Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-25 / 96. szám
1997. április 25., péntek HATTER c Névjegyünk a kerékasztalon A szabolcsi észrevételek is megjelennek az agrárjövő tárgyalásánál Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Nemzeti agrárkerekasztal-tanács- kozásra hívta meg az agrári- um képviselőit a Magyar Köztársaság Kormánya április 25-26-ára az Országházba. A ma kezdődő kétnapos rendezvényen a miniszterelnöki megnyitó után a földművelésügyi tárca vezetője tart vitaindítót, majd hozzászólások következnek, amelyek sorában a pénzügy- , valamint a területfejlesztési minisztériumok vezetői, a Magyar Tudományos Akadémia, azt követően a pártok, s az agrár érdekképviseletek végül a Magyár Agrárkamara képviselői mondják el szervezetükön belül kialakított véleményüket. A Nemzeti Agrárprogram (NAP) közreadott alapelveit a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara elnöksége is megvitatta. Álláspontjukat eljuttatták a Magyar Agrár Kamara (MÁK) elnökségéhez, ahol a szabolcsi vélemények zömét — mint arról a megyei Agrárkamara küldöttgyűlése is értesülhetett — beépítették a kormánynak megküldött javaslatba. Első az ország Lássuk hát. miként vélekedik a NAP alaptéziseiről az Agrárkamara? Milyen véleményt továbbított a megyei szervezet az országosnak, s onnan milyen állásfoglalást küldött tovább a kormánynak a MÁK? — Először is indokoltnak tartjuk egy olyan hosszabb távra szóló szakmai program kimunkálását — ismertette az állásfoglalást Lakatos András a megyei Agrárkamara elnöke —, amely az ágazat stratégiai céljait fogalmazza meg. Erre az első alkalmas fóruma a Nemzeti Agrárkerekasztal lehet. A NAP alapelvei társadalmi vitájának lezárása után feltétlenül szükséges egy német típusú agrártörvény elkészítése és annak még 1997. első félévben történő elfogadása. Az agrárprogram, illetve -törvény sürgős megalkotását elHa tetszik, ha nem: új barázdát szánt az eke sősorban az egyre mélyülő agrárválság, illetve annak megszüntetése indokolja. Az európai uniós haimonizációt itt nem lehet fő célként megjelölni, ami nem zárja ki természetesen, az ilyen irányú intézkedési igényeket. — A NAP alapelveiben szereplő célrendszert javasolja az Agrárkamara kiegészíteni, pontosítani. így például az agrártermelők számára is meg kell teremteni — más nemzet- gazdasági ágazatokéval azonos szintre kell emelni — a munka és tőke jövedelemszerzési esélyegyenlőségét. A magyar agrárgazdaság jelenleg és tartósan is a magyar gazdaság stabilizációs tényezője, növekedése nélkül a nemzetgazdasági stabilitás nem tartható fenn. Ezért a mezőgazdasági termelést az elkövetkezendő évtizedben évi 4-5 százalékkal növelni kell. Záródjon az olló — Az agrárprogram eszköz- rendszerének kiegészítésére számos javaslattal élt a kamara. Az eddig nyíló árolló évi 4- 6 százalékos zárásával fokozatosan fel kell számolni az elmúlt 6 évben elszenvedett ár- jövedelem-veszteséget az ágazatban. Az adók és járulékok fizetése terén végre meg kellene szüntetni a piaci egyenlőtlenséget folyvást rontó szabályokat. Támogatandó a GDP 2,5 százalékában megfogalmazott évi költségvetési agrár- támogatás, azonban tisztázandó, hogy ebből mi szolgálja közvetlenül az ágazat fejlődését. A megyénkhez hasonló kedvezőtlen termőhelyű adottságú területeken a gazdálkodók részére az Európai Unió rendszeréhez igazított, megkülönböztetett támogatásra van szükség. Ha a belföldi fogyasztói árszínvonalat kímélni akarja a kormány, akkor 1997- ben és az azt követő 2-3 évben legalább évi 50 milliárd forint középlejáratú, magas kamattámogatású célhitelt kell az agrárágazat részére biztosítania. A pénzügyi rendszer kezelje külön a szociális alapú agrárfoglalkoztatást a vállalkozói szintű mezőgazdasági tevékenységtől. — Tekintettel az ágazat biológiai és természeti adottságaira, az agrárkamara szükségesnek tartja, hogy újra földművelésügyi tárcához tartozzon a hazai közép- és felső szakoktatás. Mégpedig azért, mert a kutatás és oktatás egységes irányítása alapvető fontosságú. Ugyancsak az FM hatáskörébe kellene tartoznia az agrárpiac támogatási és szabályozási rendszerének, mert