Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-11 / 134. szám
1997. június 1 1szerda HATTER □ Tengerré vált szántóföldek Régi jussát követeli vissza a víz a Rétköz legmélyebb fekvésű részén Galambos Béla Vl./Vl. Demecser (KM) — Egy héttel ezelőtt a TV-híradón keresztül jutott az ország tudomására: nagy bajban vannak a rétközi gazdák. E mély fekvésű felső-szabolcsi tájon a pünkösd óta mindennapos felhőszakadások következtében, a másfél évtizedes aszály alatt errefelé örömmel feledett hajdani „uraság”: a víz vette át ismét a hatalmat a szántóföldeken. A gazdák reményei szerint azonban csak átmenetileg, mert segélykiáltásukra megyei akció indult a belvíz ellen és a termelők érdekében. A demecseri polgármesteri hivatalban, az ominózus TVhíradót követő napon, június 5-én a megyei gazdakörök elnökeként is ismert helyi gazda. a megyei közgyűlés mező- gazdasági bizottságának tagja, Jakab Ferenc ismerteti a helyzetet: — A Rétköz közepén lévő települések — Demecser, Gé- gény, Kék és Kisberkesz környéke — a szokásos csapadék több mint négyszeresét kapták május folyamán. A mintegy 240 milliméter eső zöme május 18-tól hullott le szinte folyóssá áztatva a talajt. A felszíni vizek elfolyni nem tudtak, mindenfelé egybefüggő belvizek keletkeztek. A gazdákkal végzett gyors felmérés szerint: 2500 hektár szenvedett súlyos belvízkárt, aminek közel fele vízzel is borított. A korábban kiültetett kultúrákat az özönvízszerű esők és a további két jégverés egyszerűen elmosták, földdel tették egyenlővé. Segélykérő levelek A legutóbbi 24 óra fejleményeiről az időközben megérkezett megyei polgárvédelmi parancsnoktól Istenes Sándor ezredestől és Fáki László polgármestertől tudunk meg továbbiakat. A megyei közgyűlés elnöke soron kívül ötszázezer forintot utalt át a vízügynek, hogy a legkritikusabb pontokon szivattyúkat telepítsen. Ezenkívül az illetékes (vízügyi) minisztériumot levélben tájékoztatták a helyzetről és kérték, hogy a FETIVI- ZIG-nek nyújtson anyagi segítséget a rendkívüli kár elhárításához, amelyhez minden szivattyú bevetésére szükség van. Úszik a demecseri határ A megyei közgyűlés és egyben a megyei védelmi bizottság elnöke, dr Zilahi József előző nap, június 4-én a BM- hez is segítségért folyamodik, miután a településeket is fenyegeti a házak pincéjében, udvarán megjelent talajvíz. Június 5-én pedig levelet meneszt a miniszterelnökhöz, amelyben a katasztrofális helyzetről beszámolva közli: a Felső-Szabolcson kívül Be- regben és a Tisza-Szamos közben becsült kár hektáronként 100-200 ezer forint bruttó árbevétel-kiesést okozva a földművelő családok ezreit hozza a teljes ellehetetlenülés állapotába. A megfeszített munkát végző vízügynek pedig óriási gondot jelent, hogy nem rendelkezik elegendő szivattyúval, de még a meglévők üzemeltetéséhez szükséges anyagi forrással sem. „Kérem a Miniszter- elnök Urat, hogy a szivattyúk beszerzéséhez, működtetéséhez és a vízelvezető csatornák karbantartásához 22,35 millió forint soron kívüli rendkívüli segélyt szíveskedjen biztosítani a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak." A levelek elküldésével egy időben a megyei Agrárkamarát kérik föl a károk felmérésére. Katasztrófahelyzet A demecseri polgármester, Fáki László amellett kardoskodik: nyilvánítsák katasztrófa- helyzetnek azt, ami az özönvíz nyomán térségükben kialakult. — Ha csak a demecseri határ fele az, ahol minden növényi kultúra elpusztul a belvíz következtében akkor is ki kell mondani: katasztrófahelyzet állt elő. amelyben a kormány segítségére van szükségünk ahhoz, hogy a belvízproblémát meg lehessen oldani. Ameddig csupán beszélgetni fogunk róla, az idő múltával csak fokozódik a baj e teknőszerű térségben, ahol ezt megközelítő belvízhelyzet 1977-ben volt. Tisztában vagyunk azzal, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő belvízlevezető csatornákat is rendbe kellene tenni, ám erre nincs a mi költségvetésünkben pénz. A község egyetlen arra alkalmas járművével Kertész Róbert gazdálkodó terepjárójával a polgármester és a gazdaköri elnök társaságában idu- lunk személére. A település szélén járva az Arany János utcánál tudom meg Fáki Lászlótól, egy