Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-16 / 138. szám
1997. június 16., hétfő Befellegzik a rapsicoknak Nagy kárt okoznak az orwadászok, szigorúbb ítéletek kellenének Ez a teríték jogszerű vadászat eredménye Amatőr felvétel Kováts Dénes Nyírbogdány, Nyíregyháza (KM) — Vannak, akik bocsánatos bűnnek tekintik, holott nem nevezhető annak az orvvadászat. S nemcsak a jelentős anyagi kár miatt, de azért sem, mert többnyire illegálisan tartott fegyverekkel követik el, amelyek — akár — más bűncselekmények elkövetésére is alkalmasak lehetnek. Arról nem beszélve: a vad nevelés fontos feladat, s az államot éppúgy megkárosítják az engedély nélkül vadászók, mint a vadásztársaságokat. Volt arra példa, hogy a néhány kilónyi hús kedvéért félmillió forintot érő agancsot viselő bakot lőttek ki... A vadászok nem véletlenül vélekednek úgy: nagyon gyenge kezű az ítélkezés, hiszen a lőfegyverrel való visszaélésért akár 2-5 évet is kiszabhatnának a bíróságok, a gyakorlat ellenben csupán felfüggesztett börtönbüntetés, vagy pénzbírság. Csoda-e, ha ilyenkor röhögnek a markukba az orvvadászok?... Új módszerek — A gazdálkodók és földművesek azt hiszik, hogy minden az övék, a föld közepétől a mennyországig, korlátlan úrnak képzelve magukat — vélekedett Nyírbogdányban id. Hajzer Lajos, aki 74 esztendős lévén évtizedeket töltött el vadászként, így bővelkedik tapasztalatokban. — Holott nem így van, hiszen a földben rejlő kincs éppúgy az államé, mint a földön járó vad, vagy az égen repülő madár. Persze, igaz a mondás: fejétől bűzlik a hal, hiszen a gazdag úgy véli, neki mindent szabad, a szegény pedig azt mondja, ha az „uraknak” lehet lopni, sikkasztani büntetlenül, akkor ők miért ne tennék... — Más ma már a tendencia, mint régen — vette át a szót az ugyancsak Lajos nevet viselő fia, aki hivatásos vadászként óvja a társaság területét. — Míg régen a hurok, a csúzli, a verem szolgált a zsákmány- szerzés eszközéül, addig mára sokszor többmilliós autóval, drága golyós puskákkal indulnak el. Most már nem csak saját célra viszik a fácánt, nyu- lat, őzeket, de üzletelnek is vele — a hús vendéglátóhelyeken bukkan fel. Orvtettek A vadászokkal beszélgetve megdöbbentő és meghökkentő dolgokat hall az ember a rapsi- cokról (ahogy az orvvadászokat nevezik) és tetteikről. Az elkobzott fegyverek bizonyítják, hogy egyesek hatástalanított, egykori MHSZ-es fegyvereket alakítottak vissza, és szereltek fel hangtompítóval az illegális vadászatokhoz, de vettek már el régi elöltöltős fegyvert éppúgy, mint kínai vagy amerikai vadászpuskákat. Volt, aki úgy vélekedett: manapság csak az nem jut fegyverhez, aki nem akar. A hírek szerint kisipari műhelyekben gyártják (törvénytelenül) a hangtompítókat, így a lövés zaja nem hallik messzire. Ugyanígy napjaink jellemzője a motorizált rapsickodás, hiszen korszerű dzsippel éppúgy járnak vadat orvul kilőni, mint BMW-vel. Előfordul nem egyszer, hogy sikerül meglógniuk a becserkészett orvvadászoknak, akik se Istent, se embert nem ismerve száguldanak el, olykor a vadőr életét, testi épségét veszélyeztetve. Szerencsére arra is egyre több példa akad megyénkben — emlegetik vadászkörökben —, amikor sikerül elcsípni a rapsicokat. Például azt a társaságot, akik tulajdonképpen a vadőrt akasztották horogra. A szó szoros értelmében autójuk vonóhorgára. Csendben beérte őket a hivatásos vadász, s csak akkor vették észre, amikor hirtelen fékezés miatt beléjük szaladt, s felakadt autójának eleje a vonóhorogra. A menekülés nem sikerült a rájuk akadt autó elől, lebuktak. Véres zsákdarab, fegyver, lőszerek, kereső és elemlámpa, zsigerelő kés került elő gépkocsijukból, ékes bizonyítékául az engedély nélküli vadászatnak. Egy másik esetben ugyan elhajigálták fegyvereiket az összkerék- meghajtású autóval menekülők, de a turpisság nem vezetett eredményre, megtalálták a puskákat, s más, árulkodó nyom is utalt bűnösségükre. Sajnos, arra is akad példa, hogy engedéllyel rendelkező vadász tér a rapsickodás tévút- jára, ami még szomorúbb. Szigor kell — Az orvvadászok semmire sincsenek tekintettel — osztotta meg velem tapasztalatait ifj. Hajzer Lajos —, nekik nem számít, vadászidény