Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

1997. május 24., szombat HÁTTÉR □ Szemünk fénye, a gyermek Egy nap elszabadulhat a világ • Ilyen összekovácsolt kis közösségről álmodtam Id. Szűcs László és az unokák Toldi utcai, ötödik emeleti la­kásukban találkoztam. Már az első benyomás az volt négyük­ről, hogy egy szép család ott­honában járok. No, nem a Fa­mília-beli Szép családra gon­dolok, már csak azért sem, mert az Attiláéké valódi, nem mesterkélt; igazi, hús-vér sze­rep az övék, s a jókedvüket sem nevetőgép kelti. Attilának természetesen megvan a családról alkotott véleménye, ám gyakorlati em­ber lévén (üzemtechnológus), nem szívesen használ fráziso­kat, pedig most valami ilyesfé­lék jönnének szájára, mert­hogy a legfontosabb számára ez a három ember. Katalin pedagógus, általá­nos iskolai tanár. — Tizenkét éve házasok, s tíz éve vagyunk család — mondja, — Lánykoromban is ilyen összekovácsolt kis kö­zösségről álmodtam, ahol az ember fontosnak, hasznosnak érezheti magát, ahol szíve sze­rint adhat és kaphat, mondhat­ni, tudatosan tervezi-építi a boldogságát. Nálunk minden­nap gyermeknap van. Az ő fel­adataik, kényelmük határozza meg a mi életünket is. Ez per­sze nem jelenti az ajnározásu- kat, s azt meg végképp, hogy a gyermekek rabszolgái len­iskolában is kitűnő tanulók. Szerények, s hálásak minden apró ajándékért. Egy Cerbona szeletnek is úgy tudnak örülni, mintha kerékpárt kaptak vol­na. Mindemellett fontosnak tartjuk a gyermeknapot. Az is­kolában nekem az osztályfő­nöki óra is szent, fontos kiol­vasni tudni a gyermekek sze­méből: a hátitáska mellett még ki, milyen terhet cipelve indult otthonról. Mert sokan így ül­nek az iskolapadban. Egyforma szeretet Szűcs László és felesége, Ani­kó három gyermeket nevel Ke- mecsén. Az apuka vállalkozó, az anyuka orvosímok a me­gyei kórházban. — Nagy családban nevel­kedtünk — mondja az apa, —, természetes volt számunkra, hogy mi is több gyermeket szeretnénk. Nem sokkal az­után, ahogy Nikoletta megszü­letett, vásároltuk ezt a lakást. Persze, sok OTP-vel. Mi taga­dás, fiút szerettem volna, s mi­kor megszületett második lá­nyunk, Marina, biztos voltam benne, hogy lesz még egy gyermek. Végül — rá egy évre — beteljesült a vágyam: hisz harmadiknak megszületett La­cika. Az az igazság, ha nem jön közbe a gazdasági válság, biztos lett volna még egy gye­rek a családban. De hát a mai bizonytalan körülmények kö­zött, úgy éreztük, a negyedi­ket már nem vállalhatjuk. Én magam tizenegy évig dolgoz­tam az állami gazdaságban, s ahogy munkanélkülivé vál­tam, kényszerből szobafestő vállalkozó lettem. Nikoletta, a legidősebb, már nyolcadikba jár. Jól tanul, s ha befejezi az általánost, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd pedig valamelyik főiskolán folytatja. Kedvence a német. Marina most hatodikos, valóságos kis futóbajnok, imádja a mozgást. Lacika ötödikbe jár, ügyesen rajzol. — Beteges gyerekek voltak, sok gond volt velük. De hál’ Istennek, ahogy mondani szokták: kinőtték. Nincs ked­vezményezettség, egyformán szeretjük őket, csak hát persze, a kisebbek óhatatlanul is több szeretetet kapnak. Marina apás, ha például szerelem az autót, képes órák hosszat el­nézni mit csinálok. Lacika vi­szont az anyjával szeret job­ban lenni. Felkerestük idősebb Szűcs Lászlót is, a nagyapát, akinek a Szűcs gyerekeken kívül még két szép unokája van: Blaner Beáta és Sanyika. Beáta már gimnazista a Zrínyiben, Sanyi­ka általános iskolás. Ok is megállják a helyüket. Nem csoda, hogy a nemrég hatvan­egy éves születésnapját ün­neplő nagypapa, aki imádja az unokáit, nem tud választani közülük kedvencet. — Külön-külön nagyon jó gyerekek, együtt már csintala­Bártfai Zoltán és Bianka nők. De hát így a jó, mert ha a csendes, félrehúzódó egy gye­rek, akkor már valami baj van. Élménygazdagon A Nyíregyházán élő, de gáva- vencsellői gyökerekkel bíró Bártfai családban az apa, Jó­zsef egy PVC nyílászárókat gyártó kft.