Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-26 / 120. szám
1997. május 26., hétfő Azt építik, amit támogatnak Ölben a betegek • Bökkenők • Azért olykor beruházásokra is jut Az iskola új épületrészét hamarosan felavatják A szerző felvétele Györke László Nyírbogdány (KM) — Pénzügyi lehetőségeink, ha jobbak is az ipari üzemekkel nem rendelkező településekétől, annyira azért nem jók, hogy jelentős fejlesztési források saját erő részét biztosítsák — mondta a napokban falugyűlésen Tanicsár Miklós, Nyírbogdány polgármestere. Magyarán: azt építik, amire éppen támogatást kapnak, és ahhoz a szükséges saját erőt biztosítani tudják, és nem azt, amit többen hangosan — bár jogosan — követelnek. — Az biztos, hogy fejlődött Nyírbogdány, ám mégis azt kell mondani, hogy sok, a lakosság közérzetét rontó, probléma halmozódott fel — mondja Tanicsár Miklós. Földutak Nyírbogdány 17 kilométernyi belterületi úthálózatából hét kilométernyi még ma is középkori állapotokat idéz. Magyarán: olvadáskor, esőzéskor szinte teljesen járhatatlanok ezek az utcák. Előfordult már nem egyszer, hogy ölben viszik a beteget a mentőkocsiig. Olyan is van, hogy befolyik a víz egy-egy portára. — Persze, nagyon jól tudjuk, hogy ezek komoly problémák. Viszont a képviselő-testület döntését logikusnak kell elfogadni: akkor kerülnek sorra ezek az utak, amikor az összes közmű földbe kerül, hogy ne kelljen az útburkolatot felbontani később. A háttér: a szennyvízcsatorna-hálózat egyelőre csak 40 százalékban készült el. A hatvan százalékra, mely a tisztítót is „tartalmazza”, már három éve pályáznak folyamatosan. Mind ez ideig eredménytelenül. — Én azért optimista vagyok — mondja a polgármester —, s bízom benne, jövőre nyer a pályázatunk. Meg aztán, az sem baj, ha tájékozódik az ember. Ugyanis, tudomásom szerint, jövőre a szennyvíz-céltámogatás aránya a tisztító esetében 40 helyett 50 százalék, a csatorna esetében pedig 30 helyett 50 százalék lesz. Ezekhez biztosítják a Vízügyi Alap, a Környezetvédelmi Alap és a Megyei Területfejlesztési Alapból elnyerhető támogatásokat, melyek összességében elérhetik a be- mházási költség 90 százalékát. És ha kiépül a csatornahálózat, következhet az utolsó nagy infrastrukturális beruházás: az utak rendbehozatala, a csapadékvíz elvezetése. Persze, van itt egy kis bökkenő: a keskeny utak esetében, ahol nincs közmű lefektetve, csak a csapadékvíz elvezetését és az út járhatóvá tételét, azaz az útalapot tudjuk most megvalósítani. Szeméttelep A szűkös anyagiak ellenére néhány komoly beruházás azért elindult, illetve megvalósult. A községet elkerülő út mellett már csak napok kérdése, hogy elnyerje végleges formáját egy kéttantermes iskola. — Viszonylag nem régi, szép nagy iskolája van Bog- dánynak, vajon erre miért volt szükség? — kérdezzük. — Egy régi, életveszélyes állapotban lévő épületben volt korábban az a két tanterem, ahol a technikaoktatás folyt. Ezt váltja fel az új, melyet reményeink szerint a tanévzáróval együtt avatunk. A építész vállalkozó helybeli, tehát a lokálpatriotizmusában is bízhatunk. A másik nagy beruházás — egy regionális szeméttelep — még folyamatban van. Nagy szükség is van rá, hiszen a régi hulladékgyűjtő már ugyancsak megtelt. Az új, korszerű De- mecser és még négy környező település közös létesítménye, mely szeptemberre lesz készen. (Érdekesség, hogy földmozgatás közben egy, feltehetően rézkori település nyomaira bukkantak.) — A környezetvédelmi követelmények egyre inkább sürgetik a szelektív hulladék- gyűjtés megszervezését — teszi hozzá Tanicsár Miklós. — Persze ez sem megy segítség nélkül. Remélhetőleg kapunk támogatást az Első Nyírségi Fejlesztési Társulástól erre a célra. Nyírbogdányban nem jellemzőek a pártcsatározások. A civil szerveződések közül jelentősnek számít a gazdakör, amely régebben működik. Szakmai fórumokat szerveznek, illetve ilyen jellegű rendezvényekre, kiállításokra szervezik meg a részvételi lehetőséget. Legutóbb Kecskeméten a tűzelhalásos fabetegséggel