Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-23 / 118. szám

1997. május 23., péntek Betegség után talpra állni A rehabilitáció az orvostudomány új ága lett • Országos jelentőségű IvAfanAiit *1wÄ Vlllrll Ír Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az Or­szágos Orvosi Rehabilitációs Intézet volt az első, az 1981 - ben megtartott Rokkantak Nemzetközi Éve a második komoly ösztönző ahhoz, hogy a rehabilitációra, az egészségüket, testi épségüket elveszítők gondjaira terelőd­jön komoly figyelem. Nyír­egyházán 1987-ben a régi se­bészeti épületben kezdte munkáját a rehabilitációs osztály, amely tízéves fennál­lását országos rendezvény­nyel, tudományos tanácsko­zással ünnepli. — Ami az elhelyezést illeti, az eltelt egy évtized alatt nem sok minden változott — mondja dr. Golenyák Béla osztályve­zető főorvos, aki ugyanaíckor sikerként könyveli el, hogy osztálya mára tökéletesen be­épült a kórház rendjébe, nem elfekvőként, hanem egyenran­gú pertnerként kezelik őket, miközben mára új diszciplína lett maga a rehabilitáció is. Sokat dolgoznak A nyíregyházi úgynevezett mozgásszervi rehabilitációs osztály, ahol elsősorban bal­esetek. súlyos betegségek, bé­nulások miatti következmé­nyeket gyógyítanak, s itt vég­zik a különféle amputációk utáni protézisek ellátását, a gyógyászati segédeszközök­kel kapcsolatos tennivalókat is. Mert elég egy rossz mozdu­lat és már megtörténhet a sú­lyos tragédia. A negyven­ágyas osztályon mindössze huszonötén dolgoznak. Két or­vos. 15 nővér és a mozgásterá­piás team — gyógytornász, masszőr, fizikoterápiás nővér, beteghordó látják el a betege­ket. A munka nehézsége miatt igen nagy a fluktuáció. Az el­vándorlás legfőbb oka a nehéz munka, de mondtak fel valaki­nek azért, mert nem megfelelő szinten foglalkozott a betegek­kel. — Sokat dolgozunk, de igé­nyesek vagyunk — mondja a főorvos —, hiszen ehhez a be­teganyaghoz különös figye­lem, empátia kell. Akik nálunk fekszenek, többnyire egyik napról a másikra lettek maga­tehetetlenek. vagy hosszan tar­Nehezen bár, de ismét talpon Or. Golenyák Béla Martyn Péter felvételei tó betegségük következmé­nyeként kerültek ide. Nehezíti a dolgot, hogy nekünk sokszor nem csak a betegséggel, de a beteg együttműködéséért is meg kell küzdenünk. A reha­bilitáció filozófiai alapja, hogy megnyerjük magunknak a pá­cienseket. Operálni az eszmé­letlent is lehet, meggyógyíta­ni, ismét talpra állítani azon­ban csak azokat, akik maguk is gyógyulni akarnak. Igazi si­ker pedig csak azoknál érhető el, akiket megfelelő családi háttér vár haza, akire számíta­nak, akit visszavárnak. Gya­kori, hogy többszörös beteg­ségben szenvedők, szenve­délybetegek kerülnek az osz­tályra, akiknek bajai a kórház­ban nem csupán összeadód­nak, de hatványozódnak. Leg­főbb célunk az önellátás visszaállítása azért, hogy a tő­lünk távozó élete ismét olyan legyen, mint tegnap volt, hogy a hétköznapokon se szoruljon másra. Példamutatóan Ehhez az kell, hogy a beteg nemcsak önmagát ellátni, de ha lehetséges, dolgozni is tud­jon. E téren dr. Golenyák főor­vos főleg a nyíregyházi Start Rehabilitációs Vállalatot, il­letve a Piremont említi, ahol a megváltozott, csökkent