Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-05 / 103. szám

1997. május 5., hétfő HATTER Tíz napja még hava­zott. Nevettünk a mete­orológusok jóslatain — még hogy üvegházha­tás, még hogy meleg­szik a légkör! — hiszen az április végi gyü­mölcsfákon jégvirágok pompáztak, aztán alig múlt el huszonnégy óra, eltakarodtak a fel­hők, elült a szél, s neki­lódultak a fák, a bok­rok, a füvek. Bezavaro- sodtak a folyók, áradni kezdtek, de ennek is csak örülni lehetett. A halászok több halat fogtak, a kompok pedig gyorsabban érték el a túlsó partot. Elek Emil felvétele Kártalanítás egy összegben Megszűnt a hadigondozottak eddigi igazságtalan megkülönböztetése Beidegződések Györke László Nyíregyháza (KM) — Az 1994 -es hadigondozásról szóló törvény sokat vitatott 10. paragrafusát átdolgoz­ták és újrafogalmazták, az ugyanis indokolatlan és igaz­ságtalan megkülönböztetést tett az egyösszegű térítésre való jogosultság megállapí­tása szempontjából a hadi- gondozottak között — mondta nemrég egy szakmai tanácskozáson dr. Szilágyi Béla, a Honvédelmi Minisz­térium osztályvezető-helyet­tese. □ Miért volt diszkriminatív a '94 óta hatályos törvény? — Azért — mondta dr. Szi­lágyi Béla —, mert kizárólag azon hadirokkantak, hadiöz­vegyek és volt hadiárvák ré­szére tette lehetővé az egy­összegű térítés megállapítását, akiknek az 1949. január 1-je előtt megállapított hadigondo­zotti pénzellátását ezen idő­pontot követően politikai ok­ból megszüntették, szünetel­tették. Mindazok esetében, akiknek a korabeli járadékát már 1949 előtt megvonták, il­letve 1949 után állapították meg, az egyösszegű térítés fo­lyósítására nem volt lehetőség. — Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a hadigon­dozásról szóló törvény nem kárpótlási törvény, tehát az egyösszegű térítés nem a hadi­eredetű munkaképességcsök­kenés, illetve a házastárs, vagy a szülő elvesztése miatti alanyi jogon járó juttatás, az kizáró­lag csak az egykor megállapí­tott járadék jogellenes megvo­nása esetén nyújtható. □ Min változtatott alapvető­en a törvénymódosítás? — Az április 12-én hatályba lépett módosítás leglényege­sebb eleme a jogosultakat leg­inkább érintő 10. paragrafus első bekezdésének teljes át­dolgozása, amely jelentősen kiszélesíti az egyösszegű térí­tésben részesülők körét. A megváltozott jogszabály sze­rint az a hadirokkant, hadiöz­vegy és volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátá­sát 1944. december 22-ét kö­vetően politikai okból meg­szüntették, vagy szüneteltet­ték, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból eluta­sították, az elmaradt pénzellá­tás kompenzálására egyössze­gű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térí­tést annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek, akinek hadi­gondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellá­tást ezen időpontot követően állapították meg. A politikai okból történő megszüntetés, szüneteltetés, illetve elutasítás bizonyítása dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata alapján is megál­lapítható. □ Ez nem ad lehetőséget esetleges visszaélésre? — Az írásos nyilatkozat arra az esetre vonatkozik, ha nem állnak rendelkezésre korabeli dokumentumok és a kérelmet politikai okból utasították el. Ez a kitétel alapvetően a volt hadiárvák kérelmei elbírálásá­ban kerül alkalmazásra. Volt hadiárvának csak az tekinthe­tő, akit szülője halála miatt a korabeli hatóság ilyen minő­ségben vett hadigondozásba. Ennek bizonyítása viszont csak közokirattal történhet. Az egyösszegű térítés nem a szülő elvesztése miatti kárpót­lás, hanem jogellenesen meg­vont pénzellátás helyébe lépő juttatás. □ Milyen esetben nem jár egyösszegű térítés? — A törvénymódosítás sze­rint a hadirokkantak és hadiöz­vegyek esetében szinte alanyi jogon teszi lehetővé az egy­összegű térítés megállapítását. Ha a kérelmező jogosultsága 1991. december 31-e előtt ke­letkezett, azaz, ha a hadisérü­lés, illetve a hadiözvegység té­nye már fennállt és a hadigon­dozásba vétel megtörténhetett volna, de a járadék folyósítá­sát részére csak — egy 1992- es kormányrendelet alapján — 1992. január 1-je után engedé­lyezték, jogosulttá válik az egyösszegű térítésre. Ugyan­akkor továbbra is kizáró oknak számít, ha a hadirokkanttól és a hadiözvegytől soha nem