kapcsolatban kaptak tekintélyes szakemberektől első kézből hasznos információkat. Ezenkívül működik még a katolikus nőszövetség. Alapítvány Viszonylag újnak számít a zártkerttulajdonosok egyesülete, amely a hegyközségi törvény alapján működik. Szőlőpásztort fogadtak fel az 53 hektáros gyümölcsös, szőlőskert őrzésére. Három éve létezik a Nyírbogdány község tehetséges gyermekeinek tanulásáért alapítvány, melyet az önkormányzat hozott létre, tavaly például 204 ezer forinttal támogatta a gyerekek tanulását. A közalapítvány vagyona jelenleg több mint egymillió forint. r alán érdekelni fogja a Kelet-Magyarország olvasóit ez a nem túlságosan szívderítő gyors- fénykép Nyíregyháza testvér- városáról, Ungvárról. Nos, eljutottam oda, hogy a legszívesebben fekete szemüveggel járnám lakóhelyem utcáit. Hogy ne lássam azokat a városcsúfító építészeti és épület-„díszítési” förmedvényeket, amelyekkel az igen tisztelt újsütetű milliomosok világgá kürtölik pénztárcájuk vastagságát. Kant szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Szerintük, úgy látszik, szép az, ami sokba kerül. Bármilyen szörnyű stílustiprás. Nem mondom, a pártállami idők építkezései sem lebegtek épp Bauhaus-i magasságokban. A hruscsovi évek magtárszerű lakóházai (négy fal, rajta sátortető, kész!), a brezsnyevi kor kietlenül zord, egykaptafára készült panellházai, s mindezeknek a megkoronázása, a leginkább talán valami zord harckocsihoz hasonló új ungvári színház-szörnyűség. De mintha a maiak — másÖröm képp ugyan — de ezeken is igyekeznének túltenni. Úgy vélem, Közép-Európa egyik legocsmányabb, s az építészet funkcionális és sti- láris normáit a legjobban semmibe vevő épülete a Luxor nevű cégnek a Korzó és az Ungpart közti kis utcán fölépült háza. Istenem! Boltív fölött sima vízszintes párkány, fölötte timpanon, feljebb még egy timpanon, azon felül pedig ismét boltív! Az ablakok egy része négyszögletű, egy része ugyancsak boltíves kiképzés, egy része lent háromszög alakban elvágott. Az egész förmedvény V alakban két mezőre osztva, a felső mező (a V belső területe) simára vakolva, az alsó beborítva ízléstelen zöld csempével. Még vastag, öntöttvas csatornacsövekből kialakított oszlopok is áfáihoz vannak biggyesztve, a középsőn cikornyás (növényforma?) betonból mintázott oszlopfő. Össze van hordva ide minden! Hát ez ugyancsak sokba kerülhetett. Es ugyebár: szép az, ami drága. A szomszédos ház régi, ezt csak „kiszépítették”. A gyönyörű barokk emeleti rész alatt most förtelmes, zord műkő földszinti frontok éktelenkednek, még ezt is holmi geometrikus kőberakással tarkították. Mindez úgy illik erre a házra, mint tehénre a gatya — ahogy mondani szokás. És a vonzó copf stílusú Korzósarki épület az üvöltőén bor- nírt vörös műkőborítással. És hány meg hány ilyen példát idézhetnénk! Lassan a harmonikus stílusú belváros minden háza áldozatául esik ennek a műkő-, csempe- és márványmániának. Na és amikor bolttulajdonos a városi járdát (amely, igaz, gidres-gödrös) a maga üzlete előtt — és csak ott — megemeli és mindenféle cifra csempével rakja ki! Lassan olyan lesz emiatt az utca, mint a sakktábla, s az ember állandóan le- és föllép, csak győzzön a lába elé nézni! De annyi esze már a pénzt két marokkal szóró kereskedőnek nincs, hogy rájöjjön: a csempe, amit itt fölhasznált, belső terek padlózatának kiképzésére, és nem utcai burkolásra való. Télen ugyanis jobban csúszik, mint a jégpálya. A Petőfi téri úgynevezett Éried-palota üzletei előtt hivalkodó járdakölteményt az emberek télen nagy ívben elkerülik: ezt a darabot az úttesten teszik meg. Hát nem humoros? Nos, ha Ungvárra jössz, szabolcsi olvasó, gyönyörködj el mindezeken! •we megvallom, néha / 1 jártamban-keltemben jut nekem egy kis öröm is. Legutóbb azt láttam: arról a förtelmes Lu- xor-házról hullik le a zöld csempe. Persze, hiszen télen csak speciális kötőanyaggal lehet kívülről csempézni, a közönséges cement megfagy, kienged. (Ehhez már nem volt eszük!) Most már csak azt remélem, hogy