Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-05 / 103. szám
1997. május 5., hétfő HATTER Tíz napja még havazott. Nevettünk a meteorológusok jóslatain — még hogy üvegházhatás, még hogy melegszik a légkör! — hiszen az április végi gyümölcsfákon jégvirágok pompáztak, aztán alig múlt el huszonnégy óra, eltakarodtak a felhők, elült a szél, s nekilódultak a fák, a bokrok, a füvek. Bezavaro- sodtak a folyók, áradni kezdtek, de ennek is csak örülni lehetett. A halászok több halat fogtak, a kompok pedig gyorsabban érték el a túlsó partot. Elek Emil felvétele Kártalanítás egy összegben Megszűnt a hadigondozottak eddigi igazságtalan megkülönböztetése Beidegződések Györke László Nyíregyháza (KM) — Az 1994 -es hadigondozásról szóló törvény sokat vitatott 10. paragrafusát átdolgozták és újrafogalmazták, az ugyanis indokolatlan és igazságtalan megkülönböztetést tett az egyösszegű térítésre való jogosultság megállapítása szempontjából a hadi- gondozottak között — mondta nemrég egy szakmai tanácskozáson dr. Szilágyi Béla, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese. □ Miért volt diszkriminatív a '94 óta hatályos törvény? — Azért — mondta dr. Szilágyi Béla —, mert kizárólag azon hadirokkantak, hadiözvegyek és volt hadiárvák részére tette lehetővé az egyösszegű térítés megállapítását, akiknek az 1949. január 1-je előtt megállapított hadigondozotti pénzellátását ezen időpontot követően politikai okból megszüntették, szüneteltették. Mindazok esetében, akiknek a korabeli járadékát már 1949 előtt megvonták, illetve 1949 után állapították meg, az egyösszegű térítés folyósítására nem volt lehetőség. — Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a hadigondozásról szóló törvény nem kárpótlási törvény, tehát az egyösszegű térítés nem a hadieredetű munkaképességcsökkenés, illetve a házastárs, vagy a szülő elvesztése miatti alanyi jogon járó juttatás, az kizárólag csak az egykor megállapított járadék jogellenes megvonása esetén nyújtható. □ Min változtatott alapvetően a törvénymódosítás? — Az április 12-én hatályba lépett módosítás leglényegesebb eleme a jogosultakat leginkább érintő 10. paragrafus első bekezdésének teljes átdolgozása, amely jelentősen kiszélesíti az egyösszegű térítésben részesülők körét. A megváltozott jogszabály szerint az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapították meg. A politikai okból történő megszüntetés, szüneteltetés, illetve elutasítás bizonyítása dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata alapján is megállapítható. □ Ez nem ad lehetőséget esetleges visszaélésre? — Az írásos nyilatkozat arra az esetre vonatkozik, ha nem állnak rendelkezésre korabeli dokumentumok és a kérelmet politikai okból utasították el. Ez a kitétel alapvetően a volt hadiárvák kérelmei elbírálásában kerül alkalmazásra. Volt hadiárvának csak az tekinthető, akit szülője halála miatt a korabeli hatóság ilyen minőségben vett hadigondozásba. Ennek bizonyítása viszont csak közokirattal történhet. Az egyösszegű térítés nem a szülő elvesztése miatti kárpótlás, hanem jogellenesen megvont pénzellátás helyébe lépő juttatás. □ Milyen esetben nem jár egyösszegű térítés? — A törvénymódosítás szerint a hadirokkantak és hadiözvegyek esetében szinte alanyi jogon teszi lehetővé az egyösszegű térítés megállapítását. Ha a kérelmező jogosultsága 1991. december 31-e előtt keletkezett, azaz, ha a hadisérülés, illetve a hadiözvegység ténye már fennállt és a hadigondozásba vétel megtörténhetett volna, de a járadék folyósítását részére csak — egy 1992- es kormányrendelet alapján — 1992. január 1-je után engedélyezték, jogosulttá válik az egyösszegű térítésre. Ugyanakkor továbbra is kizáró oknak számít, ha a hadirokkanttól és a hadiözvegytől soha nem vonták meg a járadékot, vagy a megvonás nem politikai okból történt. Viszont — hogy példával illusztráljam —, ha a kérelmező 1947-ben visszamaradt robbanóanyag felrobbanása következtében 25 százalékos hadieredetű munkaképességcsökkenést szenvedett, és a hatóság hadigondozásba vette, de pénzellátást akkor