Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-07 / 105. szám
1997. május 7., szerda Ezredfordulós jövőkép A nagyvállalatok kiegyensúlyozott teljesítménnyel tartósan nyereségesek Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Ha egy térség képtelen befektetőket csábító környezet megteremtésére, akkor a szóban forgó térségről az emberek mennek el oda, ahol beruházások indulnak el, mert ott kedvezőbb munka- és pénz- szerzési lehetőségeket találnak. Nem közömbös tehát, hogy a megyénkben elindított területfejlesztési program meghozza-e a várt gyümölcsét. A szüreti előkészületek mindenesetre már megkezdődtek. Több érdekes és biztató gondolatot fogalmaztak meg azok a szakemberek, akik a közelmúltban próbálták megjósolni térségünk ezredfordulói képét. Szakembergárda Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében két és fél éve indult el az országos mércével is úttörő munkának számító területfejlesztési program, amelynek minden felelőssége a tervezéstől a források elosztásán át a megvalósításáig a helyi döntéshozók és gazdasági szereplők vállán nyugszik. A jövőbecslés egyik főszervezője, a Human-Net Alapítvány képviseletében Pintér Miklós kuratóriumi tag, a neves nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója azt emelte ki: egy markáns gazdasági fejlődéshez megfelelő számú és képzettségi szintű szakembergárdára van szükség. A remélt változásokra e téren a megye felkészült: rendelkezésre áll az oktatási háttérintézmény és egy tavalyi statisztikai adatsor is megerősíti az állítást. A 19 megye és a főváros együttesében vizsgálva a felsőfokú oktatási intézményekbe felvett diákok irányszámát tekintve megyénk a második helyen áll. Számukra is üzenetértékűek tartotta Róka László, a Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója a rendezvényt és azt a világszerte beigazolódott tényt: csak azon országok gazdasági teljesítménye növekedett számottevően, ahol az emberi tudást fejlesztendő értékként kezelték és a képzésbe komoly összegeket fektettek. Megyénk sem igazán támaszkodhat más pillérekre, hiszen nem dúskálunk nyersanyagban, nincsenek korszerű ipari bázisok, s a sokszor emlegetett három-határ szeglet sem csábítja önmagában ide a befektetőket. Az okokról több tanulmány is készült, de most az elért eredmények és várható hatásaik számbavételén volt sor. Erősebb cégek Ha Luca széke módjára is, de épülget az autópálya, a meglévő határátkelők fejlesztésében, újak nyitásában konkrét programok indultak el, Csen- gersimánál az Európai Unió támogatásával európai kapcsolat feltételeit teremtik meg belátható időn belül. Lassan talán sikerrel jár a „ha nincs extra előnyünk, csinálni kell” kitartása, hiszen megalakult a Záhonyi Vállalkozási Övezet, és egy kis invesztíció kellene „csupán” az ipari park és ipari zónák életre keltéséhez. Biztató tény az is, hogy a megye nagyobb vállalatai túljutottak a rendszerváltás okozta válságos helyzeten, kiegyensúlyozottan produkálnak nyereséget, s ma már van erejük fejlesztésre, újabb beruházásra. Számos új cég vetette meg lábát, nem egy közülük a legnagyobbak közé küzdötte fel magát néhány év alatt. Talán nem túlzó optimizmus: a helyi vállalkozások tovább erősödnek, nagyobb számban jelennek meg a multinacionális cégek, több nagyberuházás indul el, s a megélénkülő gazdaság nem keleti végvárrá, hanem valóban kelet kapujává teszi térségünket. Ezek mind tények, mint ahogy