csak így követelhető meg a teljes felelősség. Feltétlenül indokolt az agrárágazat intézményrendszerét is felülvizsgálni olyan szempontból, hogy megszűnjenek a feladat- és hatáskörbeli párhuzamosságok. Harasztosi Pál felvétele — Megyénk adottságából fakadó speciális észrevételeket is megfogalmaztunk és eljuttattunk az illetékesekhez — mondta a megyei elnök. — Ezek között különös jelentőséggel bír, hogy a kedvezőtlen adottságú térségekre nem lehet általánosan alkalmazni a NAP alapelveiben megfogalmazott külterjes, azaz extenzív termelés bevezetését! Tudatosan és arányosan kell alkalmazni az extenzív és intenzív termelési módokat. Csak így érhető el, hogy az ebben a megyében élő nagy számú lakosság helyben maradjon, ne kényszerüljön munka és megélhetés híján elvándorolni. Eredeti bio — A nemzeti agrárprogramba nevén nevezve kell beépíteni áz ásványi és szintetikus anyagok helyettesítését bio eredetű anyagokkal, mint például a szesz, a bio dieselolaj, a kender, a len és hasonlók. Az így konkretizált program kísérleti beindítására egyébként megyénk szinte minden adottsággal rendelkezik. A sűrűn lakott Nyírség termelési feltételeinek javítása feltétlen indokolttá teszi egy nemzeti beruházásban megvalósuló Nyíri Csatorna megépítését, amely alapfeltétele e táj népesség megtartásának — hangsúlyozza a megyei agrárkamara NAP-ot kritizáló-kiegészítő állásfoglalása. Kulcsár Attila tárcája G yerekek, kezdődik a Daliasz, igyekezzetek. Lajoska menj el előlem, Klári hozd már be a gyógyszeremet. Apa, ha savanyúságot is kérsz a rántott szelethez, anyuka hoz neked a kamrából. Nálunk ősidők óta a Dal- laszra jön össze a család. Mindenki szabaddá teszi magát erre a háromnegyed órára és elfoglalja törzshelyét a tv előtt. Nagyi a hintaszékbe ül, anya a nagyfotelbe, apa a fő helyen az asztal mellett, mert néha ilyenkor vacsorázik, de a sörnek mindig kéznél kell lenni. Klári, a nővérem, velem együtt a kanapén. Bütyök meg—aki másodikos — legtöbbször a szőnyegen. Szeretjük ezt a műsort, ilyenkor jókat dumálunk, megbeszéljük a dolgainkat. Ezek az amerikai milliomosok szinte már családtagnak számítanak, együtt élünk velük hétről hétre. —Anya, kérek egy csokit... — Nézzétek azt a kocsit inkább. Mondtam már, hogy a mienket kedden feltörték Pénteki beszélgetés és kirámolták a magnót? A szerelő azt mondta, harmincezerért megcsinálja az üveget... f— Mindig ez az olajügy. Én is kipróbálom ezt az új napraforgó-olajat, amit most reklámoznak, azt mondják koleszterinszegény... — De régen nem láttuk a Bobi kisfiát. Jár az vajon iskolába, mert arról soha nem mutatnak semmit. Bütyök, te készen vagy már a leckéddel? — Ez a Mekkéj a főnökömre emlékeztet, olyan tenyérbemászó képe van. Meg is mondtam neki, hogy egyszer pofán vágom. Aztán szerencséjére elbocsátottak... — Ez a Farló elég jól tartja magát, pedig benne lehet már a korban. Képzeld, a Kovács Berci a karbantartó az üzemből, meghalt. Holnap lesz a temetése. — Amennyi viszkit ezek megisznak!... Klári hozzál már egy sört a hűtőből. —Na végre, ez a Bobi csak elveszi már ezt az Éprilt. És Klárikám, a Géza mikor akar már veled kapcsolatban nyilatkozni? — Most tv-t nézünk vagy beszélgetünk? Nézzétek ez a hülye KlifBarnsz már megint vesztett. A mi csapatunk se jut be sohase az NB l-be. Szombaton is kikapott Kábától... — Ezt a Lüszit nem láttam még dolgozni. Géza, te megkaptad már a munkanélkülisegélyt? — Szépek ezek a felhőkarcolók — szólalok meg néha én is. — Csak azt nem tudom elképzelni, hogy hogy megy le ezekről az esővíz. A mi csatornánk is kilyukadt, a múlt heti esőzések alatt csak úgy ömlött le a falon a víz. Pedig ide csak egy hat méter magas létra kellene... — Figyeld apukám Dzsoki az ágyban is milyen kemény... —Anya, kérek egy csokit... — Mi lehet Szamantával mostanában, nem látjuk. Tudod a szomszéd Kovácsék is elköltöztek a Dunántúlra. Ott kapott munkát a férje... — Sok a szöveg már megint — szól néha közbe apa, de nem figyelnek rá. — Ez a Dzsémsz gyerek se tud mit kezdeni magával... Fiam, te beadtad már a továbbtanulási papírokat a fősuliba? — Jaj, megint hasogat az epém, jaj istenem