Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
10________ Napkelet • A 1997. MÁJUS 10., SZOMBAT A békéért A mándoki római katolikus templomban minden hónap tizenkettedikéről tizenharmadikára virradó éjszaka engesztelési tartanak a világ békéjéért a környező települések híveivel együtt. Minden alkalommal van szentmise, szentbeszéd, kereszt- út, szentségimádás. Május 12-én az engesztelést vezeti és szentbeszédet mond Zuró József görög katolikus lelkész, a Nyíregyházi Hittudományi Főiskola prefektusa, püspöki tanácsos. Szeretettel hívják és várják az imádkozó és engesztelő lelkeket a Szűzanya hónapjában. A szentmise este 7 órakor kezdődik, utána körmenet lesz. Könnyező Mária Napjainkban is vannak még rendkívüli események, csodák, azaz isteni jelek: felhívások és figyelmeztetések a megtérésre. Bagni deSan Agostino plébánosa Medjugorjében járva vásárolt egy Szűzanya-szobrot, majd odaajándékozta plébániája egy hívének. Ez a plébánia Civitawecchia külterületén található, Rómától mintegy 50 kilométernyire észak-nyugatra. A szobor tulajdonosának, Fabio Gregori 32 éves munkásnak kertjében 1995. február 2-án könnyek áztatták Mária szoborba öntött arcát. Ez azután még tizenhárom alkalommal megismétlődött, amíg a szobor Gregorinál maradt. Az első elemzések eredménye emberi vért könnyezik a Mária szobor. Girolamo Grillo püspök a televíziónak adott nyilatkozatában leszögezte: „A véres könnyek bizonnyal nem jó üzenetet jelentenek”. A könnyezés óta heti hat-hétezer zarándok keresi fel a helyet. Több gyógyulás is történt és sok-sok megtérés — írja a Keresztény Élet katolikus hetilap. Imáinkkal, megtérésünkkel mi is enyhítsük a Szűzanya fájdalmát és így töröljük le véres könnyeit, melyet értünk ont, hogy megtérjünk Istenhez. Nevelni a hitre Nem könnyű manapság a pedagógusok helyzete, de nem könnyű a hitoktatóké sem. 1991-től folyik legtöbb helyütt rendszeresen az iskolákban a hitoktatás. Az alsós korosztályban szép számmal vesznek részt a hitoktatásban, s a gyerekek is jobbak, mint a felsősök. De minden iskolás kornak megvannak a nevelés nehézségei és szépségei. Különösen az egyházi iskolákban érhetők el szép eredmények a hitoktatásban, de más tantárgyakból is eredményesebb a gyermekek nevelése és tanítása. A templomba járást illetően vannak még hibák, de azért a legtöbb helyütt vannak ministránsok, felolvasók, segédkezük, akik örömmel jönnek szolgálni Istent. Pozitív eredmény, hogy gyermekeink tanulhatnak egyházi iskolákban, ahol keresztény szellemben folyik a nevelés. Természetesen közrejátszik a szülők és nagyszülők szerepe. Az iskolaév vége felé vannak az elsőáldozási és bérmá- lási ünnepségek, amelyek a gyermek, szülők és egyház életében nagy események. Mi, papok és világi hitoktatók úgy érezzük, hogy mindent megteszünk a gyerekek vallásos neveléséért és ezt fogjuk tenni a jövőben is. A sokat romboló külső hatásokon is kellene javítani, elsősorban az intézményeknek, de változtatni kell a társadalmi felfogáson is. Tanítanunk és nevelnünk kell gyermekeinket szépre, jóra, hitre, szeretetre, igazságra. Ehhez feltétlenül szükséges a keresztény szellem kialakítása a társadalmi életben is. Takács András plébános Teremtés és igazságosság Református Világszövetség 23. nagygyűlése Debrecen, ’97. augusztus 8-20. A debreceni Nagytemplom Elek Emil felvétele Még várjuk az igazi tavaszt, de Debrecenben már a nyár egyik legrangosabb eseményének, a Református Világszövetség 23. Nagygyűlésének előkészületei már javában folynak. Mit illik tudni a Református Világszövetségről? — 1875-ben alakult a RVSZ a kongre- gacionalista, a presbiteriánus, a református és az egyesült egyházak közösségeként. Ezen egyházak gyökerei a XVI. századra nyúlnak vissza, a Kálvin, Zwingli, Konx és mások nyomán végbement reformációig. Ma 102 ország 208 tagegyházában élő több mint 70 millió református keresztyént tart számon. Legtöbben közülük Afrikában, Ázsiában és Latin-Ameri- kában élnek. Számosán kisebbséget alkotnak hazájukban. Valamennyien a kegyelem, a hit és a Szentírás református értelmezése szerint kívánnak bizonyságot tenni hitükről a