Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-18 / 140. szám
1997. június 18., szerda Standjuk rozsdás kocsi Visszaélések, szabálytalanságok és más „ínyencségek" a kereskedelemben Györke László Nyíregyháza (KM) — Dr. Fekete Zoltán, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Köz- igazgatási Hivatal vezetője, illetve Holló Jánosné, a hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségének igazgatója adott tájékoztatást nemrég az idei vizsgálatok tapasztalatairól. Sajnos, egyre gyakoribb, már-már jelenség, hogy a fogyasztó legfontosabb érdekei, az alapvető fogyasztói jogok csorbulnak, esetenként egészen kirívó módon — hallottuk. Vajon biztonságosak, megbíz- hatóak-e a termékek, kap-e a vásárló objektív, korrekt tájékoztatást eredetükről, tulajdonságairól, áráról; van-e any- nyi információja, amennyi az ésszerű döntéshez szükséges; a vásárlással összefüggő jogait tudja-e érvényesíteni? — vetődtek fel a kérdések. Lejárt a szavatosság Az élelmiszer szakma visszatérő és negatív sajátossága, hogy nem képes maradéktalanul, egyértelműen tájékoztatni a fogyasztót az árakról; nem veszi tudomásul, hogy a lejárt minőségellenőrzési idejű terméket nem hozhatja forgalomba csak az Élelmiszer Ellenőrző Állomás vizsgálatával és feltételeivel. A Megyei Növényvédő Állomással közösen végzett primőr zöldség- és . szermaradvány vizsgálat most is igazolta: a szakma nem törekszik az Európai Unió normáknak megfelelő szintre emelkedni. A termékek esetenként osztályozatlanul, ömlesztve, igénytelenül kerülnek értékesítésre. A minőségváltozást általában figyelemmel kísérik, de vannak, akik a rothadásnak indult árut is még féláron kínálják. Az árakat — részlegesen vagy teljes egészében — az esetek 93 százalékában nem tüntették fel. Elképesztő, hogy az üzletek egyharmada nem rendelkezett hiteles mérleggel! Az építőanyagok közül a kötőanyagok képezték a vizsgálat tárgyát. Egy-két kivételtől eltekintve az árusító telephelyek — istállók, csűrök — lesújtó látványt nyújtottak. A másik fonákság: a kereskedők bár megfelelő szakképesítést tudnak igazolni, nincsenek a szükséges szakmai ismeretek Csendélet a vásártéren birtokában. Nem kérik számon a minőségtanúsítványt és az ÉÁB-t az importőrökön és a gyártókon. Az egyik telepen például 630 mázsa román cement volt alkalmassági bizonyítvány nélkül. A telepeken kilenc tétel áru visszamérésé- nél hat esetben állapítottak meg tömeghiányt a tűrési határon (7%) túl. Vásárok és vásározók A lakossági PB-gázpalackok forgalmazásában is sok, a fogyasztót sértő cselekményt tapasztaltak. Az egyik cseretelepen tíz 11,5 kilogrammos palackból 4 volt súlyhiányos, a 23 kilogrammos kiszerelésnél pedig 5 darabnál átlag 1,6 kg hiányzott. A palack visszavásárlása esetén pedig a 11,5 kilogrammos, tízezer forintért eladott palackért egy éven belül, számlával igazolva 4 ezer, azon túl 2500 forintot fizetnek. A bontott autóalkatrészek forgalmazóit a Közlekedési Felügyelet munkatársaival közösen ellenőrizték. Tizenkilenc vizsgált egységből hat működési engedély nélkül(!) árusított. Nem vették tudomásul, hogy az alkatrészek meghatározott köre csak műbizonylattal hozható forgalomba, a bontásból kinyert közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi szempontból kiemelt alkatrészek pedig csak minősítés és színjelölés után értékesíthetők. Á tanúsítási kötelezettség hiánya miatt mintegy másfél millió forint értékű alkatrész értékesítését tiltották meg. Nyolc esetben végeztek más hatóságokkal közös vizsgálatot a vásárokban, piacokon. Általában pozitív változásról beszélhetünk, ám a nyíregyházi Tokaji úti vásártéren a helyzet egyszerűen minősíthetetlen. Az engedéllyel rendelkező kereskedők esetében is gyakori, hogy nem rendelkeznek az áruk eredetét igazoló beszerzési bizonyítékokkal, hiányos, vagy elmarad az ártájékoztatás, nincs magyar nyelvű tájékoztató és kötelező előzetes vizsgálat nélkül élelmiszert és kozmetikai cikkeket forgalmaznak. A Tokaji úti vásártéren az értékesítést végzők zöme vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezik, a deviza jogszabályoknak szempontjából belföldinek nem minősíthető magánszemély, akik részint működésképtelen személyautókon, saját maguk által készített sátortető alatt üzletszerűen végzik a kereskedelmi tevékenységet. A lakókocsik raktárként