Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-09 / 82. szám

1997. április 9., szerda HATTER 3 ■itiua.:Miffrra nPMMnEnkUHMnnU Tiszta vizeken járunk Gazdálkodni kell az egyre veszélyeztetettebb felszín alatti ivóvízkinccsel Mélyfúrású kútból harmincszor drágább az öntözővíz, mint egy csatornából Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - GB) — Unokáink számára is megőr­zendő kincsünkkel, az egyre inkább korlátozott mennyi­ségben rendelkezésre álló tiszta vízzel, kötelességünk a jó gazda gondosságával gaz­dálkodni. Ezért is kell mind- annyiunknak vízdíjat fizeti a lakóhelyünkön működő víz­mű vállalatnak a csapból fo­lyó vízért, de vízkészletjáru­lék megfizetésével tartoznak az államnak azok is, akik a természetből (folyókból, ta­vakból illetve felszín alatti készletekből) használnak fel vizet. Az állam a vízügyet „bízta meg”, hogy érje utol a víz­készleteink használóit és gaz­dálkodjon a vízvagyonnal. A vízkészletek mennyiségi vál­tozásait csak a kutak számá­nak ismeretében tudják kö­vetni a szakemberek. Ezért kö­telező a kutak engedélyezteté­se. A vízügy az adóhatóság­hoz hasonlóan behajtási jogo­sítványt is kapott az állam­tól. Ellenőrzi: kik, honnan, mi­lyen célra, mennyi vizet hasz­náltak fel, s ha elmaradást talál a vízkészletjárulék fizetése te­rén, igyekszik azt behajtani. Eszköztárában legutolsó adu­ként még a felszámolási eljá­rás kezdeményezése is szere­pel. Jogtalan vízhasználók Legtöbb probléma, vízügyisek szerint a vízkészletjárulékkal van, amely a vízügyi fejleszté­sek anyagi bázisát jelentő álla­mi Vízügyi Alap feltöltésére szolgál. Ezt a lakosságnak szolgáltató vízműveknek épp­úgy le kell róni az állam víz­ügyi hatóságainál, mint a nö­vénykultúráikat öntöző mező- gazdasági vállalkozásoknak, vagy éppen a gazdasági tevé­kenységükhöz vizet használó ipari üzemeknek. Azonban míg korábban a vízügyi járu­lék összege csupán szimboli­kus mértékű volt, az utóbbi években súlyos milliókra emelkedett egy-egy nagyobb felhasználó esetében. — Meglehetősen sok a jog­talan vízhasználó — állítja Harascsák Györgyné a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazga­tóság vízgazdálkodási osztá­lyának munkatársa — legtöbb esetben azért, mert nem isme­rik az ezzel kapcsolatos jog­szabályokat. Az elmúlt évek­ben indult számos új vállalko­zás jelentős hányada nem ta­nulmányozza folyamatosan a Magyar Közlönyt. Pedig alap­vető ismeret, hogy vízkészlet­járulékot kell fizetnie annak, aki felszíni vagy felszín alatti vízkészletből gazdálkodási célra vizet vesz ki, vagy veze­tékes vízből 10 000 köbméter­nél többet használ fel. Olcsóbb a Morotva — Gyakori eset, hogy tisztá­zatlan a vízjogi engedélyek megöröklése — számol be a megyei tapasztalatokról a FE- TIVIZIG szakembere — pe­dig a privatizáció során a nagyvállalatok, termelőszö­vetkezetek telephelyén ma több kisebb cég, vállalkozás működik, amelyek közül nem egy már teljesen más jellegű tevékenységet folytat. Legsür­gősebb dolog megszerezni a tevékenységhez szükséges üzemeltetési engedélyt, új tu­lajdonos esetében pedig kérni a megfelelő vízmennyiség névre szóló átírását hatósági osztályunktól. Érdemes átgon­dolni és a valós szükségletnek megfelelően módosítani az en­gedélyben a felhasználni kí­vánt vízmennyiséget, mert ke­ményen fizetni kell érte. — Akinek lehetősége van választani, jobban jár, ha fel­színi vizet használ például ön­tözésre — kapcsolódik a be­szélgetésbe Illés Lajos a víz­gazdálkodási osztály vezetője. — Nagyságrendekkel keve­sebb járulékba kerül, mint az értékes ivóvíztartalékot jelen­tő felszín alatti víz kivétele. A dohánytermelők nyakra-főre fúrták a kutakat az elmúlt években, hogy öntözzenek. Adott esetben százezrekre is rúghat a fizetendő vízkészlet­járulék, ami már kétségessé teszi a termesztés hasznát. Ha például Rakamazon a Morot- vából öntöz valaki, csupán 10 fillérbe kerül a víz köbmétere, míg mélyfúrású kútból ugyan­ez már 3 forint. A lehetőség ára — Kérje az engedély szünetel­tetését, ha valakinek egyálta­lán nincs szüksége a mélyfúrá­sú kútból kitermelt vízre! El­lenkező esetben az engedélye­zett vízmennyiség 80 