Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-29 / 123. szám

1997. május 29., csütörtök

Turizmus keskenyvágányon

Kétezerig még eldöcög • Többes funkció • Csak az első lépés

Nézőpont

Györke László

Dombrád (KM) — A napokban megalakult a Nyírvidé- ki-Rétközi Kisvasúti és Turisztikai Társulás. Az alakuló ülésen Alföldi Tamástól, a vontatási főnökség szakemberétől hallottuk: a kisvonat 2000-ig még „eldöcög”, ugyanis a mozdonyok 35-40 évesek, öt-hat éve nem voltak fővizsgán, a kocsik felét saját erejükből úgy ahogy rendbe hozták. Egészében véve sürgető a közbeavatkozás.

Az alakuló ülésen egyhangúlag Solymosi Lászlói, Dombrád polgármesterét választották elnöknek. Vele beszélgetünk alább a társulás létrehozásának okairól, a célokról.

Damoklész kardja

— Az közismert tény, hogy a vasút nem csak közlekedési eszköz. Meghatározza egy térség fejlődését, tehát megszüntetése az adott régió leépülését hozza magával.

— A Nyírvidéki Regionális Kisvasút léte nemcsak 1995-ben került veszélybe, hanem már korábban is, 1968 óta szinte állandóan hallani lehetett ilyen prognózisokat, 1980-ban pedig már szinte tényként harangozták be a megszűnését. Az áttörést az országos vezetés szemlélet- módjában az hozta, hogy brit kormány Know-How Alapja és a MÁV Rt. által támogatott, a brit Közlekedéskutatási és Információs Hálózat valamint a Transport for Leisure (Utazás Élményekért) idegenforgalmi cég által kidolgozott program lényegében új lehetőséget vetett fel az angliai tapasztalatokra alapozva: a vasútra épülő turizmusét. Magyarország három vasútvonalát találtak tanulmányozásra érdemesnek, köztük a Nyír- egyháza-Dombrád/Balsa vonalat.

— Azért kellett létrehozni a

társulást, hogy a tennivalókat koordinálja. Az ugyanis egyértelmű, amióta az áruszállítás megszűnt, önmagában a személyforgalom képtelen eltartani a vasutat. Ezért új rendeltetést kell adni neki.

Társtagok

O Az alakuló ülésen 68 taggal jött létre a társulás, melyben egyaránt jelen van a vasút, az érintett települések önkormányzatai, társaságok, vállalkozók, a falusi turizmus megyei szervezete, sőt, magán- személyek is.

— Igen fontos volt, hogy a MÁV partnerként az önkormányzatok mellé állt, amikor újra napirendre került a mellékvonalak felszámolása. És itt most nemcsak a mi kisvasú- tunkra gondolok, hanem mint a Vasutas Települések Szövetségének alelnöke, minden veszélybe került szárnyvonalra.

O Az alakuló ülésen voltak, akik a célok egyikét-másikát illuzórikusnak tartották. Miről is van szó?

— Külön kell szólnom a közeli és távlati célokról. Mint az

A látnivalók közé tartozik például a közelmúltban nyílt kiállítás Dombrádon

Nábrádi Lajos felvétele

— Éppen ez a lényeg, hiszen az ma már egyértelmű, hogy csak széles körű társadalmi összefogással, illetve az adott régió teljes körű támogatásával menthető meg a kisvasút. Ehhez kapcsolódik az érintett települések értékeinek feltárása, összegyűjtése, láthatóvá tétele, amiért idejön a turista. Tehát az érintett településeken a természeti értékeken kívül meg kell védeni a műemlékeket is. Meg aztán hírverés is kell. így kapcsolódnak össze a dolgok. A másik fontos mozzanat, hogy vasútnak a gazdasági, szociális jellegű funkcióján túl környezetvédelmi jelentősége is van; sőt: a halmozottan hátrányos helyzet felszámolásának egyik eszköze is lehet.

— Való igaz, a távlati célok között szerepelnek olyanok is, melyek ma illuzórikusnak tűnnek. Ezek elsősorban a vasúti pálya meghosszabbítására vonatkoznak Dombrád-Kisvár- da és Balsa-Rakamaz között, valamint a balsai Tisza-híd felújítása és a sátoraljai vasútvonal újbóli építése. Én azonban úgy gondolom, hogy egy társulást nem egy-két évre hoznak létre, hanem hosszú távra. Ugyanis hosszú távú, konszenzuson alapuló koncepcióra van szükség, a rövid távú gondolkodás halálra van ítélve, megbukik. A társulás addig fog élni, míg a kisvasút létezik. Az álomnak tűnő célok egyébként nagyon is átgondoltak, hiszen a meg- hosszabbí- tásokkal összekapcsolódna a fővonalakkal. Márpedig vasútra épülő turizmusról csak akkor beszélhetünk, ha a célálloalakuló ülésen is elhangzott: mind a pálya, mind a járműpark korszerűsítésre szorul, mely sok pénzbe kerül. Ezért a kormányzati szervekkel közösen létre kell hozni egy pénzalapot.