-nél dolgozik, fele­sége, Agnes gondozónő. Egy­behangzóan állítják: bár egy évben nemcsak egy napon kell igazi törődéssel foglalkozni a gyermekekkel, a gyermeknap­ra szükség van. Nem egyetlen­ként ugyan, de ezen a vasárna­pon kifejezetten a kicsiké az elsőbbség, maradandó élmé­nyekre tehetnek szert, melyből később is táplálkoznak. Kell ez a szülőnek és a gyermeknek egyaránt a rohanó hétközna­pok ellensúlyozásaként. — A gyermek vágyik a szü­lő szeretetére, a kiapadhatat­lan, folytonosan áradó, feltétel nélküli szeretetre. Aki nem érezte gyermekkorában szülei melegen áradó szeretetét, az felnőttként vagy mohón haj­szolja, vagy bizalmatlanul visszalöki a szeretet-lehetősé- geket. Elkel tehát a segítség. Ezt tapasztaltam munkahelye­men, az anyás csecsemőott­honban is — fogalmazott Ág­nes, majd így folytatta: — A gyermeknapon megáll kicsit az ember, megígéri magának, türelmesebb lesz, még többet próbál érzelmileg nyújtani. El­hessegeti a fáradságot, számba veszi, mit kellene jobban csi­nálni. Annak ellenére, hogy igyekszünk a lehetőségekhez mérten mindent megadni ne­kik, s büszkék vagyunk rájuk. Zoltán fiunk jól tanul, tanul­mányi versenyre vitték, kisleá­nyunk, Bianka szépen szere­pelt az óvodai ballagási ün­nepségen. Az ilyen, s hasonló örömök is mondatják, hogy jó szülőnek lenni. — Olykor magamnak is be­vallom: nagyon hiányoznak azok a néhány évvel ezelőtti meghitt esték, amikor még ju­tott idő arra, hogy lefekvés előtt mesét olvassunk nekik — vette át a szót a férj. — De amikor a mostani rohanás kö­zepette este hét körül fáradtan beesek a lakásba, kevésbé van rá energia. Persze azért igyek­szünk, hiszen nagyon szeret­jük őket. Nekünk ugyanúgy élmény egy-egy kirándulás, mint például a legutóbbi, ami­kor ellátogattunk Szabolcs kö­zségbe, de így érzünk a gye­reknapi programot illetően is, amit már hetekkel korábban elkezdtünk megtervezni Zol­tán és Bianka kéréseit figye­lembe véve. Amatőr felvételek Nyíregyháza, Kemecse (KM — L. Gy„ Gy. L„ K. D.) — Ugyancsak nehéz dolog pá­tosz és érzelem nélkül szólni gyermekeinkről a gyermek­nap ürügyén, nem véletlen tehát riportalanyaink olyko- ri szabadkozása: félő, hogy a szeretetteljes szavak köz­hellyé változnak. Mert sze­münk fénye a gyermek, akikre nem mindig tudunk annyi időt, türelmet, kedves­séget szánni, árasztani, mint amennyit valójában szeret­nénk. Igaz — s ezt is szomo­rúan tapasztaljuk —, akad­nak igencsak sanyarú sor­ban élő kicsinyek és nagyob­bak, s ennek nem mindig a pénz az oka... A gyermeknap — bár mind­egyik az lehetne! — éppen ezért számít kiemelkedőnek sokak életében, némi feltöltő- dést, élményt nyújtva az elkö­vetkező hétköznapokra. Há­rom családot kerestünk fel, hogy megosszuk gondolatai­kat olvasóinkkal, eltöprengve kicsit az életről, a lehetőségek­ről. Tudatos boldogság Róka Attilával és családjával, Katalin asszonnyal, illetve gyermekeikkel, a tízéves Zsó­fival és a nyolcéves Eszterrel a Róka Zsófi és Eszter nénk, ám sokkal inkább azt, hogy a családon belül egyen­rangúnak, partnernek tekint­jük őket. A mi feladatunk, hogy rend legyen a lelkűkben, az életükben. Ehhez meg kell tanítanunk őket a sok kis apró szabályra, s mindenre, ami fontos, értékkel bír. S ők na­gyon jó „tanítványnak” bizo­nyulnak, de nemcsak itthon, az Nézőpont Elveszett pihenés Angyal Sándor P zámos veszteséget V szenvedett el a ma- kJ gyár társadalom az elmúlt években, miközben folyt az állami támogatás