Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-23 / 94. szám

1997. április 23., szerda HATTER Kamarák légüres térben A törvényben meghatározott tagság negyven százaléka nem regisztráltatta magát A külföldi piacra juttatott kézműves termékek gyártása a megyeszékhelyen Balázs Attila felvétele mm ................ ... . Közmagánosítás Balogh József T em tudom mi volt /\l az oka, de amikor X V tegnap ránéztem a legnagyobb példányszámú lap címoldalára, s elolvas­tam, hogy: „Kezdődik a privatizációs végjáték", az előző esti tévéműsor, a Nyi­tott száj jutott eszembe, ahol a vagyon megadózta­tásának lehetőségeiről, vagy lehetetlenségéről volt szó. Aztán ahogy olvastam az APV Rt. nemrég kineve­zett elnökének szavait, úgy vált egyre világosabbá, mi­ért jutott egyik témáról eszembe a másik. Valahol ott kellene kez­deni, de erről már többször is elmélkedtünk, hogy ez a mostanában emlegetett va­gyonadó-bevezetés negyed- szerre vált ki vihart egy rö­vid évtized alatt, s akik va­lamelyest is járatosnak hi­szik magukat a politikában, ezúttal is előre borítékol­ják: most sem sikerül ke­resztülvinni valamennyi olyan fórumon, ahol erre az áldást adhatják. És hogy még meddig nem?, arra az lehet a bizonytalan válasz: majd ha az utolsó fillérig elfogy a pivatizálásra szánt vagyon. Ha végiggondoljuk az el­ső három nekifutást, meg az elutasítás indokait, mind mögött felfedezhető: igen, sokan szeretnének még az állam vagyonából része­sedni, s minél később kell nyilatkozatot tenni a va­gyonról, vagy vagyongya­rapodásról, annál kisebb a veszélye a megadóztatás­nak. Persze jól hangzik, s van is sok igazság benne, hogy a vagyon legmegfoghatóbb része az ingatlan lehet, de minél gazdagabb valaki, annál kisebb hányadot je­lent vagyonában az ingat­lan értéke. 0 már pénzben, valutában, részvényekben, értékpapírokban, netán kül­földi bankokban őrzi érté­keit, így épp azok bújnának ki a vagyon megadóztatása alól, akiket leginkább meg kellene fogni. Lehet. De ha semmi új­jal nem próbálkozunk, ha mindig azt keressük, mit miért nem lehet, vagy nem érdemes, akkor arra sem lehet reményünk, hogy va­laha is lesz arányos köz­teherviselés, hogy egyszer, ha aránytalanul keveset is, de azok is fizetnek, akik a közét magánosítva jutot­tak milliókhoz, milliárdok- hoz. * ni. Jogos fegyverhasználat Ferter János karikatúrája *tÉÉÉ£ & - |% Afr,M -XÄ,- * |Ü & Kommentár A szülőföld szava Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A gaz­dasági kamarákról közel há­rom éve elfogadott törvény számos pontban újabb viták magvát hintette el. Ez sajnos nem egyedi eset, éppen ezért biztató, ha az érintettek (tör­ténetesen a Kézműves Ka­mara és a Kereskedelmi és Iparkamara megyei vezetői) közösen törekednek a nyitott kérdések rendezésére. A demokrácia gyermekbeteg­ségeit megszenvedik a hazai kamarák is: a fejlett gazdaság­gal bíró országok gyakorlatá­nak követésére ugyanis meg­született a törvény, de a végre­hajtásához szükséges feltéte­lekről már nem gondoskodott az állam. Illegális munka így alakult ki egy senkinek sem jó helyzet, amikor a tag­ság szervezése komoly ellen­állásba ütközik. Mert a vállal­kozók a beígért szolgáltatások mennyiségét és minőségét ké­rik számon, amikor tagdíj fize­tésére kötelezik őket, ugyan­akkor a kamarák a források hi­ányára, a regisztráció alól ma­gukat még a mai napig kivonó vállalkozókra panaszkodnak. — Mint ismeretes, hazánk­ban két és fél éve működnek a gazdaságot átfogó, irányításá­ban mind nagyobb szerepet játszó kamarák. Létjogosultsá­gukat a piacgazdaságot vala­mivel korábban kiépítő orszá­gokban senki sem vitatja, hi­szen az állami szerepvállalás csökkentésének feltételei e szervezetek. Ugyanakkor le­hetőséget nyújtanak a gazda­sági kérdésekben érintettek számára, hogy önigazgatás út­ján maguk döntsenek — vá­zolja röviden a bevált gyakor­lat sémáját Pózmán Róbert, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Kézműves Kamara ügy­vezető igazgatója. Szavai rögtön rávilágítanak a mai magyar valóságra: a ka­marák légüres térben lebeg­nek, mert törvényileg még mindig nem rendeződött a tagi hovatartozás, a régi-új szerve­zetek nem kapták meg a köz­A z idei tavasz alapvo­násaiban nagyon ha­sonlít a rendszervál­tozás folyamatához. A zi- mankós idő, a nagy hidegek után itt is, ott is egyre lan­gyosabb szelek jártak. Pál fordulásával a nap is fel- fénylett és szélárnyékba hú­zódva, szinte gyerekes öröm­mel élveztük az újból ránk köszönő fényeket, a simoga­tó, enyhe levegőt. A természet törvénye sze­rint a tavaszi hónapokban a télnek, a hideg északi szél­nek át kell adnia helyét a meleg déli áramlásoknak. Az északról