és szálláshelyként funkcionálnak. Az árumennyiség becsült értéke egy-két kereskedőnél 500 ezer forintnál is többet kitesz. Emellett a külföldiek közül többen olyan árucikkeket (például hálózatról üzemelő elektromos készülékeket, lámpatesteket) is árusítottak, amelyeket a jogszabály tilt. Egy román állampolgárnál 1337 török sebtapasz volt, melyet „természetesen” az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet vizsgálata nélkül árusított. A vásártéri üzletek, pavilonok közül négyben (külföldiek által üzemeltetett) találtak nagy mennyiségben olyan elektromos háztartási gépet, készüléket, amelyek nem rendelkeztek minőségvizsgálattal, szabványossági tanúsítvánnyal, magyar nyelvű tájékoztatóval, jótállási jeggyel. Ezen elektromos műszaki cikkek értékesítését 771 ezer forint értékben tiltották meg, míg 56 ezer forint értékű telefont foglaltak fé. Lefoglalás és bírság Tekintettel arra, hogy a korábbi helyszíni intézkedéseknek nem volt visszatartó hatása, ezért húsz esetben a jogosulatlan kereskedelmi tevékenység miatt a pénzbírság kiszabásán túl összesen 2,9 millió forint értékű termék lefoglalásáról és közel ilyen nagyságrendű áru elkobzásáról rendelkezett a felügyelőség. Megállapították továbbá, hogy a rendező Piac- és Vagyonkezelő Kft. változatlanul nem tesz eleget a kormányrendeletben előírt folyamatos ellenőrzési, rendfenntartói kötelezettségének. Harasztosi Pál felvétele M ár hetek óta egy szem eső sem hullott azon a nyáron, nagy darabon kiszáradt a fű a laktanya udvarán is. Mi amolyan gyorstalpalós újoncok voltunk, akik — hányszor a szemünkbe vágták — még egyszerre lépni sem tanultunk meg, máris leszereltünk. Másként meg az ezred úriembereinek hívtak bennünket, híradókat, mert hogy volt közöttünk mindenféle léha: tvrendező, újságíró, tánctanár, londiner, de még csak elcsapott kispap is. Mi tagadás, elég lazán fogtuk fel mi akkor a haza szolgálatát, s aki valamilyen szabálysértés miatt „ laktanyás” lett, azt is nevetve fogta fel, jó heccnek tartotta. Sőt! Volt aki egyenesen kereste is a szigorú szabályok megsértését, mert ha rajta kapták, gyöngyélete lett. Az ezred konyháján dolgozott ugyanis Laci, aki nagy barátja volt a művészeteknek, meg az ilyen magunkfajta könnyű embereknek, s ha rálelt valamelyikünkre a megbüntetettek között, követelte, hogy azokat hozzá küldjék szigorított konyhai szolgálatra. Ez pedig nem állt másból, minthogy megérkeztünk Lacihoz, gyorsan betuszkolt az ebédlő sarkában lévő szobájába, ahol már várt ránk a friss tepertő, meg egy kis jóféle sör is, s ott dőzsöltünk, míg tartott a büntetés. Együtt szolgáltuk a hazát ezen a nyáron a szépemlékű M Attilával. a tehetséges költővel, aki természetesen a mi századunkban volt, amolyan úriemberféle. O nem „fütty- mélypontozott” az R 20-as rádióvevővel, őt alantasabb részhez osztották: „tyúkbeles” lett, másképpen kifejezve telefonvonal-építő, mígnem egyszer rájöttek, hogy ez a fiú értelmesebb az átlagnál, úgyhogy a telefonközpontban a helye. Oda is került. Az igazság az, hogy bizonyos tiszti összeköttetései miatt (kitűnően rajzolt harcászati térképeket éjszakánként) kapott gyakran egy-két üveg italt a parolinosoktól. amit aztán a telefonközponti szolgálatnál rendre magához vételezett. Egészen addig, amíg azt sem tudta, hogy hol van, meg hogy fiú-e vagy lány. Ilyenkor aztán kitörhetett felőle a világháború, a mi ezredünk egy tapodtat nem ment volna sehová, mert Attila húzta a csendest. Azért vagdostuk szorgalmasan a centimétereket, meg ikszeltük a lottószel- vényt mindennap, hogy beteljen a kilencvenedik iksz is. Ugyanis három hónapra szólított a behívó parancs, éppen akkor, amikor Gagarin felment az űrbe, mi meg mentünk Mezőtúrra. Jött aztán a három hónap vége felé a parancs: addig nincs leszámolás, nincs civil ruha, míg egy szép hírmintakertet el nem készít ez az elkényeztetett, semmi hasznosra nem fogható század ezen a mezőtúri sziken. Ástunk ám ezután rendületlenül, nehogy már itt tartsanak bennünket. Futóárkok formálódtak és kis pihenők; a parancs sterint az árkok oldalát ki kellett tapasztanunk kőkeményre. Más századtól jött egy legény, aki megmutatta, hogyan kell a sárból meg a törekből maltert taposni. Mi megtanultuk s a társaság egyik fele alapanyagot gyártott, a másik fele pedig lent az árokban tapasztott. A mi