Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-20 / 115. szám
1997. május 20., kedd Ötlet is kell a megélhetéshez Puszta földön eszközök nélkül • Jól működik a szociális földprogram • Olajtökmag A rozsályi telepen mindig akad munka a karbantartóknak A szerző felvétele Gyürke László Rozsály (KM) — A rendszer* váltásig Rozsály nevezetessége, hogy ez a szatmári település volt az ország legkisebb nagyközsége a maga 716 lakosával (1990). Ma már többen vannak: 803-an, ám a nagyközségi címnek már nincs jelentősége. A növekedésben az is benne van, hogy az eljárók (akiknek megszűnt munkahelyük) az infrastruktúra megteremtő- désével nem továbbvándoroltak, hanem hazajöttek. A község életében sokkoló hatása volt annak, hogy 1992 őszén jogutód nélkül megszűnt a téesz, hátrahagyva 80 millió forintos adósságállományát. Ez a gyakorlatban tragédiát jelentett a településnek, hisz a közösség vagyonát — gépeket, berendezéseket, egyéb eszközöket — elvitték a hitelezők. A kezdetek — Itt maradt a község határa egy gép nélkül — mondja Ig- nácz Zoltán polgármester. — Az önkormányzatnak tennie kellett valamint, hiszen helyben semmilyen munkalehetőség nem volt, az emberek eszköz nélkül földjeiket nem tudták megművelni. Még 1992 őszén pályázatot nyújtottunk be a Népjóléti Minisztériumhoz a szociális földprogramra. Az volt a képviselő-testület álláspontja: nem készpénzzel, segélyek formájában kell támogatni a rászorulókat, hanem lehetőséget teremtve arra, hogy termeljenek elsősorban saját szükségleteikre. A következő évben már működött a program, elsősorban azokat a szolgáltatásokat vette át az ön- kormányzat, amelyek a téesz megszűnésével eltűntek. A feladat adott volt: 200 hektár önkormányzati földet kellett hasznosítani. Ennek a fele legelő, mely közös kezelésben maradt. A községben így megteremtődött az állattartás egyik alapfeltétele. A támogatási forma tizenhárom elemből áll. A képviselő-testület határozta meg a támogatás formáit és kereteit. Modellértékű, hogy egy kistelepülés önkormányzatának — különösen a végeken — nemcsak közigazgatással kell foglalkoznia, hanem vállalkozással is. Vágóhíd A szociális földprogram keretében az önkormányzat gondoskodik termőföldről, vetőmagról, legelőről és szénáról, támogatja a szarvasmarha-, a malac-, a kocavásárlást, (korábban a lóvásárlást is), apaállatot tartanak, szociális boltot működtetnek a Start Rehabilitációs Vállalattal közösen. Ezenkívül szolgáltatást végez lófogattal, erőgéppel, kombájnnal, terményszárítóval, raktározási lehetőséggel, valamint a telep szerelőműhelyében eszközjavítást és karbantartást is végeznek. A szociális földprogram úgy működik, hogy például a felnevelt hízósertést a saját vágó- hídjukon feldolgozzák, majd a húsféleségeket a szociális boltban meg is vásárolhatják a helybeliek kedvezményes áron, így egyúttal az ellátást is javítják. Miután a szociális földprogram működőképesnek bizonyult Rozsályban, a továbblépés gondolatával is foglalkoztak. Fehérgyarmaton működik a Népjóléti Minisztérium térségmenedzseri irodája, mely kapcsolatot tart fenn a környék polgármestereivel. Már tavaly lehetőség nyílt arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a sarkadi Ceres Alapítvánnyal, amely korábban már termeltetett olajtökmagot a kaposvári Inda Kft.-n keresztül. Miután a kapcsolat létrejött, hozzáláttak a termeltetési rendszer kidolgozásához; magyarán elvégezték a papírmunkát. Az idén tavasszal pedig már földbe került a mag. Térségi vállalkozás — Az alma válságának időszakában, amikor az uborkatermesztés tetőzik — mondja Ignácz Zoltán —, gondolnunk kellett arra is, hogy valami jövedelemtermelő növényi kultúrával foglalkozzunk. Az Inda Kft. biztos partnernek látszik. A technológiai szaktanácsadást, a betakarító kombájnokat — ez utóbbit bérleti díj ellenében — is ad a számunkra. Az olajtökmag-termesztés- ben nemcsak Rozsály vesz részt, bár kétségtelen, hogy körzetében a legnagyobb a vetésterület (50 hektár). A térségben összesen 92 hektáron vetettek belőle, többek között Méhteleken, Garbolcon, Jánk- majtison, Gacsályban, Tisztaberekén, Túrricsén, Nábrád- ban, Tunyogmatolcson, Zaj- tán. A vállalkozás