Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
* 1997- MÁJUS 17., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete 11 Pünkösdi hó, nem kell hordó A mostani esztendő bővelkedik az időjárás okozta meglepetésekben, hiszen napokkal ezelőtt fáim virágszirmait még hó borította. Annyira talán mégsem lesz hozzánk kegyetlen, hogy a címbeli szatmári szólásmondás — Pünkösdi hó, nem kell hordó — beteljesedjen. A szólásmondásoknak itt, nálunk Szat- márban is százados szellemfundamentuma van, aprólékos megfigyelésen alapszik és figyelmeztető. Nem ártana, ha sok politikus is tanulmányozná az ide vonatkozó irodalmat, hátha visszafogottabb lenne olykor, olykor!! Most azonban gondoljunk inkább piros pünkösdre, a keresztény egyház születésnapjára, itt is inkább ezen lélekünnep múló hagyományvilágára. A kérdést közelítsük továbbra is a szólásmondások világa felől. Régen volt az, mikor pünkösdi király volt, legyintenek az ideig-óráig nagylábon élő, kivagyok, majd lecsúszott emberre. Aki a hirtelen jött, szerzett vagyont hamar eltékozolja, dári- dós életére mondják, rövid volt mint a pünkösdi királyság. Akit rövid időre a szél a hatalomba sodor, s ott kimutatja a foga fehérjét, „távozása” után csak annyit mondanak róla, pünkösdi királyság nem nagy uraság. A tiltó szólásmondások is kapcsolódnak ezen szép tavaszi ünnephez. Pünkösd első napján a gazda ne aludjék nappali álmot, mert el fog ázni a szénarendje. Nagyidejű adatközlőim rendre mondják, igaz hogy az egyház szerint kétnapos ünnep, de már az első háború előtt is Szatmár szerte csak egy napban ünnepelték, mivel napja leginkább a kapálás idejére esett, a legnagyobb dologidőre, amikor a gaz a határban szemlátomást nőtt. A legismertebb mondás talán napjainkban is: „Karácsonyba kalácsot, húsvétba húst, pünkösdbe kenyeret”, de nem azért bizonygatva magyarázza az odaáti nagy- paládi Bagó Gusztáv, mintha pünkösdbe nem lett volna hús régente, hanem azért, mert ilyenkor már fogyatékán volt a finomliszt, a kalácsnak való. Huszáros — nádasdi huszár volt valaha — huncutkás, vén csillogó szemeit rám emeli, majd kacsintva mondja: „A takaros, csecses, faros, pirosbarna, pirospozs- gásos nőre mondják a Paládokon, szép, mint a pünkösdi rózsa!” Itt érkezünk el emlékeink szárnyán a híres szatmári-ugocsai „pünkösdi bejövetel” népszokásnak a „taglalásához”, melyet a nagypaládi kolhoz kovácsműhelyében 1991 nyarán — amikor már átmehettem — emigyen adott elő az akkor 73 éves kerékgyártó mester ráfhúzás közben. „Pünkösd előestéjén sürvedéskor kimentünk legények és ifjú házasok az erdőre, ott egy nagy tisztáson letáboroztunk. Majd előjárókat választottunk. Alispánt, szolgabírót, pandúrokat, vizitáló orvost. Nagy tűzet raktunk és a tűz világánál a katonaköteles fiataloknak megtartottuk a vizitációt. Anyaszült pucéron állottak a bizottság elé, a közönség röhögése, mókázá- sa, évelődése mellett. Röpködtek a megjegyzések: a macskám monya különb... az apádé is ilyen pompás darab volt... miközben a meleg pipakupakot oda-odanyom- kodtuk hátulról a mélábbak hátuljához.” Akik beváltak, azoknak pucéron át kellett ugraniok a tűzrakást, ezután öltözhettek fel. Átmulatván az éjszakát, hajnalban „megindultunk a virágokkal íelkoszorú- zott lovas- és ökrösszekerekből álló menettel a falu irányába. Az élen lovasok mentek, akik szőrén ülték meg a lovakat, nótaszó mellett végigvonultunk a falun, kétszer körbejártuk a templomot és akik még bírták szusszal, ott is maradtak az istentiszteletre, de leginkább a fáradságtól elgyötörtén hazamentünk lefeküdni.” Itt nincs hely arra, hogy töviről-hegyire leírjuk ezt a hagyományos legényünnepet, csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy ez a szokás mindenütt megtalálható a keleti lótenyésztő rokonnépeknél mind a mai napig, amely alkalmak lehetőséget adnak a férfierő és ügyesség közösség előtt való megmutatására. A szatmári nép körében ez a szokás is megmaradt még a sorsos történelem viharszázadaiban is, mint keletről hozott szel- lemvagyon. Nem múlt el nyomtalanul, mint a pünkösdi királyság! Farkas József A KM VENDÉGE A Juli-suli tanárnője Horányi Zsuzsa w . ..... Bohócnak készült