Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK /'/ww4í t s<fjA• ym'yGfövtomtyftyJp'npyyvsv Q-wjvS sy * S v v s Ki \ Előtérben a gyakorlat Beszélgetés pénzügyekről a mezőgazdasági főiskola új főigazgatójával MAGÁNVÉLEMÉNY Zsebpénz H egyként magasodott előttünk a temérdek szénpor. Forró nyári napokon helyenként már-már füstölt a villanytelep udvarán, a szolgálati lakások szomszédságában. Megszületett hát a döntés: át kell forgatni az egészet, méghozzá olcsón, vakációzó diákokkal, így mindenki jól jár. Hívták is a telepen dolgozók nagyobb gyerekeit, álljanak bele, s keressenek egy kis zsebpénzt. Más nyarakon a gátőrháznál, vagy a cséplőgépeknél, a téesz paprikatábláján akadt könnyebb munka, s így a gyerek nem lébecolta el az egész nyarat, hanem pihent is, be is segített a családnak. Azóta nagyot változott a világ, szén helyett olajjal fűtenek, cséplés helyett kombájnolnak, s hol vannak ma már a téeszek? Még nagyobb gond, hogy nagyon sok településen a családfőnek sincs munkája, nemhogy a vakációzó középiskolásnak. Gyárak, üzemek kapuit csukták be, vagy legfeljebb egykét őrző ember lézeng a kiárusításra ítélt épületben, vevőt s ettől az ő vég- kielégítését remélve. Nem így képzeltük mi ezt a kapitalista mézesmadzagot — mondta a kopott portásfülkében a minap egy gépkocsivezető, aki harminc éven át fuvarozta a cég egymást váltó főnökeit, akik már víg nyugdíjasként pecáznak s ő most 52 évesen kikerül az utcára. Nincs munka, pedig ide is eljártak nyaranta a dolgozók gyerekei, így alakultak egykoron a munkásdinasztiák. Itt a vakáció és itt a sok csellengő gyermekember. Üdülésre nem telik, a cégek örülnek, hogy elvegetálnak, nemhogy a létszámot alkalmi diákmunkásokkal hígítanák. (Van persze másfajta példa is; néhol nem várnak a sült galambra. Ha ritka is, de nem egyedüli a nyírmihálydi kezdeményezés, ahol az önkormányzat földjén „gazdálkodik ” a helyi általános iskola tanárostul, diákostul, kóstolgatva a munkát. Különböző, az iskola konyháján jól hasznosítható zöldségféléket termelnek, hogy kevesebb pénzért juthasson hozzá az intézmény s ezáltal olcsóbb lehessen az ebéd, amit bizony sok gyerek már nem képes megfizetni. Másfelől meg azt hallhattuk tavaly, néhány napra betakarítási munkához, vagy más alkalmi tevékenységhez szervezték az iskolás gyerekeket.) Hallom, hogy a jelenlegi kormány egyik legbutább intézkedését, a tan- díjfizetést most valamiféle kompenzációs rendszerrel akarják működőképessé tenni. Az ezzel összefüggő kamathozzájárulás az első évben 100 millióval sem terhelné meg a költségvetést. Miért nem lehet valami hasonló segítséget nyújtani ahhoz is, hogy az arra vállalkozó cégek előnyt élvezzenek a diákmunkával? Ha ezt a pénzt például részben le lehetne írni az adóból, avagy egy bizonyos szintig nem kellene a bérük után tb-t fizetni, netán az iskolalátogatási bizonyítvány helyettesíthetné a vállalkozói számlát s a kis zsebpénzt nem bérköltségként szerepeltethetnék... Higgyék el, jó uraim, egy ilyen intézkedés ellen nem szervezne senki országos demonstrációt. —-j Az 51 éves kandidátus, Nagy Kálmán személyében július 1-től első ízben lesz egy olyan főigazgatója az „emgének”, aki diákként lépett 36 éve az iskola falai közé, s már 22 éve itt is dolgozik, végigjárva a ranglétra minden fokát. A választhatóság egyik feltételeként előírt főiskolai tanár címet idén tavassszal kapta meg. Az új főigazgatóval arról beszélgettünk, ami egyébként is legjobban foglalkoztatja: hogyan alakul a következő években a főiskola sorsa, milyen irányban célszerű alakítani az itteni