előnye, hogy megelőlegezni csak a munkát és a földet kell. Ez ebben a pénztelen térségben nem jelentéktelen kezdési előny. Problémát jelen pillanatban az jelent, hogy a magot szárítva, törésmentesen veszi majd át termeltető. A vetéstől számított 132 nap múltán a betakarítást el kell végezni, s akkorára szárító is kell. — A Népjóléti Minisztériumhoz térségi pályázatot nyújtottunk be szárító létesítésére. A helyiségről, a munkaerőről, a szerelésről gondoskodunk mi. Remélhetőleg a pályázatot még idejében kedvezően elbírálják, s akkor egy lehetőséggel több lesz Rozsályban — és környékén — a megélhetésre. altos Gyuszi bátyám V egyik első kalauzom kJ volt azon a — kezdő embernek labirintusként ható — pályán, amelynek újság- csinálás a neve. Közvetlenül a keze alatt is dolgoztam egy ideig. Mikor is? Hát, nagyon régen. Épp ötven éve. Különben mindketten amolyan „szellemi napszámosok” voltunk ebben a furcsa kárpátaljai szerkesztőségben. Az új hatalom ugyanis 1946-ban az ungvári magyar újságot megszüntette, így önállóan egy sort le nem írhattunk: a helybeli ukrán lap cikkeit fordítottuk-kontroll- szerkesztettük, ezekből raktuk össze a Kárpáti Igaz Szót. Nos, Gyuszi bácsi újságíróveterán volt; mint mondani szokás, öreg szerkesztő-róka, s még három éve főszerkesztői tisztet viselt egy legkevésbé sem baloldali lapnál, így aztán eléggé furcsán hatott ebben a környezetben, a lap akkori gárdájában, amely kipróbált, de a szakmával hadilábon álló régi mozgalmá- rokból, meg belőlünk, nagy- ralátó, de még tapasztalatlan fiatalokból állt. A főnökség amolyan feketebárányként is kezelte Saitost, de még jó A múzsa ideig szükség volt a tudására (azután meg is váltak tőle), hanem mi, fiatalok, nagyon megbecsültük hatalmas fölkészültségét, meg egy kis irodalmi nimbusz is övezte; szerkesztő korában valaha az induló József Attila útját egyengette. A szláv nyelvek tudása híján el sem helyezkedhetett volna másutt, csak a magyar (pontosabban: magyarul megjelenő) lapnál, ezért igen féltette ezt az alig fizetett állását, igyekezett mindenben megfelelni a követelményeknek, s mert rögtön megorrontotta, hogy a bohém újságírókat szúrós szemmel nézi a szigorú új rend, hát szakított agglegény életmódjával és megházasodott; villámgyors elhatározással az anyakönyvvezető elé állt az egyik korban hozzáillő özvegy kolléganőnkkel. S bár a bohéméletnek Gyuszi bácsi búcsút mondott, annyira azért nem tudott elszakadni tőle, hogy kisebbfajta lagzit ne rendezzen, szerény falatozásra, poharazásra el ne hívja magához legalább néhányunkat. legközvetlenebb munkatársait — pedig ez nagyon balesetveszélyes cselekedet volt. Azoknak, akik akkoriban a fizetésükből éltek, nem kell sokáig magyarázni, hogy miért. Mindegy: párjával, kollégáival eltöltött néhány kellemes órát, azután kiforgathatta az üres zsebét. Pedig fizetésig még két teljes nap maradt. A következő napon még elvoltak valahogy a tartalékokból, a végső maradékot szépen megvacsorázták — reggelire nem maradt semmi. Ami azt illeti, nem volt ez épp olyan tragikus. Akkor volt az embereknek némi tréningjük abban, hogy reggeli nélkül menjenek be a munkahelyükre. Csak hát friss házasok, új asszony... Kicsit kínos dolog. No, de. ha pénznek nem is, ötletnek — mint mindig — akkor is bőviben volt Gyuszi bátyám. És híres stílusérzéke sem hagyta cserben. Kora reggel fölkelt, s mert fiatalságában poéta volt (és ki nem?), hát elővette régóta porosodó lantját és verset írt a feleségéhez. Azután szépen megterítette az asztalt és reggeli helyett felszolgálta rajta a gondosan legépelt verseze- tet... Azt persze az asszony nem állta meg, hogy a szokatlan reggeli történetét el ne mondja a szerkesztőségben, igaz, csupán egy-két legbizalmasabb barátnőjének, de az csak természetes, hogy a dolognak hamar híre ment. Valamelyik ügyes gépírónőnk a verset ki is csalta boldog tulajdonosától pár percre, hanem ez az idő elég volt ahhoz, hogy másolatok készüljenek róla. Kézről kézre járt, s mi, fiatalok, úgy olvastuk, mint valami csemegét, a késői szerelem furcsán-érde- kes szüleményét. Bizonyára nem volt remekmű (már részleteiben nem emlékszem rá), a nyugatosok hangvételével