Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-26 / 97. szám
1997. április 26., szombat HÁTTÉR Ez a munka gyönyörű, de nehéz Látlelet az egészségügyről • így csinálják a megyei Jósa András Kórházban Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Sikerek és kudarcok, pénztelenség és kiegyensúlyozott gazdálkodás. Hatalmas tudás, szegényes körülmények—ez mind-mind napjaink magyar egészségügye. Tényleg, milyen is igazán? A kérdésre a megyei Jósa András Kórházban kerestük a felelet. A válaszokból kirajzolódik egy belülről készített látlelet. 3r. Nagy János Dr. Nagy László Elek Emil és Martyn Péter felvételei Dr. Nagy János gazdasági igazgató: — Kórházunkban rendkívüli gond, adósság, vagy csődközeli helyzet szerencsére soha nem volt, s 1996 végére, a szigorú gazdálkodásnak köszönhetően az átmeneti problémák is megszűntek. 1996-ot jól zártuk, átütemezésre vagy hitel felvételére nem volt szükség. Ennek oka a racionális gazdálkodás, a belső finanszírozási és érdekeltségi rendszer bevezetése. Utóbbi lényege, hogy az osztályokkal közösen terveztük a teendőket és az egyes területek költségeit, hogy a továbbiakban az osztályok illetve részlegek önállóan dolgozhassanak. Örömünkre szolgál, hogy szinte valamennyien meg tudtak maradni az előre tervezett kereteken belül. Mindezek után érthető, hogy a korábban kidolgozott rendszer továbbra is megmarad, legfeljebb némileg finomodik. Az idei évre nagyjából az inflációt követó, reális tervet állítottunk össze, s az első negyedév eltelte után úgy tűnik, tudjuk tartani elképzeléseinket. Adóssága továbbra sincs, likviditási gondokkal nem küszködünk. □ Ugyanilyen pozitív a dolgozói bérek ügye is? — A központilag előirányzott, 17 százalékos bérfejlesztést végrehajtottuk, ráadásul annál magasabb, 18,4 százalékkal. Ezt az összeget más kórházakkal szemben mi ki is fizettük dolgozóinknak. Kiemelt bérrendezésre kerítettünk sort az aneszteziológán, illetve az intenzív terápiás részlegen, a többi osztályokon átlagos mértékű volt a fizetés- emelés. Az előbbi két osztályhoz hasonlóan az előírtnál nagyobb gondot fordítottunk az ügyeleti díjakra, amelyek így lényegesen emelkedtek. A fokozott figyelemmel szerettük volna elérni, hogy a jó ideje meglévő hátrányokat és hiányokat lehetőség szerint csökkentsük. Gondjaink nem a működésben, hanem az eszközök elöregedése miatt vannak. A számítások szerint évente közel 600 milliós beruházásra lenne szükség ezen a területen, miközben alig 100 millió körül áll rendelkezésünkre, s ez egyes területeken már-már a működést zavarja. Külső forrás □ Mi a helyzet a privatizációval? — A diagnosztikai területek vállalkozásba adása azt a célt szolgálná, hogy többszáz milliós külső forrást biztosítsunk erre a célra. Dr. Olasz József főgyógyszerész: — Ellátási gondunk nincs, gyógyszertéren is nagyot fordult a világ. Ma mindenki eladni akar, összesen 83 gyógyszergyár, illetve cég kínálja portékáját, ez jóval több a szükségesnél. Gondot az okoz, hogy a TB pénzügyi helyzete miatt a dolgozók, illetve munkáltatók által befizetett összegek nem fedezik a kiadásokat. Hozzátartozik persze, hogy nemcsak a választék lett világ- színvonalú, azzá változott az ár is. Ma már minden kapható és felírható, csak legyen aki megfizeti. Nehezíti a dolgot, hogy ezzel párhuzamosan a társadalombiztosítás fokozatosan csökkenti, esetenként meg is szünteti a gyógyszerekre adható állami támogatást, amit pedig a beteg képtelen megfizetni. Tarthatatlan ez akkor, amikor valakitől 30 éven át vonták a járulékot, s mondjuk 25 évig egyáltalán nem volt beteg. Amikor azzá vált, számíthat az állam segítségére. □ A szóbeszéd szerint a beteg maga visz a kórházba gyógyszert... — Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő. Nem tudok arról, hogy szükséges gyógyszerét bárki is ne kapná meg. Az intézeti gyógyszerellátás ellenőrzése és rendszere kidolgozott, bár takarékoskodni minden területen fontos. Annál is inkább, mert az orvosságokra fordítandó összeg egyre emelkedik. A költségek 20 százaléka antibiotikumokra megy el, s a legtöbb patikaszert az onkológia illetve az intenzív osztály használja fel. Mindent megkapnak □ Előfordulhat, hogy az osztályokon bevezetett önálló gazdálkodás miatt az orvosok a fogyasztás visszaszorításában érdekeltek? — Rossz a megközelítés. Ez így nem igaz. Az orvos abban érdekelt, hogy meggyógyítsa a betegeket. Erre nemcsak őt, hanem a gyógyszerészt és valamennyi kórházi dolgozót is egyrészt esküje, másrészt pedig hitvallása kötelez. A nálunk fekvő betegek mindent megkapnak amire szükségük van, s ehhez minden rendelkezésünkre is áll. A takarékoskodásban inkább a beruházások, a fejlesztések segíthetnének. Lehetne modernizálni a működési feltételeket, korszerűsíteni az eljárásokat. Gyógyszer- tárunkban például a zárt rendszerek kialakításában jelentős gazdaságosságot érhetnénk el. A számítógépek bevezetése, az informatikai rendszer fejlesztése ugyancsak ezt segítené. Fontos lenne megoldani a betegig eljutó elszámolást és gyógyszergazdálkodást, hiszen az sokkal eredményesebb lehetne, mint a mostani, egész osztályra szóló tervezés. Veres Tamásné ápolási igazgató: — Az ápolásban közel 2400 ember dolgozik a megyei kórházban. Ápolók, asszisztensek, orvosímokok és takarítók, egyszóval azok, akik az ágy melletti munkában, a betegellátásban vesznek részt. Legnagyobb gondunk — s még sokáig annak is látszik — a közvetlenül a betegágyak mellett, a műszakban dolgozók ügye. Annak ellenére mondom ezt, hogy négy éve még 128 ember hiányzót e területrőlt, ma már csak 30 emberre lenne szükség. A műszakban dolgozók helyzete nehezen javítható, mostanában már nem is annyira a kevés pénz miatt. Egy betegágy melletti ápolóra jelenleg 17 beteg jut egy műszakban nappal, éjszaka ennél több, s ráadásul a nehezebb betegek közül valók. □ Néhány egybehangzó vélemény szerint az ápolók kevés időt fordítanak a páciensekre. — Pedig a maximumot teljesítik. Sajnos a betegforgalom folyamatosan nő, s ma már sokkal súlyosabb bajokkal kerülnek kórházba az emberek. Mindeközben a létszámgondok léteznek. Ezért is érezhetik úgy olykor némelyek, hogy a nővérek keveset foglalkoznak velük. Ugyanakkor tény az is, hogy maguk a páciensek ismerik el a sok és lelkiismeretes munkát. Az igazság az, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki egy mosolyért is hálás, másnak az is kevés, ha a lelkünket kitesszük neki. A kórházban bevezették a betegelégedettségi vizsgálatokat, ezek végső értékelése pozitívnak tekinti az ápolói munkát. — Szerencsére ma már a keresetek is emelkedtek. Egy kezdő nővér nem keres 25 ezer forint alatt. Ez önmagában szerintem nem kevés, a gond az, hogy