mun­kaképességű emberek ismét értelmes elfoglaltságot, meg­élhetést találnak. Nemcsak eb­ben, de a gyógyászati segé­deszköz-ellátás területén is je­lentős közöttük az együttmű­ködés. A Start Vállalatnál, az ortopéd-műszerész műhely­ben fejlesztették ki azt a leaser járógépet, amelyet angol ötlet alapján és angol alkatrészek­kel építenek meg, s melyet a főváros után elsőként ezen az osztályon alkalmaztak, s mu­tatnak be a mai tanácskozáson a szakmának. Az ötlet oly mértékben be­vált, hogy ma már tíz megye­beli beteg veheti hasznát e já­rógépnek, tanult meg általa új­ra járni, s a tervek szerint a to­vábbiakban regionális ellátást is felvállalhatnának a nyíregy­háziak, akik országosan is el­ismert eredményekkel büsz­kélkedhetnek az alsó végtag amputáltaknál alkalmazandó úgynevezett primer protetizá- lásban is. Itt szervezték meg elsőként a Taurus Gumiipari Vállalattal és a Starttal közö­sen a speciális protézisek gyártását, melyet ma már or­szágos hálózatban forgalmaz­nak. Az osztályon nemcsak ke­mény munka, komoly tudomá­nyos tevékenység is folyik. Most éppen a Heine Medin kórban szenvedők felmérését végzik. A megyében közel 400 ilyen beteget tartanak nyilván, jelenleg adataik fel­dolgozása, állapotuk felülvizs­gálata zajlik. — Számunkra nemcsak a betegek meggyógyítása, újbóli talpra állítása, hanem az ottho­nukba távozók szociális prob­lémáinak megoldása is fontos feladat, s az egyik legnagyobb gondunk is ez. Gyakran látjuk, hogy a kórházból távozó reha­bilitált beteg családi háttér, megfelelő gondoskodás nélkül újból visszaesik, munkánk semmibe vész. Nyugaton már lakóközösségek alakultak ilyen célokra, ahol nemcsak közigazgatási, de szakmai, emberi segítséget is kaphatnak az emberek. Nálunk mindez még hiú ábránd, bár a házior­vosi szolgálat, illetve a szoci­ális munkások, a karitatív szervezetek gyarapodása re­ményre ad okot. Nyíregyhá­zán, a DOTE Egészségügyi Főiskoláján ma már szociális- munkás-képzés zajlik, a hall­gatók az osztályon végzik te­repgyakorlatukat, az onnan ki­kerülők érezhető segítséget je­lentenek nemcsak a gyógyítás­ban, de a páciensek társadalmi rehabilitációjában is. Előrébb jutni A tízéves rehabilitációs osz­tály tudományos tanácskozás­sal nyomatékosítja az eltelt egy évtized munkáját. A szak­ma legjobbjai tárgyalnak ma Nyíregyházán az ország szinte minden pontjáról. Olyan em­berek, akik igazából értékelni tudják a itteniek munkáját. Akik — mivel maguk is erre tették fel életüket — tökélete­sen tisztában vannak azzal, mit jelent a rehabilitáció. Tud­ják és vallják, nulláról az egy­re jutni százszorta fáradságo­sabb, mint mondjuk nyolcról a kilencre... Harasztosi Pál fotóetűdje Sóstóhegyi anziksz Tényezők Esik Sándor M icsoda pár, írnám, de hát hárman vol­tak... Találkozott tegnapelőtt Horn, Torgyán, és Orbán. A Fidesz front­emberét éppen csaknem évtizeddel ezelőtti mivoltá­ban láttam a képernyőn, ahol történészek tartanak részösszefoglalót minden­napi történelmünkről. Le- gényes szőrzete, pattogó beszéde akkoriban siheder lányok szívét dobogtatta, szavai gránátként csapód­tak abba a kövezetbe, amelybe a kommunistákat döngölni szándékozta. Ugyané műsorban a kis­gazdák