költőnk és hadvezérünk is lent tapasztott a gödörben és rendkívül élvezte ezt a felemelő műveletet. Kente ahogy tudta, csak éppen simára nem. Szobatársa aztán leszólt neki: — Attila honvéd! — Jelen! — Azt hiszi, annyi ez csak, hogy kenjük be sárral? — Jelentem, igen! — Ebben a pillanatban aztán zúdult le a vödörnyi sár a költő fejére, hogy szinte megkoronázta. / dőre kész lettünk a mintakerttel. Még sem szereltünk le a 90. napon. Jött az újabb parancs: — Összetartás van, mert Berlinnél falat építettek. Ez volt a mi békebeli háborús élményünk egy forró nyáron át. : .Mf €? SEOjp^cm *Är Forintos közérzet S zinte minden országos vezető hangoztatja, sőt külföldi gazdasági szakemberek is megerősítik: Magyarország makromutatói jók, ígéretes a fejlődés. Ellentmondás viszont, hogy „az utca embere” változatlanul nem tudja—vagy nem akarja—észrevenni a javulást, sokkal inkább a kormánypártok választási kampányfogásának tartják a jó hírek emlegetését. A borúlátást egybehangzóan cáfolják a vezető pénzügyi szakemberek, akik szerint mindkét vélemény elfogadható. Való igaz, hogy törékeny, de mégis folyamatos a gazdaság javulása. Nem árt viszont azt is figyelembe venni, hogy az életszínvonal kb. három százaléknyi javulása még valóban nem érzékelhető az átlagállampolgár számára, de ezt már nem sok választja el a látványosabb eredményektől. A napokban vállalkozóktól kérdezgettem: szerintük — akik nem makroügyekkel foglalkoznak, de nem is néhány tízezer forintos ügyek miatt fáj a fejük — hol rejtezik az igazság. Egy építőiparban érdekelt szakember fejtegette: az ő ágazata érzékeny műszer, mert ha nem neki kell futkosni minden csip-csup munkáért, hanem őt keresik folyamatosan, akkor túl lehetünk a mélyponton. Ezt támasztja alá a KSH megyei elemzése is, amelynek azonban kis szépséghibája, hogy a tavalyi hasonlítási alap nagyon alacsony. A kicsik körében egyharmaddal, a nagyok körében két és félszeresre növekedett teljesítmények viszont semmiképp sem visszaesésről szólnak. A fogyasztói árakat meghaladó mértékben nőttek a megyei nettó átlagkeresetek is. V alóban reménykedhetünk tehát: egyre többen fogják érezni helyzetük javulását, akkor is, amikor a bolti kasszánál fizetésre kerül a sor. És talán nem a választási „sikerpropaganda” jelenti a nagyobb veszélyt, hanem éppen az, ha annak jegyében a lehetségesnél hamarabb akarna többet adni a kormány. Marik Sándor Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Kommentár Rossz egészség N em tudom, lesz-e valaki, aki átírja a nótát, hogy abban is tükröződjék a valóság? Arról a nótáról lenne szó, amelyik úgy kezdődik: Jó bor, jó egészség, szép asszony feleség. Akkor jutott eszembe a főképp pincékben énekelt dal, mikor azt olvastam, hogy az Országos Borminősítő Intézet 10 443 mintát — bort, pezsgőt, fűszerezett bort, valamint sűrítményt — vizsgált meg tavaly, s 996 tételben talált kifogásolnivalót. És a helyzet az idén sem változott: a 3149 mintából 308-ra mondhatták ki, hogy ez sem az igazi. Nem is régen hallhattunk hatalmas fogásokról, amikor Kiskőrös táján több ezek hektoliter pancsolt bort, vagyis cukros vizet találtak, mi meg itt azt hittük, azért olcsóbb az arról a környékről származó bor, mert így akarnak betömi erre a vidékre is, s bizony a hagyományos borvidékek termékeit csak az árakkal lehet megelőzni. Tévedtünk. Most már tudjuk, az olcsó, főleg kannás borok akkor láttak szőlőt, amikor az a szovjet öregasszony, aki a kezével olvas. Persze lesz következménye is az ellenőrzésnek. Amint a földművelési tárca államtitkára mondta: a tavalyi hiányosságok miatt 374 szabálysértési eljárást kezdeményeztek, 57 esetben pedig írásbeli figyelmeztetést alkalmaztak, az idei kihágások, pardon hígítások miatt 99 esetben tettek szabálysértési feljelentést. H át nem tudom, elégedetten dörzsölhetjük-e össze a markunkat. Mert ha el is fogadjuk, hogy a borelőállítás ellenőrzése megnehezült, mivel régebben jórészt nagyüzemekben készült, ma viszont főként magán- vállalkozóknál, s olyan anyagok jelentek meg, amelyekkel a természetes borhoz hasonló italokat lehet előállítani, azért legalább annyi ötlettel kellene előállni az ellenőröknek is, mint amennyivel előállítják a cukros vizet. Hogy mégse kelljen átírni a nóta szövegét. Balogh József _ HÁTTÉR ****__ Angyal Sándor tárcája Mintákért
