Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-05 / 79. szám
1997. április 5., szombat HATTER Libamájat vagy csirkenyakat Anyagi helyzetünk vásárlási szokásaink tükrében • Meggondolja, mit kér Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — „Ha majd a bőség kosarából ,. mindenki egyaránt vehet..., akkor mondhatjuk, hogy itt van már a Kánaán”. Kosár van, bőség van, de egyformaság, egyforma lehetőség van-e? Nos, a boltokat, üzleteket járva a felületes szemlélő joggal hihetne itt van, elérkezett a Kánaán, mert | amióta piacgazdaság épül hazánkban, azóta minden kapható Magyarországon, ami szem-szájnak inge^. Van nercbunda több millióért, brilliáns és márkás áru közel ilyen áron, vehetünk már nyaralót Floridában, — és várhatjuk, mikor érkezik a boltba csirkenyak. Hogyan alakultak vásárlást szokásaink, milyen az ország gazdasági helyzete, sorsunk alakuiása a kirakatokon keresztül? —■ összeállításunkban erre » kerestük a választ. 1 Hegedűs Istvánná Takács Józsefné Enni azért kell... Martyn Péter felvétele Bacsó Edit Martyn Péter felvételei Hegedűs Istvánná, a Renomé Rt. Nyírfa Áruházában a ruházati osztály szintvezető helyettese. — Lakástextileket, felnőtt- és gyermekruházatot, cipőt kínálunk a vevőknek, mégpedig egyre színvonalasabb választékban. Igyekszünk minél mélyebbről meríteni, minél több helyről rendelni, hogy minden igényt kielégíthessünk. A forgalom nem rossz, jól zártuk a tavalyi évet is. Igaz, az összehasonlítás nem mond sokat, mert az elmúlt esztendő az átalakítás, a privatizáció jegyében zajlott, így a vásárlók sokáig nem találhattak minket. 1996 decembere sok mindenért kárpótolt bennünket, a legjobb évekhez hasonlított. A 80-as, 90- es évekhez, amikor tele volt az áruház. Mára nagyot változtak a szokások, s ennek nemcsak az igények átalakulása, hanem a pénzhiány is oka. Igaz, az ellenkezőjére is bőven tudok példát mondani. Ma már két típusra oszthatjuk a vevőket. Az egyik réteg az, amelyiknek semmi sem drága, szemrebbenés nélkül veszi meg a 22 ezer forintos Goratex bakancsot, a 15 ezres gyermekjátékot. Úgy látom, aki szegény, hozzánk már be sem jön, hanem egyenesen a KGST-piacra igyekszik, ha vásárolni akar. Üj jelenségként örömmel mondhatom. hogy mostanában egyre inkább visszatérnek onnan a vevők, hiszen a silány holmi mindig többe kerül. Nálunk lehet reklamálni, van szavatossági idő, a vevő tudja, kitől vásárol. — A húsvét előtti héttel nem dicsekedhetünk, s ez főleg a cipőkre jellemző. Az időjárás nagyban befolyásolja a vásárlási szokásokat, s mivel a húsvét nagyon hideg volt, a tavaszi cipőkért nem jöttek az emberek. A divatáruval igyekszünk szélesíteni a választékot, bár ez ma még elég nehéz. A legfrissebb módit nem tudjuk kínálni, mert egyelőre nem találtunk megfelelő szállítót. Sokkal jobb a helyzet a lakástextilosztályunkon. ahol árban és választékban a legjobbak között vagyunk. A bio- és gyapjúpaplanokat viszik mint a cukrot, most ez számít slágernek. A vevőket szeretnénk becsalogatni azzal is, hogy bővítjük szolgáltatásunkat, van menyasszonyi-, vőlegényiru- ha-kölcsönzőnk, a ruhaigazítás mellett függönyvarrást is vállalunk. Igaz, amíg ezeket régebben ingyen vehették igénybe a vásárlók — az új idők szelének engedve — ma már ezért sajnos fizetniük kell. Mint égen a csillag Nyerges Miklós, a nyíregyházi Áfész Kárpát Csemege boltjának vezetője. — Rendkívüli módon megváltoztak a vásárlói szokások, s ennek egyetlen és legfőbb magyarázata, hogy megváltoztak a keresetek, a jövedelmek is. Egyrészről gazdagabbak, másrészről sokkal szegényebbek lettek az emberek, ez vásárlási szokásaikat is meghatározza. Mi már kívülről tudjuk, mikor van fizetés, mikor nyugdíj, mikor adják a munkanélküli-segélyt. Ezeken a napokon nagyobb a forgalmunk, míg máskor általában csendes. Hó végén már negyed kiló kenyeret is kémek, s akad, akinek öt deka párizsi jut vacsorára. Még két éve sem fordult elő, hogy egy szelet karajt és öt deka darálthúst kérjen valaki. Mostanában egyre gyakoribb. A többség háromszor is meggondolja, mit kér, s bizony alaposan megnézi, milyen árut vehet egy része bizony alaposan elszegényedett. Nagyon megnézik mit és