érdekében még Bo- ross Imre emelte a szót. Torgyánnal együtt először a sonkádi nagy zászlóbon­táson láttam őket. Most tehát a kisgazda pártelnök tárgyalt azzal az emberrel, aki nemrég egy féregirtás áldozata lett vol­na, ha fog az átok. Az idő­közben komoly férfiember­ré érett Orbán a találkozó­ra mentében még megüzen­te Giczy Györgynek, szó sem lehet szövetségről egy olyan párttal, amely egye­bek között dögkeselyűnek nevezte a fideszeseket. Ak­kor tehát ki, kivel? Talán ők hárman? Népfrontban? Hűha, anyám, mondta volt ilyen nagymértékű drámai feszültségnél Hofi Géza legkedvesebb anyósának. A választásokon várható erőviszonyok szerinti ténye­zőkkel találkoztam — üzen­te Horn a sokadszor sokkolt tagságnak, meg Szekeres­nek Amerikába. A hivatá­sos találgatok törhetik a fejüket, hogy mi történt, mert hiányoznak a szokásos fogódzók: a találkozó test­véri, baráti, szívélyes, tárgyszerű, gyümölcsöző, vagy előremutató volt-e? Addig is, amíg e tárgyban állásfoglalás születik, csendben levonható a kon­zekvencia: tényleg igaz le­het, hogy a minősíthetetlen politikai vitakultúra mögött nagyon is működhetnek az érdekek vezérelte cselekvé­sek. Kár, hogy ezek az érde­kek csak személyes érdekek. A politikusok ösztönös túl­élési reflexei. Lottóőrület Ferter János rajza Kommentár (Ön)védelem Kováts Dénes ^ rím tudom. Kedves l\l Olvasó, Ön vajon JL V mit tenne, ha békés kerékpározás, vagy séta közben körbevenné néhány garázda, s kötekedni, dula­kodni kezdenének? A bát­rabbak nyilván nem törőd­nének a túlerővel, hanem megpróbálnának tekintélyt parancsolóan rendet csi­nálni. A józanabbak vagy ijedősebbek talán teljesíte­nék a támadók kívánságát (ha van), csak megússzák baj nélkül az affért, hiszen ilyen esetben a menekülésre jóformán semmi esély. Igaz, a teljes megadás sem biz­tos, hogy eredményre vezet, mert aki bántani, ütni akar, az semmire sincs tekintet­tel. Nem véletlen a — talán költőinek is nevezhető — kérdés, hiszen nap mint nap előfordulnak hasonló ese­tek, de valódi apropóját egy szegedi tragédia adja. Há­rom-négy támadó kötött be­le egy kerékpárosba, aki a dulakodás hevében (elmon­dása szerint védekezésként) előrántotta 17 centiméter pengehosszúságú kését, s egyik támadóját mellbe szúrta. A döfés azonnali ha­lált okozott a börtönből pár nappal korábban szabadult férfinek. Halál a nyílt utcán — jo­gos a döbbenet. A megtá­madott gyilkossá vált, az egyik kötekedő halottá. Saj­nálatos mindkettő, mert el­kerülhető lehetett volna a végkifejlet. Ha nem akar kötekedni a társaság, ha nincs a gyilkossá lett áldo­zatnál kés. Mindig a ha... Sajnálható a támadó, hi­szen életét vesztette, miként legalább annyira az embert ölő, aki valójában a túlerő ellen védte magát, ha túllő­ve is a szándékon. A gyilkos őrizetben, az áldozat talánr már végső nyughelyén. Általában így történik máskor is. Ez az eset azonban nagyon kilóg a sorból. Az ítélethozatal a bíróság dolga, a vélemény- alkotás valamennyiünk le­hetősége. A kérdés továbbra is adott: hogyan védjük meg önmagunkat a támadókkal szemben? Lehet-e úgy, hogy mi se sérüljünk, s másnak se ártsunk?-HÁTTÉR —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents