Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

1997. május 20., kedd Ötlet is kell a megélhetéshez Puszta földön eszközök nélkül • Jól működik a szociális földprogram • Olajtökmag A rozsályi telepen mindig akad munka a karbantartóknak A szerző felvétele Gyürke László Rozsály (KM) — A rendszer* váltásig Rozsály nevezetessé­ge, hogy ez a szatmári tele­pülés volt az ország legki­sebb nagyközsége a maga 716 lakosával (1990). Ma már többen vannak: 803-an, ám a nagyközségi címnek már nincs jelentősége. A nö­vekedésben az is benne van, hogy az eljárók (akiknek megszűnt munkahelyük) az infrastruktúra megteremtő- désével nem továbbvándo­roltak, hanem hazajöttek. A község életében sokkoló ha­tása volt annak, hogy 1992 őszén jogutód nélkül meg­szűnt a téesz, hátrahagyva 80 millió forintos adósságállomá­nyát. Ez a gyakorlatban tragé­diát jelentett a településnek, hisz a közösség vagyonát — gépeket, berendezéseket, egyéb eszközöket — elvitték a hitelezők. A kezdetek — Itt maradt a község határa egy gép nélkül — mondja Ig- nácz Zoltán polgármester. — Az önkormányzatnak tennie kellett valamint, hiszen hely­ben semmilyen munkalehető­ség nem volt, az emberek esz­köz nélkül földjeiket nem tud­ták megművelni. Még 1992 őszén pályázatot nyújtottunk be a Népjóléti Minisztérium­hoz a szociális földprogramra. Az volt a képviselő-testület ál­láspontja: nem készpénzzel, segélyek formájában kell tá­mogatni a rászorulókat, hanem lehetőséget teremtve arra, hogy termeljenek elsősorban saját szükségleteikre. A követ­kező évben már működött a program, elsősorban azokat a szolgáltatásokat vette át az ön- kormányzat, amelyek a téesz megszűnésével eltűntek. A feladat adott volt: 200 hektár önkormányzati földet kellett hasznosítani. Ennek a fele le­gelő, mely közös kezelésben maradt. A községben így meg­teremtődött az állattartás egyik alapfeltétele. A támoga­tási forma tizenhárom elemből áll. A képviselő-testület hatá­rozta meg a támogatás formáit és kereteit. Modellértékű, hogy egy kistelepülés önkor­mányzatának — különösen a végeken — nemcsak közigaz­gatással kell foglalkoznia, ha­nem vállalkozással is. Vágóhíd A szociális földprogram kere­tében az önkormányzat gon­doskodik termőföldről, vető­magról, legelőről és szénáról, támogatja a szarvasmarha-, a malac-, a kocavásárlást, (ko­rábban a lóvásárlást is), apaál­latot tartanak, szociális boltot működtetnek a Start Rehabili­tációs Vállalattal közösen. Ezenkívül szolgáltatást végez lófogattal, erőgéppel, kom­bájnnal, terményszárítóval, raktározási lehetőséggel, vala­mint a telep szerelőműhelyé­ben eszközjavítást és karban­tartást is végeznek. A szociális földprogram úgy működik, hogy például a fel­nevelt hízósertést a saját vágó- hídjukon feldolgozzák, majd a húsféleségeket a szociális boltban meg is vásárolhatják a helybeliek kedvezményes áron, így egyúttal az ellátást is javítják. Miután a szociális földprog­ram működőképesnek bizo­nyult Rozsályban, a továbblé­pés gondolatával is foglalkoz­tak. Fehérgyarmaton működik a Népjóléti Minisztérium tér­ségmenedzseri irodája, mely kapcsolatot tart fenn a környék polgármestereivel. Már tavaly lehetőség nyílt arra, hogy fel­vegyék a kapcsolatot a sarkadi Ceres Alapítvánnyal, amely korábban már termeltetett olajtökmagot a kaposvári Inda Kft.