gyermekkorában, ezért az érettségit követően a Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Az utolsó rostán azonban kiesett, így valami állás után kellett néznie. Ekkor került a televízióhoz ügyelőnek Kudlik Júlia, a Magyar Televízió népszerű műsorvezetője (aki a Baktalórántházán megrendezett Országos gazdaasszony-verseny elnökeként járt e héten megyénkben). A következő évben már felvették a Színművészetire, a bölcsészkarra, sőt bemondónőnek is. Utóbbit választotta, munka mellett szerzett bölcsész diplomát, angol és spanyol nyelvvizsgát. Sztárallűröktől mentes közvetlenséggel beszélget mindenkivel, aki megállítja, pedig sokan megismerik ebben a régióban is. Bármerre járt, megölelték, virággal kedveskedtek, s nem egy ötletet kapott műsorához szatmári kirándulása során. Ma is bemondói státusban dolgozik, e mellett megkapta a Deltát, majd népdalfesztiválokat, Ki mit tudókat vezetett. Egyik sikeres feladatmegoldás hozta magával az újabbat. Soha nem elégítette ki igazán a bemondói munka, mindig újítani akart, amit nem mindig néztek jó szemmel. Az igazi áttörést egy véletlennek köszönheti, egy táncdalfesztiválon vált országosan elismertté, amikor a közönségnek nagyon tetszett egy dal, azonban a zsűri lepontozta, nem tudta továbbvinni a műsort a fergeteges taps közepette, de ennek ellenére elkezdett beszélni, bár tudta, hogy nem hallják, végül is győzött. Ősz Ferenccel, Antal Imrével vezetett műsorokat, a mellett, hogy sok minden mást is csinálhatott. Mikor megalakult a TV2, Hor- vát János megkérdezte tőle volna-e kedve csatla kozni. Vállalta, hiszen bemondónőként csak közvetített, másodlagos szerepet végzett, más találta ki helyette, neki csak elő kellett adnia. A TV2 volt számára az első olyan lehetőség, ahol az általa kitalált dolgokat — ha kellő érvvel alá tudta támasztani — akkor meg is valósíthatta. így Kudlik Júlia született meg a Gazdit keresünk az állatok védelmében, ami magazinműsor jellegű és a Juli-suli. — Rengeteg a mondanivalóm, úgy érzem, igénylik is, amit csinálok — mondja barátságosan. — A közönség kedveli ezt a műsort, én % pedig szeretném még teljesebb * formában közreadni. Tovább akarom fejleszteni a Juli-sulit, a receptverseny győzteseit és az általuk készített ételeket a következő műsorok egyikében láthatják a nézők. Rengeteg receptet küldenek nekünk, egy sorozatot szeretnénk indítani, amelyben a nézők által kitalált saját recepteket mutatnánk be. Olyan ételeket, amelyek olcsók, vagy a szükség szülte, egyéni, egyszerű, gyorsan elkészíthető rögtönzések. Már vannak is a tarsolyomban ilyen ötletek. A Juli- suli népszerűségét mutatja, á nézők harcolták ki, hogy a te- Komáromy Gábor felvétele levízióú j ságban megjelenjenek a receptek, hogy meg tudják vásárolni a hozzávalókat. Vasárnap reggel megnézik az adást és ebédre elkészítik az ott látottakat. Ennél nagyobb elismerés nem igen érheti egy műsorvezetőt. Sokan hitetlenkednek ha hallják, ugyanúgy, mint a magyar háziasszonyok többsége, mos, főz, vasal, takarít, bejárónője nincs. Úgy érzi, a házimunka a nő életéhez hozzátartozik, s még örömet is rejthet magában. Nem nyűg és teher egy ismert bemondónőnek sem. Tizenévesen játszva megtanulta a házimunkát, és a mai napig mindig sikerélményt jelent a sütés-főzés. Soha nem szegték a kedvét, mindig kellemes élményei voltak, kisgyermekként még a szénfekete sütijét is megdicsérték a szülei. A Juli-su- liban a lányokat az alapfogásokra is megtanították, ha ezt megtanulják már csak fantázia kérdése a sütés-főzés. Az utasításokat követve a legrafináltabb ételeket is elkészíthetik a kezdő háziasszonyok is. Nevetve mondja: képtelen tétlenül ülni. A tévében viszont rettenetesen sok a holtidő, amit rettentően sajnál. A stúdióban várakozás, készenlét idején szellemi munkát nem tud végezni, ezért annyit köt, hogy kollégái már kötőgyárnak nevezik. Háztartását — amennyire csak lehet — gépesítette, igyekszik beszerezni azokat az újdonságokat, ami megkönnyíti a munkáját. Legújabb kedvence Bence, a házikemence, ami egy beprogramozható kenyérsütőgép. Számtalan kenyeret süt, a magvastól kezdve a sárgarépásig. Juli módra. A □ Elek Emil illusztrációja
