a száraz, homokviharos tavaszokat, a hó nélküli teleket, s a karácsonyba hajló verőfényes őszöket, egyszóval nyakunkba telepedett az aszály. Erre mit tesz a természet? Zuhog, s pár nap elég ahhoz, hogy azt hihes- sük, teljességgel fölösleges volt a lecsapolás, a Tisza szabályozás, a gátépítés. Úgyis az lesz, amit a fennvaló akar. Ám mielőtt végképp feltartanánk a kezünk, megadva magunk a természet erőinek, nem árt feleleveníteni a nyolc-tíz évvel ezelőtti éveket. Eszünkbe se jusson a politika, pláne meg valami politikai sugallat, célzás, csupán arra gondoljunk, hogy akkor is volt eső, s belvíz is, de korántsem okozott ennyi gondot, mint manapság. A földek akkori gazdái, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok ha nehezen is, de lenyelték azt a pár millió forintos belvízkárt, ám a legtöbb esetben még szükség sem volt rá, fizetett a biztosító. Most viszont a tíz-tizenöt holdas magán- gazdaságokat évekre padlóhoz, szőnyegre szoríthat egy kiadós belvíz. Biztosítás ugyanis nincs, mint ahogy tartalék se igen, és az állam segítségére se nagyon számíthatnak a pórul járt gazdák, hiszen azoknak a pénzeknek száz, ezer helye lenne. Á gazdák most nagy pofont kaptak, de talán némi segítség is érkezik. Egy biztos, másképp kell kezdeniük nekik is a következő évet. Óvatosabban, felkészültebben, s kitisztított csatornákkal. Balogh Géza Nézőpont _ HÁTTÉR— A cég évi 20 millió szivar gyártására rendezkedett be A szerző felvétele Elek Emil fotoetudje .....m
