Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-07 / 80. szám
1997. április 7., hétfő HATTER 3 Panaszáradat forrás nélkül Névtelen levélíró vádjai • Közkutak takarékon • Úgy készül, mint a Luca széke A majdnem kész iskola Pusztadoboson A szerző felvétele Györke László Pusztadobos (KM) — „Azért írok önöknek, mert ami itt megy Pusztadoboson, a polgármesteri hivatalban, az már nem is igaz. Amióta ez a polgármester asszony van, azóta a faluban nem csináltak semmit” — írja Anony- musunk a kisnyugdíjasok nevében. Bár a levél névtelen, közérdekű problémákat is feszeget, ezért célszerűnek tartottunk tisztázni néhány kérdést Bíró Györgyné polgármester asz- szonnyal. Iskolaépítés Ahhoz képest, hogy „nem csináltak semmit”, belekezdtek egy iskola építésébe, ám a panaszosak) szerint ez is balul ütött ki, mert „a faluban van három iskola, kettő egyházi, egy állami, úgy, hogy még egyszer annyi gyermek is elférne, áprilisban (tavaly, a szerk.) felvettek 13 millió forintot iskola építésére, hogy szeptemberben abban kezdődhessen a tanítás, a milliók elmentek, az iskolát decemberre fedték be, se ablak, se ajtó...” — Az iskolaépítés létkérdés a faluban — mondja Bíró Györgyné. — Miután az egyházi ingatlanokat vissza kell adnunk, s azokban is voltak tantermek, a követelményeknek megfelelő oktató-nevelő munka feltételeit csak úgy teremthetjük meg, ha úgymond kiváltjuk az életveszélyessé vált tantermeket. Erre pályáztunk, s nyertünk az építési költségekre 50 százalék céltámogatást és 25 százalék céltámogatást kiegészítő kerettámogatást. Sajnos, sem az ön- kormányzat, sem a település nincs olyan helyzetben, hogy a hiányzó 25 százalék önerőt hozzá tudta volna tenni. Ezért olyan kivitelezőt kerestünk és találtunk, aki ilyen feltételekkel is elvállalta, ám a határidőt éppen az önerő hiánya miatt nem tudta tartani. Jelenleg az építkezés 80-85 százalékos készültségű, viszont minden remény megvan arra, hogy az új tanévet már itt kezdik az iskolások. Egyébként hitelt az iskolaépítésre nem vettünk fel. Anonymusunk sokallja a harminc óvodásra az öt óvónőt, de még inkább a fizetésüket. Szerinte 50 gyermek van „beírva, erre szedik a pénzt”. — Az óvoda valóban ötven- személyes, kihasználtsága csaknem százszázalékos, hiszen 48-49 apróság jár ide. A két csoportot három óvónő és két dajka látja el, a szabályok szerint, s ha nem lennének anyagi gondjaink, még egy óvónőt foglalkoztathatnánk. Ötven bői huszonkettő A levélíró szerint a sok kisnyugdíjas számára az a polgár- mester asszony legméltánytalanabb intézkedése, hogy „leszereltette a közös kutakat. Azért írom ezt a pár sort, mert nekem sincs vizem...” — Tavaly a közkutakért 600 ezer forint átalány vízdíjat fizetett az önkormányzat. Otven közkifolyó volt a faluban. A képviselő-testület — s nem én, egyszemélyben — azért döntött huszonkét kút megszüntetéséről, mert egyrészt sokan már bevezettették a vizet, másrészt a közkutak nem kertlocsolásra és kocsimosásra létesültek. Tehát az a kérés, hogy állítsuk vissza a közkifolyókat, nemigen teljesíthető, ellenben mindenkinek adunk egyszeri támogatást, aki be akarja vinni lakásába, udvarára a vezetékes vizet. Az Anonymus levélíró szerint a „cigányok utcájában nem szerelték le a kutakat, de a cigányok nem fizettek, amikor a vizet vezették befele”. — Azt az egyetlen egyet szereltettük volna le? — kérdez vissza a polgármester. Az eddigiek is arra utalnak, hogy Pusztadobos nem csekély gondokkal küszködik. Nemcsak a kisnyugdíjasok érzik ezt, hiszen jelenleg az 1404 lelkes községben 125-en részesülnek jövedelempótló támogatásban, helyben munkalehetőség nincs. Közel nyolcmillió forintot kellett tavaly kiadni szociális feladatokra a saját kasszájukból. — Tavaly 6,5 millió — így a polgármester asszony —, az idén már 9,6 millió forintos hiánnyal fogadtuk el a költség- vetést. Az állami normatíva ugyanis nem vette figyelembe az energiaáremelést, ami pedig működési költségeinkre alaposan kihat. Gondunk tehát van elég! Sok még a földút. Ami pénzt a gázvagyonból kapunk, kell a belterületi utak rendbehozatalára. Tiszteletdíj nélkül Az elszegényedést mutatja az is, hogy