oktatást. □ Először is, egymondatos válaszát kérném: miben különbözik Ön főigazgató elődjétől? — A legnagyobb különbség szerintem, hogy én nem az „egyetemes- di”, hanem a gyakorlatcentrikus főiskolai képzés híve vagyok, s ezt szeretném megvalósítani. □ Világos. Ön szerint melyek azok az alapvető gondok, amelyekkel főigazgatóként meg kell majd küzdenie? — A hazai felsőoktatás egyik nagy problémája, hogy olyan körülmények között próbálják piaci viszonyok közé helyezni, amikor a gazdasági életben sem konszolidált még a piac. A másik a mennyiség és minőség dilemmájából fakad, nevezetesen hogy az úgynevezett fejkvóta rendszerű finanszírozás miatt, a felsőoktatási intézmények igyekeznek minél több hallgatót felvenni. A szélesebbre tárt kapuk által kétségtelenül demokratikusabbá válik az oktatás: az elitképzésről a tömegképzés irányába mozdul el. Ám növekszik az oktatók felelőssége, hogy a nyitottság ne menjen a minőség rovására és kemény szelekciót követően csak azok kapjanak diplomát, akik valóban megérdemlik. Mindez egy olyan tanári karnak a növekvő lelkiismeretességét feltételezi, amely már most is jórészt a megszállottakból áll. ................................Wpm...................iil'íiilpfiii ** Krétát, meg írásvetítőt venni mindig olcsóbb, mint traktort, __________________ □ Ilyen piaci finanszírozási körülmények között mi lehet a követendő stratégia? — Késztetve vagyunk a nyitottságra, a minél több hallgató felvételére a fejkvóta miatt. Ugyanakkor senki nem tudja nekem azt megmagyarázni, hogy miért kerülne egy főiskolán fele költségbe, jelenleg 126 ezer forintba egy gépészhallgató egyéves tanítása, mint egy egyetemen, ahol ugyanerre 300 ezret kapnak, amikor a gyakorlati képzés a legdrágább. Krétát, meg írásvetítőt venni mindig olcsóbb, mint traktort, műszert vásárolni, laboratóriumot fenntartani és tangazdaságot működtetni, ami nélkül egy gépészmérnök, vagy egy gazdász képzése elképzelhetetlen. Ez ellen én tiltakozom, és a többi főiskolát is harcba hívom annak érdekében, hogy ne legyen ekkora különbség egyetem és főiskola finanszírozása között. □ Miért, mennyit tartana ildomosnak? — Amit el tudok fogadni, az legfeljebb 20 százalékos különbség. Ennyit indokolhat, hogy nálunk nagyobb az egy oktatóra jutó hallgatói létszám. Ha sarkosan akaDr. Nagy Kálmán Martyn Péter felvétele rok fogalmazni: a finanszírozási rendszer nem tartja be a törvényt, ami azt írja elő a főiskoláknak, hogy gyakorlatcentrikus képzést végezzenek. Ehhez viszont nem adják meg az anyagi feltételeket. Ez negatív diszkrimináció. Egyre nagyobb költségrészt kell a főiskolának kigazdálkodnia, s ezért kénytelen térítéses képzést indítani minél nagyobb számban. Amit az APEH-nél nem szednek be adóként, azt tandíj formájában nekünk kell behajtani a szülőkön. A főiskolákra sem kellenek kevésbé kvalifikált oktatók, a követelményrendszerükben alig van 10-20 százalékos különbség. Követkegatói létszámunkat, miközben az oktatóink száma kétharmadára csökkent. így azután utóbbiak terhelése fantasztikus módon megnövekedett. Mindannyian tartalékaink vége felé járunk. Most már az oktatásfinanszírozásnak kell valamilyen új alapokat találni. Bár tartok tőle, a központi alapokra nem nagyon számíthatunk, nekünk kell a szükséges anyagiakat kikaparni.' d Mégiscsak volnának rejtett tartalékok? — A finanszírozás terén elvileg vannak lehetőségeink a tangazdaságban is. Ez ugyanis nemcsak az oktatás színtere lehet, hanem jövedelem termelésével hozzájárulhat az iskola fenntartásához is. Ugyancsak a gazdálkodás nehézségeit