— Ami pedig szinte már a holnap tennivalója: a pálya meghosszabbítása a dombrádi Tisza-partig, hiszen ezzel máris a turizmus célját szolgálhatja a kisvonat. A 2,5 kilométeres szakasz megépítésére pályázatot nyújtunk be a Megyei Fejlesztési Tanácshoz. Miután a programunk megvan, konkrét tervek kidolgozása szükséges, ki kell alakítani azt a kapcsolatrendszert, amely szükséges a társulás gyakorlati „működtetéséhez”. És újfent: a hírverés.

■wMUji

.....>TW"iwr "'T"'......'•••wm’-ip *—~-------------------------']

•w-jr isebbségi magyar az K anyaországban jár- A\. ván sokat és szívesen nézelődik. Olykor hosszú időre, a következő látogatásig elegendő élményt, emléket kell gyűjtenie, hogy odahaza majd legyen mit felidézni. És nemcsak q lényeges dolgok érdeklik. így vagyok ezzel én is. Egy-egy városban még a bolhapiacot is föl szoktam keresni, de csak a legritkább esetben vásárlási szándékkal. Nem az áruk érdekelnek itt, hanem azok, akik kínálják. Elszórakoztat az itt látható színes nemzetközi kavalkád, a sok mindenféle náció: közeli és messzi országokból egyaránt érkeztek, ki azért, hogy megszedje magát, ki egyszerűen, hogy valahogy a mindennapira valót összekeserveskedje, mert odahaza a munkahelyén, mint ez most nálunk Kárpátalján is dívik — már hónapok óta nem kapott fizetést.

A kínaiak, vietnamiak közt (ezek vannak a legtöbben) bőven akadnak a szovjet utódállamokból jöttek is.

Sic transit...

Előttük a földön vagy asztalkán számomra jól ismert cikkek: villanyfúrók, durva

megmunkálású, de tartós szerszámok, rosszul szabott ingek... Mondom, unalomig ismert dolgok, nem is érdemelnek semmi figyelmet, de akad, aki egészen különleges árut kínál.

Az egyik orosz atyafi hangosan dicséri a portékáját. Magyarul, habár kerékbe törve a nyelvet. Rég űzheti ezt a mesterséget, ha már meg tudja értetni magát. No, szóval az emberem csalogatja a vásárlókat. Minden második, harmadik arrajárónak megfogja a karját, odahúzza a bőröndjéhez:

— Ezt nézze meg, uram!

Én is a kiválasztottak közé tartozom. Bepillantok a táskába. Telis tele van szovjet kitüntetésekkel. Lenin-rend- jeltől a szocialista munka hősének aranycsillagáig itt mindent meg lehet kapni.

Míg az árus azt magyarázza, hogy a portékája mennyire kapós és hogy én sem távozhatom innen ilyenfajta szuvenír nélkül, én elmerülve nézegetem a vásári bóvlivá aljasult egykori dicsőségjeleket, és mai eszemmel már furcsálkodva idézem vissza azokat az éveket, amikor oly nagy tülekedés volt nálunk értük. A főnök minden szem- villanásának lesése, legbutább utasításainak is rögtöni, kritikátlan teljesítése, hogy megtegye a fölterjesztést, ha majd eljön az ideje... Statisztikai jelentések meghamisítása, tetemes hozzáhazudás az elért eredményekhez, vállalva lebukás esetére a legsúlyosabb retorziók kockázatát, csakhogy az ötéves tervidőszak végére ennek vagy annak a vezetőnek a mellére odakerüljön valamelyik ezek közül a ma már csecsebecséknek számító érdemrendek közül, amelyekből itt egész bőröndnyit kínálnak. Es infarktus az érmekért való hajszában, és öngyilkosság, mikor kiderül a csalás (rjazanyi első titkár 1960-ban). Istenem, hogy hány ilyen tragédiát láttam több mint négy évtizedes újságírói pályafutásom során.

Hát ezen meditálgatok az érem kirakodóvásár mellett álldogálva, a tulaj pedig hosszas időzésemet a bőröndje mellett biztos vásárlási szándéknak veszi, és jókedvűen biztat:

— Vegyen tőlem, uram, vegyen! Akár a szocialista munka háromszoros hőse is lehet!

Tréfával ütöm el a dolgot.

— Nem érnék én a csillagjaival semmit. Igazolás is kell hozzájuk.

— Adok én magának papírt. Alá is írom.

Elgondolkozom a dolgon.

y yáí igen... Ennek a ! i szeplős legénynek az A A aláírása a bizonylat alatt most éppen annyit érne, mint annak idején Brezsnyev kanyarította volna alá a nevét. Sic transit gloria mundi! így múlik el a világ dicsősége! — mondták a régi latinok.