maga a pénz nagyon keveset ér. Nehezíti a helyzetünket, hogy az oly fontos műszakos munkából a legképzettebbek mennek el, s bármennyire szeretik is szakmájukat, a nagyobb jövedelem csábítóbb a hivatástudatnál. Ezt a munkát csak szíwel-lé- lekkel lehet csinálni és szeretném hangsúlyozni, hogy mi sokszor a hozzátartozók helyett ápoljuk a családtagokat. Szerencsére ma már mind nagyobb számban léteznek az ápolást segítő eszközök, bár közülük ma még mindössze a legszükségesebbekre futja. Ennek ellenére fokozatosan nő az egyszer használatos higiéniai dolgok felhasználása, a korszerű eszközök alkalmazása. Dr. Nagy László főorvos, baleseti sebészet: — Százhúsz ágyas osztályunkon nyolcvan ágy az alapsebészethez, 20 az ideg-, 20 pedig a kézsebészethez tartozik. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, az egyik legköltségesebb osztály vagyunk. A beépített eszközök egyre drágábbak, nemcsak nyugati színvonalúak, de nyugati árfekvé- sűek is, a beavatkozások mind változatosabbak, mind költségesebbek. Amíg egy vakbélműtéthez jó esetben csak cérna és tű kell, addig egy csonttöréses műtérnél a különféle csontegyesítő anyagok, szögek és csavarok lassan egy vagyonba kerülnek. Mára 200-300 százalékos e téren az áremelkedés. Mindezekből talán következik, hogy ezen az osztályon takarékoskodni nem lehet, s főleg nem lehet a beteg rovására. Az önálló gazdálkodásnak köszönhetően minden évben szakcsoportonként megtervezzük költségvetésünket, melyben figyelembe vesszük az elmúlt évi felhasználást, az infláció és áremelkedés mértékét is. Cél a szintentartás — Nagy szerencse, hogy annak idején, a sebészeti tömb átadásakor az akkori legkorszerűbbnek számító műszereket, berendezéseket kapta meg a kórház, de sajnos az azóta eltelt 12 év az egészségügyi műszerezettség színvonalában rengeteg idő. Legfőbb célunk így a szintentartás lehet, ezt a célt eddig meg tudtuk valósítani. Azzal persze tisztában vagyunk, hogy minden törekvés és pénz ellenére sem leszünk a Feketeerdő Klinika, de a hazai körülményeket figyelembe véve ott vagyunk a legjobbak között. Súlyos gondot jelent számunkra a szakemberkérdés. A baleseti sebészetre többnyire utcáról, munkából, váratlan baj esetén kerülnek az emberek. Ez a munka egyszerre gyönyörű és nehéz, aki ezt választja, elkötelezett. Az oly sokat emlegetett paraszolvencia minimális, s az természetes, hogy egy ledolgozott nap után az ügyeletben teljes erővel dolgozunk. Éjszakánként nem ritka a négy-öt komoly műtét, s nemcsak az életveszélyes sérüléseket, de minden elvégezhető problémát igyekszünk megoldani. Az anyagi megbecsülés nagyjából olyan, mint általában az egészségügyben: a közalkalmazotti besorolás minimumát kapjuk. így fordulhat elő, hogy 20-25 éve dolgozó orvos fizetése nem éri el egy kezdő bíróét, s hogy a gyógyszergyárak rendszeresen csábítják el orvosainkat, a három műszak helyett háromszoros fizetést, kocsit ígérve nekik. m mm ....... EmCmOjpOFmm Segítség Kocsordnak Angyal Sándor M egírtuk, hogy szomorú húsvétot ünnepeltek az idén a kocsordiak: tűz pusztított a település református templomában. Bár a gyorsan kiérkező és megfeszített munkát végző tűzoltóknak sikerült megakadályozniuk, hogy a lángok a viharos erejű szélben átterjedjenek a 25 méter magas toronyra, az első becslések szerint a kár meghaladja az ötvenmillió