Hajnal Béla, a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóságának első embere is inkább a számok tükrében értékelte helyzetünket és lehetőségeinket. A piacvesztés okozta sokk ellenére sem következett be káosz megyénkben, ahol az összes (228) települést ellátták vezetékes ivóvízzel, szennyvízhálózat kiépítésében is jobb a helyzet az országos átlagnál. Földrajzi távolságunk következményeit csökkenti, hogy lecserélték a kézi kapcsolású telefonközpontokat, nemzetközi szinten is ismert és jegyzett programjaink futnak az Internet információs hálózatán. Evek óta itt épül a legtöbb lakás széles e hazában, s nemcsak a sovány „szocpo- losból”. Szombathellyel összehasonlítva például Nyíregyházát elmondható, hogy utóbbiban több mint kétszer annyi a négy vagy annál több- szobás új lakások száma. A területi GDP tekintetében a megye utolsó ugyan, de nem leszakadva zárja a listát. Optimista véleményének adott hangot Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere is, aki egy élénkülő gazdasággal jellemezhető térségben még szebb és vonzóbb megyeszékhelyben látja a jövő kihívását. Már partnerek Ennek érdekében mindenképpen előbbre kell vinni az ipar- fejlesztés ügyét, mert a szolgáltatói szféra nem képes megoldani a város 12 ezres regisztrált munkanélkülijének problémáit. De a kedvező folyamatokra a polgármester is utalt, s több érdeklődővel is tárgyalnak az ipari parkban teljesítendő beruházásokról, nevük egyelőre üzleti titok, de vannak közöttük annyira várt „multik” is. Az ezredfordulóra a gazdasági fellendülés reményeink szerint eléri megyénket is, ezért megerősödhet a kis- és középvállalkozói szektor. Ezek így már partnerként léphetnek fel Záhonyi Vállalkozási Övezetben, az ipari park fejlesztésében és az integrációs beszállítói programokban — fejtette ki véleményét Szabó Attila, a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány oktatási és marketing igazgatója. A szervezet ennek reményében , fejleszti szolgáltatásait, különös tekintettel a hamarosan megszülető kis- és közép- vállalkozói törvényre. j T a gondosan számba M—J vennénk, hány meg t JL nem értett zseni él bben a parányi országban, llószínű dobogós helyezést ■nénk el a nemzetközi menyben. Mindig is híresek ltunk arról, hogy két kézzel irtuk szét a tehetségünket mgyvilágban. De szeren- re vannak jó példák is, az ~.i tehetség és az általa al- <tt mű túléli a különböző 'szereket, / kormányokat irtokat. És kivívja a jo- z elismerésre... Nemsokára gratulál- Ha sok éves. évtizedes ozás után is, de lassan a gyümölcs. — Zene- smerősöm lelkendezett linap, s hogy bizonyít- n a levegőbe beszél, ogtatta. mint egy győ- íszlót. a tehetségének 'sét jelző papírt. Rég- m. hogy titokban lesse! is foglalkozik, nem kísérte szeren- •mkálkodását. Mint értett zseni mindig t hatalmon lévő közönyével, hozzá ível magyarázta a De nem adta fel... I ötvenes években I !rra — a most si- / ító művét. Igaz. / 't a címe: „Mun- '—A bíráló biÖrökbecsű szimfónia zottság azonban nem találta eléggé eredetinek, a címét is kifogásolták, elvégre a munkások akkortájt nem éppen a kispolgári ízlést és pénztárcát sejtető szimfóniát érezték a sajátjuknak. Némely liturgikus elemét is kifogásolta a zsűri, de az akkor még fiatal zenetanár valójában egy csúnya intrikát sejtetett az igaztalan döntés mögött. — Nem a művemmel volt a baj, akkor sem — emlékezett a keserű évekre —•, hanem velem. Egy