Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Az utolsó vésztartalék Csődbe tart a tejágazat, beavatkozást sürget a Szabolcstej vezérigazgatója Galambos Béla A hazai tejgazdaság rendkívül összetett problémája 1988-ban kezdődött, amikor az utolsó fillér árkiegészítést is elvették a tejtermékektől. Azóta folyamatosan csökken ezek fogyasztása Magyarországon, sőt — ellentétben a folyamat további lassulásában reménykedő szakmai várakozásokkal — ez év első 3 hónapjában drasztikusan tovább zuhant. — Az idei 13 százalékot meghaladó újabb fogyasztáscsökkenéshez „szerencsére” 9,5 százalékos termeléscsökkenés is társul, mérsékelve a képződő piaci fölöslegeket — kezdi helyzetértékelését a termelés és fogyasztás két malomköve között őrlődő megyei tejfeldolgozó cég a Szabolcstej Rt. vezérigazgatója, Márföldi István. — Bár a tehénlétszám is tovább apad — már 400 ezer alatt van az országban — az ezt meghaladó termeléscsökkenés csupán ezzel nem indokolható. Főként arról van szó, hogy a tej felvásárlási árának emelését hiába váró termelők még megpróbálják utolsó vésztartalékként csökkenteni a termelés költségeit. Ez a drágább, fehérjedús takarmányok elhagyását jelenti, aminek egyenes következménye a tehenek tejtermelésének apadása. ö Ön szerint mi az oka ennek a kedvezőtlen folyamatnak? A fogyasztással szükségszerűen együtt csökkennie a termelésnek is? — Nem föltétlenül. A legfőbb ok az a kormányzati magatartás, amit az előző és különösen a mostani adminisztráció tanúsít a tejágazattal szemben, úgyszólván teljesen kivonulva a vertikum támogatásából. Ugyanis e pillanatban az extra és első osztályú tej literére adott 1,50 illetve 1,0 forint agrárpiaci támogatáson kívül semmilyen dotáció nincsen. Tavaly már exporttámogatás sem volt a május-augusztusi termelési csúcs fölöslegének a levezetésére, és napjainkig sincs az FM részéről meghirdetve egy fillér sem. nőségi termelő azt mondja, hogy ezért az árért, ezért a literenkénti 45 forintért, nem lehet jó tejet termelni. Ez minden bizonnyal így is van, hiszen a már említett csökkenő tendenciák ezt igazolják. A feldolgozó viszont azt mondja: a nagyarányú tejtöbblet miatt a piacon annyira nyomottak az árak, hogy azokon értékesítve az előállított tejtermékeket, egyszerűen lehetetlen rentábilisan gazdálkodnia. — Három-négy olyan feldolgozó tejipari cég van már csak az országban — a Szamint Márföldi István A szerző felvétele kell 55 A vertikum egyetlen szereplőjének sincs megfelelő érdekeltsége, yy □ Nyilván azért, mert miként az gyakorta elhangzik, ezt a támogatási formát nemzetközi kötelezvények miatt nekünk is le kell építenünk. — Ha az exporttámogatás nem GATT- konform módszer, akkor akármilyen más megoldási formát ki lehetne találni. Csakhogy valamilyen sterilen közgazdasági, ugyanakkor meglehetősen téves elképzelés alapján, egyszerűen nem kap semmit a tejágazat. Pedig az alapképlet világos: mivel ilyen jelentős mértékben csökkent a fogyasztás, folyamatosan relatív tejtöbblet van az országban. Ezt normális gazdaságokban — nézzük csak meg ebben is az európai uniós gyakorlatot — a tejpiac szigorú szabályozásával oldják meg sikeresen. Az ilyen típusú szabályozásnak az egyik fő elve, hogy a termékpálya minden lépcsőfokán meg kell legyen a szereplők megfelelő érdekeltsége. □ Nálunk netán baj van ezzel? — Itt a vertikum egyetlen szereplőjének sincs meg a megfelelő érdekeltsége. Á mibolcstej köztük van —, amelyik eredményesen zárta a múlt évet. A többiek mind veszteséggel zártak a nyomott árak miatt, amelyekkel arányosan már nem tudták költségeiket csökkenteni. Mindez a tejágazat nagyon kritikus állapotát jelzi. Meghatározó, ráadásul zömmel magyar tulajdonú cégek fognak nagyon hamar tönkre menni. A külföldi érdekeltségű „multik” nyilván rá is játszanak erre. Szerepük van az árak lenyomásában, mert tisztában vannak vele — ehhez tőkéjük is van elég —, ha kifárasztják a magyar ellenfeleiket, az egész piac az övék lesz. A harmadik szereplő a fogyasztó, akinek viszont mát-már megfizethetetlen a tejtermékek bolti ára. □ Mégis csak a fizetőképes kereslet csökkenésében keresendő a probléma alapja? — Logikus, hogy az árintézkedésekkel — leginkább a tovagyűrűző energiaár-emelésekkel — annyira belenyúltak a fogyasztó zsebébe, hogy a fizetőképes kereslet jelentősen tovább csökkent az országban. Még az eddigi nagyon alacsony tejtermékfogyasztás „képes volt” tovább süllyedni. Ennek ellenére én az ágazattól elfordult kormányzatot hibáztatom, mert a jelenle— A fogyasztónak nem itt, a tejvertikumon belül kell kezelni a problémáját. Az agráriumnak azt hiszem nem is az a dolga, hogy szociális hálót tartson a fogyasztó alá. Ezt másnak kell rendezni, miként azt is, hogy a fiztetőképes kereslet kedvező irányba mozduljon el. □ Ameddig nincs elég hazai tejfogyasztás, a külpiacon miért nem lehet levezetni azt a bizonyos relatív fölösleget? — Hiába nem termelünk drágábban, egy német tejipari cég, az európai közös piacon e termékkörre érvényes 50-60 százalékos támogatással ő lényegesen olcsóbban tud kijönni a piacra, mint mi a támogatás nélküli árainkkal. Miután nem vagyunk külföldön versenyképesek, a magyar feldolgozók kínjukban minden áron itthon akarják eladni a termékeiket, árakban egymás alá kínálva a kereskedőknél. Ezzel a fogyasztó ugyan jól jár, ám csak idő kérdése és tönkre megy az egész tej- ágazatunk: se hazai tej, se hazai feldolgozó, végső soron pedig magyar tejtermék nem lesz az országban. □ Az elmondottak logikusan hangzanak, ám a megoldáshoz állami pénzre volna szükség. Megérné a tejágazatba belefeccolni? — A bajok orvoslása természetesen sok pénzbe kerül. De a tejgazdaság érdekében, különösképpen az Európai Unióba tartva, ezt meg kellene lépni. Az EU-csatlakozásunk pillanatában ugyanis nem mindegy, hogy Magyarország 1,5 vagy éppen 2,5 milliárd literes tejkvótával lép majd be. Áz első szám ugyanis csak 140 literes évi fejenkénti tejfogyasztást elégít ki. Ahhoz, hogy az 1988-89-es fogyasztási szintet tudjuk biztosítani magyar tejből — amire azért előbb-utóbb számítanunk lehet —, már 2,2-2,3 milliárdos éves hazai termelés kellene. Miután a belépés előtti 3 éves tejter55 Áldozatok árán is magasabb szinten kellene tartani az ország tejtermelését. yy gi fogyasztást meghaladó relatív tejtöbbletet, valamilyen módon — ha nem export- támogatással, hát önköltséget térítő intervencióval — kezelnie kellene. Vagyis ezt a — persze pontosan meghatározandó — fölösleget ki kellene vonni a piacról, hogy normális árak alakulhassanak ki. Ha ez megtörténne, a feldolgozó nyereséget produkálna, többet tudna fizetni a termelőnek, aki megint megtalálná számítását. O És a harmadik láncszemmel ki foglalkozik? melési átlaga képezi az EU taggá vált országok nagyon szigorúan vett tejkvótájá- tát, egyszerűen tragédia lenne az országra nézve, ha a jelenlegi, vagy ne adj isten ennél is alacsonyabb bázisszámainkból számolnák ki az itt megtermelhető tejmennyiséget. Ez ugyanis oda vezetne, hogy miközben Magyarország vígan meg tudná termelni a jelenleginek akár duplájára növekedő tejszükségletét, a fogyasztás növekedését évekig mondjuk holland tejjel elégítenék ki. A magyar mezőgazdasági lakosságnak 40 százaléka most is munkanélküli. Inkább azon kellene gondolkozni, hogyan kezdjen el ez a réteg is tejet, méghozzá minőség tejet termelni'. Tehát áldozatok árán is lényegesen magasabb szinten kellene tartani az ország tejtermelését, mint amennyi a jelenlegi fogyasztás. Ennek érdekében, amíg erre szükség lesz, szociális megoldásokat is kellene találni. Teszem azt minden magyar iskolás gyerek kapjon naponta iskolatejet. Ehhez valamilyen keretből — több tárca együttesen állhatná — adjanak támogatást, mint ahogy a kórházakban, szociális intézményekben hasonló módszerrel mesterségesen növelhető lenne a tejfogyasztás, amivel egyébént az egészséges táplálkozás sem szenvedne semmilyen csorbát. MAGÁNVÉLEMÉNY Asszonyarcok A nyolcvanon túl járó öregember több évtizedes házasság után veszítette el asszonyát. Ahogy mondani szokták, férj-feleség jóban-rosz- szban kitartott egymás mellett, átéltek könnyebb, s nehezebb éveket. Egymás erejébe kapaszkodva bírták ki felnőtt gyermekük elvesztését, a történelem, a magánélet viharait is. A férj most magára maradt. Soha nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz egyedül. Azelőtt évtizedekig nem lépte át a templom küszöbét, most minden vasárnap ünneplőbe öltözik, a harangszó már az úton találja meg. Imádkozni megy. Imádkozni, mert lelkiismeretfurdalása van. Most, hogy már nem mondhatja el neki, magában kér párjától bocsánatot. Mióta nincs vele, rájött, hányszor volt a másikkal igazságtalan, haragos, rosszindulatú. Most, hogy már üres a konyha, hideg a tűzhely és az ágy, hogy nincs kivel vitatkozni, kivel zsörtölődni és kinek panaszkodni — ismeri el csöndben, magának az asszonya ellen elkövetett bűnöket. Aki évtizedekig megbocsátott, s megbocsátana biztosan ma is, csak közben az örök mezőkre költözött... Sokat gondolok mostanában a magányossá lett öregemberre, s példája nyomán arra, hányán vannak, akik csak megkésve, csak magukban kérhetnek a másiktól bocsánatot. Ugyan hányán lehetnek azok, akik csak haláluk után lesznek kedvesek, a legdrágábbak, a felejthetetlenek? Ki a megmondhatója annak, hányszor, hányán töltik ki másutt szerzett mérgüket épp azokon, akiket sokkal inkább szeretniük, megbecsülniük, dédelgetniük kellene? Miért lepi el koszorúk serege a sírját annak, akinek — bár nagyon örült volna neki — éltében sem jutott csak úgy, a szeretet jeléül egyetlen szál virág? Nemrég a nők helyzetéről tartottak a parlamentben konferenciát. Sok felszólalás hangzott el a történelmi falak között, volt köztük felejthető, volt megjegyezni érdemes. Nekem az a mondat ütötte meg leginkább a fülemet, amelyik a társadalmi-gazdasági változások nyomán bekövetkezett módosulásokról, a nők megváltozott szerepéről szólt, s úgy vélekedett: „a szegénységnek asszonyarca van”, hiszen a megnövekedett terhek — köztük a szociális helyzet idegi terhei — mindenekelőtt a nőket, asszonyokat sújtják, az ő gondjaikat növelik. így volt régen, így van ez ma is. A szegénységnek asszonyarca van — idéztem fentebb a Parlamentben elhangzott mondatot. Azóta is töröm a fejem: hogyan lehetne elérni, hogy asszonyarca legyen az örömnek, a boldogságnak is..? Kovács Éva □ ........ ...........■-—■■■...IMI Annyira belenyúltak a fogyasztó zsebébe, hogy a kereslet tovább csökkent az országban. yy
