Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-16 / 138. szám

1997. június 16., hétfő Befellegzik a rapsicoknak Nagy kárt okoznak az orwadászok, szigorúbb ítéletek kellenének Ez a teríték jogszerű vadászat eredménye Amatőr felvétel Kováts Dénes Nyírbogdány, Nyíregyháza (KM) — Vannak, akik bo­csánatos bűnnek tekintik, holott nem nevezhető annak az orvvadászat. S nemcsak a jelentős anyagi kár miatt, de azért sem, mert többnyire il­legálisan tartott fegyverek­kel követik el, amelyek — akár — más bűncselekmé­nyek elkövetésére is alkal­masak lehetnek. Arról nem beszélve: a vad nevelés fontos feladat, s az államot éppúgy megkárosítják az engedély nélkül vadászók, mint a va­dásztársaságokat. Volt arra példa, hogy a néhány kilónyi hús kedvéért félmillió forin­tot érő agancsot viselő bakot lőttek ki... A vadászok nem véletlenül vé­lekednek úgy: nagyon gyenge kezű az ítélkezés, hiszen a lő­fegyverrel való visszaélésért akár 2-5 évet is kiszabhatná­nak a bíróságok, a gyakorlat ellenben csupán felfüggesztett börtönbüntetés, vagy pénzbír­ság. Csoda-e, ha ilyenkor rö­högnek a markukba az orvva­dászok?... Új módszerek — A gazdálkodók és földmű­vesek azt hiszik, hogy minden az övék, a föld közepétől a mennyországig, korlátlan úr­nak képzelve magukat — vé­lekedett Nyírbogdányban id. Hajzer Lajos, aki 74 esztendős lévén évtizedeket töltött el va­dászként, így bővelkedik ta­pasztalatokban. — Holott nem így van, hiszen a földben rejlő kincs éppúgy az államé, mint a földön járó vad, vagy az égen repülő madár. Persze, igaz a mondás: fejétől bűzlik a hal, hiszen a gazdag úgy véli, neki mindent szabad, a szegény pe­dig azt mondja, ha az „urak­nak” lehet lopni, sikkasztani büntetlenül, akkor ők miért ne tennék... — Más ma már a tendencia, mint régen — vette át a szót az ugyancsak Lajos nevet viselő fia, aki hivatásos vadászként óvja a társaság területét. — Míg régen a hurok, a csúzli, a verem szolgált a zsákmány- szerzés eszközéül, addig mára sokszor többmilliós autóval, drága golyós puskákkal indul­nak el. Most már nem csak sa­ját célra viszik a fácánt, nyu- lat, őzeket, de üzletelnek is ve­le — a hús vendéglátóhelye­ken bukkan fel. Orvtettek A vadászokkal beszélgetve megdöbbentő és meghökkentő dolgokat hall az ember a rapsi- cokról (ahogy az orvvadászo­kat nevezik) és tetteikről. Az elkobzott fegyverek bizonyít­ják, hogy egyesek hatástalaní­tott, egykori MHSZ-es fegy­vereket alakítottak vissza, és szereltek fel hangtompítóval az illegális vadászatokhoz, de vettek már el régi elöltöltős fegyvert éppúgy, mint kínai vagy amerikai vadászpuská­kat. Volt, aki úgy vélekedett: manapság csak az nem jut fegyverhez, aki nem akar. A hírek szerint kisipari műhe­lyekben gyártják (törvénytele­nül) a hangtompítókat, így a lövés zaja nem hallik messzi­re. Ugyanígy napjaink jellem­zője a motorizált rapsickodás, hiszen korszerű dzsippel épp­úgy járnak vadat orvul kilőni, mint BMW-vel. Előfordul nem egyszer, hogy sikerül meglógniuk a be­cserkészett orvvadászoknak, akik se Istent, se embert nem ismerve száguldanak el, oly­kor a vadőr életét, testi épségét veszélyeztetve. Szerencsére arra is egyre több példa akad megyénkben — emlegetik va­dászkörökben —, amikor sike­rül elcsípni a rapsicokat. Pél­dául azt a társaságot, akik tu­lajdonképpen a vadőrt akasz­tották horogra. A szó szoros értelmében autójuk vonóhor­gára. Csendben beérte őket a hivatásos vadász, s csak akkor vették észre, amikor hirtelen fékezés miatt beléjük szaladt, s felakadt autójának eleje a vo­nóhorogra. A menekülés nem sikerült a rájuk akadt autó elől, lebuktak. Véres zsákdarab, fegyver, lőszerek, kereső és elemlámpa, zsigerelő kés ke­rült elő gépkocsijukból, ékes bizonyítékául az engedély nél­küli vadászatnak. Egy másik esetben ugyan elhajigálták fegyvereiket az összkerék- meghajtású autóval menekü­lők, de a turpisság nem veze­tett eredményre, megtalálták a puskákat, s más, árulkodó nyom is utalt bűnösségükre. Sajnos, arra is akad példa, hogy engedéllyel rendelkező vadász tér a rapsickodás tévút- jára, ami még szomorúbb. Szigor kell — Az orvvadászok semmire sincsenek tekintettel — osz­totta meg velem tapasztalatait ifj. Hajzer Lajos —, nekik nem számít, vadászidény van- e, vagy sem. Kilövik a gida mellől a sutát, a kisnyúl mellől a szukanyulat, s az őzbakot is a tilalmi idő ellenére. Volt egy szép bak, régóta figyeltem, mindig ugyanarra a tisztásra járt. Gondoltam, május elsején ki lehet majd lövetni egy kül­földi vadásszal, agancsa fél­millió forintot érhetett. Április 20-án még megvolt, azóta se láttam. Biztos, hogy orvul ki­lőtték, el nem kóborolhatott. Volt egy agancs, amiért egy­millió-kétszázezer forintot fi­zetett a bakot kilövő külföldi vadász a társaságnak, de talál­tunk rajta egy kispuskagolyó által ütött lyukat — valaki már próbálkozott, hogy lelője. Egyesek szerint bealkonyul a rapsicoknak, mások úgy vé­lik, amíg nem alkalmazzák ve­lük szemben a törvény (való­di) szigorát, nem sok jó várha­tó. A hivatásos vadászok mun­káját szerencsére sok helyen segítik már a társaságok által vett Westel-telefonok, ame­lyek jó szolgálatot tesznek az őrködő körút során. A haté­kony ellenőrzéssel, a technikai feltételek javulásával, s a tör­vény szigorával fellépve talán sikerül visszaszorítani a jelen­tős károkat okozó, fenyegetés­sel vagy megvesztegetéssel is próbálkozó orvvadászokat. Itíint szomszédok után /-/ nyomoz a ház. A fő- l J nyomozóvá előlépett már-már Colombo babérjai­ra pályázó közös képviselő sajnos még nem sok ered­ményről tud beszámolni. De nem adja fel. Valahol csak nyomára kell bukkaniuk az eltűnt szomszédoknak. Há­rom ilyen eset is történ a tár­sasházban az utóbbi évek­ben. Először minden különö­sebb bejelentés és búcsúszó nélkül nyoma veszett az egyik első emeleti szomszédnak. Nevüket, a nyomozás érdeke­ire hivatkozva a „főnyomo­zó” nem közölte. De az tény, a lakástulajdo­nosok köddé váltak, ám érde­kes módon > a lakásuk még­sem üres. Új arcok tűntek fel a lépcsőházban, hatalmas, többmilliós kocsik fékeznek a ház előtti parkírozóban, élénk, éjjel is hallható, ismét­lődő dudaszó jelzi a ház la­kóinak, jócskán megváltozik itt minden... Ugyanezek a jelenetek a harmadik és a negyedik eme­leten is megismétlődtek. A negyediken állítólag egy Nyomoz a ház pénzmosó fantom cég ütött tanyát. Az eredeti tulajdono­sok helyét új emberek, albér­lők foglalták el. Hamarosan odalett a ház békéje, nyugal­ma. Két lakásban örömlá­nyok és az őket futtató fiúk laknak. Éjjel-nappal óriási a jövés-menés, leplezetlenül, arcátlanul zajonganak az új jövevények az egész házban, mintha az egész az ő birodal­muk lenne. Gyakran nyitva hagyják a lépcsőházi ajtót, így hajléktalanok ütnek ta­nyát a pincelejáratnál, más­kor tolvajok surrannak be a nyitott lépcsőházba, hogy szemügyre vegyék a terepet. Az hamar kiderült, az első emeleti lakásban ukrán örömlányok tanyáznak, s nem ritka, hogy éjfél után is dudálnak nekik a stricik, mert mit számít nekik a ház és a környező házak lakóinak nyugalma. Ok az erősek, a bátrak, a gátlástalanok... Senki nem mer rájuk szólni... A „főnyomozóvá” előlé­pett, egykor tanárként dolgo­zó közös képviselő a lakók segítségével azt is kiderítette, a harmadikon is hasonló a helyzet, csak ott hazai öröm­lányok vertek fészket, vi­szonylag csöndesebben te­szik a dolgukat, hogy megle­gyen a mindennapi betevő. De egy sereg gyanús alak sü- rög-forog a ház körül, akik valószínűleg a sorukra vár­nak. Pokollá vált a lakók éle­te, mert a jövevények jobban otthon érzik magukat a ház­ban, mint ők, akik évek, évti­zedek óta itt élnek, a saját la­kásukban. Már a népesség-nyilván­tartási hivatalhoz akarnak fordulni, hogy megtudják, hol laknak most az eredeti tu­lajdonosok, akik jó pénzért ilyen gyanús alakoknak is ki­adták a lakásukat. Igazában eddig nem sikerült kideríteni a lakcímüket, így nincs kivel tárgyalni. Az albérlők pedig ajtót se nyitnak az idegenek­nek, mármint a ház lakóinak. Sajnos, megszűnt a régi, jól bevált lakónyilvántartási könyv, sem a távozókról, sem az érkezőkről nem maradnak írásos nyomok. Ilyen alapon kész bűntanyává válhat bár­melyik ház, ahol egyes tulaj­donosok kényszerből vagy éppen kapzsiságból dupla, sőt tripla bérért kiadják a la­kásukat ukrán, magyar vagy a jó ég tudja milyen nációbe­li kalandoroknak. A ház Colombója azért bi­zakodik, mert számos házban szenvednek a lakók a betola­kodóktól. A képlet ugyanaz. Valószínűleg közösen fogal­mazzák meg végre a feljelen­tésüket a rendőrségnek: néz­zék meg, kik ezek a jövevé­nyek, s találja meg a tulajdo­nosokat a hatóság. Elvégre ez legalább annyira az ő dol­guk lenne, mint a lakóké. eljelentést címeznek az adóhatóságnak is, JL mert szinte biztosra vehető, a lakásukat kiadó volt szomszédok nemigen fi­zetnek adót az albérletből származó többletjövedelem után. Néio&ofti Könnycseppek M. Magyar László-m- -M- a valamelyik hónap L—J tizenharmadik nap- JL JL ja péntekre esett az elmúlt években, balsejtel­mekkel indultunk reggel is­kolába, vagy éppen a mun­kahelyre. Babönaság ide, babonaság oda, egy kis félsz mindig volt bennünk, s ha valóban rosszul sült el valami, azonnal ráfogtuk: hiába no, péntek van és 13-a. Az utóbbi időben azon­ban alig várjuk már ezt a napot, sokan éppen ilyen­kor vesznek sorsjegyeket, abban bíznak, talán most lesz szerencséjük. A televí­zió is látványos show-mű- sort állít össze erre a rend­kívüli napra, az elmúlt hé­ten pénteken a késő esti órákban egy ilyet láthat­tunk. A műsort támogató cég pazar meglepetésekről gon­doskodott, éppúgy lehetett nyerni csodaautót, mint egy tizenhatmillió forint értékű lakást. A szervezők a jóté­konykodásról sem feledkez­tek meg, egészségügyi és oktatási intézmények 500 ezer forinthoz juthattak. Mégpedig úgy, hogy három boríték közül kellett válasz­tania egyet a játékosnak, s amelyik iskola vagy alapít­vány neve rejlett benne, az már a félmilliós összeg bol­dog tulajdonosának érez­hette magát. Az egyik borí­tékba bekerült a Nyírbátori Oktatási Centrum is, ám nemigen lehet jóban Fortu­nával, mert egy szomszéd megyei iskola lett a győztes. Talán mondani sem kell, örömkönnyek csillogtak a borsodi pedagógus szemé­ben, hiszen jól tudja min­denki, mennyi mindenre kellenek a forintok. A nyír­bátori kolléga szemét nem láthattuk, de minden bi­zonnyal eltörölt egy bánat­könnyet. „Ez a játék lényege, vala­ki nyer, valaki veszít” — mondta minderre másnap egy ismerősöm. Csakhogy ha óvodákról és iskolákról, vagyis gyermekeinkről van szó, ez nem játék, hanem nagyon is komoly ügy — ismerve a oktatás nehéz anyagi helyzetét. Ahol mil­liós kocsikat és lakásokat nyernek a vakszerencse ré­vén autóval és házzal ren­delkező emberek, ott jutha­tott volna tudatosan pár százezer forint a többi in­tézménynek is. Előrelátás bizonyítványosztáskor Ferter János rajza Kommentá Gyorstalpalás Nyéki Zsolt P zinte hallani lehetett a V felszisszenést, amely- Lj lyel a hazai felsőokta­tásban érintett tanárok, hallgatók, végzettek és al­kalmazottak reagáltak a hírre: akár fél éven belül is megszerezhető egy egyéb­ként ötéves képzéshez kö­tött egyetemi diploma, ki­egészítve egy doktori disz- szertációval. Igaz, vannak ritka adottságokkal rendel­kező egyének, akik egy év alatt több esztendő tan­anyagát képesek bevésni agyukba, de az ilyeneket minimum a különböző show-műsorokban muto­gatják. Márpedig a Földműve­lésügyi Minisztérium he­lyettes államtitkárát legfel­jebb szakmai rendezvénye­ken láthatta a nagyérdemű. Igaz, ott igyekezett meg­állni a helyét, s megyénk­ben is többször megfordul­va tanúbizonyságot tett ar­ról: a kertészeti ágazat, il­letve a mezőgazdaság fej­lesztésének szenteli idejét és energiáját. Nem is ezzel lenne a gond, csak hát a diploma elérésének eme módja joggal kelt megütkö­zést. A félévenként öt-hat vizsgán túljutó hallgatók önbecsülését torpedózza meg az efféle gyorsított el­járás, s elég egyetlen ilyen eset, hogy a diplomát, az okleveles mérnöki címet ér­téktelenné tegye. Éppen ezért várhatóan fejek hulla­nak majd a porba a me­gyénk fiataljai körében is oly népszerű felsőoktatási intézményben, a budapesti Kertészeti és Élelmiszeri- pari Egyetemen. Az oktatás színvonalára, a képzési profil tekintetében „egyke” helyzetére már- már rátartian büszke intéz­mény vezetői elismerik: nagy bakit követtek el, de a miniszter is munkatársának felmentése mellett döntött az elmúlt héten. S bár­mennyire igyekeznek politi­kai színezetet adni az ügy­nek, az ellenzéki képviselő interpellációja szakmai el­lentmondásokra derített fényt. Korszakoktól, hatal­mi erőviszonyoktól függet­lenül intő példa ez, figyel­meztetve: papír és pecsét nem pótolhatja a befektetett energiát. _ HÁTTÉR _

Next

/
Thumbnails
Contents