Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
1997. május 6., kedd Nem konkurencia akarunk lenni Társadalmi szövetség alakult Dombrádon az önkormányzatiság megsegítésére Az önkormányzat egyik feladata az oktatás, de honnan lesz rá elegendő pénz, azt még nem tudják Harasztosi Pál felvétele Balogh József Dombrád (KM) — Ötvenhárom érdeklődőből negyven- hármán léptek be a múlt héten Dombrádon az Önkormányzatok Társadalmi Szövetségébe. Az érdekképviseletek száma bővült eggyel, vagy valamilyen új kezdeményezés született? Erre kerestük a választ, amikor a Szövetség elnövel, Solymosi Lászlóval, Dombrád polgár- mesterével beszélgettünk. — Tizenkilenc éve végzek ön- kormányzati. korábban tanácsi munkát és szinte minden olyan rendezvényen, továbbképzésen részt veszek, ha úgy ítélem meg, hogy az az önkormányzatok helyzetét javítani tudja. Rendszerint hozzá is szólok, elmondom a véleményem, javaslatokat teszek, s közben olyan érzésem van, hogy ezek az egyedi harcok nem sokra vezetnek. Hiába fogalmazom én meg a Dombrád. vagy a megye problémáit, ezek ha el is jutnak különböző csatornákon a döntéshozó szervekhez, meg kell állapítani, kevés sikert eredményeznek. Ez adta az ötletet: jó volna megszervezni az önkormányzatok társadalmi szövetségét. Helyi gondok Megtörtént. A szövetség létrejött, s programban rögzítette: a cél. markánsabban megfogalmazni. s a megyei csatornákon keresztül az országos szervekhez továbbítani azokat a problémákat, amelyek itt élnek, léteznek és — a közismert hátrányos helyzet miatt — nagyobb súllyal esnek latba, mint az ország más megyéjében. — Megfogalmaztuk: nem szabad ezt leszűkíteni csak megyei dolgokra, hiszen minden megyei érdek összefügg az országos érdekkel, tehát ennek a társadalmi szövetségnek megyén túl is meg kell jélenni valamilyen formában — érvel Solymosi László —. Éppen ezért elsősorban a települési önkormányzatokat szeretnénk megnyerni, de nyitottak vagyunk másfelé is, mert az önkormányzatiság kezdete óta eltelt hat év alatt egyre jobban bebizonyosodik: az önkormányzat önmagában nagyon sok dolgot képes elvégezni. Történelmi léptékű volt az a fejlődés, amit egyes települések és ezen keresztül az egész megye az elmúlt hat évben elért. Gondoljunk csak az infrastruktúrára, a gázra, a szennyvízre, az utakra. De most, amikor két nagy területre kezd tagozódni az önkormányzat feladata, amikor a fejlesztéseken már kezdünk túllépni, és a működtetés kerül előtérbe, akkor egyre jobban kiderül, hogy ezt az önkormányzat önmagában nem tudja ellátni. Nagyon szép példája volt ennek a rendőrőrsök létesítése. Az önkormányzatok felismerték, hiába mutogatnak a rendőrségre, hogy az ő feladata a közrend, közbiztonság megteremtése, rájöttek arra, hogy amíg nem működnek együtt a rendőrséggel, amíg saját erőforrásaikból nem adnak át, képtelenség megoldani. Említi a nyírvidéki kisvasút megmentését, ami szintén nem ön- kormányzati feladat, de az ön- kormányzat nem zárkózhat be a törvényben meghatározott kötelező feladatok közé, ki kell lépni, s egyre több önként vállalt feladatot megoldani. Azonos mértékkel — Segítő és nem elsősorban érdekképviseleti szervként szeretnénk működni, azt szeretnénk, hogy akik ebbe a szövetségbe tömörültek, azonosan lássanak problémákat, a jó dolgokat