Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-03 / 77. szám
1997. április 3., csütörtök HATTER Panaszáradat az otthonból A gondozottak bosszút emlegetnek, a polgármester paragrafusokra hivatkozik Kováts Dénes Lónya (KM) — Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe a lónyai gondozási központból: a gondozottak azt kifogásolják, hogy a polgármester felmondott a mostani vezetőnőnek, Sztancsik- nénak, akit mindenki szeret. Bosszút vélnek a háttérben, hiszen a korábbi vezetőnőnek — aki a jelenlegi polgár- mester felesége — azért kellett néhány éve távoznia, mert nem szerették, elégedetlenek voltak vele. Hosszú az út a megyeszékhelytől Lónyáig, s legalább olyan hosszan sorolták keserveiket a gondozási központ lakói, akik nagyon felháborodtak Szabó Árpád polgármester kezdeményezésén, s a képviselőtestület döntésén. Keservek Az idős emberek egymás szavába vágva sorolták keserveiket, valamennyien kiálltak a vezetőnő mellett. Minden arra vezethető visz- sza — fogalmazták meg —, hogy korábban a polgármester felesége volt a központ vezetője, (még titkárnője is volt!), aki nem örvendett népszerűségnek, ez vezetett leváltásához is, a lakók a kibírhatatlan jelzővel illették. A most menesztett vezetővel, Sztancsik- néval merőben más a helyzet. Ő iparkodott a bentlakók és bejárók érdekében, odafigyelt mindenkire, segített, amiben csak tudott. — Bármilyen problémával fordulhattunk hozzá — jegyezte meg özv. Baksa Bertalanná —, segítségével jutottam nagyothalló készülékhez. Az idős emberek sok mindent vágtak a polgármester és felesége fejéhez, nem éppen elismerő szavakkal illetve őket, s tetteiket. Úgy érzik, a falu vezetőjét a bosszú motiválta, nem a központ érdekeit tartja szem előtt. A kis létszámra hivatkozik, holott éppen ő nem enged felvenni új lakókat. Kifogásolták azt is, hogy Szabó Árpád úgy nyilatkozik az intézményről, úgy kötekedik, hogy be sem teszi oda a lábát, így pedig nem lehet érdemi információja arról, milyen élet, milyen munka folyik ott. A gondozottak raA gondozottakra mostanában ritkán süt a Nap, panaszszó árnyékolja be őket Martyn Péter felvétele gaszkodnak a vezetőnőhöz, ha kell, a népjóléti miniszterig is elmennek — mondták. Időközben megérkezett Sztancsikné is, aki elmondta, felkérésre vállalta el a központ vezetését, nem kevés gondolkodási idő után, korábban körzeti nővérként dolgozott. Kinevezték, de utána rögtön megindult a polgármester aknamunkája. — Kinevezésemkor vállaltam a szükséges végzettség megszerzését, végül egyéves felsőfokú tanfolyamra vettek fel, bár nem az 1996-os, hanem a ’97-es tanévre. Mikor februárban rákérdeztem, hogy átvállalja-e az önkormányzat a tandíjamat, a polgármester azt mondta, a kérdést a testület elé kell vinni. A férjem is képviselő, de az előterjesztések között nem talált ilyet. Aznap derült ki: a polgármester a vezetői és közalkalmazotti munka- viszonyom megszüntetését kéri a testülettől, mondván, nem teljesítettem a vállalt feltételt. Szabó Árpád szerint sok itt a hét dolgozó a nyolc bentlakóra és a 23 klubtagra, bár nem tudom, ezt honnan veszi, mikor be sem teszi ide a lábát... Három műszakba kell beosztani magunkat, akad bőven tennivaló. A beszélgetés során az is kiderült: Lónya 960 lakosából 840 a választópolgár, ami azt jelzi, kevés a gyerek, mégis épül az iskola 47 millióért, holott mindössze 4 elsős kezd majd, összesen 52 lónyai és 9 mátyusi diákja van, a pedagógusok jól fizetettek. Ami a gondozási központot illeti, a támogatásra kapott pénz jóval meghaladja a költségeket, nem lehet tehát gazdaságtalanságra hivatkozni. Mégis maradt Szabó Árpád jogszabálygyűjteménnyel körbebástyázva fogadott a polgármesteri hivatalban. — Sztancsikné nem teljesítette az iskola elvégzésére tett önkéntes vállalását, így a meghatározott idejű kinevezését és munkaviszonyát a testület megszüntette. Én jogellenesen nem alkalmazhatom, saját magának állított csapdát... O Korábban nem számított milyen végzettséggel rendelkezik a vezető, csak most? — Nézze, én nem szegülhetek szembe a jogszabállyal. O Sztancsiknét 1995 végén bízták meg, miért csak most jött rá, hogy