Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-22 / 117. szám
1997. május 22., csütörtök 3 HÁTTÉR Kisnamény nagy gondjai Szívfájdalmuk a helyieknek, hogy nincs — bár lehetne — orvosi rendelőjük Hatévi küzdelem árán újra a mienk a kúria A szerző felvétele Szőke Judit Kisnamény (KM) — Milyen a városi ember? Hát sietős. Átszalad a falukon, át a mezőkön, a kukoricásokon, elsuhan a susogó erdők mellett. S kap egy-két impressziót, néhány benyomást. így viharzottam el én is Kisna- ményba, erre a Fehérgyarmaton túli ötszáz lelkes, három-négy utcás településre. Ám a figyelmem nem vált felületessé, kapkodóvá, mert volt bőven, ami lekösse. Kővári István polgármester kalauzolt végig birodalmán. Nem nyafognak A járdák, az utak, s ami itt épült, létesült, az mind az ő érdeme (ezt nem tőle tudom), így gondos gazda módjára, néhol kritikus szemmel tekintett végig keze nyomán és persze, sorolta a volt-ot, a van-t és a lesz-t. A rendszerváltás újdonságokat, eredményeket hozott. Amikor az önkormányzatiság bekopogtatott, még juhok legeltek a főtéren. Addig nem volt még hivatal, sem ravatalozó, sem korszerű óvoda, sem szép öregek otthona. Mára végre megállt az elköltözés is, sőt... akiknek gyökereik vannak, azok azt nem feledik. Az elsorvadás tehát nem fenyeget. Megnézzük a szikkasztásos szennyvíztárolót és a szeméttelepet — mindegyik olyan, amilyennek egy ekkora helyen a huszadik század végén len-. nie kell. A pénzből, azaz az állami támogatásból nemigen lehet kijönni — hangzik a jól ismert önkormányzati refrén, de inkább beletörődve, semmint nyafogásképpen. Mert ami kell, az kell, azt foggal-körömmel úgyis megcsinálják. Egy évben 35 millióra rúgnak a kiadások — ezzel szemben áll majdnem 27 millió bevétel. A kettő közötti lyuk valahogy mindig befoltozódik. Csak az, hogy a közkutakból folyik a víz, egy hónapban több mint 21 ezer forintba fáj, a közvilágítás ára 40-42 ezer. Ez is jól érzékelteti, hogy nemigen van honnan lefaragni. S hogy van- e valami eladható érték? — Nincs. Venni kéne, nem eladni — így a keserű válasz. De azért szépen gyarapszik a falu, az emberek élettere már igazodik a kor követelményeihez: ’92-ben végrehajtották a gázprogramot (milyen a vidéki ember? a cserépkályhákat megtartották), ’93-ban telefo- nosítottak. Csak kevesen nem éltek a lehetőségekkel. A föld gyenge Kistelepülés, kis óvoda, kevés gyerekkel. A kisnaményi óvodások általában huszonegyen vannak, de ottjártamkor csak tizenhármán élvezték a gondoskodást a különben minden igényt kielégítő (talán nem is intézményben, hanem) otthonban. Az 1994-ben elkészült 14 millió forintba kerülő épület másik oldalán idős emberek hunyorogtak a napsütésben — 12 lakója van a virágos udvarit szociális otthonnak. A közös konyhán csontleves főtt éppen és javában készült a toroskáposzta. Ha a kicsik felnőnek, a jánkmajtisi iskolába járnak majd. Ä föld gyenge errefelé, mindenki a magáéban kapál- gat, de főleg jószágtartásra rendezkedtek be az emberek. A polgármesteri hivatal működteti részben még a postát, s a ház hátulsó zuga ad helyet az orvosi rendelőnek. Helyesebben a hivatalosan annak nevezett két elhanyagolt, dőlő falú, hámló mennyezetű, cserépkályhás, fapados, fali kézmo- sós, lavóros luknak. Hetente kétszer jön ki az orvos, aki valószínűleg inkább a legszívesebben rögtön menekülne. A váróban szokott lenni a falugyűlés is, nincs ugyanis máshol hely. Az orvosi rendelő jelen állapota (egy ecsetvonást nem érdemes érte most tenni, mondja dühösen Kővári István), illetve hiánya Kisnamény legnagyobb szívfájdalma. Új harc Pedig de jó lenne egy újat építeni Még hely is lenne egy egészségháznak a faluközpontban a kúria mellett. Apropó, a mostoha sorsú, 1830 körül épült, klasszicista, volt Do- mahidy-kúria... 