egymásnak továbbadni, a rosszakat közösen megszüntetni vagy elfelejteni. Vagyis minden település érezze azt, hogy nem magában van, így néha reménytelennek látszó küzdelmek is megvívhatok. — Az is felvetődött — mondja Solymosi László —, hogy szükség van-e rá, hisz nemrég jött létre a Megyei Fejlesztési Tanács, megalakultak a Kistérségi Fejlesztési Társulások. Megítélésem, hogy az igazi demokrácia akkor teljesedik ki, amikor az azonosan gondolkodó, a problémákat azonosan látó, s a megoldásban is egyezségre jutó emberek mindig alkotnak egy-egy kis csoportosulást. Akkor boldog egy település, ha a lakosság önmaga szervezi meg a kis érdekcsoportjait. Nem szabad felülről csoportokat szervezni, minél kisebb részre tudjuk lebontani az érdekeket, s ezek megvalósulási eszközeit, annál teljesebb lesz az egész. Ha a részek tökéletesek, akkor az egésznek tökéletesnek kell lenni. És nem a meglévő önkormányzati szövetségek ellen, nem velük konkurálva szeretnénk működni, hanem segítségükre lenni, hiszen az országos szövetségek országos szinten tudnak problémákat kezelni, s nem tudnak annyira elaprózódni, hogy megyei vagy községi szinten segítsenek. Ezt az űrt szeretnénk pótolni. Már a megalakulás napján látszott, nem lesznek unalmasak az első napok, hiszen az ön- kormányzatok előtt máris két olyan terület van, amely szinte kezelhetet- lennek látszik. Az oktatás és a szociálpolitika. — Az oktatásnál látjuk, hogy ezzel a költségtakarékos reformmal nem jutunk messzire. A NAT leírja, mi a tennivaló, de ennek nem lesz meg az eszközrendszere. És sajnos nem jó a szociálpolitika mutatószámrendszere sem. Nem vesz figyelembe olyan hátrányos helyzetű embereket, mint az etnikumokat, akik négyszeres-ötszörös szociális segítségre szorulnak. Lerágott csont a cigányság helyzete, de a szociális mutató lebontott rendszerében sehol nem szerepel a cigányság. Azt mondják, hogy statisztikailag nem mérhető. — Nem egészen így van. A cigánygyermekek után az óvodában és az iskolában is kapunk támogatást, ez a két szám már mutat valamit ami elégséges lehet a települések közötti differenciáltság megtételére. És arra sincs válasz: mi lesz a szociális támogatásból kikerültekkel? Nem látszik, hogy a 180 napos foglalkoztatásuk biztosítható-e egyáltalán. Mert ha nem, akkor az ön- kormányzatnak kell rendszeres szociális segélyben részesíteni — sorolja a gondokat a polgármester. Sok a buktató Aztán mint a szövetség elnöke hozzáteszi: sok a buktató, az említett dolgok jól illusztrálják, milyen nehéz feladatokat kell ellátni az önkormányzatoknak. Mert a beruházásokat egy-két év alatt megvalósítottuk, a hitelt is visszafizetjük öt-hat év alatt, de az intézményrendszert addig kell működtetni, amíg a település létezik. Ehhez kell a szövetség segítsége. Y y e8eőül a szél. Néha t—J sikongat, vagy ma- JL A lacként sivalkodik, ahogy a nagyfeszültségű villanydrótot próbálja dalra fakasztani. A tél hidegét messze űző tavaszi szelek ezek, a fák törzsét kipucoló, az ember tüdejét felborzoló szelek. Nélkülük nincs tavasz. Kerülgeti Aron a tócsákat, a földút sarát. Komfortérzete támad. Lesz-e itt valaha betonút vagy járda? Nyakig sáros lesz mire megérkezik. Bántja az írás, melyet Gergő küldött, a pici Gergő. Most megvillan a porba fingó kis kölök, ahogy