jó emberöltővel ezelőtt még itt csónakba szálltak az emberek és azzal eveztek át a szomszéd községekig, vagy éppen Dombrádig. A Széchenyi utcában minden egyes ház udvarán bokáig ér a víz. A polgármestert meglátva a házaik épségét, féltve kérik segítségét. A helyenként istenkísértésnek tűnő vízi autózás során felhőszakadásoktól növényte- len-simára mosott egykori paradicsomföldek, csenevész növénykéktől sárguló, lassan gyomtengerré váló kukorica- táblák mellett szállunk ki egy- egy rövid időre. A közel 50 hektáros Ida-tanya táblát egybefüggő víz borítja. Eizser Lajos tárcája y agy tíz évvel ezelőtt láthattunk a tévében ezzel a címmel egy filmsorozatot. Am a ravasz ángliusok csak három embert emeltek ki: a sofőrt, a kalauzt és az ellenőrt. Pedig a buszon utasok is vannak. Főként Nyíregyházán. FIosszú — már ami az évek számát illeti — utazgatásaim során utastársaimat figyeltem meg. Az olyanokkal, akik csak szépen ülnek, rendíthetetlenül néznek maguk elé vagy éppen ki az ablakon, pedig minden nap ugyanazt látják, mint ma, nem foglalkozom most. Léteznek színesebb egyéniségek is! Először is beszéljünk az ajtónállókról. Ezek felszállás után megállnak az ajtóban, jó erősen megmarkolják a kapaszkodót és a világ minden kincséért sem A buszon eresztenék el. Olykor csodálkoznak is, hogy a leszállni óhajtók bizonyos testrészneveket emlegetnek, sokszor óhajtó mondatokba sűrítve. Vannak olyan utasok is, akik szeretnek díszőrséget állni. Az ilyen ember, amikor leszáll, földbe gyökerezett lábba! őrzi a buszajtót. A többi leszállni vágyó ilyenkor az ivaros szaporodás szókincsét használja. A székállók a két ütés kapaszkodóját ragadják meg, nehogy valaki hozzáférhessen az üléshez, elvégre állni egészségesebb, mint ülni. Testvérei a smasszerok, akik az ott ülő ember felé tárják ki ölelő karjukat, s ezt a két kapaszkodó megmarkolásával álcázzák. S közben retikiiljiik az ülő polgártárs bordáján morzézik. A térdeplők egészen kiskorú gyermekek, akik az ülést térdeplésre használják. és így a következő sorban ülőt a farkasszem nevű játékra ösztönzik. A csepeg- tetők már idénymunkások. Csak akkor működnek, ha esik az eső. Tudvalevő, hogy az esernyőt úgy kell tartam, hogy a víz róla lehetőleg a szomszéd cipőjére, ruhájára menjen. Elvégre kímélni kell a buszt, hiszen a Volán Vállalat állandóan panaszkodik, hogy öregednek a járművek. Vannak parkett-táncosok is: nem kapaszkodnak, vagy az idősebbek gyengén, és amikor a busz hirtelen fékez vagy kanyarodik, olyan szép tánc- figurákat tudnak bemutatni. Balázs Attila felvétele — Ami a kultúrák közül egyáltalán a helyén maradt, azoknak a növekedése leállt — kommentálja a látottakat Jakab Ferenc — a gyomirtások és a növényvédelmi munkák meghiúsulása miatt a megmaradt állományok hatalmas károkat szenvedtek. Nehéz örökség — Gyakorlatilag két hete nem lehet kimenni a határba, ahol a televízió stábjának terepjáróját is csak nagy nehezen tudtuk húzgálni egy traktorral. A meliorációs rendszer is — amely például a demecseri határ legmélyebben fekvő részeit hivatott vízteleníteni — a négyszeres csapadék hatására gyakorlatilag képtelen teljesíteni feladatát. A főcsatornák ez idő alatt ugyancsak telítődtek. Nagy baj, de egyetlen meliorációs szivattyúállomásunk sem működik tökéletesen. Az ellopott szivattyú visszatelepítése, melyben a vízügyi igazgatóság segítségét kértük, műszaki problémák miatt eddig akadozott. A rétközi gazdák — találkoztunk néhánnyal — nagyon el vannak keseredve: utolsó tartalékaikat élik fel. Befektetett pénzük, eszközben megkapott hitelük, munkájuk vész el a megsemmisült kultúráikkal együtt. Egy bekövetkezett katasztrófahelyzetben kénytelenek most azon elgondolkodni, ha termelni, élni akarnak, áldozniuk kell a földekkel együtt a tulajdonukba került meliorációs csatornák, berendezések üzemképesen tartására. amilyet még világhírű koreográfusok sem álmodtak. A művészek sem maradhatnak ki: hajlamaikat az üléstámlán elégítik ki. Talán egy dadaista rájönne, hogy mit is akar ábrázolni. A nyelvtanárok is a támlát használják szótárazásra, csak éppen a jelentést nem közlik. Tehetségük nagy, hiszen a szókincsük eléri a tízet is. A távfutók viszonylag kis csoportjához egy ellenőr is szükségeltetik, mert ő előle kell futni. G ondoltam arra, hogy e csoportokat százalékosan is kimutatom. Ekkor eszembe jutott Mark Twain egyik mondása: „A hazugságnak három fokozata van: hazugság, mocskos hazugság és statisztika. Ehhez tartottam magam. ITiWÄw'jjPw« 1 Ír Csak egy legény Szondi Erika m 7 gy. csak egy legény B-4 van talpon a vidé- l J ken...” Idézhettük volna az elmúlt héten a klasszikussá vált idézetet Csengerben azon a találkozón. amelyet a határmenti kapcsolatok európai integrációban betöltött szerepéről rendeztek. A fő szervező polgármesteren, Apáti Györgyön kívül ugyanis egyetlen polgármester jelent meg a magyar oldalról. Csak Révész Antal, Vállaj első Számú embere érezte úgy, valóban fontos az itt élők számára, hogy az áhított régiós kapcsolat megvalósuljon. A délelőtt tíz órára hirdetett rendezvényt tizenegykor is csak azért kezdték el, mert az ország másik végéből érkezőknek még haza is kellett érniük. Bármilyen messze is van Csenger az ország középpontjától mégis eljöttek a Közösségszolgálat Alapítvány, a Magyar Kultúra Alapítvány képviselői, s elhozták magukkal azokat a szakembereket, akiknek már gyakorlati tapasztalatuk is van a határmenti együttműködésekről. Előadások hangzottak el az osztrák, szlovén és szlovák hasonló jellegű kapcsolatokról, ám ezek kissé öncélúak voltak, hiszen éppen azok nem jöttek el, akiknek tanulni lehetett volna az élő példákból. Tizennyolc magyarországi és tizenhat romániai polgármester volt hivatalos a konferenciára. A román oldalról is csak négyen voltak, ám ezt még magyarázhatjuk távolsággal vagy a határon való nehézkes átkeléssel. Az viszont mégiscsak furcsa, hogy magyar oldalról ilyen nagy volt az érdektelenség egy fontosnak ígérkező eseményen. Az előadók hangsúlyozták, hogy az Európába készülő országok vezetőinek magasszintű megállapodásait csak a helyi határ- menti együttműködések képesek megtölteni tartalommal. Hiába írnak alá különböző egyezményeket, ha elmarad a gyakorlat, a kulturális és gazdasági kapcsolat. Ezek a kapcsolatok viszont csak akkor jöhetnek létre, ha az érintettek is akarják. A csengeri konferenciát azonban nem az akarat, hanem a közömbösség jellemezte. Kovács Bertalan P okán vagyunk e hazá- V ban, akik szeretünk L/ vacsora közben tévézni, illetve fordítva. Vasárnaptól azonban egészen biztosan sokan lemondunk erről az egyébként is rossz szokásunkról. A Hét-ben ugyanis a magyarok döge- vési(!) szokásait — stílszerűen szólva — vesézte ki egy riport egy tragikus eseménynek apropóján, nevezetesen, hogy nemrég egy kisfiú halt meg, mert édesanyja nem megfelelőenf!?) készítette el a dögkútbó! származó húst. Az elhullott állatok tetem-temetőiben készített képsorok a nézőnek nemcsak a gyomrát kavarták fel, hanem a lelkét is. Am a képeknél is nagyobb döbbenetét okoztak a riportban elhangzott kijelentések. Az egyik romaszervezet vezetője elmondta, tévedés azt hinni, hogy csak a cigányok esznek dögöt. Azt is megtudhattuk, a szakszerű és nem utolsósorban feltörhetetlen dögtemető súlyos milliókba kerül, de még ennél is drágább a: állati tetemek újrahasznosítható termékké történő feldolgozása. (Ráadásul utóbbi még veszélyes is, mert állítólag az ország bizonyos tájaira a szakcég teherautósofőrei — a gyalogos konkurencia miatt — csak fegyveres kísérettel mernek kimenni.) A legmorbidabb kijelentés mégis az volt, amikor az egyik szakember arról szólt: a döghús, megfelelően elkészítve (ahogy ő fogalmazott: jól megabárol- va) igenis kockázat nélkül fogyasztható, ezért ő a felvilágosító munkára fordítana pénzt és energiát. (Talán egyszer még azt is megérjük. hogy szakácskönyv készül Dögös receptek címmel.) Egyébként senki sem lehet biztos abban, hogy nem számít potenciális dögevőnek, noha maga soha nem is járt még az ominózus kutak környékén sem. Ugyanis azt is megtudhatta a gyanútlan és jámbor néző, hogy a tetemekért nemcsak az éhezők, hanem a húsból pecsenyét, kolbászt gyártó zug(? ) feldolgozók is versengenek. No, ezért is fontolgatom újabban igen erősen, hogy eztán vegetáriánus koszton élek majd. Szöveg nélkül Ferter János rajza If emitter* t ái* Dögös receptek