nem állapított meg részére, és erre esetleg csak 1994. szeptember 1-je után került sor, jogosult az egyösszegű térítésre. Az a hadirokkant, aki 1991. december 31-e előtt szerzett hadieredetű sérülést, de a mai napig nem kereste meg a hatóságot, az eljáró hivatal a hadi- gondozásba veszi és részére az egyösszegű térítést megállapítja. □ Milyen okiratok szükségesek? — A törvény a hadirokkantságot megállapító orvosi szak- véleményt közokirattá minősíti. Ilyen például az OEP Orvosszakértői Intézete által kiadott szakvélemény. Az egyösszegű térítés meghatározásánál a kérelmező jelenlegi hadieredetű munkaképesség csökkenésének százalékos mértékét kell figyelembe venBalogh József-» j emigen kell rá büsz- l\l kének lennünk, de 1 Y sok mindent megőriztünk a szocializmusból. Akkor jutott ez legutóbb eszembe, amikor a múlt héten Szatmárnémetiben részt vehettem egy kétnapos tanácskozáson, s tanúja lehettem volt szocialista országok mai küldötteinek megbeszélésén. Egyik-másik oldalról a hang új volt már, ám a reflexek több helyen a régiek maradtak. Hosszú ideig nem sikerült például megállapodni, hol legyen a szervezet — egyébként nem titok, a Kárpátok Eurorégió Tanácsának ülésén történt — központja. Erre az ukrán küldöttség azt javasolta: hozzanak létre egy bizottságot, majd az kidolgoz egy javaslatot, s a testület elé terjeszti. Akkor persze nem születhetett volna döntés, mint ahogy elmaradt ez két hónapja Nyíregyházán is, mert több delegáció akkor is kitért az egyenes válasz elől. Volt delegáció, amelyik háromszor is megszólalt Nyéki Zsolt / dőutazásra vállalkozott néhány szakember, a megye társadalmigazdasági életének több ismert alakja a közelmúltban. Azt kellett megjósolniuk, milyen lesz térségünk az ezredfordulón, mire készülhetnek a gyökereikhez ragaszkodó lokálpatrióták, mire számíthat a visszatérést ma még csak fontolgató tanuló ifjúság. Nos, egyetlen felkért előadó sem kergetett rózsaszín álmokat a Human-Net Alapítvány rendezvényén, realitásokon nyugvó véleményeket hallgathatott meg a szép számú közönség. A meghívott előadók közül ki-ki a maga szakterületén nézett bele a képzeletbeli kristálygömbbe, s a közvetített kép szerint az új évezred minden téren pezsgőbb életet talál megyénkben. Persze, ki legyen optimista, ha nem a leginkább érintett fél, de az egyénekre lebontott feladatok, a megoldásra váró problémák sorjázása mellett vannak biztató tények is. Lassan nyílik a folyosó a régi-új piegy kérdés vitájában, de hiába szólt rá a levezető elnök, hogy akkor lenne szíves válaszolni is a kérdésre, még negyedszerre sem hangzott el a várt igen, vagy nem. Es azt is megtudtam, miért nem kívánatos, ha ilyen tanácskozáson újságírók is jelen vannak. Nem azért, mert mondták, hanem azért, aminek szem- és fültanúja lehetett. Két delegáció külön megbeszélést folytatott még az igazi nagy tanácskozás előtt, hogy egyeztessék néhány kérdésben álláspontjukat. Meg is történt a dolog, mindketten vállalták: úgy szavaznak, hogy az mindkét fél érdekeit szolgálja. És mi történt? A magyar küldöttség állta a szavát, a másik fél pedig úgy viselkedett, mintha életükben nem találkoztak volna egymással. Volt azért kedvező tapasztalat is: mégpedig a hangnem. Mert bár nagyon nehezen értettek szót a küldöttségek lényegi kérdésekben, a más álláspontot olyan kulturáltan fogalmazták meg, hogy abból — akár parlamenti szinten is — tanulni lehet. acok irányába, így talán könnyebb lesz vevőt találni az itt előállított termékekre. Az integrációval járó fájdalmas változások mögött számos egyéni tragédia sejlik fel, de ez a feltétele annak, hogy valóban a legjobbak maradjanak talpon. S ha már a bevezetőben időutazásról esett szó: történészek úgy tartják, amikor az első évezred fordulója közeledett, a civilizáció akkori fokán élő magyarokon a világvége pánikhangulata lett úrrá. Az akkori országelső, István király küzdelmes hétköznapokat, de virágzásnak induló országot ígért a tömegek megnyugtatására. Tartotta is a szavát, igazán nem rajta múlott, hogy néhány száz évvel később ismét létbizonytalanságban szenvednek leszármazottai. Néhány vallási irányzat fanatikusait leszámítva most nem apokalipszis lovasaitól félnek az emberek, gondjaik életszagúbbak ennél. A fejlett országokéhoz csak közelítő életszínvonal, napi nyolc óra munkával elérhető tisztességes megélhetést remél mindenki. m. —-------------------------------------------------------- . ---------------------------------------------------------------------;-------------------------------------------------------------—j : . - , -VV .....