Jézus Krisztusban. A Világszövetség irodája Genfben működik. A Világszövetség nagygyűlése 7-8 évenként vannak azzal a céllal, hogy eligazítást adjon azokban a helyi és általános problémákban, amelyekkel a tagegyházak szembekerülnek. Legutóbb 1989-ben volt a nagygyűlés Szöulban. A debreceni nagygyűlés egyszerre kíván a ma emberének problémáihoz szólni és készülni a XX. századra. A témája Ézsai- ás 58,6 prófétai felhívása alapján: Törjétek szét az igazságtalanság bilincseit! A nagygyűlést megelőzően 1997. augusztus 5-7. között női- és ifjúsági konferencia lesz. A nagygyűlés előkészületei folyamatban vannak. Folyamatban van az előkészítő anyagok összeállítása, hogy az mielőbb a tagegyházak rendelkezésére álljanak. Az előkészületi vitákról, konzultációkról, azok eredményéről a Reformed World és tanulmányi füzetek adnak tájékoztatót. Hogyan segíthetnek a tagegyházak? A Világszövetség felhívja a tagegyházait és azok gyülekezeteit, hogy vegyenek részt az előkészületekben az Ézsaiás 58, 1-12 és kapcsolódó szövegek tanulmányozásával, valamint szekciók és alszekciók témáit vizsgáló tanulmányi csoportok felállításával. Az előkészületekhez tartozik az is, hogy az istentiszteleteken a társadalomban jelentkező igazságtalanságokkal foglalkozzanak. Segíthetnek és segítenek az előkészületekben úgy is, hogy a gazdagabb egyházak gyűjtést szerveznek a szegényebb országokból érkezők költségeinek fedezésére. A 23. nagygyűlés programja: munkacsoportokban fognak dolgozni. Az első munkacsoport témája: a református hit és az egységre törekvés. A második munkacsoport témája: Igazságot minden teremtménynek. Református hit és gazdasági igazságosság, Teremtés és igazságosság, Nemzeti és etnikai identitás. A harmadik munkacsoport témája: Társak vagyunk Isten missziójában. Ez a csoport három témát vizsgál majd: nők és a férfiak küldetésének erősítése, hogyan szállhatunk szembe a nemek közti igazságtalan különbség- tétellel, hogyan lehetünk együtt Isten munkatársa. Miért Debrecen, a kálvinista Róma lesz a nagygyűlés házigazdája? A kelet- és közép-európai történelmi változásokat közvetlenül megelőzően a Magyarországi Református Egyház különleges szolgálatokat végzett a menekültekért és hontalanokért, ez kívánják hálálni a szervezők azzal, hogy Magyarország és Debrecen a soros nagygyűlés házigazdája. Minden reménységünk szerint áldássá lesz ez a nagygyűlés nemzetünk, népünk, egyházunk és a világ reformátussága számára. Szálai László ref. lelkész Az egyház szolgálatában Molnár Károly A közelmúltban adta át dr. Nemes István a város polgármestere (a gyülekezet színe előtt a templomban) Balogh Tihamér esperesnek a Fehérgyarmatért kitüntetést és emlékérmet. Az indoklás így hangzott: „Balogh Tihamér esperesnek, aki évtizedeken át meghatározója a település és térség hitéletének. A rendszerváltás előtt és azt követően is azon fáradozott és munkálkodik jelenleg is, hogy az állami, egyházi, politikai és civil szervezetek konszenzuson alapuló együttműködésével a nemzeti és erkölcsi értékek megerősödjenek, érvényesüljenek. A jövő nemzedékéért érzett felelősségteljes elkötelezettségét példázza a tettekben is megnyilvánuló ifjúsági ház létrehozásának gondolata.” A szatmári egyházmegye, s a város lakossága megelégedetten fogadta az elismerést. Többen gratuláltak. Mi is ezt tettük, érdeklődve az életútról, mely ide vezetett. — A Felvidéken, Bálin községben születtem. Szüleim, nagyszüleim templomjáró reformátusok voltak. Magam is így nőttem fel. Nagy hatással volt rám a település lelkipásztora, Turóczy István (később a prágai Teológiai Akadémiai Társaság professzora lett). Magam is osztom a tőle tanultakat: az embernek itt a földön van küldetése, feladata. Azon túl, hogy ki-ki a maga hivatásával megkeresi a mindennapi kenyerét, az egyházon belül is van speciális, különleges megbízatása. Magam is dolgozni kezdtem e lehetőségért. Pozsonyba jártam magyar nyelvű iskolába. A II. világháború miatt tanulmányaim itt megszakadtak, s a kisújszállási Arany János Gimnáziumban folytattam. Érettségi után dr. Sipos István ottani lelkipásztor segítségével a