vonták meg a járadékot, vagy a megvonás nem politikai ok­ból történt. Viszont — hogy példával illusztráljam —, ha a kérelmező 1947-ben vissza­maradt robbanóanyag felrob­banása következtében 25 szá­zalékos hadieredetű munkaké­pességcsökkenést szenvedett, és a hatóság hadigondozásba vette, de pénzellátást akkor nem állapított meg részére, és erre esetleg csak 1994. szep­tember 1-je után került sor, jo­gosult az egyösszegű térítésre. Az a hadirokkant, aki 1991. december 31-e előtt szerzett hadieredetű sérülést, de a mai napig nem kereste meg a ható­ságot, az eljáró hivatal a hadi- gondozásba veszi és részére az egyösszegű térítést megál­lapítja. □ Milyen okiratok szüksége­sek? — A törvény a hadirokkant­ságot megállapító orvosi szak- véleményt közokirattá minősí­ti. Ilyen például az OEP Or­vosszakértői Intézete által kia­dott szakvélemény. Az egy­összegű térítés meghatározá­sánál a kérelmező jelenlegi hadieredetű munkaképesség csökkenésének százalékos mértékét kell figyelembe ven­Balogh József-» j emigen kell rá büsz- l\l kének lennünk, de 1 Y sok mindent meg­őriztünk a szocializmusból. Akkor jutott ez legutóbb eszembe, amikor a múlt hé­ten Szatmárnémetiben részt vehettem egy kétnapos ta­nácskozáson, s tanúja le­hettem volt szocialista or­szágok mai küldötteinek megbeszélésén. Egyik-má­sik oldalról a hang új volt már, ám a reflexek több he­lyen a régiek maradtak. Hosszú ideig nem sikerült például megállapodni, hol legyen a szervezet — egyébként nem titok, a Kár­pátok Eurorégió Tanácsá­nak ülésén történt — köz­pontja. Erre az ukrán kül­döttség azt javasolta: hoz­zanak létre egy bizottságot, majd az kidolgoz egy javas­latot, s a testület elé terjesz­ti. Akkor persze nem szület­hetett volna döntés, mint ahogy elmaradt ez két hó­napja Nyíregyházán is, mert több delegáció akkor is kitért az egyenes válasz elől. Volt delegáció, amelyik háromszor is megszólalt Nyéki Zsolt / dőutazásra vállalko­zott néhány szakember, a megye társadalmi­gazdasági életének több is­mert alakja a közelmúltban. Azt kellett megjósolniuk, milyen lesz térségünk az ez­redfordulón, mire készül­hetnek a gyökereikhez ra­gaszkodó lokálpatrióták, mire számíthat a visszaté­rést ma még csak fontolga­tó tanuló ifjúság. Nos, egyetlen felkért előadó sem kergetett rózsaszín álmokat a Human-Net Alapítvány rendezvényén, realitásokon nyugvó véleményeket hall­gathatott meg a szép számú közönség. A meghívott elő­adók közül ki-ki a maga szakterületén nézett bele a képzeletbeli kristálygömb­be, s a közvetített kép sze­rint az új évezred minden téren pezsgőbb életet talál megyénkben. Persze, ki legyen optimis­ta, ha nem a leginkább érintett fél, de az egyénekre lebontott feladatok, a meg­oldásra váró problémák sorjázása mellett vannak biztató tények is. Lassan nyílik a folyosó a régi-új pi­egy kérdés vitájában, de hi­ába szólt rá a levezető el­nök, hogy akkor lenne szí­ves válaszolni is a kérdésre, még negyedszerre sem hangzott el a várt igen, vagy nem. Es azt is megtudtam, mi­ért nem kívánatos, ha ilyen tanácskozáson újságírók is jelen vannak. Nem azért, mert mondták, hanem azért, aminek szem- és fültanúja lehetett. Két delegáció kü­lön megbeszélést folytatott még az igazi nagy tanács­kozás előtt, hogy egyeztes­sék néhány kérdésben ál­láspontjukat. Meg is történt a dolog, mindketten vállal­ták: úgy szavaznak, hogy az mindkét fél érdekeit szol­gálja. És mi történt? A ma­gyar küldöttség állta a sza­vát, a másik fél pedig úgy viselkedett, mintha életük­ben nem találkoztak volna egymással. Volt azért kedvező ta­pasztalat is: mégpedig a hangnem. Mert bár nagyon nehezen értettek szót a kül­döttségek lényegi kérdések­ben, a más álláspontot olyan kulturáltan fogal­mazták meg, hogy abból — akár parlamenti szinten is — tanulni lehet. acok irányába, így talán könnyebb lesz vevőt találni az itt előállított termékekre. Az integrációval járó fáj­dalmas változások mögött számos egyéni tragédia sej­lik fel, de ez a feltétele an­nak, hogy valóban a legjob­bak maradjanak talpon. S ha már a bevezetőben időutazásról esett szó: tör­ténészek úgy tartják, ami­kor az első évezred forduló­ja közeledett, a civilizáció akkori fokán élő magyaro­kon a világvége pánikhan­gulata lett úrrá. Az akkori országelső, István király küzdelmes hétköznapokat, de