lefaragása, ezzel együtt a piaci viszonyok térhódítá­sa. Nem egyforma feltéte­lekkel, lehetőségekkel ér­keztek el az emberek a rendszerváltás küszöbéhez s ez az érzékelhető különb­ség az eltelt több mint hat évben tovább növekedett, már-már nem is csak jelké­pesen gazdagokra és szegé­nyekre szakítva a lakossá­got. A veszteségek között az egyik gyakorta emlegetett az üdültetési rendszer összeomlása, melynek kö­vetkeztében tíz- és százez­rek estek el a korábbi lehe­tőségtől: két hét nyaralástól valahol a Balaton partján, a hegyek között, netán kül­földön. Nemcsak az adja a téma nosztalgikus felidézését, hogy nyakunkon a nyár, s hogy egyre több családban most kellene megszervezni a megérdemelt pihenést. Érzékeli a tömeges üdülte­tés elérhetetlenségét a kor­mány is, és ennek a héten tanújelét is adta. Úgy tűnik, nem pusztába kiáltott szó marad a támogatott ' üdül­tetésért türelmetlenkedők vágya: a kormány egyetért egy új támogatási rend­szer bevezetésével. Ennek a lényege az volna, hogy az ilyen támogatást névre szólóan csekkben kapná a kedvezményezett a támo­gatótól, akinél (vállalat, in­tézmény, önkormányzat) ez a támogatás költségként számolható el a jövőben. Természetesen egyetlen kormánycsettintésre ez a rendszer nem jön működés­be (sajnos, éppen a támo­gatók vannak szorult anya­gi helyzetben, s ahogy csak tudják, szorítják a mar­kukat, ha költségről van szó). Ezért az átmeneti idő­szak finanszírozására a jö­vő esztendőben egymilliárd forint költségvetési támo­gatást nyújt a kormány, fő­ként a szociálisan rászoruló rétegek megsegítésére, il­letve bizonyos kötelezettsé­gek megváltására. Az el­képzelések szerint az évi költségvetési törvény fogja majd meghatározni a kiad­ható üdülési csekkek érté­két, s az adótörvények mó­dosítása idején hozzák majd meg a konkrét dönté­seket. Mindehhez csak annyit: rosszabb helyre is költött már a kormány. Gyermeknapon: — A faterom megengedte, hogy ma én játszhatom vele... Ferter János karikatúrája Kommentár Előny — nálunk Máthé Csaba C sak jönnének üzleti ajánlatok, projek­tek, akár magyar nyelven is, aminek alapján meg lehetne az itteni cége­ket keresni. Ebből lehet ké­sőbb szerződés és folyama­tos szállítás—fohászkodott hazánk ausztráliai kereske­delmi kirendeltségének ta­nácsosa, akinek legfonto­sabb feladata: a minél na­gyobb összegű magyar ex­portot elősegíteni, de ha úgy adódik, akkor az import bonyolítása is. Ha megkérdeznénk 100 vállalkozót, vagy céget, ak­kor szerintem legalább afe­lé nem igazán tudná, hogy a világban több mint ötven helyen működik hazánk ke­reskedelmi kirendeltsége, ahol több nyelven beszélő, szakképzett kereskedők dol­goznak. Vagy ha a többség hallott róla, akkor minden bizonnyal azt gondolja, egy részről esetleg lehetetlen, más részről pedig elképzel­hető, hogy igen költséges lenne velük felvenni a kap­csolatot. Téves a következ­tetés, ilyenről szó sincs. Csak az ár és a minőség számít. Ezt a tanácsos bele- súlykolta valamennyi oda­látogató magyar üzletem­berbe. Az előbbit behatá­rolja a világpiaci ár, a ke­reslet-kínálat, viszont eb­ben a kérdésben lehet al­kudni. A másiknál, a minő­ségnél viszont nincs megal­kuvás, ott nem lehet gumi- szerűen arrébb húzni az előre megszabott határo­kat. A minőséggel eddig nem volt gond a távoli kon­tinensen, az ottaniak elége­detten nyilatkoztak az itteni áruról. A tartalom, a „di­zájn” megfelelt a nemzetkö­zi normáknak. A fizetéssel sincs gond, hiszen az akkre­ditív nyitással egy percig sem volt probléma, sőt azok a cégek, amelyek az áru fel­adása után elfaxolták a fe­ladóvevényt, egy héten be­lül pénzükhöz jutottak. Ez már olyan előny, amit érde­mes kihasználni.

Next

/
Thumbnails
Contents