-n keresztül. Miután a kap­csolat létrejött, hozzáláttak a termeltetési rendszer kidolgo­zásához; magyarán elvégezték a papírmunkát. Az idén ta­vasszal pedig már földbe ke­rült a mag. Térségi vállalkozás — Az alma válságának idő­szakában, amikor az uborka­termesztés tetőzik — mondja Ignácz Zoltán —, gondolnunk kellett arra is, hogy valami jö­vedelemtermelő növényi kul­túrával foglalkozzunk. Az In­da Kft. biztos partnernek lát­szik. A technológiai szakta­nácsadást, a betakarító kom­bájnokat — ez utóbbit bérleti díj ellenében — is ad a szá­munkra. Az olajtökmag-termesztés- ben nemcsak Rozsály vesz részt, bár kétségtelen, hogy körzetében a legnagyobb a ve­tésterület (50 hektár). A tér­ségben összesen 92 hektáron vetettek belőle, többek között Méhteleken, Garbolcon, Jánk- majtison, Gacsályban, Tiszta­berekén, Túrricsén, Nábrád- ban, Tunyogmatolcson, Zaj- tán. A vállalkozás előnye, hogy megelőlegezni csak a munkát és a földet kell. Ez eb­ben a pénztelen térségben nem jelentéktelen kezdési előny. Problémát jelen pillanatban az jelent, hogy a magot szárít­va, törésmentesen veszi majd át termeltető. A vetéstől szá­mított 132 nap múltán a beta­karítást el kell végezni, s akko­rára szárító is kell. — A Népjóléti Minisztéri­umhoz térségi pályázatot nyújtottunk be szárító létesíté­sére. A helyiségről, a munka­erőről, a szerelésről gondosko­dunk mi. Remélhetőleg a pályázatot még idejében kedvezően elbí­rálják, s akkor egy lehetőség­gel több lesz Rozsályban — és környékén — a megélhetésre. altos Gyuszi bátyám V egyik első kalauzom kJ volt azon a — kezdő embernek labirintusként ható — pályán, amelynek újság- csinálás a neve. Közvetlenül a keze alatt is dolgoztam egy ideig. Mikor is? Hát, nagyon régen. Épp ötven éve. Különben mindketten amo­lyan „szellemi napszámo­sok” voltunk ebben a furcsa kárpátaljai szerkesztőség­ben. Az új hatalom ugyanis 1946-ban az ungvári magyar újságot megszüntette, így ön­állóan egy sort le nem írhat­tunk: a helybeli ukrán lap cikkeit fordítottuk-kontroll- szerkesztettük, ezekből rak­tuk össze a Kárpáti Igaz Szót. Nos, Gyuszi bácsi újságí­róveterán volt; mint mondani szokás, öreg szerkesztő-róka, s még három éve főszerkesz­tői tisztet viselt egy legkevés­bé sem baloldali lapnál, így aztán eléggé furcsán hatott ebben a környezetben, a lap akkori gárdájában, amely ki­próbált, de a szakmával ha­dilábon álló régi mozgalmá- rokból, meg belőlünk, nagy- ralátó, de még tapasztalatlan fiatalokból állt. A főnökség amolyan feketebárányként is kezelte Saitost, de még jó A múzsa ideig szükség volt a tudására (azután meg is váltak tőle), hanem mi, fiatalok, nagyon megbecsültük hatalmas föl­készültségét, meg egy kis iro­dalmi nimbusz is övezte; szerkesztő korában valaha az induló József Attila útját egyengette. A szláv nyelvek tudása hí­ján el sem helyezkedhetett volna másutt, csak a magyar (pontosabban: magyarul megjelenő) lapnál, ezért igen féltette ezt az alig fizetett ál­lását, igyekezett mindenben megfelelni a követelmények­nek, s mert rögtön megorron­totta, hogy