rollerozott. Nagyobb volt a roller, mint ő. — Ide nézz nagyapa! — s úgy hajtotta apró lábaival, mintha a rollerrel együtt született volna. Gergő felnőtt, városba járt iskolába. Sudár, langaléta nagyfiú lett. Úgy nézett el mindenkinek a feje fölött, mintha a fejükről akarná megenni a mákos tésztát. Csak az övé fölött nem nézett Titok el. Jobban vonzódott hozzá, mint a többiekhez. Soha nem mulasztotta el megkérdezni, hogy miben segíthet. Mindig tartotta a szavát. Ha megígért valamit, azt teljesítette, még ha a legjobb szórakozást hagyta is ki érte. Most is hozzá fordult. Megdobbant a szíve, amikor meglátta Gergő szép címzését, s legjobban akkor lepődött meg, amikor felfedezte „Nagyapának saját kezébe!” Még jó, hogy az öregasszony nem látta. Gyorsan zsebre tette. Titkon futotta végig. Udvarias érdeklődés egészség iránt, meg az állatok egyenként felsorolva, még a galambok is. Ma is eszébe jut, ahogy mondja. — Postagalambot kellene tartani. Meg versenyeztetni! Most jó lenne egy ilyen versenyző galamb, mely dacolna a széllel, meg a gondolattal is. Sebes vágtában vinné a hírt. De postagalamb nincs, csak a turbékolás a kúpcserepeken, s hiába adná nekik a legjobb búzát, legfeljebb a szomszéd faluig repülnének. Pedig ha ismerné a galambászok legrejtettebb titkait? Most ő a galamb. Bár csak a földön jár, és kerülgetnie kell a tócsákat, mégis siet. Korát meghazudtoló fürgeséggel szedi a lábait. A posta előtt hatalmas csődület. Egy pillanatra megtorpan, de a sok dühös ember láttán eszébe jut, hogy pánik van megint, valami baj van a bankkal. De őt nem a bank érdekli, hanem az írás, mely olyan őszinte és annyira csak neki szól. Mi ahhoz képest az a pár ezer forint, melyet Gergő kér. O tud titkot tartani, és volt olyan fiatal is, mint Gergő, s legfontosabb, hogy az ember tartsa adott szavát. Tisztára az ő vére, mert ő is tudta, pedig akkor nehéz volt, mert odacsaptak felnőttnek, gyereknek egyaránt, s az ő apját is megverték, semmiért, kitalált dolgokért. A szél majd feldönti, ahogy kilép az ajtón. Bántja az írás a haszontalanságért. De a pénz már jó helyen van, a tömeg meg hadd morogjon. Majd megnyugszik, ha kiderül az igazság, kit, hogyan vezettek félre. — Hát feladtad? — fogadja az asszony. — Hadd örüljön az a Gergő kölök! — tette még hozzá. Az öreg kérdően nézett rá. Az asszony folytatta. — Azt hiszed csak neked írt? Én is voltam fiatal, s jólesett, amikor kedveskedtek a fiúk. Én már tegnap feladtam... A z öreg álla leesett. Ez aztán talpig kölök! Kiment az udvarra a borzoló szélbe, hogy kikiabálja mindenkinek a titkot, mely már többé nem titok. És mégsem jött hang a szájára, ahogy a nyitnikék csodálatos dallamát meghallotta. Tudta, hogy a tavasz mindig csodákra képes, ahogy görgeti magában az emberek felé a reménységet. Törékeny illúziók Nagy István Attila-m—f lérkezett az utolsó i-j hét. Akik ezeket a JL-/ napokat megélik, talán nem nagyon meditálnak azon, milyenek voltak az elmúlt évek. Megmártóznak az örömben, hogy véget értek a kötelező nyűgök, elfő szí ik a tárgyaktól és a tanároktól való félelem. Ha eddig kibírták, ami még hátravan, azt a jég hátán is túlélik. Most pedig nem a fagyos zimankó, hanem a szikrázó nyár közeledik. Ballag már a vén diák..., hangzik a hét végén több ezer torokból az ének. Távolodik a múlt s közeledik a nagybetűs Élet. Az örömöt azért beárnyékolja néhány „apróság”. Mai viszonyaink úgy alakultak, hogy számtalan döntést el kell odázni, kivárni, amíg megfelelőbb időszakban lehet azokat meghozni. Ezek közé tartozik a mai 17-18 évesek pályaválasztása is. A felsőfokú képesítést adó intézmények sarkig tárják a kapukat, szeretnének minél több hallgatót befogadni, hiszen a nagyobb létszám egy kicsit a működés garanciája is. Erre mutat, hogy amióta bevezették a tandíj- fizetést, sokkal kevesebb lett az évismétlő. Az persze nagyszerű dolog, ha minél több felsőfokú végzettséggel rendelkező állampolgára van az országnak (ebben a tekintetben egyébként sem vagyunk valami előkelő helyen), csakhogy a végzett szakembereket nem várja állás. Vannak divatos pályák, de a hallgatók többsége még ma is pedagógusképző intézményekben tanul. Pedig már eléggé nyilvánvaló, hogy a demográfiai apály időszakában nincs annyi diák, mint kellene. A mostani maturandusok pedig beadták jelentkezési lapjaikat néhány helyre. Ezért fordulhatott elő, hogy voltak intézmények, ahol ti- zenkét-tizenötszörös a túljelentkezés. A felvételi lezárásakor derül csak ki, hogy alig volt két-háromszoros. A diákok igyekeznek bejutni valahová, mert néhány évnyi haladékot kapnak. S majd csak történik valami. Hátha rosszabb nem lesz annál, ami most van. Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Tizenhat élet Sipos Béla MOWHWWMmWO Y y osszl* hétvégét éll—i tünk át. Négy nap A A egyben. Nem kevés, de olykor már soknak is érezte az ember. Talán jól is esett hétfőn reggel a koránkelő nappal ébredni, ismét hasznosnak érezni magunkat, beletemetkezni feladatainkba. Am az ilyen hosszú hétvége óhatatlanul kellemetlenségekkel, olykor bizony tragédiákkal is jár. A négynapos ünnep során az országban tizenhatan vesztették életüket közlekedési balesetben. Tizenhat kioltott élet, amelyet már soha többé nem lehet visszahozni. A rendőrségi jelentések szerint az esetek több mint felénél csak egy jármű okozott balesetet. Vagyis, a gépkocsivezető saját gondatlanságával okozta a szerencsétlenséget, figyelmetlenül közlekedett, gyorshajtás miatt kisodródott, belerohant az árokba, fának, más álló tárgynak ütközött, vagy túlságosan későn vette észre az úton előtte megálló másik járművet. A szabálytalankodók leggyakrabban az elsőbbségadást mulasztották el, vagy az útviszonyok szerint megengedhetőnél gyorsabban közlekedtek. A legsúlyosabb baleset Somogy megyében történt, ahol egy autóban négyen vesztették életüket. Könnyű lenne most azt mondani: vigyázzunk jobban magunkra, egymásra, ne okozzunk balesetet. Hiszem, senki sem úgy ül az autó volánja mögé, hogy na én ma egy jó nagyol karambolozok, összetöröm az előttem menőt. Nem, ez teljes képtelenség. Viszont a hirtelen jött meleg, a négynapos pihenő az utakra csalta az embereket, megsokasodott a gépjárművek száma, egyeseknek nagyon sietős dolga akadt. Ezek pedig nem kedveznek az autózásnak, sőt csak fokozzák a baleset veszélyét. Az idei évnek — a kirándulásokat, a nyaralást tekintve — még nagyon az elején tartunk. Ettől csak zsúfoltabbak lesznek az utak, megtöbbszöröződik a külföldiek száma is. Most aztán aligha frázis, ha azt mondjuk: nem árt az óvatosság. □ . HÁTTÉR MKelSagyarorszag 3
