Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-24 / 95. szám
1997. április 24., csütörtök HATTER 3 Gyűrűnézőben Balázs Attila felvétele Bockerek megújul Vásárosnamény (KM) — A vásárosnaményiak kedvenc kirándulóhelye a boc- kereki erdő. A gyönyörű erdő szépségeit, értékeit messze földön is számon tartják. Napjainkban sajnos ezt az erdőt is veszély fenyegeti. A szárazság olyan komoly károkat okozott a lucfenyőkben, hogy azok nagy részét ki kellett vágni. Jó hír viszont, hogy most áprilisban megkezdődött az erdőfelújítás, a tavaly begyűjtött makkal. A luc helyére tehát őshonos fák kerülnek, remélhetőleg a kedvező talajadottságokra tekintettel hamarosan szép, új erdő nő Bockereken. Magtárból múzeum Tarpa (M.K.) — A valamikori magtár épületéből a tarpaiak helytörténeti múzeumot alakítottak ki. A témát a község szülötte. Esze Tamás, illetve a település egykori országgyűlési képviselője, Bajcsy-Zsilinszky Endre (feleségével együtt a tarpai temetőben nyugszik) hagyatéka szolgáltatta. Annak idején összefogott a térség, hogy összegyűjtsék azokat a tárgyakat, népi mesterségek használta eszközöket, amelyek az itt élőket jellemezték. Ezekkel a kézműves szerszámokkal egészítették ki a főleg Bajcsy-Zsilinszkyvel kapcsolatos írott emlékeket. A karbantartás, működtetés a tarpai polgármesteri hivatal érdeme. Sajnos az épület állapota romlik, szükség lenne bizonyos felújítási munkákra. Hiszen ez a helytörténeti múzeum komoly segítséget jelent az általános iskolai munkában, nem jelent gondot egy-egy óra helytörténeti múzeumban való megtartása sem. Korábban ingyenesen látogatható volt a kiállítás, most 20 forintot fizet egy-egy látogató (ebből nyílik lehetőség arra. hogy a takarítónő, illetve gondnok-idegenvezető szerény Jlgvadalmazásban részesíthető legyen). Pénz helyett kapanyél Dombrádon munkát adnak az embereknek • Földbérlés Dombrád (KM - B. J.) — Az önkormányzat a szociális támogatás nagyon sok formája mellett azt tartja nagyon fontosnak, hogy munkaalkalmat teremtsen, munkához juttassa az embereket és a kapott béren keresztül segítsen megoldani a családok szociális problémáit. Magyarul ez annyit jelent — mondja Solymosi László, Dombrád polgármestere —, hogy nem vagyunk hívei az ingyenjuttatásnak. Ellenszolgáltatás nélküli juttatás csak azoknál a családoknál jöhet szóba, akik magatehetetlenek és olyan családi, illetve társadalmi közegben élnek, hogy másnak a támogatására nem számíthatnak. — Mivel Dombrádon tizenöt százalék a cigánylakosság lélekszáma, és szakképzetlenségüknél fogva őket bocsátották el először a munkahelyekről, így náluk a legnagyobb mértékű a munkanélküliség. A közhasznú munkával el tudtuk érni — mondja a polgármester —, hogy a száztizennégy jövedelempótló támogatásban részesülők közül 27 cigánycsalád, s ez azt jelenti, ebben a körben eléri a 23 százalékot a munkában való részvételi arányuk. Megélhetésük elősegítésére a jó tapasztalatok alapján szerettek volna a dombrádiak is bekapcsolódni a szociális földprogramba. El is készítették pályázatukat, ám amikor a napokban Szakolyban járt a népjóléti miniszter, megtudták tőle, hogy Dombrád nem tartozik a szociális földprogramra kijelölt régióba, majd valamelyik cigányszervezeten keresztül próbálnak meg segíteni. — Mi úgy gondoljuk — mondja a polgármester —, hogy nem térségeket kellene kijelölni ilyen esetekben, hanem a cigányság szociális helyzete és lélekszáma alapján kellene eldönteni, kik pályázhatnak támogatásért, hisz egy térségben vannak jó adottságú települések és vannak gyengék, de két egyforma nincs közöttük. A szociális földprogramot ennek