mennyit vesznek. Igaz, az ellenkezőjére is bőven akad példa. A jövedelmek különbözőségét jelzi, hogy egyre többen akadnak, akiknek semmi nem drága. A kilónként 3500 forintos hízott kacsa- és libamájból tíz-tizenöt kilót adunk el hetente, s hamar gazdára talál például a 800 forintos pácolt hal is. Egyre népszerűbbek a hidegtálak, hetente kétszer kézbe. Számunkra presztízs- kérdés, hogy jó érzéssel távozzanak tőlünk az emberek, igyekszünk minden kívánságot teljesíteni, hogy a vevők elégedettek legyenek, máskor is hozzánk jöjjenek. Közhely volt régen, hogy első a vevő, de ma nagyon is igaz, mert egyre kevesebb van belőle. Megfordult a világ abban is, hogy régen beszerezni volt nehéz, eladni meg könnyű. Most annyi a szállító, mint égen a csillag, csak legyen, aki megvegye a portékát. Az ünnep előtti forgalmunk meg sem közelítette a jó pár évvel ezelőttit, ma már mint egy legendát emlegetjük, hogy húsz évvel ezelőtt sorba álltak, tömött kosarakkal vásároltak az emberek. Lényeges változás az is, hogy ma már nagyon megnézik a minőséget. A bemutató pultnak este ötkor is úgy kell pompáznia, mintha reggel hét óra lenne, s az első vevőre várnánk. Az év első három hónapja nekünk nagyon rossz forgalmat hozott. Az energiaárak emelése, a téli fűtést, világítást rajtunk, illetve a hasukon spórolták meg az emberek. Hidegtálak Pestről Takács Józsefné, Julius Csemege Meinl boltvezetője. — Az ország állapotát, a lakosság anyagi helyzetét naponta tapasztaljuk. Mára lényegesen megváltoztak a vásárlási szokások, amire a legjobb példa a húsvéti bevásárlás volt. Valamikor, a 80-as évek vége felé egy héttel előtte már alig fértek a boltban. Nem volt annyi áru, ami el ne fogyott volna. Sose felejtem, ha betoltunk egy kocsi füstölt sonkát vagy sört, pillanatok alatt elkapkodták a vevők. Most? Talán a csütörtök és a péntek volt olyan, hogy láthattuk, ünnep, húsvét közeleg. A többi napokon a szokásos, átlagos forgalmat bonyolította a bolt. Régen nyolc-tíz mázsa füstölt árut adtunk el ilyenkor, most a hatot is alig haladta meg a mennyiség. Gyakran beszélgetünk a kollégákkal a forgalom visszaeséséről, annak okairól. Nemcsak azért vannak nálunk kevesebben, mert ma már boltból is sokkal több van mint korábban, hanem azért is, mert az emberek egyenesen Pestről hozzák a jómódú vevőknek az ínycsiklandozó falatoknak. Praktikus megoldás a vendéglátáshoz, annak, aki meg tudja fizetni. Valóságos tragédiáknak is szemtanúi vagyunk esetenként. A lopások száma fokozatosan nő, bizony megesik, hogy nem megbüntetni, inkább nagyon is megsajnálni lehet az elkövetőket. Elérhető lehetőség Bacsó Edit, a Takarékpalota alatt lévő turkálóbolt alkalmazottja. — Jó pár éve léteznek Magyarországon a turkálók, vagy ahogy legtöbben nevezik, rongyosboltok, jómagam három éve dolgozom itt folyamatosan. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ez idő alatt, sokféle embert ismerhettem meg. Ennél olcsóbban, mint nálunk, már nemigen lehet vásárolni, s mondhatom, egyre több a vevő. Az anyagi helyzet a forgalmon mérhető. Akkor, amikor nyugdíjat vagy fizetést kapnak az emberek, nagyobb a nyüzsgés is. A hónap utolsó napjaiban alig akad vevő az üzletben. Nálunk elsősorban az idősebbek, a középkorúak vásárolnak, fiatalok csak ritkán tévednek be ide. Ők nem sajnálják a méregdrága, divatos butikholmikra a pénzt, s úgy tapasztalom, nekik megveszik a szülők a legjobbat is, magukra meg itt keresnek ruhát. Vannak törzsvevőink, akik szinte minden nap végignézik a készletet, válogatnak, böngészgetnek. Legszomorúbbnak a nyugdíjasok helyzetét látom. Van aki vállalja a szegénységet, s van, aki megpróbálja titkolni azt, úgy tesz, mintha csak véletlenül tért volna be ide, s röstellkedve válogat. Eközben még zavartan magyarázza, rengeteg ruhája van otthon, csak ez a darab most nagyon megtetszett neki... Volt már példa arra is, hogy itt szerette volna eladni néhány ruháját egy öreg, mert szüksége lett volna az érte kapott pénzre. Igaz, akad olyan is, aki a legdivatosabb holmikban lépi át a küszöböt, s jó szemmel választja ki a legjobb darabokat. Sokszor esik meg velem, hogy felfigyelek valakire az utcán, s mikor közelebb érünk, akkor látom, hogy tőlem vette a rajta lévő blúzt vagy szoknyát. Egy biztos: ma már vannak rettentő szegények, s igencsak gazdagok. Én úgy látom, a többség élete napról napra egyre nehezebb. Akad, akinek a rongyosbolti ruha az egyetlen elérhető lehetősége. Vagyonok Angyal Sándor-» y em akarom elkeserl- l\J teni Rubicsek urat, J. y de nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a kormány elé terjesztendő legújabb elképzeléséből aligha lesz valami. Rubicsek Sándor, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) elnöke röppentette fel ugyanis a hírt a héten arról: mégiscsak szükség lesz vagyonbevallásra, azért, hogy az adóhatóságnak legyen valamilyen összehasonlítási alapja. Szerinte nem kell félni a vagyonbe- vallástól, mert az az állampolgárok többségének semmilyen következményekkel nem járna. Immár több mint nyolc éve neki-nekifut- nak. hogy megvalósítsák s látható képet kapjanak a vagyonosodásról, hiába. Sokan viszont úgy gondolják, hogy ez a ki tudja hányadik elképzelés is megfeneklik majd valahol a törvénykezés göröngyös útján. Mondjuk például, ha más miatt nem, azért: mindössze egy esztendő van hátra ebből a ciklusból és ilyen nagyhorderejű döntést már ne hozzon ez a kormányzat, meg ez a parlament. Pedig most is logikusnak tűnik az elképzelés. Hiszen a KEI gazdasági jellegű feltáró munkája során sokszor megdöbbentőnek találta, hogy a privatizációs, konszolidációs és egyéb ügyek révén egyesek mekkora vagyont halmoztak fel, amelyet persze hiába keresnek nagyítóval is az adóelszámolásoknál. Most visszafogottabb a javaslat s azt mondja: ha már a jövedelmeket nem is képes az állam áttekinteni, legalább a vagyonnövekedést kellene ellenőrizhetővé tenni. Például, ha ma még valaki egy kétütemű Trabanttal furikázik, holnap pedig több mint tízmilliós autócsodára pattan át, az ilyet lehessen elszámoltatni, hogy ugyan miből telik erre, tisztelt uram! Az ellenhangra, hogy tudni illik ez beavatkozás a magánéletbe, Rubicsek elnök úgy felelt: „Akik ezt mondják, azok nem tudják mi a demokrácia. A vagyonváltozásokkal a világon mindenhol el kell számolni. Csak nálunk okoz ez ekkora megrökönyödést.” Mert, hogy okoz, az vitathatatlan. S akik helyeslik, hogy legalább a vagyonnövekedésről legyen tiszta kép, ők már is vakarják a fejük búbját: akkor egyik pillanatról a másikra még az eddig ebül szerzett vagyon is legálissá válik. Hát, ezért is adok teljesen igazat a Kurír egyik találó címének, amely a vagyonbevallásra rákérdez, hogy ugyan „mi haszna vagyon?”. Látod, van valami szép is ebben a bolond áprilisban Ferter János rajza Kommentár Létszám és bér Györke László j emrég a Magyar l\j Köztisztviselők és 2 y Közalkalmazottak Szakszervezete által rendezett országos fórumon dr. Zsujfa István, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára azt mondta, hogy az önkormányzati köz- tisztviselők bére azért nem emelkedhetett olyan arányban. mint az államiaké, mert a javasolt létszámleépítést nem lépték meg. Magyarán: úgy lehet az inflációt csak nagyon tisztes távolságból követő béremelésre számítani a közszférában. ha a kollégák közül jó néhányat elküldenek. A logika világos, csak éppen a gyakorlat olykor rácáfol erre. Legalábbis az egészségügyben, hiszen Cser Agnes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója a minap például kijelentette: tévesnek bizonyult a népjóléti tárca azon feltevése, hogy a társadalombiztosítás új finanszírozási rendje és a kórházi ágyak számának csökkentése megtakarítást hozhat, s ebből fedezhetik majd az egészségügyi dolgozók bérének tizenhét százalékos emelését. Mert a kórházi ágyak száma 8800-zal kevesebb ugyan, de az intézmények a korábbinál is nagyobb betegszámot jeleztek eddig. Igaz, ezt Kökény Mihály népjóléti miniszter igyekezett cáfolni, mondván jogszabályok garantálják az egészségügyi dolgozók béremeléséhez szükséges fedezetet. Ennek megfelelően történtek a márciusi utalások. Az már a helyi béralkutól függ, hogy az intézmény a helyzetéhez mérten hogyan hajtja végre a béremelést. Úgy tűnik, az elmélet és a gyakorlat között e tekintetben (is) ellentmondásfeszül. j' 'mm>f.. / *■ 4 Nyerges Miklós