a bohém újság­írókat szúrós szemmel nézi a szigorú új rend, hát szakított agglegény életmódjával és megházasodott; villámgyors elhatározással az anya­könyvvezető elé állt az egyik korban hozzáillő özvegy kol­léganőnkkel. S bár a bohém­életnek Gyuszi bácsi búcsút mondott, annyira azért nem tudott elszakadni tőle, hogy kisebbfajta lagzit ne rendez­zen, szerény falatozásra, po­harazásra el ne hívja magá­hoz legalább néhányunkat. legközvetlenebb munkatár­sait — pedig ez nagyon bal­esetveszélyes cselekedet volt. Azoknak, akik akkoriban a fi­zetésükből éltek, nem kell so­káig magyarázni, hogy miért. Mindegy: párjával, kollégái­val eltöltött néhány kellemes órát, azután kiforgathatta az üres zsebét. Pedig fizetésig még két teljes nap maradt. A következő napon még el­voltak valahogy a tartalékok­ból, a végső maradékot szé­pen megvacsorázták — reg­gelire nem maradt semmi. Ami azt illeti, nem volt ez épp olyan tragikus. Akkor volt az embereknek némi tréningjük abban, hogy reggeli nélkül menjenek be a munkahelyük­re. Csak hát friss házasok, új asszony... Kicsit kínos dolog. No, de. ha pénznek nem is, ötletnek — mint mindig — akkor is bőviben volt Gyuszi bátyám. És híres stílusérzéke sem hagyta cserben. Kora reggel fölkelt, s mert fiatal­ságában poéta volt (és ki nem?), hát elővette régóta porosodó lantját és verset írt a feleségéhez. Azután szépen megterítette az asztalt és reg­geli helyett felszolgálta rajta a gondosan legépelt verseze- tet... Azt persze az asszony nem állta meg, hogy a szokatlan reggeli történetét el ne mondja a szerkesztőségben, igaz, csupán egy-két legbi­zalmasabb barátnőjének, de az csak természetes, hogy a dolognak hamar híre ment. Valamelyik ügyes gépíró­nőnk a verset ki is csalta bol­dog tulajdonosától pár perc­re, hanem ez az idő elég volt ahhoz, hogy másolatok ké­szüljenek róla. Kézről kézre járt, s mi, fiatalok, úgy olvas­tuk, mint valami csemegét, a késői szerelem furcsán-érde- kes szüleményét. Bizonyára nem volt remek­mű (már részleteiben nem emlékszem rá), a nyugatosok hangvételével írt, korrekten cizellált kettős szonett lehe­tett—de nekünk, akik a vers­írói pályán is kezdők voltunk, igen magas klasszist képvi­selt. A megverselt hölgyet ed­dig a szerkesztőség­ben sem beosztása, sem képessége, sem külseje nem tette feltűnővé, a legtöb­ben alig vettük észre, s most, mintha valami izgató titok felhője lengte volna körül. O volta „múzsa”. Nézőpont Lélektelenül NI. Magyar László zinte már nem telik el V egy nap sem úgy, kJ hogy ne sokkolná va­lami hazánk állampolgára­it. Sajnos, az elmúlt hét vé­gén többször is felkapta az ember a fejét a hírek halla­tán, s elmerenghetett azon, vajon merre is tart orszá­gunk a huszadik század vé­gén. Szombaton egy pitbull is­mét megtámadott a fővá­rosban egy gyermeket, s csak a közeli kocsmában idejüket töltő férfiaknak volt köszönhető, hogy tra­gédia nem történt. Jó lenne most már szigorúbban el­lenőrizni azt, hogy az ebtar­tók mennyire is tartják be a reájuk vonatkozó rendele­teket. Szinte minden gazda biztos abban, hogy az ö ku­tyája nem veszélyes, ám azt valójában senki sem tudja, milyen ártatlan gyermeki mozdulat