azok a műkő- és márványcsodák is az építkezési technológia valamely hasonló megsértésével készültek, és a szegény jobb sorsra érdemes házakról az idő lassan majd „lemossa a gyalázatot”. íMezopont ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■MM A választás joga Sipos Béla-w- •r jvilági parodosz — f / fogalmazhatna rö- Lz viden Szophoklész, ha ma élne. Igen, újvilági bevonulásról beszélt a minap a Magyarok Világszövetsége amerikai tanácsának elnöke. Papp László azt tartja, a külföldön élő magyarok egyetértenek az alapkérdésekben, a NATO- csatlakozás segítésében, valamint abban, hogy választójogot kaphassanak. Vagyis, a parodosz a tengerentúli magyarság politikai életünkbe való bevonulását jelentené. Bevallom őszintén, nem értek egyet ezzel. Az Egyesült Államokban másfél millió ember vallja magát magyarnak, de alig tíz százalékuk beszél otthon magyarul — Papp úr szerint. Azt már én teszem hozzá, többségük talán még nem járt az őshazában, de ha jártak is, nem valószínű, hogy ittlétük alatt éppen a politika részletes tanulmányozása töltötte ki az idejüket. Nem ismerik mélységében a hazai viszonyokat, az embereket, igazából az életkörülményeket, a pártokat sem, így a politikusokat sem. (Tisztelet a kivételnek.) Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy a határon belül élő honfitársaim csak a politikának élnek, de azt azért látni kell, a játszma az ő bőrükre megy. A határainkon túl élők úgy érzik, a választójog megadása egyfajta gesztus lenne a hatalom részéről, ezzel kinyilvánítanák, nem mondanak le a szórvány magyarságról. Nem kétlem, még a magyarságtudatukat is erősítené, de azt azért mindenképpen látniuk kell az amerikai demokráciában, jólétben és gazdagságban élőknek, hogy a következményeket az itt élők érzékelik, az adók terheit is a Záhonytól Sopronig élők viselik. A környező országokban élő magyarok — megítélésem szerint — jobban ismerik az itt zajló folyamatokat, hiszen velük nap mint nap találkozhatunk. Mégis azt vallom, a konkrét dolgokban engedjék meg, az itt élő tíz millió magyar döntsön. Hiszen a gyökér, az eredet kérdése nem a választójog függvénye. Útszéli árak Ferter János rajza Koiiimefitá Európában, valahol Nyéki Zsolt y—t gy lépéssel kö- J-/ zelebb Európá- JUj hoz—szólhat büszkén, jóleső érzéssel a szlogen, mert egy tényleg jól sikerül rendezvénnyel ország-világ előtt megmutattuk: készen állunk egy elit közösség tagságának elnyerésére. De valóban készen állunk? Május 23-án nemcsak a város öltözött kékbe, a jeles napot megelőző estén elkékült az ég is. A felhők azonban nem európaion lágy, sokkal inkább sötétkék színt vettek, s jókora záport zúdítottak a városra. Rövid idő alatt állt is a víz számtalan lakás alagsori részében, garázsában, pincéjében, ahol autók tengelyéig ért az ár. Gumicsizmát, vödröt kapott kicsi és nagy, s szapora lépéseik közben nem Európára gondoltak. Mert ott így nem építenek házakat, utakat, közműveket, ott nem kell rettegni attól, ami a földeknek áldás. Ott talán sűrű bocsánatkéréssel igyekeznek kijavítani a hibákat, s a rendszer egyértelműsége nem engedi a felelősség elkendőzését. Mert hogy a városban ez már évről évre visszatérő probléma, és a sok megbeszélés, egyeztetés, intézkedés után Európa-nap éjjelén ugyanúgy dolgoztak a tűzoltók szivattyúi, mintha semmi sem történt volna. Elhúzódó, a feledés homályába vesző ügyek, belefáradt szereplők, frissebb témára vágyó szemlélődök — általános jelenség ez szerte e hazában. Arányos következmények nélküli felületes munka, flegma egyéni mentalitás: nyakkendősen kiürített hamutartó a belvárosban (ha már úgyis pirosat mutat a közlekedési lámpa), maghéjtól tarka díszburkolat. Ugyan, ki szól már, ha az agyonfoltozott utakon rázkódik a nehezen összespórolt autó? Pedig az építőipar gépei már régen nyugatiak, az aszfalt receptje pedig nem titkos. Ugyan, ki cáfolja meg az állítást, miszerint pénzzel még a törvény is megkerülhető? Ezekben nem készen, csak állunk. Évek óta egy helyben.-HÁTTÉR __