nem lehet? — Későn tudtam meg, ezzel a tanfolyammal, ha el is végzi, nem lehet alkalmazni. Ő sem szólt, csak most, hogy csupán az idén kezdené a tanfolyamot, holott azt vállalta, hogy 1996-ban kezdi. O 0 azt mondja: időben jelentkezett, de csak erre a tanévre vették fel a túljelentkezés miatt. — Mégsem szólt akkor, csak kérésemre tavaly novemberben. O Eddig vezethette az intézményt, most hirtelen nem. Az idősek bosszút emlegetnek. — Szó sincs erről. A feleségemet azzal mozdították el az előző időszakban, hogy megszűnik az otthon, azután durva módon mégis maradt. Fordulhattunk volna munkaügyi bírósághoz, mégsem tettük. Én nem azt kértem, mikor polgár- mester lettem, hogy vezető lehessen ott, csak azt, hogy dolgozó. Végül Sztancsikné lett a központ vezetője, a feleségem pedig a háziorvosi szolgálathoz került. O Azt mondják, meg akarja szüntetni az intézményt, holott be sem teszi oda a lábát. — Jól ismerem a helyzetet, hiszen én hoztam létre annak idején, ilyen viszonyok között azonban miért menjek oda? Ha nem is jártam ott mostanában, a jogszabályokkal tisztában vagyok. Egyébként az a véleményem, ha bent alszik hét ember, ehhez van hét dolgozó, akkor az is következhetne, hogy 30-hoz 30 kell? Luxus ez a létszám. Fáziskésés Merőben más tehát a gondozottak és a polgármester véleménye az ügyről. Előbbiek bosszút emlegetnek, utóbbi a jogszabályokra hivatkozik, ha némi fáziskéséssel is. Vajon nem lehetne olyan megoldást találni, ami a gondozottak javát szolgálja? Hisz félő, ők lesznek az igazi vesztesek. t Iveszed a maradék i-j életkedvem is. Meddig A—J akarod ezt csinálni? A vádló szavak ki tudja hányszor elhangzottak már. De a lánya, aki a válása után igen mély pontra került, talán fel sem fogta az ismétlődő intelmeket. Az anya egyre többszörfedezett fel a lánya szemében valami szokatlan, eddig nem látott zavartságot. Az arca is megváltozott. Sokáig nem akarták észrevenni a szülők, a lányuk a válása óta egyre többet néz a pohár fenekére... —Jó lenne beszélni a Gizikével, egyre többet látom az új barátnőjével, akiről az egész ház tudja, hogy alkoholista... Ezt a lányuk egyik szomszédja mondta az utcán az édesanyának. Hiszen ha ilyen egyszerű lenne, megmondjuk a gyerekünknek mit ne tegyen, mi a rossz és az máris megfogadja. Sajnos az Halovány öröm emberi személyiség ettől sokkal bonyolultabb. — Ez egy lassú öngyilkosság! —mondta ki a kegyetlenül hangzó minősítést az apa, amikor újra szóba hozták a lányuknak a sokáig kerülgetett témát. Az élet sajnos nem éppen ritka fintora, hogy ötévi házasság után azért vált el a férjétől a lányuk, mert az ifjú férj több időt töltött a részeg barátokkal, mint a feleségével. Igazában az alkohol állt közéjük, most pedig a gyűlölt ital őt ejtette rabságába. Milyen erők és ellenerők hatnak az emberben, hogy bizonyos helyzetekben szinte tehetetlenné válik, vakon rohan a vesztébe. Az anyja szenvedi meg jobban, bár az apja is érzi a fájdalmas tehetetlenséget, de ő inkább az önhajszoló munkába menekül. — Csak egyszer mászna ki a gödörből — mondta elkeseredve az anyja. Lassan elmaradoztak a közös ebédek, vacsorák is. Még a munkáját nem adta fel a lányuk, állítólag megvannak vele elégedve az áruházban, ahol eladó, de egyre ritkulnak a találkozások a szülőkkel. Az anyja már nem egy esetben ott tartott, megmondja, bármilyen kegyetlenül is hangzik: „ne gyere csak akkor, ha nem másnapos a fejed, mert nem öröm látni, tehetetlenül nézni, hogyan lesz fokozatosan emberroncs belőled.” De soha nem volt ereje, bátorsága, hogy hangosan is kimondja a kitagadással felérő szavakat. Hosszú hetek után nemrég megjelent a lányuk egy új barátnőjével. Furcsa hosszú ruha volt rajta, a fején valami kötött sapkaféle, s már messziről sugárzott róla valami szokatlan, valami új. — Most már megnyugodhattok! Megtaláltam ß helyem a közösségben. O a hitbeli nővérem, ismerjétek meg. A szülők ámulva hallgatták a nagy változást. Öröm volt látni a józan szemeket, arcot, s szinte újjászületett lányukat. Elvégre már azt sem bánták volna, ha így menekül meg az ital függőségéből. Most mégis fájdalmasan távolinak érezték a