1990-től hat évig tartott a küzdelem, amíg visszaszerezték. Most új harc indult, hogy a körötte lévő majd kéthektáros földterület is. a magyar állam tulajdonából a magyar állam tulajdonába kerüljön újra, és ezt követően vagyonátadás jogcímén ingyenesen legyen a kisnaményi ön- kormányzaté. De ez már egy másik történet... A szemünket tehát rajta tartjuk. t em az em^erne^ l\l egyedül. Ezt Istenes 1 V Zénó is tudta. Nem véletlen, hogy felsőbbrendű névrokona is tudta ezt. Mert ugye lássuk csak: volt egy emberállat, akinek mindene megvolt, következésképpen semmije, mert hiányzott mellőle valaki, az asszonyállat. Zénó emigyen töprengett az ünnepek előtt, amikor a hegyközségből összehordott különféle borokat osztályozta, kóstolgatta, hogy melyikből is legyen bor az úrvacsorához. Hajaj! Az fontos kellék. Nélküle nem ünnep az ünnep. Úrvacsora nélkül? Ilyen még nem volt. Bor nélkül úrvacsora? Ilyen sem volt. Azaz, hogy majdnem egyszer, amikor jöttek az oroszok. Mert azok mindent megittak, még a kölnivizet is. Csak a Balogh Menyus két literét nem, amiből hamarjában lett öt liter, így jutott mindenkinek a kehelyből. Most bezzeg annyi bor van, hogy úszkálhatnak benne a szőlősgazdák. De ő nem. Tudja a bor rendes útját, legalábbis egyszer, amikor gur- gulázva, szalutált neki a gégeőr, s lecsordogál oda a többi mellé, ahol már ott van a Kiss Jani rizlingje. Nagy Feri dinkája. Barna Józsi hárslevelűnek becézett émelyítője, és még sorolhatná. Ott jó helyen vannak, akár veszekedhetnek is. De ZénóZénó és a bor nál ilyen már nem fordulhat elő. Veszekedni utoljára a Samu kutyával veszekedett, amiért Veress Tónit lerángatta a biciklijéről, meg egy kicsit igazított a nadrágján. Pár százassal ugyan megúszta, de ez a fránya Tóni ahányszor erre jár, mindig célozgat a borra. így aztán már legalább ketten tudják előre, hogy milyen bor is lehet a szent asztalnál. Veress Tóninak mindegy, mert neki az összekotyvasztott dinka is ugyanolyan élvezettel megy le, mint a hegyközségi szürkebarát. Ahogy elmélkedett a gyertyafényben, megi/ft csak oda lyukadt ki: nem jó az embernek egyedül. Mert lássuk csak? Itt van ugye az asz- szony. Kezdetben nagyon jó mindenre, akár egy házi igavonó barom. Csak később nyúlik meg a szája, és felejti el, hogy ő mégiscsak embertárs, talán hűséges is, melyet némi fejingatás, és egeres íz is kísérget, de alapjában véve a tízparancsolat közül úgy nyolcnak-kilencnek megfelel. Az ízek keresgetése közben eszébe jutott egy nagyon fontos dolog. Az asszonnyal össze lehet veszni. Sőt az az igazi, mert utána meg ki lehet békülni. Igaz, hogy az is pénzbe kerül, talán még valamivel többe is, mint a Veress Tóni nadrágja. — Szervusz rokon! — köszöntötte a mennyezetet, azaz hogy ami fölötte van, mert nem kétséges, hogy fölötte az van, amikor egy női hang visszaköszönt neki: — Egészségére Zénó bácsi! Látom készül a bor az úrvacsorához. Aztán maradjon is belőle!? Zénó egy pillanatra visszahőkölt. Azt hitte visszaszólt a névrokona. De női hangon?! Hát az öregisten mégiscsak férfiember. Bacchus is az, legalábbis idáig azt tudta. Hirtelen rájött, hogy ez a tiszteletesné. Az égiek között is a legégibb, a jóságos tündér, aki úgy megríkatja a templom orgonáját, hogy a nagy áhítatban felcsendülő zsoltár egyetlen zokogás. Legalábbis neki úgy tűnt, mert úgy el volt nyújtva, hogy a karzaton ülők alig érték utol a lentiek hangját. — Hát még meg sem kínál? így fogadja a női vendéget? — Zénó ötféle mozdulatot is szeretett volna csinálni. Végül sikerült egy, amellyel zavarában leverte az egyik poharat. „Majd a Veress Tóni iszik a kannafedélből.'’ A másik mozdulata az volt, hogy a Tóninak készített zagyvalékból töltött: — Ez bizony igazításra szorul! — hallotta a szépen csengő hangot. Aztán belül a másikat: „Megkaptad Istenes! Asszonyállatot akartál. Most itt van, te meg olyan vagy, mint egy kamasz.’’ Harmadikra rohant, hogy kiüríti a poharat, de megbotlott a sámliban és négykéz- lábra ereszkedett, mint Samu a kerítésnél. Negyedikre feldöntötte a demizsont, az öreget, melyet még tegezni sem mert. Végre ötödikre elért a tiszteletesné elé, és egy kis tálcán nyújtotta az igazit, mint annak idején Kinizsi Pál a malomkövön, akár valami gáláns lovag. — Micsoda elegáns kiszolgálás! — nyúlt a pohár után egy ember, a hang meg a Veress Tónié. — Látom jó napod lehetett, ha még a tiszteletesné is itt járt! A nyavalya essen beléd Tóni! Te is olyankor jössz, amikor nem kell! — Már nem érdekelte miket mond neki ez a tépett nadrágú biciklista. Elment az asszonyállat, a társ, és még mindenre gondolt, de hirtelen látja, hogy a Tóni élénken tegezi az öreget, amelyet még ő is csak imába foglalva illeszt a szájához: — Coki ne! Még megissza az úrvacsora borát!