Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-26 / 97. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Nagy utazás Nem tudom, mi okból ötlött eszembe, így április végét lapozva az elmúlás, a halál gondolata. Talán ez a tél béklyózta tavasz, talán a közelmúlt nagyon is közeli, még naponta némán felzokogó történése hangolt ilyenné. Mindezt csak elmélyítette a hospice-mozgalom helyi kezdeményezéséről hallott hír, s egyszersmind meg is békített. A hír pedig nem másról szól, minthogy Nyíregyháza-Sóstón, a Szivárvány Idősek Otthonában három, úgynevezett hospice szobát alakítottak ki az eddigi szolgálati lakásból. S hogy mit is takar ez a mozgalom? Nos, röviden: a legemberibb cselekedetek, a leghumánusabb szolgálatok egyikét, amelyben az életből elköltözőt, a „nagy utazót” emberséges körülmények között segítik a végső órán. S teszik ezt, csupán azzal, hogy mellette vannak; az aggódó szóval, a tekintet figyelmével, a megérintő kézzel. A halál, az elmúlás, létezésünk kétségtelenül legizgalmasabb kérdései, amelyben — bárhogy is szeretnénk nem venni róla tudomást — de, mindannyian személyesen is érdekeltek vagyunk, s amelyek a földi halandók számára máig megválaszolatlanul maradtak. Mi a halál? És mi van utána? Tudunk-e meghalni, s egyáltalán, tudjuk-e, hogyan viselkedjünk a haldoklóval;! Egy korábbi dokumentumfilm jut eszembe, egy elfekvőről készült, s máig elevenen ható képsorával. Már maga az épület is nyomasztó volt, a va- kolathullásos rajzolatú szobák, a ful- lasztó zsúfoltság, a siralmas berendezési tárgyak együttese a könyörtelen elmúlást sugallta a film minden kockájával. A halálra megért ember hús-vér roncsát, mérhetetlen magányát, kiszolgáltatottságát tárva fel előttünk. S ítéletét is. ítéletét rólunk, a még élőkről. Az elfekvő sokat tapasztalt orvosa valahogy eképp fogalmazott: — Korábban az volt a véleményem, hogy az emberek nem szeretik az öregeket. Ma már ezt másképp látom, s azt mondom: irtóznak tőlük! Igen. A huszadik századnak sikerült intézményesítenie ezt a „kellemetlen” feladatot: többnyire kórházban, elfekvőben halunk meg. Németh László a halált nem tekintette a legnagyobb rossznak, amit az embernek el kell viselnie. Talán igaza van, de nem így: elhúzott paravánok mögött, végképp magunkra hagyatva; segítő kéz, tekintetek melege nélkül, — kórház-hidegen. Egyedül indulni a nagy utazásra! A bölcs hindu mondás valamit sejtetni enged minderről: Sírva jössz a világra, és körötted mindenki mosolyog; igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál, és körötted mindenki sírjon. Lefler György A KM hétvégi melléklete '97. IV. 26. AKTUÁLIS INTERJÚNK Az etnikum nyelvi, irodalmi, művészi értékeiről keveset tud a magyarság Raduly István: „Szakképzetlen munkaerő ma már szinte sehol sem kell” Harasztosi Pál felvétele A cigányság lélekszámának folyamatos növekedése, hazánk lakossága etnikai összetételében megjelenő mind nagyobb aránya, egyszersmind a népes kisebbségi réteg mind erőteljesebb leszakadása a meghatározó társadalmi, gazdasági, politikai folyamatoktól — sokak szerint: az ezredforduló Magyarországának talán legproblematikusabb területe. A demográfiai szempontból is figyelmeztető jelek felvetik a gondok bemutatásán messzemenően túl a bajok konkrét kezelésének halaszthatatlan szükségességét; a cigányság általános szegénységében gyökerező kulturális, művelődési és oktatásbeli lemaradások lehetség szerinti mérséklését, jobb esetben — megszüntetését. Raduly István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztálya cigány oktatási és közművelődési osztályának vezetője a fentebb vázolt helyzetet alaposan ismeri, mi több: pozíciójánál fogva a gondok enyhítésének módozataira is lát megoldást. — A minisztériumban a cigány fiatalok oktatásának, köz- művelődésének feladatcsoportja tartozik közvetlenül az általam vezetett osztály hatáskörébe. A kormány úgynevezett válságkezelő programjának (Cigány Oktatási Fejlesztési Program) más szaktárcákkal összehangolása, a benne foglaltak minél eredményesebb teljesítése a legfőbb teendőnk. □ Válságkezelő program? Eszerint: a cigányság iskolázottságának jelenlegi minősítésére a válság a jellemző? — Mivel a „gondcsomag” nagyon összetett, természetszerűen együtt kell működnünk a népjóléti, a munkaügyi, a terület- fejlesztési tárcákkal. ^ 1993-ban a magyar felsőoktatási intézményekben mindössze ötT-tíz (!) ? cigány fiatal tanult, yy — Hogy a helyzet válságos? Sok szempontból: igen. A cigányság jelentős része alacsonyan iskolázott; a nyolc általánost be nem fejezők zöme közülük kerül ki. Képzettségük hiányában nehezen kapnak munkát; a munkanélküliek aránya is a romák között a legmagasabb. Ennélfogva: többségük nagyon rossz szociális körülmények között él — gazdaságilag, társadalmilag peremvidékeken, a legexponálatla- nabb