lányukat, aki megszabadult ugyan az alkohol varázsától, de hatalmába került egy másik erőnek. A lányuk, aki ott állt előttük, valahogy már mégsem teljesen az ő gyerekük. O már eljegyezte magát egy misztikus, távoli világgal. Igaz ennek fejében megmenekült a lassú öngyilkosságtól. Csak ne árnyékolná be valami ezt az örömöt. Nézőpont Vissza a kirakatba Nyéki Zsolt Y y 0SS2ú évtizedekig l—l takargatnivaló — JL JL enyhe túlzással — szégyenfoltja volt térségünk hazánk mosolygós kirakatának, hiszen az ingázó munkaerő, az elmaradt fejlesztések, a hiányzó beruházások valóban nem sok alapot adtak a büszkeséghez. A mostohagyerek sokszor megénekelt sorsa a rendszerváltást követően megváltozott, de csak annyiban, hogy elérkezett „az ideje megállnod a magad lábán" korszaka. Szerencsére a felismerést nem a cselekvésképtelenek depressziója követte, ehelyett elindult egy folyamat, amely ha nem is nélkülözheti a mindenkori kormány támogatását, de mindenképpen önfenntartó fejlődés feltételeit igyekszik megteremteni. Megóvott értékeink és a rövid idő alatt elért eredményeink erős bemutatkozási késztetést váltanak ki, ennek ékes jelei a szerte a megyében az elmúlt évek során elindított szakmai kiállítások, vásárok. Ezekkel mara országos, nem egy esetben nemzetközi érdeklődést és elismerést vívtak ki a szervezők és a résztvevők. E napokban éppen az agrárszakma seregszemléjét kísérhetik figyelemmel a megyeszékhelyen az érintettek és a közvélemény. Sorra jelennek meg az igényes kiadványok, prospektusok, amelyek nem (-csak) tetszetős formájukkal, színes kivitelezésükkel, hanem tartalmukkal, a gazdasági és társadalmi életünket hűen leíró adatokkal nyerik el gyakorta az Európai Unió szakértői tetszését is. Értékes információhalmazok állnak rendelkezésre, s a helyi lehetőségek immár a rossz emlékű kirakatba kívánkoznak. Nem lehet megkerülni a kormány asztalára tett területfejlesztési koncepciót, a számtalan kiegészítő anyagot. A címzettek lassan elhiszik az üzenetet: kedvező fekvése fontos kereskedelmi csomóponttá emelheti megyénket. Még akkor is, ha a keleti piacokhoz kötő forgalom és kapcsolatok növelése az átlagosnál egyelőre nagyobb erőfeszítésekbe kerül. * hez. Ne gyere nekem csütörtökön, hogy locsolkodni voltál... Ferter János rajza mm Kommentár Humánus program Balogh Géza Y r özismert a szomorú If tény, meghaladja a IV tizenkilenc százalékot is a munkanélküliség megyénkben, jelenleg negyvenkétezren keresnek hiába munkát. Mintegy másfél ezren azonban hamarosan munkába állhatnak; gyakorlatilag április 1-je óta ketyeg az az óra, amit a Közmunka Tanács döntése nyomán indítottak be szerte az országban, s ami szerencsére Szabolcsban ketyeg a leghangosabban. Csaknem félmilliárd, pontosabban 482 millió forint áll a közmunkát szervező cég rendelkezésére, amely ez esetben a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. A szabolcsi vízügyesek már tavaly is jól vizsgáztak, a Közmunka Tanácstól kapott milliók felhasználásával rengeteg olyan feladatot végeztek el, melyek a pénzhiány miatt csak gyűltek, meg gyűltek. A mostani százmilliók, amit további negyvenöt, saját forrásból származó millióval toldottak meg, természetesen a tavalyinál is komolyabb program végrehajtását teszi lehetővé. Kérdés azonban, lesznek- e partnerek mindenütt ehhez. Amikor a Közmunka Tanács odaítélte a pénzeket, kettős cél lebegett előttük: pótolni a hiányosságokat, s enyhíteni a munkanélküliségen. A múlt évben is — igaz, szerényebb keretek között — ez vezérelte őket, és ma sem lehet más a cél, ámbár tavaly is születtek negatív tapasztalatok, s valószínűleg az idén is így lesz. A munkanélküliek egy része ugyanis egyszerűen nem akar dolgozni! Elgondolkodtató a tavalyi nyíregyházi példa: a vízügyi igazgatóság a megyeszékhélyén több mint négyszáz munka- nélkülit szólított meg, s összesen harminckettőt sikerült munkára bírnia. Szerencsére szélsőséges a példa, a legtöbb helyen tódulnak a munkára vágyó emberek, hiszen az a hu- szonegynéhány ezer forint is sokat segíthet. Rejtély, megfejtésre váró rejtély, a munkát visszautasítok vajon miből élnek. m Páll Géza tárcája