—és úgy kirakta az ajtón kívülre, hogy Tóni csak ült a biciklije mellett, azon gondolkodva, hogyan is került oda. Stílusvariációk Balogh József osem dicsekedtem ve- V le, hogy matematikai kJ zseni vagyok, így aztán nem csoda, ha feladta a leckét, amikor kedden össze akartam számolni, hányszor szerepelt a kisgazda- párt elnöke az aznapi parlamenti ülésen. Gondolom nem újság a gyakori szókérése senkinek, aki néhanapján belenéz az országházi közvetítésekbe, de a keddi teljesítményével talán még a rekordok könyvébe is bekerülhet. Nincs szándékomban valamennyit feleleveníteni, szigorúan csak a témák említésére szorítkozom, ez is jelzés lehet rá, milyen sokoldalú az elnök, s milyen szerény a tagság, hogy mindig neki tartogatják a lehetőséget. Először a pénzügy- miniszter jó híreit igazította ki, s mondta el, hogy az ország rossz irányba halad, majd a tankönyvkiadó tervezett privatizációját mondta indokolatlannak, aztán a kormányt tette felelőssé a máriaremetei vandál pusztításért, mondván: az erőszakos cselekmény egyenes folytatása a koalíció ideológiájának. Ezután liber ál-bolsevik kabinet kapott tőle, amiért minden területen válság- helyzetet teremtett. Ezért aztán ő is kapott a koalíciós képviselőktől. Az MSZP-s Szabó Zoltán azt mondta: a liberalizmus és a bolseviz- mus között párhuzamot vonni kizárólag a náci Németország propagandagépezetének, illetőleg a magyarországi szélsőjobboldalnak jutott eszébe az 1930-as években, azon az alapon, hogy mind a kettő zsidó ármány. Ezt meg Bo- ross Péter (MDF) minősítette szégyenletes interpretációnak és a Házhoz méltatlan stílusúnak. Nincs hely felsorolni még azt a hét(!) témát, amiről kedden a kisgazda elnök beszélt, de talán a választás közeledtével annyi megkockáztatható, hogy aki sokat fog, keveset markol. Az sem hangzik jól egy ügyvéd szájából, hogy a milliós számlát készítőt nem perelni kell, hanem elkobozni a vagyonát, aztán emlegetni a diktatúrát. Vagy elcsevegni az időt és számonkérni a törvénykezés lassúságát. s Fizetésemelés Ferter János rajza Kommentá 'a m im M ií m Föld-dilemma •:'M»Km4<««MKM«4e4M»««W«<-X»9«MM«06MW040M0M0M«040M4«M«0C Galambos Béla M ég megközelítőleg sem tudja senki a megyében, hogy az itt működő hatvanöt szövetkezetből mennyi földigény jönne össze — persze valóságos vásárlóerővel a kívánság hátterében — arra az esetre, ha úgymond kedvezően változna a földtörvény, vagyis a szövetkezeteknek is lehetővé tenné a földvásárlást. A beszélgetésekből leszűrve annyit azért sejtenek a mezőgazdasági szövetség szakemberei, hogy a szövetkezetek legalább kilencven százaléka venne földet, ha lehetősége lenne rá. Am a lehetőség nem csupán kedvező jogszabályi változást jelent, de pénzt is, abból pedig a legtöbb társasgazdaságban igencsak kevés van a ládafiában. Néhány kimondottan stabil nagyüzemen kívül — akik akár többszáz hektár földet is tudnának vásárolni mihelyt zöldre vált a lámpa — a legtöbb szövetkezet csak jelentéktelen területekre volna vevő. Persze jól tudja minden állattenyésztéssel foglalkozó üzem, hogy gazdaságosan csak akkor működtet heti ezt az ágazatát, ha a telep környékén saját takarmánytermő területtel rendelkezik. Emiatt létkérdés e gazdaságok számára a saját földterület, csak az nem mindegy, hogy mennyiért szerezhető ez be manapság? Fekvéstől függően 15 és 200 ezer forint között mozog egy hektár föld ára a megyében. Az utóbbi árak nyilván a megyeszékhely frekventált környékén, illetve a Kis-Hajdúság errefelé szokatlanul kiváló minőségű talajain alakultak ki. A 15 ezer forint pedig az ukrán, román határ környéki 10 aranykoronás agyagokon, homokokon értendő. Mértékadó források szer int, az utóbbi időszakban m egszaporodott 80-100 ezer forintos üzletkötések eredményeként már 50 ezer forint fölé emelkedett és lassan tovább kúszik egy hektár föld átlagára az országnak e szegletében is. Nem árt, ha ismerik e tendenciát a ma még álmos földpiac .szereplői is.