forintot. A tragédiát követő napon azt nyilatkozta Bányai Zoltán lelkész, hogy hamarosan leülnek a presbiterekkel és az önkormányzattal az újjáépítésről tárgyalni. „Számítunk a jóakaratéi emberek támogatására is.". Azért idézi fel a krónikás most ezt az esetet, mert — talán kevesen vették észre, hiszen valahol a sajtótájékoztató végén, eldugva szerepel az adat: a héten a miniszterek a költségvetés általános tartalékából 20 millió forintot a kocsordi református templom újjáépítésére is megszavaztak. Mi van ebben rendkívüli? — kérdezhetnénk többen, hiszen egy ország kormánya azért van, hogy igyekezzen segíteni a bajbajutottakon, még ha lehetőségei rendkívül korlátozottak is. A kormány a hívő emberek kormánya is, tehát az ő bizalmuknak felelnek meg a miniszterek, ha nem tárják szét tehetetlenül a kezüket, ha ilyen vis maior esetén segély kiáltást hallanak. Legfeljebb onnan az ügy hírértéke: alaposan kellene kutakodnunk emlékeink mélyén, hogy hasonló gesztussal találkozhassunk, mint ez a mostani. Nem illeti persze külön dicséret ezért a kormányt, legfeljebb azt mondhatjuk: ballépések, melléfogások, vagy a kelleténél is megszorítóbb intézkedések között íme arra is akad példa, 20 milliót kap egy kis település, hogy a hívők minél hamarabb visszatérhessenek egyházi hajlékukba. Azzal egészíteném ki ezt a kis eldugott hírt, hogy a héten a kormány az ár- és belvíz elleni munkálatokra 130 milliót különített el. Nagyon kevés ez az igényhez mérten, de ennek az összegnek a célzott területe is jórészt a mi megyénk, ahol gátak híján bizony még gyakorta a víz lehet az úr. Reggeli vízió Ferter János rajza Érdekérvényesítés Györke László-» y cmrég tartott ülést l\j az MSZOSZ megyei J. y képviseleti testületé, amelyen az elmúlt két év működési tapasztalatait tekintették át. Bár komoly erőfeszítéseket tettek a munkavállalók érdekeinek érvényesítése terén, az említett időszakban azonban nem sikerült megakadályozni, hogy igen súlyos és esetenként értelmetlen áldozatot ne hozzanak a sokszor teljesen kiszolgáltatottá vált alkalmazottak. Ennek okaként említették — többek között — a makro szintű érdekegyeztetés hiányát, valamint azt, hogy a kormány tűzön-vízen átvitte a gazdasági stabilizációs programját. Az érdemi munkát az is befolyásolja, hogy a huszonegy ágazatból mindössze egyetlen egy képes függetlenített megyei titkárt alkalmazni, egy másik ágazat területi szervezetében dolgoznak függetlenítettek, néhány nagyobb létszámú alapszervezetnél pedig ki- sebb-nagyobb munkaköri feladattal együtt végzik az operatív érdekvédelmi munkát. Azt nemigen kell taglalni, hogy a „mellékesen”, a társadalmi alapon végzett munka mennyire hatékony. A munkavállalók érdekérvényesítése terén igen komoly gond, hogy alacsony az ágazati kollektív szerződések, megállapodások száma, sok munkahelyen ilyen szerződések nem is léteznek. Ezek hiányában pedig esetenként lehetetlen az érdekérvényesítés. A mai törvényi, jogszabályi keretek egyébként sem kedveznek a munkavállalóknak. A jelenlegi körülmények között csak úgy vehetik fel nagyobb eséllyel a harcot a munkavállalók érdekeiért a szakszervezeti aktivisták, ha a tisztségviselők naprakészek. Ezt jól tudják megyénkben is, ezért regionális kétnapos szakmai tanfolyamot szerveztek. Remélhetőleg ez rendszeressé válik és hoza- déka is lesz.