válthat ki hara­got, vérszomjas bosszút a mégiscsak a ragadozók rendjéhez tartozó állat­ból. Szomorú tény: a durva, állatias magatartástól em­bertársaink sem mentesek. Pünkösdvasárnap hajnalán vandál pusztítók jártak a máriaremetei bazilika parkjában, s kezük nyomán több millió forintos kár ke­letkezett. Borítottak stáció­kat, Madonna-szobrot, ron­gáltak díszkutat. Az első je­lentések szerint még nem lehetett tudni, vallási in­dokból, vagy egyszerűen „ kivagyiságból”, erőfito- tagtásból romboltak az is­meretlen tettesek. Termé­szetesen ez az értelmetlen pusztítás nemcsak a hívők­nek jelent szomorúságot, hanem minden jóérzésű em­bert felháborít. Minderre nem lehet magyarázat, s nem is lehet rá semmiféle mentség. Mindazok, akik ezt a tettet elkövették, szo­ros barátságban lehetnek a butasággal, a szellemi sö­tétséggel. A Szentlélek ünnepén lé­lektelenül, emberi mivol­tukból kivetkőzve olyan bűnt követtek el, amelyért remélhetőleg minél hama­rabb súlyos árat fognak fi­zetni az éj sötétségét ki­használó, magukat az erő­szak küldötteinek kinevezett személyek. Szerinted elmentek már a díjbeszedők! Ferter János rajza Kommentár Felsőfok angolosan Kállai János yw* ülföldi útjain az em­K bér gyakran haza­id \. gondol. Járván-kel- vén a ködös Albion London környéki településén, St. Al- bansban — megyeszékhe­lyünk testvérvárosában — ellátogathattam Anglia ti­zedik legnagyobb iskola­együttesébe, az Oaklands College-ba is. Az ott meg­tartott konzultáció közepet­te töprengtem honi felsőok­tatásunk integrációs törek­véseiről. Eszembe jutottak az erőfeszítések, egyezteté­sek, fúziós javaslatok, me­lyekkel Nyíregyháza két fő­iskoláját, a tanárképzőt és a mezőgazdaságit próbálta meg egybeterelni a szovjet típusú, szétaprózott szerke­zetet célszerűbbel, takaré­kosabbal, sokoldalúbbal felváltani kívánó szándék. Mint tudjuk: a kísérletek — különböző motívumok hatá­sára — kifáradtak, a kon­cepciók egyike-másika író­asztal fiókjában maradt, várván a jövőt, mikor is az egyesítés akár törvényerejű adminisztrációval hajtatik majd végre. A szigetországban meg­szemlélt, bejárt college (pontos magyar megfelelő­je alig akad), az iskola­monstrum már méreteivel lenyűgözi a halandót. Har­mincháromezer (!) diákja van, sok-sok épülete között négy fő objektuma; jelesül: a mezőgazdasági campus épp St. Albans-ban. A nagy egészben kapható minden! Diplomát adó sza­kok tucatja, posztgraduális kurzusok, szakmunkáskép­zés, közösségi tanulmá­nyok, szabadidős felkészí­tés, turisztikai programok, egészséggondozás, építé­szet, mérnöki stúdiumok, művészeti oktatás. Elké­pesztő sokféleség — békés egymásmellettiségben, egy­mást gazdagítva, erősítve, támogatva. Nyolcszáz tanár: 400 diplomás, 400 segdéerő. A tudományos fokozat meg­szerzése, a kutatás nem kö­telező. Aki teszi, az a Hert­fordshire University kebe­lén belül gond nélkül csele­kedheti. A komplexumot egyetlen gazdasági irányí­tás fogja át, egységes ügy­vitel; nem nagy létszámú, számítógépes hivatali ap­parátus. Presztízsharcok, vezetői rivalizálások, gaz­dálkodási torzsalkodások nélkül. Higgadtan, maga­biztosan, tudatosan. Ango­losan. □ HÁTTÉR _

Next

/
Thumbnails
Contents