van- e, vagy sem. Kilövik a gida mellől a sutát, a kisnyúl mellől a szukanyulat, s az őzbakot is a tilalmi idő ellenére. Volt egy szép bak, régóta figyeltem, mindig ugyanarra a tisztásra járt. Gondoltam, május elsején ki lehet majd lövetni egy külföldi vadásszal, agancsa félmillió forintot érhetett. Április 20-án még megvolt, azóta se láttam. Biztos, hogy orvul kilőtték, el nem kóborolhatott. Volt egy agancs, amiért egymillió-kétszázezer forintot fizetett a bakot kilövő külföldi vadász a társaságnak, de találtunk rajta egy kispuskagolyó által ütött lyukat — valaki már próbálkozott, hogy lelője. Egyesek szerint bealkonyul a rapsicoknak, mások úgy vélik, amíg nem alkalmazzák velük szemben a törvény (valódi) szigorát, nem sok jó várható. A hivatásos vadászok munkáját szerencsére sok helyen segítik már a társaságok által vett Westel-telefonok, amelyek jó szolgálatot tesznek az őrködő körút során. A hatékony ellenőrzéssel, a technikai feltételek javulásával, s a törvény szigorával fellépve talán sikerül visszaszorítani a jelentős károkat okozó, fenyegetéssel vagy megvesztegetéssel is próbálkozó orvvadászokat. Itíint szomszédok után /-/ nyomoz a ház. A fő- l J nyomozóvá előlépett már-már Colombo babérjaira pályázó közös képviselő sajnos még nem sok eredményről tud beszámolni. De nem adja fel. Valahol csak nyomára kell bukkaniuk az eltűnt szomszédoknak. Három ilyen eset is történ a társasházban az utóbbi években. Először minden különösebb bejelentés és búcsúszó nélkül nyoma veszett az egyik első emeleti szomszédnak. Nevüket, a nyomozás érdekeire hivatkozva a „főnyomozó” nem közölte. De az tény, a lakástulajdonosok köddé váltak, ám érdekes módon > a lakásuk mégsem üres. Új arcok tűntek fel a lépcsőházban, hatalmas, többmilliós kocsik fékeznek a ház előtti parkírozóban, élénk, éjjel is hallható, ismétlődő dudaszó jelzi a ház lakóinak, jócskán megváltozik itt minden... Ugyanezek a jelenetek a harmadik és a negyedik emeleten is megismétlődtek. A negyediken állítólag egy Nyomoz a ház pénzmosó fantom cég ütött tanyát. Az eredeti tulajdonosok helyét új emberek, albérlők foglalták el. Hamarosan odalett a ház békéje, nyugalma. Két lakásban örömlányok és az őket futtató fiúk laknak. Éjjel-nappal óriási a jövés-menés, leplezetlenül, arcátlanul zajonganak az új jövevények az egész házban, mintha az egész az ő birodalmuk lenne. Gyakran nyitva hagyják a lépcsőházi ajtót, így hajléktalanok ütnek tanyát a pincelejáratnál, máskor tolvajok surrannak be a nyitott lépcsőházba, hogy szemügyre vegyék a terepet. Az hamar kiderült, az első emeleti lakásban ukrán örömlányok tanyáznak, s nem ritka, hogy éjfél után is dudálnak nekik a stricik, mert mit számít nekik a ház és a környező házak lakóinak nyugalma. Ok az erősek, a bátrak, a gátlástalanok... Senki nem mer rájuk szólni... A „főnyomozóvá” előlépett, egykor tanárként dolgozó közös képviselő a lakók segítségével azt is kiderítette, a harmadikon is hasonló a helyzet, csak ott hazai örömlányok vertek fészket, viszonylag csöndesebben teszik a dolgukat, hogy meglegyen a mindennapi betevő. De egy sereg gyanús alak sü- rög-forog a ház körül, akik valószínűleg a sorukra várnak. Pokollá vált a lakók élete, mert a jövevények jobban otthon érzik magukat a házban, mint ők, akik évek, évtizedek óta itt élnek, a saját lakásukban. Már a népesség-nyilvántartási hivatalhoz akarnak fordulni, hogy megtudják, hol laknak most az eredeti tulajdonosok, akik jó pénzért ilyen gyanús alakoknak is kiadták a lakásukat. Igazában eddig nem sikerült kideríteni a lakcímüket, így nincs kivel tárgyalni. Az albérlők pedig ajtót se nyitnak az idegeneknek, mármint a ház lakóinak. Sajnos, megszűnt a régi, jól bevált lakónyilvántartási könyv, sem a távozókról, sem az érkezőkről nem maradnak írásos nyomok. Ilyen alapon kész bűntanyává válhat bármelyik ház, ahol egyes tulajdonosok kényszerből vagy éppen kapzsiságból dupla, sőt tripla bérért kiadják a lakásukat ukrán, magyar vagy a jó ég tudja milyen nációbeli kalandoroknak. A ház Colombója azért bizakodik, mert számos házban szenvednek a lakók a betolakodóktól. A képlet ugyanaz. Valószínűleg közösen fogalmazzák