az önkormányzat már második éve nem ad első lakáshoz jutóknak támogatást sem lakásépítéshez, sem vásárláshoz. (Nincs ugyan jogunk bírálni egy képviselő- testület döntését, ám a település megtartó erejét minden bizonnyal befolyásolja, hogy így határoztak. Csupán egy adat: az utóbbi években mindössze három lakás épült a faluban, azok is állami támogatással.) — Azt még hadd tegyem hozzá: a kilenctagú képviselő- testület tiszteletdíj nélkül végzi munkáját, tehát szó sem lehet semmiféle jutalmazásokról — mondja búcsúzóul a polgár- mester asszony. Páll Géza tárcája Csalódás idegenben Y Y a 8yen8e pMa~ i—J natban nem enged a A. J. barátnője unszolásának, soha nem tudja meg, milyen érzés cselédnek lenni egy gazdag házban. Alig túl az érettségin, még innen a főiskolai felvételin, azért mondott igent az állásközvetítő barátnőnek, mert élőben akarta elsajátítani a német nyelvet. Természetesen any- nyira már tudott németül, hogy nemigen lehetett volna eladni, de ez édeskevés, ha az ember lánya a vonzónak tartott idegenforgalmi pályáról álmodozik. így lett gazdagabb néhány csalódással, egyben szegényebb néhány illúzióval... — Először az nem stimmelt, hogy nem két, hanem három gyerekre kell vigyázni. De még ez nem annyira lényeges, bár a megállapodás két gyerekre vonatkozott. Az sem érdekelt különösebben, hogy buszon kellett a távoli iskolába kísérni, majd délután hazavinni a három kicsit, bár az előző bébiszit- ternek megengedték, hogy a kocsijukat igénybe vegye. De még ez sem lett volna nagy baj. Alig két hónap elteltével kiderült, az apa azt várja tőle, minden olyanra tanítsa meg a három gyermeket, amelyeket azok az iskolában nem sajátítottak el. Először módszeresen őt, a fiatalok felügyeletére szerződött alkalmazottat kérdezte ki a másnapi leckéről. Azután következtek a diákok. De nem akármilyen módszerrel zajlott az oktatás, nevelés... — Egyszer úgy megverte a középső kislányt, aki harmadikos általános iskolás, hogy az orrán, száján folyt a vér. Sajnos, előttem történt a verés. A gyerek azért kapott, mert nem oldott meg helyesen egy matematikai példát. De verte a többieket is az egyébként értelmiségi pályán dolgozó apa. Én pedig tehetetlenül néztem, miközben a gyerekek tőlem vártak segítséget. Nem is tudtam megállni, szóltam, érveltem, de nem volt semmi foganatja. Sőt, én kaptam a fekete pontokat... A fiatal szabolcsi lányt azonban nem olyan fából faragták, hogy azonnal fogja a holmiját és induljon haza. Bár inkább csak az ifjakkal gyakorolta a nyelvet, a szülők alig beszélgettek vele, lekötötte őket a feszített munkatempó, amit maguknak diktáltak. S talán nem is nagyon lett volna mondanivalójuk a kis „keleti" lánynak, bár ők maguk is alig tíz éve települtek át Erdélyből. — A második csalódás az volt, hogy nem öt, hanem nyolc emberre kellett főznöm, bár eredetileg főzésről szó sem volt, mivel az nem tartozik éppen a bébiszitter- kedéshez. Elég gyakran a nagyapa, a nagymama és a nagynéni is eljött a hétvégeken, ilyenkor nyolc embernek készítettem ebédet, vacsorát, A reggeli készítése alól felmentettek nagy kegyesen. Annyi időm sem maradt, hogy normálisan rendbe rakjam magam. A fürdőszobát is bizonyos korlátozásokkal használhattam... Havonta egy háromperces hazai telefonálás is benne volt a megállapodásba, hogy a szülők érezzék, jól van a lányuk a távoli német városban. De ezt mintha elfelejtették volna a gazdái, közelébe se mehetett a telefonnak. Állítólag az előző lány miatt, aki egy erdélyi magyar volt, s szerintük nagyon gyakran hívta a szüleit... — A harmadik csalódás érlelte meg bennem, innen minél előbb el kell mennem. Egy éjjel arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtóm. Először azt hittem, a nagyobb gyermek az, talán rosszat álmodott. De nem. A háziasszony volt. Már bújt is a takaróm alá. Aztán egy kis zavartság után kitámolygott az ágyamból. A férj tett ugyan egyszer egy humoros megjegyzést, miszerint a felesége alvajáró, de nem vettem komolyan,jópojás kodásnak gondoltam az egészet. Reggel nem akartam botrányt, nem szóltam a férjének, mi is történt az éjjel. Összecsomagoltam, és felültem az