görcseim vannak... — szól bele néha nagyi is... —Azt nézd, ledobták a huszadik emeletről, és zuhan lefelé. Figyeljétek meg, most lesz vége. Hát persze, hogy kíváncsiak vagyunk a folytatásra... T» j a, tegyük el magun- l\/ kát holnapra — szó- 1 Y lal meg apa a végén, mintegy jelezve, hogy a beszélgetésnek vége. Amit nem sikerült kitárgyalni, az a jövő péntekre marad. Ez a 147. folytatás volt. Nézőpont Család-ragasztó Szőke Judit-w- j alami véletlen foly- 1 / tán a sors úgy hozta, \ hogy mostanában az átlagnál többet kérdeztem, írtam gyerekekről, családokról. Másoknak adtam meg a szót, pedig mondanivalóm nekem is lenne bőven. Csak az egyik gondolatcsokorba hadd kapjak bele! Népszavazás van sokféle. Számomra egyetlen mani- pulálhatatlan, politikamentes, spontán voks létezik, az pedig a gyermekvállalás. Ezen az alapon a válasz arra a kérdésre, hogy helyesli-e a jelent, megelégszik-e a jövő helyett a jövő képével, láthatóan, szomorúan érzékelhetően: nem. Pedig nem igaz, hogy férfiak és nők nem vágynak arra, hogy nyomuk maradjon, ha elmúlnak, hogy élő híradást adjanak magukról, a két félből álló szerelemről, melyben megalkotódik az egyA családnak, ellentétben a gazdasággal, nem szerkezete van, hanem szervezete. Ekképp is kell bánni vele. Tudniillik, kedves technokraták, bármilyen furcsa, a szeretetnek ezer íze van — bőségében csak az részesül, aki oly szerencsés, hogy családban élhet. Még jó, hogy a szeretetet nem lehet privatizálni, nem lehet tendereztetni, lehetetlen a tőzsdére vinni, s csak nagy nehézségek árán lopható el. A család ma az egyetlen reális közösség. Hiábavalók ellene a támadások, nem rendíti meg a harsogó pénzkori és politzsivaj sem. Elszánt és felkészült, a túlélésre van programozva — a szeretet mellett ezek ugyanis a feladatai. A társadalom, bigyesz- szünk elé bármilyen jelzőt is, nevezzük technonak, liberálisnak avagy szociális piacgazdaságinak, netán nép-nemzetinek, család-ragasztó nélkül, kérem, el van veszejtve. Na és a dolgok sem a golfpályákon, a teniszpartikon és a parlamenti folyosókon dőlnek el valójában — óh, dehogy. A hálószobákban és a gyerekszobákban. Á, nem kabarét néz, hanem az időjárás-jelentést Ferter János karikatúrája A köz szolgálói Kovács Bertalan isvárdán ma adják ES át ünnepélyes tes- A\. tületi ülésen a városban a Pro Urbe-díj után a második legrangosabb kitüntetésnek számító elismerést, a Köz Szolgálatáért díjakat. Bár valamennyi elismerés — beleértve az állami díjakat is — odaítélése után rendre polémia kezdődik arról, hogy valóban azok kapták-e, akik megérdemelték, vagy lettek volna méltóbbak a különböző elismerésekre. Egy azonban a most átadott kisvárdai díj kitüntetettjeinek névsorát böngészve biztos: a kilenc díjazott között idősebb és fiatalabb egyaránt megtalálható, sőt a foglalkozásokat tekintve is szokásosnál színesebb volt az elismerésben részesülők palettája. (Az első ránézésre pedagógusbarátnak tűnő lista ne tévesszen meg senkit, mert jobban szemügyre véve a névsort kiderül, egy pedagógus — aki történetesen testnevelő tanár volt aktív korában — kiemelkedő sporttevékenysége okán lett érdemes a díjra.) Mellesleg, a sport érdekében végzett közszolgálatot egy másik személyiség díjazásával is elismerték a döntéshozók. Az említetteken kívül kitüntettek Kisvárdán középiskolai igazgatóhelyettest, gimnáziumi és általános iskolai tanárt, üzemvezetőt, műköves vállalkozót, illetve hivatali osztályveze- tot. Lehetne tovább sorolni, szinte a végtelenségig a különböző szakmákat — orvos, állatorvos, jogász, menedzser, no meg a diák —, hiszen, bár ez ritka dolognak számít, idén egy (kul- túr)team, jelesül a kereken öt esztendeje Doktorock névre keresztelt, az évek alatt nemcsak népszerűvé, hanem népessé is lett művészeti csoport is a díjazottak között találtatik. Az egyénileg elismertek vélhetően majd családi körben ünnepelnek — s joggal. A csoport számára viszont közös bulit célszerű tető alá hozni. Erre bizonnyal meghívják majd azokat is, akik ma már ilyen-olyan okból nem aktív tagjai a csoportnak. Elvégre annak idején velük együtt kezdték a köz(ön- ség) szolgálatát! □