virágzásnak induló or­szágot ígért a tömegek megnyugtatására. Tartotta is a szavát, iga­zán nem rajta múlott, hogy néhány száz évvel később ismét létbizonytalanságban szenvednek leszármazottai. Néhány vallási irányzat fa­natikusait leszámítva most nem apokalipszis lovasai­tól félnek az emberek, gondjaik életszagúbbak ennél. A fejlett országoké­hoz csak közelítő életszín­vonal, napi nyolc óra mun­kával elérhető tisztességes megélhetést remél minden­ki. m. —-------------------------------------------------------- . ---------------------------------------------------------------------;-------------------------------------------------------------—j : . - , -VV .....• ,/ A tavasz első hírnökei, az érettségi tablók szolid látványosság­gal hozzák a társadalom tu­domására: figyelem, egy se­reg diák a felnőtt kor küszö­bére lép. A tablók aztán né­hány hónap múlva felkerül­nek az alma mater falaira, a régebbiek mellé, hogy egy idő után belepje őket lassan a por, megfakítsa a szürke­ség. Dicsérendő szép szokás, hogy a régi iskola tisztesség­gel megőrzi ezeket a tabló­kat, a folyosók falain afféle alkalmi kiállítást rendezve belőlük. Mert a képek serege tárlat is egyben, afféle kor- történeti dokumentumok ezek, hisz oly sok mindenről árulkodnak. A hajdani diá­kok elegáns, vagy szerényeb­ben szabott öltönyei, kosz­tümjei, a frizurák mindig a kor divatjáról tanúskodnak, de orvosnak, szociológusnak sem kell lenni ahhoz, hogy az egykori diákok tettebb vagy soványabb arcát nézegetve a kor táplálkozási viszonyai­ról, életszínvonaláról is va­lamit megsejthessünk. Mostanában bizony az is Vár ránk az élet jobban feltűnik, hogy a tab­lókra a politika is alaposan rányomta olykor a bélyegét. A mi gimnáziumunk tablóit is érdemes ebből a szempont­ból áttekinteni. Az 1945 előtti érettségi tablókon egy konszolidált polgári kor nyugalma figyel­hető meg. Valahogy érződik a képeken, hogy a maturan- dus akkor még jelentett vala­mit, rangnak számított, így érthető, hogy a diákok tekin­tetéből valamiféle öntudat csillog. Egy 1940-es tablón székelykapu, másokon szé­kely motívumok láthatók, Er­dély Magyarországhoz való csatolásának ideje. Egy 1945-ben készült csoportké­pet rongálódás miatt ma egy későbbi másolat pótol. Leg­árulkodóbbak a Rákosi-kor- szak idején készült tablók. Szinte mindegyiken ott van tolakodóan a diákok életét is megnyomorító politika. Egy 1948-as tablón a fényképek dekorációján már ott van a munkás-paraszt szövetség, s a jól táplált parasztlegény ölében akkora búzaköteg, hogy a másik oldalon látható sarló és kalapács minden csillogása ellenére bizony já­tékszer mellette. „Békével te­remthetünk világot”, „Vár ránk a nép" feliratok tarkít­ják a fényképeket. Később szputnyik röpdös az egyik tablóról a másikra, ám a se­matizmus lassan oldódik, ké­sőbb Petőfi-, Arany-, Ma­dách- és Goethe-idézetek. És milyen a ma tablója? Bizony ötletdús, változatos — ám olykor szürke és egy­hangú. Nyíregyháza belváro­sában telis-tele a legtöbb ki­rakat velük. Néhány nekem tetsző. A Z1G egyik tablóján Eisten képe, alul kis fricska idézet formájában: „a tehet­séges gyermekek szülei hisz­nek az örökléstanban”. A Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatának végzős hallgatói zongora formájúra alkották meg tablójukat, s a nevek a billentyűk helyén. (Majd eldől, ki hogyan ját­szik ezután?) A krúdysok egyik osztálya megcímzett borítékokat is mellékeltek a fényképek mellé: a cím a megpályázott főiskola vagy egyetem. Vajon megérkezik-e a levél, és kedvező lesz-e a válasz. Hamarosan eldől. Leginkább mégis a Zay Anna Egészségügyi Szakkö­zépiskola „produkciója” tet­szik, akik egyenesen „záróje­lentés” t adtak ki. Az elbocsá­tó állapot ott tükröződik a fényképeken, a diákok sze­mén, s kiderül, hogy a „kont­rollra” , azaz az érettségi ta­lálkozóra 2002-ben kerül sor. Bizonyára kíváncsi lesz majd az akkori állapotra a „gondozó közösség", azaz a tanári kar is. talán nem sértődnek V meg az érintettek sem, kJ ha némi kis pikantériát is említek. A Szent Imre Ka­tolikus Gimnázium tablója közvetlen szomszédságában egy ottfelejtett reklámmaga­zin, egy alsóneműben leledző csábos színésznővel. Még jó, hogy nem írták mellé, hogy vár ránk az élet. Kórlap Ferter János rajza Kontmefstár Pezsgőbb élet

Next

/
Thumbnails
Contents