írt, korrekten cizellált kettős szonett lehetett—de nekünk, akik a versírói pályán is kezdők voltunk, igen magas klasszist képviselt. A megverselt hölgyet eddig a szerkesztőségben sem beosztása, sem képessége, sem külseje nem tette feltűnővé, a legtöbben alig vettük észre, s most, mintha valami izgató titok felhője lengte volna körül. O volta „múzsa”. Nézőpont Lélektelenül NI. Magyar László zinte már nem telik el V egy nap sem úgy, kJ hogy ne sokkolná valami hazánk állampolgárait. Sajnos, az elmúlt hét végén többször is felkapta az ember a fejét a hírek hallatán, s elmerenghetett azon, vajon merre is tart országunk a huszadik század végén. Szombaton egy pitbull ismét megtámadott a fővárosban egy gyermeket, s csak a közeli kocsmában idejüket töltő férfiaknak volt köszönhető, hogy tragédia nem történt. Jó lenne most már szigorúbban ellenőrizni azt, hogy az ebtartók mennyire is tartják be a reájuk vonatkozó rendeleteket. Szinte minden gazda biztos abban, hogy az ö kutyája nem veszélyes, ám azt valójában senki sem tudja, milyen ártatlan gyermeki mozdulat válthat ki haragot, vérszomjas bosszút a mégiscsak a ragadozók rendjéhez tartozó állatból. Szomorú tény: a durva, állatias magatartástól embertársaink sem mentesek. Pünkösdvasárnap hajnalán vandál pusztítók jártak a máriaremetei bazilika parkjában, s kezük nyomán több millió forintos kár keletkezett. Borítottak stációkat, Madonna-szobrot, rongáltak díszkutat. Az első jelentések szerint még nem lehetett tudni, vallási indokból, vagy egyszerűen „ kivagyiságból”, erőfito- tagtásból romboltak az ismeretlen tettesek. Természetesen ez az értelmetlen pusztítás nemcsak a hívőknek jelent szomorúságot, hanem minden jóérzésű embert felháborít. Minderre nem lehet magyarázat, s nem is lehet rá semmiféle mentség. Mindazok, akik ezt a tettet elkövették, szoros barátságban lehetnek a butasággal, a szellemi sötétséggel. A Szentlélek ünnepén lélektelenül, emberi mivoltukból kivetkőzve olyan bűnt követtek el, amelyért remélhetőleg minél hamarabb súlyos árat fognak fizetni az éj sötétségét kihasználó, magukat az erőszak küldötteinek kinevezett személyek. Szerinted elmentek már a díjbeszedők! Ferter János rajza Kommentár Felsőfok angolosan Kállai János yw* ülföldi útjain az emK bér gyakran hazaid \. gondol. Járván-kel- vén a ködös Albion London környéki településén, St. Al- bansban — megyeszékhelyünk testvérvárosában — ellátogathattam Anglia tizedik legnagyobb iskolaegyüttesébe, az Oaklands College-ba is. Az ott megtartott konzultáció közepette töprengtem honi felsőoktatásunk integrációs törekvéseiről. Eszembe jutottak az erőfeszítések, egyeztetések, fúziós javaslatok, melyekkel Nyíregyháza két főiskoláját, a tanárképzőt és a mezőgazdaságit próbálta meg egybeterelni a szovjet típusú, szétaprózott szerkezetet célszerűbbel, takarékosabbal, sokoldalúbbal felváltani kívánó szándék. Mint tudjuk: a kísérletek — különböző motívumok hatására — kifáradtak, a koncepciók egyike-másika íróasztal fiókjában maradt, várván a jövőt, mikor is az egyesítés akár törvényerejű adminisztrációval hajtatik majd végre. A szigetországban megszemlélt, bejárt college (pontos magyar megfelelője alig akad), az iskolamonstrum már méreteivel lenyűgözi a halandót. Harmincháromezer (!) diákja van, sok-sok épülete között négy fő objektuma; jelesül: a mezőgazdasági campus épp St. Albans-ban. A nagy egészben kapható minden! Diplomát adó szakok tucatja, posztgraduális kurzusok, szakmunkásképzés, közösségi tanulmányok, szabadidős felkészítés, turisztikai programok, egészséggondozás, építészet, mérnöki stúdiumok, művészeti oktatás. Elképesztő sokféleség — békés egymásmellettiségben, egymást gazdagítva, erősítve, támogatva. Nyolcszáz tanár: 400 diplomás, 400 segdéerő. A tudományos fokozat megszerzése, a kutatás nem kötelező. Aki teszi, az a Hertfordshire University kebelén belül gond nélkül cselekedheti. A komplexumot egyetlen gazdasági irányítás fogja át, egységes ügyvitel; nem nagy létszámú, számítógépes hivatali apparátus. Presztízsharcok, vezetői rivalizálások, gazdálkodási torzsalkodások nélkül. Higgadtan, magabiztosan, tudatosan. Angolosan. □ HÁTTÉR _