Önsegélyezés

Nyéki Zsolt

Á

tmenet. Lassan tíz éve, hogy a mindenkori döntéshozók szótárában az egyik leggyakrabban használt kifejezéssé vált e szó. Általános nyugtatóként alkalmazták és alkalmazzák a mai napig az indulatok megfékezésére, s bár egyre hiteltele- nebb, mégsem kopott ki a közéleti retorikából. Hiteltelen, mert a lényege: később majd jobb lesz, csak éppen ez a később csúszik még későbbre évek óta. Átmenet volt a rendszerváltás, de kisebb átmenet a négyévenként elérkező parlamenti ciklusváltás is. A választások után mintha forgatókönyv szerint mennének a dolgok: személy- cserékkel tarkított terep- rendezés, rácsodálkozás az előző vezetés által hagyott örökségre, lázas munka, s a ciklus végén jön a reménysugár, az eredmény.

Lázas munka jellemzi a hazai törvényalkotást, tegnaptól ismét nagy horderejű, a honpolgárok sorsát talán generációkra meghatározó tervezeteket elemez az Országgyűlés. Ez a hét törvényjavaslatból álló társadalombiztosítási törvény- csomag tárgyalását jelenti. A nyugdíjreformmal összefüggő javaslatokról korábban elmondták: azok célja olyan nyugdíjrendszer megvalósítása, amely a társadalmi szolidaritás fenntartása mellett előtérbe helyezi az egyén felelősségét. Ez elgondolkodtató, hiszen az egyén most is felelőssége teljes tudatában küszködik, s mindennapi életszínvonalának megőrzésére egyre több energiát pazarol.

Hát persze, hogy számára felér egy sértéssel, amikor a nyugdíjbiztosítók ügynökei azt mondják: a magyar polgárok többsége feléli a jövőjét, nem gondol a holnapra. Pedig — leszámítva az ügyfélszerzés nem kevés jutalékában bízók hátsó szándékát — talán van is némi igazság az állításban. Csak hát ez az átmenet egy kicsit lassú, aránytalan teherelosztással pedig nehéz kihúzni a közös szekeret a kátyúból.

más megközelíthető vonaton. Ugyanúgy a célok között szerepel a tiszai személyhajózás és vasúti közlekedés összekapcsolásában való közreműködés.

Csalogató

— Hadd mondjam még el: a megváltozott körülmények között ez a vidék, melynek se ipara, se mezőgazdasága — hiszen földjeink soványak, rosszak —, csak akkor tud megélni, ha idecsalogatjuk a turistákat. Az ülésen is elhangzott: a három nagy húzóágazat egyike ma a világon az idegenforgalom. A társulás megalakulása ennek a hosszú folyamatnak csak a legelső lépcsőfoka. Ám nincs vesztegetni való időnk...

Egyre unalmasabbak ezek az estek, mert mar a csorda sincs, amit nézegethetnénk... Ferter János rajza

Kommentár

Kábító ötletek

Kovács Éva

Y y a hetünk a hírek- i—A nek, egy magyaror- A A szági elosztóhelyről szállították a megrendelőnek a kábítószereket annak a szervezetnek tagjai, melyet a napokban nemzetközi összefogással leplezett le a rendőrség.

Nem meglepő a hír. A nyilatkozatok szerint alaposan kivettük a részünket abból a folyamatból, melynek során a kábítószerélvezők hozzájuthattak napi betevő heroinjukhoz, éltető — vagy inkább pusztító? — adagjukhoz. Nem az első eset, amikor kábítószerrel kapcsolatos magyar részvételről hallani. Az sem ritka ma már, hogy e téren elérjük, olykor túl is haladjuk a fejlett Nyugatot. Ma már rólunk is bebizonyosodott, hogy oly sok hitegetés, oly sok hazudozás után mi sem vagyunk kivételek: a kábítószerfogyasztás Magyar- országon is egyre nő. Nem ritka az sem, amit régebben csak filmekből, regényekből ismertünk, hogy a túladagolásnak köszönhető Magyarországon hal meg valaki. A híradásokból a minap ország-világ megtudhatta, razziákat tartanak azokban a discokban, melyek kábítószerügyben gyanúba keveredtek. Lett is hirtelen őrült felháborodás! Emberi meg személyiségi jogokat emlegettek némelyek, mondván, senki sem teheti meg, hogy gyanútlan szórakozókat gyanúsítottként kezeljen, hogy pupillájába belevilágítson.

Normális esetben szerintem se kerülhet sor ilyesmire. Csakhogy a helyzet egyre kevésbé tekinthető normálisnak. Mert az bizony mégis csak mélységesen felháborító, hogy gyanútlan emberek, fiatalok, olykor kiskorúak vannak kitéve a kísértésnek, s ma már úgy adják-veszik a különféle kábítószereket, mint boltban a kenyeret.

Felháborító, de legalább is elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a törvény mennyire liberálisan kezeli e kérdéseket. Vak, vagy csak annak tartja magát, aki számára még ma sem vált világossá: ütött az óra, tenniük kéne végre, a korábbinál jóval szigorúbban az illetékeseknek is.- HÁTTÉR -