százalé­ka után ki kell fizetni a víz­készletjárulékot akkor is, ha nem használta fel ezt a mennyiséget. Sokan nem tud­ják, hogy a saját, vagy bérelt földjükön hatósági engedél­lyel készíttetett mélyfúrású kútból például öntözésre fel­használt vízmennyiség után is vízkészletjárulékot kell fizet­ni. Ha tehát megvan az üzemel­tetési engedély, be kell jelent­kezni vízkészletjárulék fize­tésre. Az adókhoz hasonlóan bevallást kell készíteni a tény­legesen felhasznált víz- mennyiségről. Aki az engedé­lyezett mennyiséget több mint 10 százalékkal túllépi, az alap­díj kétszeresét: köbméteren­ként 2,30 forintot fizet. Aki pedig engedély nélkül végez vízjogiengedély-köteles tevé­kenységet, azt a vízügyi ható­ság az alapdíj ötszörösével sújtja. Üzemi fogyasztóként fizetnek vízkészletjárulékot (3,50 forintot köbméteren­ként) azok, akik vezetékes víz­ből évente 10 ezer köbméter­nél többet fogyasztanak. Nem kell viszont járulékot fizetni a vízhasználónak, ha a tényleges vízhasználata után számított összeg nem haladja meg az 5000 forintot. Kulcsár Attila tárcája Túlélési stratégia A távollátás a leg­rosszabb, mert közle­kedni, bámészkodni még tud az ember, de olvas­ni, megfigyelni részleteket csak okuláréval. Akinek a szemüvege nem lóg a nyaká­ban, az hamarosan elhagyja, ottfelejti, nem találja. Ahogy romlik az ember memóriája is, nem árt ha a fontosabb helyeken tart egy-egy pót­szemüveget. A hálószobába, ha azonosítani akarja a fele­ségét, a tv előtt, ha a műsor­ra kíváncsi, a WC-ben, ha ott szokott újságot olvasni. Ha hosszabb utazásra készül, akkor alaposabban fel kell készülnie, mint egy Himalá­ja expedícióra. Én is mielőtt elindultam Zalaegerszegre az unokaö­csémhez, hetekig készülőd­tem, utamat az Ofotért szponzorálta. Az ismerős bu­szon még nem volt semmi gond, az állomáson a han­gosbemondó eligazított. Az első baleset az Intercity mel­lett ért. Próbáltam kisilabi- zálni a helyjegyemről, hogy melyik kocsiba szálljak, ami­kor egy elrohanó utas meglö­kött, szemüvegem a peron kövezetén landolt, és dara­bokra tört. Van másik gon­doltam, ekkor még könnye­dén és Pestig a tartalék szemüvegemmel olvastam. Egyszer azonban ki kellett mennem a mellékesbe, és a szomszédom kihasználva a helyzetet, elkezdett uzson­názni. Amikor visszajöttem elnézést kérve elvette bő­röndjét helyemről, de addig­ra a tartalékszemüvegem az újság lapjai között laposra roppant. Úgyhogy mikor leszálltunk már a nyakbaakasztós pót­szemüvegemet kellett előven­ni, de két kezemben a csoma­gokkal nem tudtam mindig fel-, lekapkodni, így aztán el­néztem a villamost és rossz helyen szálltam le róla. Mire sok tévelygés után a Déli pá­lyaudvarra értem a vonatom elment. Ahogy a menetrendet böngésztem, biztos a sok ráz­kódástól kilazult a szemüve­gem csavarja és kiesett az egyik üvege. Szerencsétlen­ségemre azonnal eltűnt egy aknarács mélyén. Amíg pró­báltam kipiszkálni, ellopták a bőröndömet, benne a pót- pót szemüvegemmel, és a pénzemmel. Valahogy mégis felkászá­lódtam a vonatra, de közben a pótszemüvegem másik üve­ge a tolakodástól a farzse­bemben roppant el. Volt még egy vésztartalék pápasze­mem az aktatáskámban. Ab­szolút biztos helyen a Samso- nite-ban, amely csak szám­zárral nyitható. De ki a fene látja azokat az apró számo­kat. Éjfél után kettőkor ér­keztünk meg. Egy idegenfor­galmi térkép igazíthatott vol­na el, ha látom, és egy pénz­kiadó automata, ha lett volna kártyám hozzá, és kibetűz­hettem volna billentyűzetét, így megkértem egy hajlékta­lant, hogy nézze már meg ne­kem hol van a Bőrönd utca, és elindultam gyalog. Vagy analfabéta volt, vagy én néz­tem el az utcatáblákat, de alaposan eltévedtem. Egy hét múlva értem csak a tízemele­tes bérházhoz, teljesen elcsi­gázva, ahol a rokonom la­kott. Akkor már napok óta a kukákból étkeztem, parkok­ban aludtam. Csörgött a nyá­lam az éttermek előtt, pedig el sem tudtam olvasni a vá­lasztékot, arról se tudtam, hogy családom az újságok­ban kerestet. Mégis ott nyu- vadtam volna ki a kapu előtt, ha nem találok az egyik ku­kában egy rossz zseblámpát, és abból kiszerelve a nagyí­tót el tudom olvasni a lakó­házi felcsengető