helyeken, földrajzi és infrastrukturális értelemben egyaránt. Az „ügy” komplexitása, azt hiszem, ennyiből is kitűnik. □ A bajok forrásaként első helyen az iskolázottság alacsony fokát említette. Milyen konkrét adatokat tud mondani állítása igazolására? — Az iskolázottság hiánya és a foglalkoztatottság alacsony szintje között az összefüggés logikus. Szakképzetlen munkaerő ma már szinte sehol sem kell. Ahhoz, hogy a cigány fiatal eséllyel indulhasson a munkaerőpiacon, tanulnia kell. — Az általános iskolás korú cigány gyerhassák programjaikat, módszereiket, konkrét eredményeik kaphassanak nagyobb nyilvánosságot. □ Mit kell tudni a cigányoktatás kiegészítő normatíváiról? — Elég nagy a tájékozatlanság e tekintetben. Elsősorban: igényelni kell a normatívát a cigányok felzárkóztatására, oktatására. Erre a pénz megvan; a programnak ez a része már működik. Az óvodás korú gyerekre 19 500 Ft, az általános iskolásra fejenként 23 000 Ft kiegészítést lehet igényelni. A pénzt a helyi önkormányzat kapja, címzetten; és a summát oda kell eljuttatnia, ahol felhasználják: az iskolába. Sajnos, az a tapasztalatunk: jó néhány információ nem jut el azokhoz, akikhez kellene. Sok jó kezdeményezésről nem tud a közvélemény. Az eredményekről még kevésbé szereznek tudomást az emberek. D Köztudott: Szabolcs-Szat- már-Beregben — ha jól emlékszem, ön is szükebb pátriánkból származik — igen magas a cif any etnikum lakossági aránya. '.rthető módon, itt bizonyos gondok halmozottan jelentkeznek. — A megyei arány több, mint tíz százalék; egyes területeken ennél jóval magasabb. Szabolcsot csupán Borsod előzi meg a sorban. A különbség azonban nemcsak ez; a borsodi rész korábbi iparosodása több esélyt adott, mint az alapvetően régen és most is mezőgazdasági megye, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg. Errefelé jelenleg is mélyebb a szegénység... — Koncentrálódnak a hátrányok. Iparszegény terület még ma is, s az iskolaköteles 12-15 000 cigánytanuló perspektívái sem túl rózsásak. Pedig, több alkalommal, helyzetben, rendezvényen tapasztaltam: nagyon sok a tehetséges romagyerek. Az is hozzátartozik az igazsághoz: az iskolák zömében pozitív M 1............................................................... Toleránsabb viszony alakulhat ki a cigány családok és a pedagógusok között. yy elmozdulás jelei mutatkoznak a hátrányok legyűretésében. Egyszerű, mint a pofon: ha sikerélményhez juttatják a cigány nebulókat, könnyebben iskolabarátokká válnak a sokszor bizony nehezen kordában tartható gyerekek. Sőt, a szülők szimpátiája is növekszik az iskola iránt, emberségesebb, toleránsabb viszony alakulhat ki a cigány családok és a pedagógusok között. — De se eltúlozni, se bagatellizálni nem szabad a dolgokat! Egy biztos: helyi szinteken szükséges alkalmat teremteni arra, hogy a cigányoktatás, művelődés kérdéseiben érdekeltek találkozhassanak. Mert, s erről se feledkezzünk meg: a roma kultúráról, a hagyományokról, e messziről (időben és térben) hozzánk érkezett etnikum nyelvi, irodalmi, művészi értékeiről bizony sajnálatosan keveset tud a magyarság. Márpedig a kölcsönös megismerés, elfogadás, együttműködés nélkül a beszélgetésben vázolt gondok aligha szűnnek meg. mekek száma mintegy 75 ezer. A nyolc osztályt 60-70 százalékuk végzi el. Középfokra azonban egy-egy populációnak csupán fél százaléka jut be, illetve jár. A hagyományos, hároméves szakmunkásképző iskolákban is csak 1 százalék körüli a roma diákok aránya. És korántsem a preferált szakmákon jut nekik hely; kőműves, aszfaltburkoló, egyéb építőipari szakmák, asztalos, textiles... Nagyjából ez a kínálat. Főiskola, egyetem? Ezrelékekben mutatható ki a cigányság ottléte. Persze, elmozdulás azért e téren is van. 1993-ban Magyar- ország felsőoktatási intézményeiben 5-10 (!) cigány fiatal tanult, számuk a múlt évben már közelítette a kétszázat. Pedig, s ebben majdnem mindenki egyetért: ami a cigányság helyzetjavulását eredményezheti, az az iskolázottságban, a saját értelmiség „kitermelésében” fogható meg. A kulcsa, a nyitja a dolognak ez. □ Hát, ami a statisztikát illeti: kevés biztatót tartalmaz... A Cigány Oktatási Fejlesztési Program milyen inspirációkat, konkrét anyagi támogatási szisztémát ígér? ........................—■■■■■■■■■■»...... A megyei arány több, mint tíz százalék; egyes területeken ennél jóval magasabb, yy — A támogatási rendszert nemcsak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium működteti; több szervezet, köztük a Soros Alapítvány is bekapcsolódik a programba. Elsősorban a már kimunkált, működő, eredményeket produkált oktatási-nevelési modellek — mint pl. a nyírteleki 1. számú iskoláé — számíthat segítségre. Éppen azért, hogy a cigányoktatás térségi központjaként munkálkodhassanak, közread. V Kállai János A kulcs: a cigányértelmiség