kollégám besúgta, hogy néhány évig kántor- kodtam az egyik tanyai településen. Ezért nem fogadták el a szimfóniámat... Később egy felszabadulási jubileumi zenei pályázaton próbálkozott, úgy a hatvanas évek dereka táján, a kissé megfinomított művel. „Dicsőség a szovjet hősöknek” — ez lett az új címe, de ezúttal sem aratott sikert. Nem kötődött eléggé a felszabadulás eszmei és érzelmi motívumaihoz, hangzott az érvelés. Egyébként is olyan művekre lett volna szükség, amelyeket énekelni is lehet. Ez nem olyan volt. Már-már úgy tűnt végleg az enyészeté lesz a zenei alapjaiban szinte változatlan, ám később énekhangra is átszerelt mű, amikor beköszöntött a rendszer- és korszakváltás. Barátai tanácsára ismét elővette a művet a sikertelen zeneszerző. Természetesen más szöveggel és címmel, új életet lehelt a porosodó alkotásba. „Isten, haza, család" — ez lett a korábbi „Munkásszimfónia” címe, és egyetlen szó sem esett róla a munkáról, vagy a munkásokról... — Sajnos, az akkori éra sem igen kedvezett a művem elismerésének. A direktpoli- tizálás áldozatává vált. Ezt onnan tudom, hogy a zsűri értékelésében az állt, sok benne az ötvenes évekre emlékeztető zenei sablonelem, holott igazában újra beemeltem a műbe a korábban kigyomlált liturgikus részeket is. Hiába... De a zseni nem azért zseni, hogy hagyja magát háttérbe szorítani. Az Antall-kormány bukását követően megint a kotta fölé hajolt a mester, újra kigyomlálta a műből a liturgikus és egyéb nemkívánatos elemeket, a zenei alapanyagot érintetlenül hagyva és „Európai szimfóniánk” címmel elküldte a már sokszor átdolgozott alkotást. Nem a Zenemű Kiadónak, nem valamely pályázatra, hanem egyenesen a szocialista párt központjába. Azzal a szerény megjegyzéssel, elfogadása esetén akár a párt himnusza is lehetne a mű, mivel az Internacionálé úgyis lassanként kiment a divatból. —Egy nagyon udvarias levélben közölték velem, örülnek a megtiszteltetésnek, de jelenleg nem tervezik egy párthimnusz bevezetését. Teljesen kiment a divatból náluk is a rendezvények utáni éneklés, így maradnak tisztelettel és a kottákat visszaküldik... A kár itt pontot is tehetnénka történet végére. Am az örökbecsű műveknek általában nem az a sorsuk, hogy elkallódjanak. Újabb címmel és szövegezéssel az egyik ellenzéki párt művészeti szakértője kapta meg az ajánlott művet, amely egykor a párt himnuszává is válhat. Innen a zenetanár, zeneszerző ismerősöm hatalmas optimizmusa. Már csak egy dolog hiányzik, hogy az ellenzéki párt megnyerje a választást. Aztán felcsendülhet a szimfónia. Vagy elhallgathat, talán örökidőkre... Kilyukadt tb-vödör Kovács Éva zinte nincs nap mos- V tanában, hogy a tár- sadalombiztosítás gondjairól ne lehetne hallani. Nem csak a legfelsőbb körökben zajló viták, vádaskodások és személyeskedések miatt. Nem csak azért, mert a benne tevékenykedők némelyike Csáki szalmájának nézi a szervezetet, hanem azért is, mert a tb immár egy lyukas vödörhöz kezd hasonlítani. Olyan edényhez, amelybe hiába hordják szorgalmasan a vizet, az rövid időn belül eltűnik, kifolyik belőle. Már akik szorgalmasak, s hordják a vizet egyáltalán. Kiderült ugyanis, hogy — ha igaz a szám — közel két és fél millióan vannak azok, akik nem fizetik a rájuk kirótt járulékot. Arról ezúttal nem beszélt a statisztika, hogy ugyanezek az emberek természetesen igénybe vesznek minden járandóságot és szolgáltatást akkor, ha egészségük, állapotuk ezt indokolttá teszi. Mindezek kapcsán gondolhatunk az agrártüntetés résztvevőire, szervezőire is, akik tiltakozásaik közé a tb-járulékfizetési kötelezettség eltörlését is bevették. Sokan voltak, akik e kérés hallatán csöndben megkérdezték: vajon ki fizesse helyettük a járulékot? Miből fedezzék majd a nyugdíjukat vagy a kórházi kezelésüket? Egy nyugdíjasfórum résztvevője faggatta nemrég a pulpitusnál ülő illetékeseket: vajon az utcára vonulókat felvilágosították mindezen következményekről? Példaként említette azokat az embereket, akik életükben egyáltalán nem dolgoztak, vagy csak annyit, ami a családi pótlékhoz szükségeltetett. Segélyből éltek, s most szociális rászorultságuk címén közel annyit kapnak kézhez havonta, mint azok, aki szinte minimálbérért, de hosszú évtizedekig keményen gürcöltek, hajtották magukat. Az egészség- és nyugdíjbiztosítási pénztárak a megmondhatói annak, menynyi pénzt kell kifizetniük havonta. Ok a megmondhatói annak is, hányán figyelik árgus szemekkel ezeket az — amúgy csak a mi viszonyaink között magas—ösz- szegeket. A vödrön meg egyre nagyobb a lyuk... Biztonságban... Ferter János rajza Zsebsámfa Balogh József-m—<f lőre kisámfáztam a K-j zsebeimet, hogy ne 1—J érjen meglepetés, amikor néhány nap múlva bejelentik: legalább kétszámjegyű összeggel csökkentik a benzin árát. Azért merek bizakodni ebben a lépésben, mert tegnap hallottam, hogy ilyen alacsony évek óta nem volt a kőolaj világpiaci ára, a néhány hónappal ezelőtti huszonnégy dollárról már tizennyolcra esett, mert belépett az olajszállítók közé Irak, de a venezuelaiak is többet termeltek ki, mint amennyit eddig piacra dobtak. Nemrég történt már egy árcsökkentés, igaz akkor csak egy forinttal lett kevesebb literenként a benzin ára, azt is az olajárak világpiaci árának csökkentése miatt lépte meg a MÓL. Vajon most milyen árcsökkentés következik? Gondolom sokan legyintenek velem együtt erre a valószínű hosszú ideig megválaszolatlan kérdésre, mert tudjuk: igazából a benzin árában nem is a benzint kell megfizetni, hanem az útalapot, a fogyasztási adót, meg ki tudja mi mindent, így lesz a 35-40 forint körüli benzin 140 forint, s ha csökkent is a MÓL valamit, mert olcsóbban jut az alapanyaghoz, az adótartalom mit sem változik. Pedig annak is kellene. Azt ugyanis nem konkrét összegekben határozták meg, hanem azt mondták ki, hány százalék útalap, áfa jön a benzin árához. Ahogy a kormány zsebét ilyen messziről látni lehet, nemigen számíthatunk az adótartalom csökkentésére. De ha már a benzinnél tartunk, biztos sokan látják, hogy Nyíregyháza határában a Tiszavasvári felé vezető út mentén újabb benzinkutat építenek, pedig néhány száz méterrel arrébb, meg errébb is van már belőle. Persze a tulajdonos gondja lesz, megéri-e neki üzemeltetni, ám a létesítés engedélyezése már nem lehet sem magán-, sem ön- kormányzati ügy. Szombathelyen nemrég népszavazást tartottak, legyen vagy ne legyen egy újabb kút, s a lakosság nemmel szavazott. Lehet, hogy Nyíregyházán ezért nem kérdezik meg a lakosságot? rw -TN---------—— -------------*------?------------------------— —«HÁTTÉR A megye informatikai fejlesztéseinek eredményeivel Horn Gyula miniszterelnök ismerkedett a közelmúltban Martyn Péter felvétele ;...... ........................................................................... üu ^ * " I EmU Un J—-------------------------_____—_—.—-'< •< \v •••N ,i. •• • :