enyhítheti az eddig meghiúsult nyíregyházi főiskolai integráció, ami egy sor ésszerűsítést hozhat magával megvalósulása esetén. Arról nem is beszélve, hogy e célra jelentős támogatáshoz lehetne jutni. Én azért ebben is a fokozatosság elvét akarom érvényesíteni, nem lenne szerencsés ugyanis, ha nagy emberi áldozatokkal járna együtt. lI Milyen további változtatásokat szeretne megvalósítani a főiskolán? — Azt tűztem ki célul, hogy a főiskolánknak a több mint három évtizedes múltjához méltóan folytatnám a hagyományokat, de másképpen mint elődeim. Számos változtatást tervezek, de nem egyik napról a másikra, csak olyan ütemben amilyet egy szerves fejlődés megenged. Á szakok közötti súlypontáthelyezés csak lassan lehetséges, mert egyébként nagy fájdalmakkal járna. A szakokat szeretnénk megtartani, sőt gazdagítani szakirányok indításával. így a klasszikus mezőgazda- sági gépészmérnök-képzés helyett célszerűbbnek látnám, ha lenne egy klasszikusabb, egy élelmiszer-feldolgozó és egy minőségbiztosítási gépész szakirány az eddigiek mellett. □ Megoldatlan a repülőgépes gyakorlati oktatás finanszírozása. Erre milyen lépéseket tervez? — A repülőgépvezető-képzésnél elképzelhetőnek tartok egy általános repülőmérnök-képzést, aminek az igen magas költségeihez tárcaközi megállapodásokat kötve (HM, KHVM, FM és NM) lehetne különböző helyekről pénzt szerezni. Csak egy példa: miután Szolnokon megszüntették a katonai repülőgépvezető-képzést, a mi pilótaoktatásunk nagyon jó bázisa lehetne a honvédségnek, ráadásul jóval olcsóbban, mert itt a NATO-ban szokásos költségek egytizedéért meg tudnánk oldani, s a nálunk végzettekből nagyon kis ráfejeléssel lehetne már katonai pilótákat képezni. A másik lehetőség, hogy elismertessük a pilótaképzést, mint akkreditált felsőfokú szakképzést, vagyis afféle felsőfokú technikumi szintű gyakorlati pilótaoktatást. Ezzel egyidejűleg el kell érni, hogy feloldják a felsőoktatási intézmények számára a cégek által képzett, de jelenleg hozzáférhetetlen szakképzési alapokat. így hozzájuthatnánk a Malév szakképzési alapjához, ami akkora összeg, hogy egy része is megoldaná a gyakorlati pilótaoktatás egyébként alig megoldható anyagi problémáit. Pilótaoktatásunk nagyon jó és viszonylag olcsó bázisa lehetne a honvédségnek, yy zésképpen a két bértáblázat között sem indokolt a meglévő jelentős differencia. Az az intézményvezető teszi rosszul, aki arra ösztönzi a munkatársait, hogy minél magasabb tudományos minősítést szerezzenek. Akkor ugyanis egyre magasabb bért kell nekik adni, viszont a fejkvóta, az változatlan marad. Persze ez csak elviekben van így, mert ha jön, márpedig 2000-ben megtörténik a főiskolán az intézmény akk- reditációja, és nincs elegendő tudományos fokozattal rendelkező oktató, akkor az iskola alól egyszerűen kihúzzák a szőnyeget. □ A normatív finanszírozásból ezek szerint nem lehet megélni. — Az ebből származó pénz messze nem elegendő. Ezért gondolkodnunk kell a költségtérítéses oktatásban is. Még szerencse, Komolyan gondolkodnunk kell a költségtérítéses oktatásban is. yy hogy van rá fizetőképes kereslet. A gazdálkodási szakunk iránt jelenleg is óriási az érdeklődés, de már a repülőgépes szaknál is érzékelhetők ilyen jelek. Ezt meg kell tudnunk lovagolni. Azután ott vannak a pályázatok. Az iskola működtetéséhez szükséges anyagiak előteremtése céljából rengeteg ilyet kell készítenünk. Ezeknek a hatásfoka persze igen rossz, mert nagyon sokat meg kell írni, hogy néhánnyal nyerjünk is. Azért nehéz kenyér ez, mert az elmúlt 3-4 évben megháromszoroztuk a hall