ellenére megvalósítják Dombrádon. Béreltek a falu határában 43 hektár földet és ezen szeretnének 80 család megélhetéséhez hozzájárulni. Az idén kukorica lesz a földben, s ha második lépésben háztáji állatot sikerül kihelyezni, a megtermelt takarmánnyal a családok egy évi hússzükséglete biztosítva lenne. Lényegében a munkájukon kívül mást nem kellene befektetni. — Eddig harminchét hektárt tudtunk felszántani, ennek a bekerülési költsége 3,1 millió — sorolja Solymosi László. — Igaz, ebből a kézi munka, amit mindenkinek saját magának kell elvégezni, egymillió harminchatezer forint. 1,7 millió forintos támogatással lényegében 3,9 milliós érték állítható elő. Éppen ezért, ha a Népjóléti Minisztériumtól nem kapnánk támogatást, a különböző cigány érdekvédelmi szervezetekhez juttatjuk el a pályázatot. Természetesen az önkormányzat ezt a szociális földprogramot akkor is végrehajtja, ha nem kap semmilyen támogatást. An*a| Attila tárrá ia rWm ■ V>CT> till »■ VkCVa %>•*■«« A lakótelep hatalmas, füves terén egyetlen fa szerénykedett, egy fiatal nyár. Tövéből két egyforma törzs erőlködött a toronyházak elnéző mosolyától kísérten az ég felé. Körülötte a megviselt gyepen kitaposott gyalogutak kígyóztak, kettő közülük éppen mellette keresztezte egymást. Sok járókelő elhaladt lombkoronája alatt, de néhány titkon cigarettázó gyerkőcöt leszámítva csak a kutyatulajdonosok érdemesítették figyelemre, akik sétáló ebüknek itt adtak szabadságot az aktuális szükségletek elvégzésére. Esti levegőzéseim alkalmával magam is gyakran találkoztam vele. Előbb csak nézegettem, vizsgálgattam alakjának furcsa, dőlt V betűjét, aztán szokásommá vált, hogy megpihenjek pár percre a társaságában. Levelei a gyerekkorról pusmogtak, szekerekről, régi nyárfasorokról, meg kucsmás, tanyasi fuvarosokról és zöld ruhás erdészekről, akik között Egy fa emlékére olyan otthonosan forgolódtam annak idején. Csillagos, holdsütéses időben különösen jó volt feltekinteni rá. Ezüst tallérok vi- háncoltak ilyenkor az ágai között, melyeknek tükrében ott csillogott kamaszkorom ideje, a Tisza mentén munkával és pihenéssel eltöltött sok vakáció, s megannyi csomagolópapírt zörgető, iskola- szagú ősz. Lassacskán bizalmasommá vált a puszta térség e fesztelen viselkedésű, suhanc kedvű lakója. Olyannak fogadott el, amilyen voltam, s ő is azonos volt önmagával, nem akart másnak látszani, mint ami lenni tudott. Gondjaimat hozzá hordtam, fáradtságomat lombsátra takarásában pihentem ki. Egy alkalommal karcolásokat vettem észre a tövén. Pár hétre rá az egyik alsóbb ága meredt felém törten, a visszamaradt csonk arasznyi részéről a héj is hiányzott. A meztelen ágrész világított a sötétben, akár egy szellem- ujj. Nem telt bele újabb két hét, s az ikertörzsek egyikét meggyűrűzve találtam: szem- magasságban a kérget valaki körbevágta, s jókora darabon leszaggatta. A fának ez a fele nem is bírta tovább az egyenlőtlen küzdelmet, halódni kezdett, s nemsokára elszáradt. r estvére kitartott még egy télen, s egy tavaszon át, de a további számtalan seb, s a nyári kánikula rohama vele is végzett. Az egykor eleven fa azon az őszön mindenestül szárazán csengett a szélben. Az első hó sem érkezett még el, valaki tőből kidöntötte, s lefektette a deres fűre. Darabonként, néhány nap alatt aztán úgy eltüntették a rőzse- gyűjtő szegény emberek és a kutyák, mintha soha ott se lett volna. Napi áldozatok Nyéki Zsolt / gazi csemegével szolgál egy olyan vita, amikor az ország keleti és nyugati szegletének szakértői az eltérő gazdasági fejlettségről és a különbségek eltüntetésére tett intézkedésekről