első vonatra... Itthon egy kis meglepetés várta. Udvarias, már-már érzelgősnek is mondható levél érkezett az Erdélyből áttelepült német házaspártól. Azt írták, nézze el nekik a történteket, igazában minden kellemetlenséget szándékosan maguk rendeztek meg, hogy próbára tegyék. Minél előbb visszavárják. A címzett valahogy nem tudott hinni a csalafinta játéknak és csupán két szót írt a válaszlevélre. „Nein, danke...” Nem, köszönöm. De a vessző akár el is maradhat a két szó között... MézőDont m Határtalanul Kovács Éva A zt hittük, már nyugodtan elfelejthetjük, de tévedtünk, mégpedig nagyot. A különféle járványok, fertőző betegségek mostanában ismét virágkorukat élik, veszélytelennek hitt kórokozók támadnak újra, egykor két vállra fektetett vírusok, ba- cilusok indulnak ismét támadásba. Az utóbbi években kedvezőtlen irányú változás következett be a világ járványügyi helyzetében. Számos, korábban leküzdött- nek hitt fertőző betegség, mint a kolera, a tbc vagy a diftéria ismét nagy számban fordul elő. Emellett az elmúlt néhány évtizedben legalább 30 új megbetegedés jelent meg, köztük az ebola, a Lyme és a Hantavírus, illetve az AIDS. 1995-ben a világon 17 millió ember halt meg különböző fertőző megbetegedések miatt. Magyarország járványügyi helyzete jelenleg kiemelkedően jó ugyan, ám miután a fertőzések nem tartják tiszteletben a határokat, a járványos megbetegedések a világ minden országa, így hazánk számára is óriási kihívást jelentenek. Alapvetően ez indította az Egészségügyi Világszervezetet arra, hogy ez év április 7-én, az idei egészség- ügyi világnapon a járványos megbetegedések elleni fokozott készültségre, illetve a globális együttműködés szükségességére hívja fel a figyelmet. Annál is inkább, mert a felaprózott, országonkénti védekezés nem hozhat sok sikert. Ma, amikor unióról beszélünk, csakis a közös fellépésnek van értelme. Különösen fontos a határozott együttműködés és a fokozott figyelem megyénkben, három határ mentén, ott, ahol az ország szinte legnagyobbnak számító KGST piacán nem csak szamovár és cserge, de sokszor olcsó, s kétes eredetű élelem is gazdát cserél. Állandó a veszély. Nem lehet másmilyen az ellene folytatott küzdelem se... Tavaszi portalanítás... Ferter János rajza Egységben az erő Galambos Béla A z összefogás fontosságát hangsúlyozta a múlt héten Sóstón megrendezett térségi mező- gazdasági kiállítást és vásárt, az Agro-Foodot megnyitó megyei agrárkamarai elnök. A múlt évi gödöllői OMÉK-on egységesen, egy közös sátorban bemutatkozó megyénk már akkor országos hírnevet szerzett a hazai átlagtól elütő, de egyben előremutató „különcködésével” . Nevezetesen azzal, hogy élelmiszergazdaságán kívül jelképesen azt is bemutatta, mintegy „előjátszotta” minden hazánkfia okulására: igenis lehet, sőt kell összefogni ahhoz, hogy kilábaljunk a gödörből, amelybe a történelem kereke taszított. Most, az Agro-Foodot első ízben közösen rendező két cégnek—a Fimex Fairnek és az Agroker Rt.-nek — ha csupán szűkebb pátriánk számára is, de sikerült újabb példát adni arra, hogy ebbe a szellemiekben gazdag, de egyébként továbbra is szegény megyében közös erőfeszítéssel, együttes akarattal lehet csak messzire mutató, értelmes kezdeményezéseket tenni. A korábban külön rendezett Agroker Napoknak az Agro-Foodba, e megyei mezőgazdasági kiállításba integrálódásával egy nagy lehetőség teremtődött meg. Azért „csak” lehetőség, mivel az új helyszín és az új időpont miatt, ma még legfeljebb csak elképzelni lehet, mekkora vásárrá nőheti még ki magát ez a seregszemle. A két rendező cég — négy napon át Sóstón bárki által megszemlélhetett — látványos kibékülésével az egymásnak is fölösleges konkurencát jelentő két kisebb helyett, egy igazán színvonalas, nagy rendezvény szolgálhatja majd eztán minden tavasszal a megye agrártermelőinek, általuk pedig valamennyiünknek a fejlődését, gyarapodását. Különös jelentősége volna az összefogásnak most az agrárágazatban, amelyben „nincs béke az olajfák alatt”. Pedig az egész ország csak nyerne azáltal, ha a Nemzeti Agrár Program kidolgozása közepette a mi megyei példánk ragadós lenne. Kommentár