telefon név­sorát, és az unokaöcsém le nem jön értem, így aztán megmenekültem. Azóta még több szemüve­gem van. A város és az or­szág számtalan pontján be­spájzoltam egyet-egyet. A zoknimban is hordok és az alsó nadrágom belső zsebé­ben is. Csak így van esélyem a túlélésre. Mert aki nem lát rendesen, azt mindenki félre vezeti, az elesett, másodosz­tályú állampolgár lesz, a lá­tók között. Nekem már jövő­be látó szemüvegem is van, — teljesen sötét. Néiőoofit Kormányvizit Balogh József A rendszerváltás óta immár másodszor történik meg, hogy a fél kormány megyénkbe látogat. Vannak, akik sokat várnak a kormányfő vezette látogatástól, vannak akik a választási kampány kezde­tének minősítik azt. Az igaz­ság a kettő között lehet. Ha visszagondolunk az Antall-kormány tagjainak szabolcsi látogatására, ak­kor is épp ilyen vegyes volt a várakozás. Voltak, akik csak a konkrétan ide utalt félmilliárdot emlegették, mások azt a sok milliárdot, ami az infrastruktúra fej­lesztésére érkezett. Most is lehet már a támo­gatást forintokban mérni. Ha csak a tavaly szeptem­beri fejlesztési célokra ka­pott milliárdnál nagyobb összeget említjük, az is szép summa, de ahhoz még hoz­zá kell adni majd annak ho- zadékát, ami új munkahe­lyekben, korszerűbb terme­lő berendezésekben, piac­képes termékek előállításá­ban testesül meg, s azokat a pénzben szinte nem mérhe­tő értékeket is, amelyek ha nem is oldották, oldják meg a gondokat, de elősegítették néhány száz munkanélküli munkához jutását. Még csak hetek teltek el azóta, hogy a Közmunkata­nács a tavalyi félmilliárd után újból egymilliárdhoz közeli összeget adott, ami­ből ha csak hét hónapra is, de háromezer ember juthat munkához. Reméljük, jut abból a majdnem három- milliárdból is, ami még az idén elosztásra vár. Mondják sokan, az or­szág másik végén irigylik ezeket a pénzeket tőlünk, sok az olyan hang, hogy ott kell és érdemes beruházni, ahol hamarabb megtérül. Mi másképp gondoljuk: ugyanolyan állampolgárai vagyunk az országnak, mint aki Nyugat-Dunántúlon, vagy Pesten él, ezért vár­juk, igényeljük—joggal — a nagyobb figyelmet. Tudjuk, nem várhatunk csodákat e látogatástól. De azt mindenképpen szeret­nénk, ha az elmúlt években tett apró lépések felgyorsul­nának. Szöveg nélkül Kommentár Ferter János rajza Lehet békésen M. Magyar László A z erőszak jelképe­ként egy növény és egy szerszám is be­vonult az elmúlt napokban a magyar történelembe: a krumpli és a fejsze. Az előb­bit pénteken egy budapesti felvonuláson kezdetben díszletként használták, ám a mezőgazdaságban oly sok gondot okozó, egyébként a táplálkozásban népszerű gumó hamarosan a főszere­pet vette át, amikor egy, az indulatoktól felhevült részt­vevő kezéből elrepülve egy operatőrt talált fejen. A de­monstrációt szervező párt elnöke egy újságírói kér­désre este cinikusan azt vá­laszolta, hogy ez a baleset „elviselhető incidens’’ volt. A kérdés csak az, számára mi tartozik még ebbe a fo­galomkörbe. A közömbös­sége helyett talán nem ár­tott volna, ha bocsánatot mond. A fejsze több évezrede hűségesen segíti az emberi­ség mindennapjait. Termé­szetesen jól tudjuk, szükség esetén fegyverként is hasz­nálták, ám az már nehezen érthető, miért kellene vele szétverni napjainkban a magyar Parlament ajtaját, amikor minden bizonnyal van rajta kilincs is. Aki azon az ajtón a demokrati­kus választásoknak köszön­hetően be tudott menni, az a demokrácia törvényeinek megfelelően néhány év múl­va távozni is tud onnan, nincs szükség kényszerítő eszközökre. A magyar társadalom hét-nyolc évvel ezelőtt, a rendszerváltozáskor hallat­lan nagy fegyelemről tett tanúbizonyságot, amikor mindenféle rémhíresztelé­sek ellenére békésen történt a hatalomváltás. Nem ra­gadott senki sem fegyvert, s az azóta eltelt évek válasz­tásai a közakaratnak meg­felelően ismét bizonyították a régi tételt: „egyszer fenn, egyszer lent". Egyetlen egy szervezet sem fenyegetőzhet erőszakkal, a játékszabá­lyokat mindenkinek be kell tartania. Am ha már most eluralkodik a fenyegető hangnem, mi lesz jövőre, az újabb választás kampánya­kor?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents