Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-04 / 78. szám

1997. április 4., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország Könyvbe zárt eredményeink A helyi szakemberek nagy számú jelenléte garancia a hű helyzetképre Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A na­pokban két reprezentatív ki­advány is megjelent me­gyénk társadalmi, gazdasági életéről, bemutatva: meny­nyit sikerült lefaragni a több évtizedes lemaradásból, s hol várnak még feladatok a gyö­kereikhez hű szakemberek­re. Az asztalra tett tanulmá­nyokból szakavatott szemek könnyen kiolvashatják, ho­gyan is élünk mi itt, az egye­lőre még mindig hátrányos helyzetben lévő keleten. Március utolsó harmadában vehették kézbe az érdeklődők a „Társadalmi-gazdasági hely­zetkép Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében, 1996” című ki­adványt. mely az 1995-ben összeállított, háromkötetes alapmű kiegészítőjeként érté­kelhető. A tanulmány külön fejezetekben mutatja be a gaz­dasági és társadalmi életünk olyan meghatározó területeit, mint a vállalkozási szféra, a humán erőforrás, az élelmi­szergazdaság, az infrastruktu­rális feltételrendszer, a befek­tetésösztönzés, a kistérségek közti különbségek. Készek és képesek A kötet kendőzetlenül tárja fel megyénk legsúlyosabb problé­máit. ugyanakkor rávilágít a kedvező változásokra is. Az Európai Unió alapelveit köve­tő területfejlesztési törekvések megyénkben lassan három­éves múltra tekintenek vissza, és fokozatosan erősödik a he­lyi döntéshozók szerepe a tár­sadalmi, gazdasági folyama­tok befolyásolásában — hang­súlyozza Filepné dr. Nagy Éva, a mindkét kiadvány elké­szítése fölött bábáskodó me­gyei fejlesztési ügynökség igazgatóhelyettese. A jó, a valós igényekhez igazodó döntésekhez viszont ismerni kell az adott helyzetet. Ebben segít ez a tanulmánykö­A kiadványok megjelentetése újabb munkák kezdetét jelenti Elek Emil felvétele tét, amely nemcsak a jelenlegi állapotokat írja le, hanem ten­denciákra utaló friss adataival a soron következő feladatok meghatározását is megkönnyí­ti. A népes szerzőgárda sikeres munkája pedig bizonyítja: me­gyénkben nagyon sok felké­szült szakember kész és képes az együttműködésre az életkö­rülmények javítása érdekében. Szavait megerősíti a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Igaz­gatóságának tájékoztatási osz­tályvezetője, Malakucziné Pá­ka Mária is: a bevont szakem­berek nagy száma és az általuk képviselt szakterületek soka­sága nyújt garanciát arra. hogy valóban komplex, sokoldalú képet adó anyag került a dön­téshozók kezébe. Imponáló adatok — Ritka alkalom, amikor nem vita, hanem jogos büszkeség az apropója a megye közéleti személyiségei és legismertebb cégvezetői találkozójának — méltatta már a húsvéti ünne­pek után megjelent, s a megye ötven legjelentősebb vállalko­zását bemutató kiadványt dr. Zilahi József, a Megyei Terü­letfejlesztési Tanács elnöke. Tény, volt miből összeállítani a megyei Top 50-es listát; a privatizált egykori állami vál­lalatok és a semmiből néhány éve létrehozott új cégek 17 ezer embernek adnak munkát; több milliárd forinttal járulnak hozzá a megyei GDP-hez — mindez vitathatatlanul jó alka­lom az ünneplésre. A vizsgált cégek 1994-95-ös eredményei imponálóak: összárbevételük meghaladja a 100 milliárd forintot, az előző évhez képest ez 40 százalékos növekedést jelent, de a két­éves növekedés mértéke meg­közelíti a 80 százalékot. El­vesztett piacaikat visszasze­rezték, illetve új kapcsolatokat teremtettek, munkájuknak kö­szönhetően a megye árufor­galmi egyenlege pozitív. A cé­gek kétharmadánál már a nem­zetközi minőségbiztosítás kö­vetelményeinek megfelelő technológiát alkalmaznak. Árulkodó cégek — A kiválasztott cégek a tevé­kenységi kör, az árbevétel, a foglalkoztatottak száma, a nyereségesség és exporttelje­sítmény alapján egyaránt tük­rözik megyénk gazdaságát. A kamarai munka kezdetével egy időben éreztük e gyűjte­ményes mű hiányát, mivel a társkamarák, az érdeklődő partnerek igényelték a gyors informálódási lehetőséget me­gyénk gazdasági helyzetéről. Ezért azonosultunk a Fejlesz­tési Ügynökség kezdeménye­zésével — utal korábbi adós­ságra a Top 50 kiválasztásá­ban segédkező Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Kereske­delmi és Iparkamara nevében Murvay Csaba megbízott ke­reskedelemfejlesztési osztály- vezető. Éppen ezzel magyarázható a kiválasztott vállalatok együtt­működési készsége, igaz, a pi­acaikról és árbevételeikről óvatosabban nyilatkoztak a cégvezetők, de a kemény ver­seny közepette ez érthető reak­ció. Talán kimaradt a listáról néhány olyan vállalkozás, amely fejlődési dinamikája alapján e körhöz tartozhatna, de a most összeállított megyei Top 50 csupán egy folyamat kezdetét jelenti. Kulcsár Attila tárcája y~l gyszer volt, hol nincs K-j ilyen, volt egyszer 1—J egy falu. Szorgal­mas, törekvő népek lakták, úgyhogy szépen csinosodott, gyarapodott az évek során. Fiait elküldte külországokba tanulni, híres egyetemekre, a mesteremberek a szakmák fortélyait távoli országokban sajátították el. de aztán vala­mennyien hazajöttek, és ott­hon mutatták meg, hogy mit tudnak. A polgárok elégedettek voltak, mint egy nagy család, és minden áldozatra készek szülőhelyük csinosítása érde­kében. De megtetszett az odalátogatóknak is a takaros falu, sokan letelepedtek kö­zülük, házakat építettek, bol­tokat nyitottak, üzemeket in­dítottak be. Lassanként a te­lepülés komfortossá vált: burkolt utak. közművek szol­gálták lakóit. Iskolájuk, templomuk, piacuk mellé nemsokára egészségügyi központ, áruház épült. Fel­lendült az ipar és a kereske­delem. Az egyik sikeres vál­lalkozó szállodát épített, a másik stadiont emelt a foci­csapat számára. A gazdago­dás láttán a falu megkapta a városi címet. Ekkor újabb lendületet vett fejlődése, új hivataloknak Mese egy városról kellett hely, főhatóságok nyi­tottak kirendeltséget, a város hamarosan a környék igaz­gatási és kulturális központ­jává vált. Történt azonban egy na­pon, hogy az öreg király, akarom mondani a polgár- mester legnagyobb fia, nem talált a városban magának való lányt, és a fővárosból hozott feleséget. Igen ám, de a rossz példa ragadós. Ettől kezdve elindult egy új szokás, az lett a jó, amit messziről hoztak. Kezdődött a focicsapattal. Leszerződtettek két feketebő­rű sztárt, hátha kihúzzák a csapatot a csávából. A múze­um élére meg egy fővárosi tudóst neveztek ki, aki azt ál­lította magáról, tudja hol van Attila sírja: a város határá­ban, és szponzorokat szerez feltárására. A strand igazga­tójának egy fürdőváros úszó­mesterét hozatták le, mert hátha el tudja intézni a kútvíz gyógyforrássá való minősíté­sét. A színház élére egy görö­göt szerződtettek, aki azt ígérte, kijuttatja a társulatot külföldi fesztiválokra. Lassan kiszorultak min­denből a helybeliek, a jelen­tősebb tisztségeket, kulcspo­zíciókat mind idegenek fog­lalták el, végül már csak a városatyák voltak maguknak jók. Pedig az előzetes vára­kozásokat a jövevények nem igazolták, sőt egyre több fur­csaság ütött szeget a városi patrióták fejében. A város főterét egy arab építésszel építtették át, aki ugyan hangulatos kis bazár­sort emeltetett a szélére, és beburkoltatta az egészet per­zsaszőnyeggel, ám nem értet­te senki, miért néz mindegyik rojtja keletre. A városi népi- tánc együttes élére egy Se- varnadze-díjas mestert szer­ződtettek, és csodálkoztak, hogy a legközelebbi gálán a csárdást térden táncolják, mint a grúzok. A focicsapat üdvöskéit is hiába bíztatták az ősi ellenfél elleni kiesési rangadón, a „hátha anyádat" sem értették meg, mert csak busmanul tudtak. A városka helyi szakembe­rei ez idő alatt csak vártak sorukra. Sokan munkanélkü­liek lettek. Az azért már ki­váltotta a hívek nemtetszését, amikor a város új temploma körül elbontották az állvá­nyokat, és az leginkább egy pagodához hasonlított. Nem csoda, mert egy híres japán építészt bíztak meg tervezé­sével. Mégis akkor telt be a pohár, amikor a színházban egy csecsen nyelvű háborús drámával lepték meg a nagyérdeműt. A nézőtéren ült szinte a tel­jes elöljáróság, akik valaha egy óvodába, egy iskolába jártak, egy lánynak udvarol­tak, és fél szavakból is meg­értették egymást. Ha így megy tovább, valakinek eszé­be jut, hogy az elöljárókat is külföldről kellene hozatni — szólt a polgármester, akinek a legnagyobb esze volt. S mi lesz, ha az idegen elöljárók meg vendégmunkásokat fo­gadnak fel? Se vége, se hossza nem lesz itt az elide­genedésnek.-» j osza, egyszeribe meg- /\/ jött a magukhoz való 1 V eszük. A polgármes­ter fia elvált az amúgy is ki­kapós pesti feleségétől, és el­vette a szomszéd Mariskát. A többiek is tanultak a jó pél­dából, visszafogadták a hely­beli szakembereket, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, kérdezze meg a szomszédját, ha beszélő viszonyban van­nak. Néionoiit Savanyú citrom Szőke Judit sszebékíthető-e £ M etika és politika, nem zárja-e ki egy­mást etika és gazdaság? A kérdés örökéletű, számta­lan szakember millió publi­kációt. doktori, akadémiai disszertációt alkotott már e témakörökben, és mégis, valamiért (nyilván okkal) újra és újra előkerül. Pedig az etika nem csupán elvont filozófiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdés, ugyanis a cselekvések finom szabá­lyozására való. A hiteltelen, ígéreteiket be nem tartó po­litikától a csalódott, kiáb­rándult választók elfordul­nak, szavazók nélkül pedig a demokratikus rendszer nem működik. A szélhámos cégvezetőkről partnereik terjesztenek rossz vélemé­nyeket. az etikátlan keres­kedői magatartás pedig (ta­lán) forgalomcsökkenést okoz. A gazdasághoz a mo­rálnak semmi köze — állít­ják sokan. Oly távol vannak egy­mástól, mint ég és föld, mint tűz és víz. Holott egy magát demokratikusnak tartó, ma­gára valamit adó társada­lom anyagi és erkölcsi ér­dekei hosszú távon nem ke­rülhetnek homlokegyenest szembe egymással (mon­dom, hosszú távon). Na jó, az etika szükségtelen a gaz­daságban, hiszen a minél nagyobb profitszerzés a cél, de még szerencse, hogy ott a kormányzat és a törvény- hozás — reménykedhet­nénk. A vállalatok csele­kedjenek tisztán a gazdasá­gi ésszerűség szellemében, de fogja őket meg a politika és a jogrendszer nagyon is látható, kemény keze, ekép- pen terelve a közjó felé a pénz körüli tevékenysége­ket. Ez tehát a kívánalom— ámde a valóság... A kor­mányzati politikusok és a törvényhozók szerte a vilá­gon — ritka kivételtől elte­kintve — (s miért lenne ez épp nálunk másképp?) a közérdek köntösében a leg­befolyásosabb lobbiérdeke­ket jelenítik meg. Úgyhogy ha valaki kor­mányváltozást akar, az vé­gül is egy kicsit olyan, mint amikor eldob egy citromot, majd egy másikba harap, remélve, hogy az nem olyan savanyú. Szöveg nélkül Ferter János rajza Kommentár Kifehéredő svarc Kovács Bertalan * den. M i a manó?! — kapja fel hirtelen az ember a fejét az alábbi hír hallatán: ta­lán már a nyáron könyvet kapnak a napszámosok és idénymunkások. No, nem valamiféle kézikönyvről van szó, amelyből megtud­hatja a jámbor kétkezi mun­kás, hogy miként kell for­gatni hatékonyan a kapát, hanem arról a könyvecské­ről, amelynek révén legali­zálják az alkalmanként munkát vállalók táborának tevékenységét. Nyilván elképednek a munkaügyi tárca újításán azok, akik eddig esténként, a munka végeztével kézből kézbe kapták meg ideigle­nes munkáltatójuktól napi járandóságukat, hiszen ez­után már másként lesz min­den. Ugyanis a könyvecské­be ragasztható illetékbé­lyeggel az érintettek leró­hatják a munkavégzés fé­nyéből fakadó összes járu­lék terhét, így különösebb jogi, adóügyi ismeretekre sincs szükség az új módi „szántóföldi” alkalmazásá­hoz. Amint az elképzelést bejelentő szakminiszter a minap elmondta, a könyv­vel nem bosszantani akar­ják az idénymunkát vállaló­kat és a munkaadóikat, ha­nem éppen ellenkezőleg: azt szeretnék, ha az okmány használata révén minél több ember juthatna egye­bek között a nyugdíjra is jo­gosító — a szakzsargonnal szólva jogszerzőnek számí­tó — munkalehetőséghez. Mellesleg az előzetes becs­lések szerint országosan akár 50 ezer ember nevére is kiállíthatják a könyvecs­két, már amennyiben az érintetteket addig sikerül (így, vagy úgy) meggyőzni a használatából fakadó elő­nyökről. A munkaokmány bevezetésének részleteit egyelőre még homály fedi, hiszen a kabinet is csak áp­rilisban tárgyalja az erre vonatkozó előterjesztést, de az már most bizonyos, hogy az illetékes tárca az alkalmi munka rendbetételétől a külföldi — túlzottan is ol­csónak tartott — svarcban dolgoztatott idénymunká­sok számának a visszaszorí­tását is reméli. Ez utóbbi egyébként a nemzet potenciális (kétkezi) napszámosainak is érdeke.

Next

/
Thumbnails
Contents