• ,/ A tavasz első hírnökei, az érettségi tablók szolid látványossággal hozzák a társadalom tudomására: figyelem, egy sereg diák a felnőtt kor küszöbére lép. A tablók aztán néhány hónap múlva felkerülnek az alma mater falaira, a régebbiek mellé, hogy egy idő után belepje őket lassan a por, megfakítsa a szürkeség. Dicsérendő szép szokás, hogy a régi iskola tisztességgel megőrzi ezeket a tablókat, a folyosók falain afféle alkalmi kiállítást rendezve belőlük. Mert a képek serege tárlat is egyben, afféle kor- történeti dokumentumok ezek, hisz oly sok mindenről árulkodnak. A hajdani diákok elegáns, vagy szerényebben szabott öltönyei, kosztümjei, a frizurák mindig a kor divatjáról tanúskodnak, de orvosnak, szociológusnak sem kell lenni ahhoz, hogy az egykori diákok tettebb vagy soványabb arcát nézegetve a kor táplálkozási viszonyairól, életszínvonaláról is valamit megsejthessünk. Mostanában bizony az is Vár ránk az élet jobban feltűnik, hogy a tablókra a politika is alaposan rányomta olykor a bélyegét. A mi gimnáziumunk tablóit is érdemes ebből a szempontból áttekinteni. Az 1945 előtti érettségi tablókon egy konszolidált polgári kor nyugalma figyelhető meg. Valahogy érződik a képeken, hogy a maturan- dus akkor még jelentett valamit, rangnak számított, így érthető, hogy a diákok tekintetéből valamiféle öntudat csillog. Egy 1940-es tablón székelykapu, másokon székely motívumok láthatók, Erdély Magyarországhoz való csatolásának ideje. Egy 1945-ben készült csoportképet rongálódás miatt ma egy későbbi másolat pótol. Legárulkodóbbak a Rákosi-kor- szak idején készült tablók. Szinte mindegyiken ott van tolakodóan a diákok életét is megnyomorító politika. Egy 1948-as tablón a fényképek dekorációján már ott van a munkás-paraszt szövetség, s a jól táplált parasztlegény ölében akkora búzaköteg, hogy a másik oldalon látható sarló és kalapács minden csillogása ellenére bizony játékszer mellette. „Békével teremthetünk világot”, „Vár ránk a nép" feliratok tarkítják a fényképeket. Később szputnyik röpdös az egyik tablóról a másikra, ám a sematizmus lassan oldódik, később Petőfi-, Arany-, Madách- és Goethe-idézetek. És milyen a ma tablója? Bizony ötletdús, változatos — ám olykor szürke és egyhangú. Nyíregyháza belvárosában telis-tele a legtöbb kirakat velük. Néhány nekem tetsző. A Z1G egyik tablóján Eisten képe, alul kis fricska idézet formájában: „a tehetséges gyermekek szülei hisznek az örökléstanban”. A Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatának végzős hallgatói zongora formájúra alkották meg tablójukat, s a nevek a billentyűk helyén. (Majd eldől, ki hogyan játszik ezután?) A krúdysok egyik osztálya megcímzett borítékokat is mellékeltek a fényképek mellé: a cím a megpályázott főiskola vagy egyetem. Vajon megérkezik-e a levél, és kedvező lesz-e a válasz. Hamarosan eldől. Leginkább mégis a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskola „produkciója” tetszik, akik egyenesen „zárójelentés” t adtak ki. Az elbocsátó állapot ott tükröződik a fényképeken, a diákok szemén, s kiderül, hogy a „kontrollra” , azaz az érettségi találkozóra 2002-ben kerül sor. Bizonyára kíváncsi lesz majd az akkori állapotra a „gondozó közösség", azaz a tanári kar is. talán nem sértődnek V meg az érintettek sem, kJ ha némi kis pikantériát is említek. A Szent Imre Katolikus Gimnázium tablója közvetlen szomszédságában egy ottfelejtett reklámmagazin, egy alsóneműben leledző csábos színésznővel. Még jó, hogy nem írták mellé, hogy vár ránk az élet. Kórlap Ferter János rajza Kontmefstár Pezsgőbb élet