tiszafüredi egészségügyi gyermek- otthon elesettjeit segíthettem, gondozhattam. Innen jelentkeztem Sárospatakra a Református Teológiára. Előtte behívtak katonának, (még nem voltam magyar állampolgár). „Építő” katona lettem két és fél évre Kecskeméten, Budapesten. Rendszeresen élhettünk hitéletet. Szinte vezényszóra hol református, hol más gyülekezetek templomaiba is elmentünk. □ Időközben megszűnt Sárospatakon a felsőfokú képzés. Mi lett a sorsa a teológusoknak? — Debrecenben folytathattuk. Sikerült beilleszkednem. Már a teológián senior- nak választottak. Lehetőséget kaptam a végzés után arra, hogy Debrecenben lehessek segédlelkész. Közben megnősültem. Elfogadtuk Csengerújfaluban a lelkészi állást, feleségem pedig a csengeri Vízgazdálkodási Társulatnál hasznosíthatta építész képzettségét. A régi (200 éves) parókián laktunk. A hívekkel egyetértésben építésbe kezdtünk. Feleségem tervezte. Nyolc évet töltöttünk a községben. Sokszor fizetésre sem futotta, feleségem keresetéből éltünk hárman, ugyanis megszületett első gyermekünk. Az építés ideje alatt az ottani szociális otthonban laktunk (másfél évig), végül sikeresen befejeztük a munkát. □ Hogyan kerültek Fehérgyarmatra? — Megszűnt a csengeri vízgazdálkodási társulat. Összevonták Fehérgyarmattal. Feleségemnek ott kínáltak munkát. így — mivel az ő fizetéséből éltünk — feladtam állásomat, s Fehérgyarmaton Szabó Tibor lelkész úr mellett lettem beosztott. Majd, amikor nyugdíjba ment, Molnár Gyula lelkész úrral együtt iktatott be bennünket a püspök úr fehérgyarmati lelkipásztornak a művelődési ház nagytermében rendezett ünnepségen. □ Milyenek voltak az első esztendők? — Itt is romos volt a parókia. Megújulásra várt a műemlék református templom is. A nagyközségi tanács elnöke a végrehajtó bizottság, a presbiterek, s a gyülekezet jó partnerek voltak. Lebontottuk a régi épületet, s szinte közösen megépítettük a parókiát. Két keze munkájával helyezte a tetőt az épületre Ármós Géza ács, aki a presbitériumot is összefogta. Villanymotor hajtja a fújtatót, működteti a harangot. Megújult a templom tetőszerkezete, homlokzata, belseje. Magam, s családom (fiam és lányom itt fejezték be tanulmányaikat az ének-zene tagozatos általános iskolában) tevékenyen bekapcsolódtunk a nagyközség, majd a város életébe. Tartottam magam az igéhez: „Munkálkodjatok a városnak a jólétén, mert annak jóléte a Ti jólétetek is!” Az első perctől igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani az oktatási intézményekkel, a diákokkal. Ma 54 fehérgyarmati csoportban 6 hitoktató végzi a hitoktatást. Ők a debreceni Teológiai Akadémián szereztek hitoktatói képesítést. □ Miként lett esperes? Balogh Tihamér — Elődöm, Gaál Miklós 28 éven át volt a Szatmári Református Egyházmegye esperese. Idős korára tekintettel lemondott, s az egyházmegyei közgyűlésen engem javasolt. Elfogadtak. Az újabb ciklusnál a jelölőbizottság javasolt, megválasztottak. Az elmúlt év őszére ismét letelt a ciklus. Jelöltek. 71 gyülekezet egyhangúlag fogadott el. Mindig a békességes, tisztességes megoldásra törekedtem. Több fiatal jár térségünkből (fele-fele arányban) teológiára. Egyházmegyénk több gyülekezetében szolgálnak női lelkipásztorok. A térségi polgármesterekkel, az egyházak papjaival jó a kapcsolatunk. A ciklus 2003-oan ér véget. Sokat segít a lelkészi főjegyző So- hajda Béla, a zsinati lelkészi képviselő Szálai László, az egyházmegyei világi főjegyző Porkoláb Pál, s a zsinati világi képviselő dr. Arday András, ezt szerencsére nagyon hosszan sorolhatnám. O S a család? — Feleségem nyugdíjas, de tevékenyen dolgozik a nőszövetségben. Ági lányom optikus lett. Tiszakóródon élnek (2 unoka). Tihamér fiam számítógépes szakember, a debreceni polgármesteri hivatal informatikai osztályán (1 fiuk van). Nagyon örültem, örültünk a kitüntetésnek. Annak, hogy az önkormányzat tagjai érzékelik, hogy városunkban, ha kevésbé látvonyo- san is, de eredményesen folyik a hitélet munkája. A városnak arculata van, békesség van. Érzik az emberek, hogy erre a munkára is szükség van. Ezért dolgozom, ezért dolgozunk! Napkelet • A hit világa