osztják meg véleményeiket. Az udvarias gesztusok (elvégre egy hajóban evezünk) után hamar kibújik a szeg, illetve az eltérő álláspont a zsákból. Számos tévhit, beidegződés kerül a felszínre, s ezektől bizony nehezen szabadulnak meg a szerencsésebb fertályon élők. Különösen érdekes az az érv, amely az egy hazán belüli jobb élet- körülményeket az eltérő munkakultúrával magyarázza. Ez némi ellentmondást is rejt, hiszen a Dunántúlon megtelepedő Suzuki is elsősorban frissen végzett szakmunkásokra tartott igényt, s nem a pad mellett eltöltött hosszú éveket méltányolta. Kicsit hasonlít ez a magyar futball renoválására tett drasztikus javaslatra: húzzuk le a rolót, zavarjanak el mindenkit, akinek most valami köze is van a hazai focihoz. A mai viszonyoktól hermetikusan el kellene zárni a tehetséges, sfőként romlatlan labdarúgó-palántákat, s így talán kinevelhető egy új mentalitású gárda. Mert tehetségekből itt sincs hiány, mondják: annak idején egy ifista Kiprichet nem adtak volna három Marco van Bastenért. Később van Basten kétszer is elnyerte az aranylabdát, Kipu meg..., nos, volt néhány jó megmozdulása. Persze a futballban kivitelezhetetlen egy ilyen drasztikus vérfrissítés, viszont egy nagyobb cég, amelyik új helyszínen veti meg a lábát, megválogathatja alkalmazottai körét. S ha történetesen frissen végzett, fiatal szakmunkásokra van szüksége, akiket saját elvárásai szerint képez át, akkor esélyt sem ad arra, hogy egy romlott alma megfertőzze a többit. De az idő szavát a többség megértette, ezt igazolja szűkebb hazánk fejlődése és az egyén élni akarásának eredménye. Csak éppen az áldozatok maradtak továbbra is aránytalanok. De mama! A nyugdíjat még csak most kaptad meg... Ferter János karikatúrája Bátor(i) ötletek Kovács Éva jrv endet raknak a vá- rosban, nem tűrik A. V tovább az összevisszaságot, a koszt, a szemetet— határoztak nemrég Nyírbátorban az illetékesek, köztük nem elsősorban a város köztisztaságáért felelős emberek. Csak dicsérni lehet szándékukat, s már most megjósolható, nem lesz könnyű a dolguk. Mert hogy a városra ráfér a nagytakarítás, a mainál lényegesen nagyobb rend és tisztaság, az szinte bizonyos. Ha az ember elhagyja a központot, elindul a lakótelepek vagy az állomás, ne adj’ isten a vasúton túli területek felé, bizony megakad a szeme a szétdobált szeméten, a kiborogatott kukákon, a tenyérnyi füves terület közepébe elhelyezett telefonfülkéken, egyéb, városképet csúfító dolgokon. Igaz, ezzel akár abba is hagyhatjuk a konkrétumokat, a gondolatot ugyanis sajnos általánosítani lehet. Mert nem csak Nyírbátor az, ahol efféle problémákkal küszködnek, a megye sok településén, de az egész országban súlyos gond a rendetlenség, a szemetelés. Pedig milyen rég volt már, amikor először átjutva a Lajtán túlra, szájtátva bámultuk az ausztriai takaros házakat, az ablakok gyönyörű függönyeit, a rengeteg virágot, a mindenütt ragyogó tisztaságot. Nem csak a porták keltettek olyan benyomást, mintha még a járda is fel lenne porszívózva, ilyesmi jutott eszébe az embernek akkor is, ha a határt kezdte el szemügyre venni. Szép házak, több milliós csodapaloták szerencsére ma már nálunk is jócskán vannak, de a tisztaság, a közterek rendje csak nehezen akar elterjedni. Arra is akad példa, hogy maguk körül még rendet tartanak az emberek, de a begyűjtött szemetet házuktól nem messze dobálják el. Pedig kicsit több odafigyeléssel mennyi pénz és fáradtság megtakarítható lenne! Súlyos milliók szabadulhatnának fel, s használhatnának más területeken. Higyjük, hogy a bátori példa azt mutatja, mindezekre talán van is remény...