meg végre a feljelentésüket a rendőrségnek: nézzék meg, kik ezek a jövevények, s találja meg a tulajdonosokat a hatóság. Elvégre ez legalább annyira az ő dolguk lenne, mint a lakóké. eljelentést címeznek az adóhatóságnak is, JL mert szinte biztosra vehető, a lakásukat kiadó volt szomszédok nemigen fizetnek adót az albérletből származó többletjövedelem után. Néio&ofti Könnycseppek M. Magyar László-m- -M- a valamelyik hónap L—J tizenharmadik nap- JL JL ja péntekre esett az elmúlt években, balsejtelmekkel indultunk reggel iskolába, vagy éppen a munkahelyre. Babönaság ide, babonaság oda, egy kis félsz mindig volt bennünk, s ha valóban rosszul sült el valami, azonnal ráfogtuk: hiába no, péntek van és 13-a. Az utóbbi időben azonban alig várjuk már ezt a napot, sokan éppen ilyenkor vesznek sorsjegyeket, abban bíznak, talán most lesz szerencséjük. A televízió is látványos show-mű- sort állít össze erre a rendkívüli napra, az elmúlt héten pénteken a késő esti órákban egy ilyet láthattunk. A műsort támogató cég pazar meglepetésekről gondoskodott, éppúgy lehetett nyerni csodaautót, mint egy tizenhatmillió forint értékű lakást. A szervezők a jótékonykodásról sem feledkeztek meg, egészségügyi és oktatási intézmények 500 ezer forinthoz juthattak. Mégpedig úgy, hogy három boríték közül kellett választania egyet a játékosnak, s amelyik iskola vagy alapítvány neve rejlett benne, az már a félmilliós összeg boldog tulajdonosának érezhette magát. Az egyik borítékba bekerült a Nyírbátori Oktatási Centrum is, ám nemigen lehet jóban Fortunával, mert egy szomszéd megyei iskola lett a győztes. Talán mondani sem kell, örömkönnyek csillogtak a borsodi pedagógus szemében, hiszen jól tudja mindenki, mennyi mindenre kellenek a forintok. A nyírbátori kolléga szemét nem láthattuk, de minden bizonnyal eltörölt egy bánatkönnyet. „Ez a játék lényege, valaki nyer, valaki veszít” — mondta minderre másnap egy ismerősöm. Csakhogy ha óvodákról és iskolákról, vagyis gyermekeinkről van szó, ez nem játék, hanem nagyon is komoly ügy — ismerve a oktatás nehéz anyagi helyzetét. Ahol milliós kocsikat és lakásokat nyernek a vakszerencse révén autóval és házzal rendelkező emberek, ott juthatott volna tudatosan pár százezer forint a többi intézménynek is. Előrelátás bizonyítványosztáskor Ferter János rajza Kommentá Gyorstalpalás Nyéki Zsolt P zinte hallani lehetett a V felszisszenést, amely- Lj lyel a hazai felsőoktatásban érintett tanárok, hallgatók, végzettek és alkalmazottak reagáltak a hírre: akár fél éven belül is megszerezhető egy egyébként ötéves képzéshez kötött egyetemi diploma, kiegészítve egy doktori disz- szertációval. Igaz, vannak ritka adottságokkal rendelkező egyének, akik egy év alatt több esztendő tananyagát képesek bevésni agyukba, de az ilyeneket minimum a különböző show-műsorokban mutogatják. Márpedig a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárát legfeljebb szakmai rendezvényeken láthatta a nagyérdemű. Igaz, ott igyekezett megállni a helyét, s megyénkben is többször megfordulva tanúbizonyságot tett arról: a kertészeti ágazat, illetve a mezőgazdaság fejlesztésének szenteli idejét és energiáját. Nem is ezzel lenne a gond, csak hát a diploma elérésének eme módja joggal kelt megütközést. A félévenként öt-hat vizsgán túljutó hallgatók önbecsülését torpedózza meg az efféle gyorsított eljárás, s elég egyetlen ilyen eset, hogy a diplomát, az okleveles mérnöki címet értéktelenné tegye. Éppen ezért várhatóan fejek hullanak majd a porba a megyénk fiataljai körében is oly népszerű felsőoktatási intézményben, a budapesti Kertészeti és Élelmiszeri- pari Egyetemen. Az oktatás színvonalára, a képzési profil tekintetében „egyke” helyzetére már- már rátartian büszke intézmény vezetői elismerik: nagy bakit követtek el, de a miniszter is munkatársának felmentése mellett döntött az elmúlt héten. S bármennyire igyekeznek politikai színezetet adni az ügynek, az ellenzéki képviselő interpellációja szakmai ellentmondásokra derített fényt. Korszakoktól, hatalmi erőviszonyoktól függetlenül intő példa ez, figyelmeztetve: papír és pecsét nem pótolhatja a befektetett energiát. _ HÁTTÉR _