betörő hóviharok­nak takarodót kell fújni a ta­vaszi zivatarokkal és lan­gyos esőkkel szemben. Az idén észak fellázadt dél el­len. A fagy dacol a felmele­gedéssel, rendszeresen visz- szaveri annak előrenyomu­lását. Észak mindig az erő­szakhoz, a megfélemlítéshez szokott folyamodni. Ha nem hóviharral, akkor homokvi­harral akarja az utakat jár­hatatlanná tenni. Ha sikerül alábújnia a te­jogi feladatokat, s működésük alapfeltételeivel, a saját tulaj­donú ingatlanokkal is adós az állam. A következmények me­gyénkben leginkább a Kézmű­ves Kamarát sújtják, itt a tör­vényben meghatározott tagság közel 40 százaléka a mai napig nem regisztráltatta magát. Azon túlmenően, hogy a vál­lalkozók ezzel kizárják magu­kat a szolgáltatási körből, jogi megközelítésből illegálisnak is tekinthető tevékenységük folytatása — mondja az ügy­vezető. A napokban csaknem kétezer vállalkozó kapja kéz­hez azt a levelet, amelyben fi­gyelmeztetik a törvényben előírt kötelezettségeire. Az emlékeztető újdonsága az, hogy a Kézműves valamint a Kereskedelmi és Iparkamara megyei vezetői egyaránt ellát­ták kézjegyükkel az értesítést. Mesterek képzése Ez a tény két szervezet együtt­működésében nem nyit új feje­zetet, hiszen az 1994. évi meg­alakulás pillanatától rendsze­res tagegyeztető tárgyalások­kal igyekeztek segíteni a vál­lalkozók regisztrációját, de számos közös rendezvény, együtt szervezett üzletember­találkozó, képzési és oktatási program is a jó kapcsolatról tőzetnek a súlyos cserepeket papírfecniként szórja szerte­szét a ház körül. Ilyenkor már nem is kell az udvarra este kimenni annak, aki az észak-nyugati égbolton még fénylő Hale Bop üstököst látni akarja. Az üres cserép- tartó lécek között is jól meg­figyelhető. Az északi szél mindig or- kánszerűen érkezik, a meg­rettenés erejével és belefojt­ja a hangot a tavasz mada­raiba. Az örökké nyüzsgő ci­negék, akik nem rég még hangosan hirdették, hogy nyitni kék, mára befogták a csőrüket. Talán szégyenkez­nek, hogy félrevezették a környezetet. Ez az idő csak az energia- szolgáltatóknak kedvez, ha­bár állandó panaszkodásuk­kal ezt leplezni igyekszenek. Fűteni, világítani mindenütt kell. A fogyasztás mérőké­szülékek könyörtelenül te­kernek. A piacnak az a törvénye. árulkodik. A kétezer távolma­radó iparos esetében a kéz­műves tagság megállapítása is egyeztetett álláspontot tük­röz. A törvény betartatása nélkül nehéz megszüntetni a kiala­kult lehetetlen helyzetet, mely veszélyezteti a szervezet mű­ködőképességét, gátolja a ta­goknak nyújtandó szolgáltatá­sok fejlesztését. Komoly erő­feszítéseket kíván 3 területi irodahálózat kiépítése, a me­gyeszékhelyi ügyfélszolgálat és az ingyenes tanácsadói szolgálat bővítése. A szolgál­tatás pillanatnyilag leghatéko­nyabb területe az információk és adatok nyújtása, valamint a piacra jutás segítése. A kéz­műveseknél megkezdődött a közjogi feladatnak számító mesterképzés 23 szakmában, a mesterlevél megszerzéséhez igény szerint előkészítőket is szerveznek. Egyre közeledik az időpont, amikor a kamarák megkapják a jogot a vállalkozói igazol­vány kiadásához, ez pedig ala­pos felkészülést igényel. Élénk tárgyalások folynak a társkamarák, az illetékes ön- kormányzatok között a közös irodák felszereléséről, a tárgyi és személyi feltételek megte­remtésével az úgynevezett egyablakos rendszer kiépítésé­hogy az árak mindig igazod­nak a kereslethez, itt azonnal érvényesül. Az áremelkedés továbbra is folyamatos. En­nek a törvénynek furcsán el­lent mond, hogy az élelmi­szer-fogyasztás csökkenése is áremelkedést hoz. Még a pénzügyi kormány­zat sem tudja a költségveté­sét olyan gyorsan módosíta­ni, mint azt a családok teszik napról napra. Ha a tavaszi télidő továbbra sem enged a szigorából, az embereknek újabb túlélési stratégiát kell kidolgoznia. Mert az időjárás olyan amilyen. 0 diktál és még le­váltani sem lehet. Végül úgyis a természet törvénye érvényesül és az erőszakos északot legyőzi a szelíden áramló dél, a felmelegedés.-J» t ekünk az a dolgunk, l\l hogy felmérjük az x V okozott károkat és gondoskodjunk azok rendbe­tételéről. ről. A tervek szerint a régi já­rási székhelyeken is fogadnák az ügyfeleket, így Nyíregyhá­za mellett hat városban ren­dezhetnék a jogi formaságokat a vállalkozók. A kamarák idén ciklusváltás elé néznek, amikor is értékelni kell működésük első három évének tapasztalatait, eredmé­nyeit. Az alapvető célok azon­ban már most ismertek: nyi­tottabb szervezet, több szol­gáltatás egy stabilabb tagsági kör számára. Intenzívebb kap­csolatrendszerre is szükség lesz úgy a tagság irányába, mint a társkamarák, az önkor­mányzatok, alapítványok, ér­dekképviseleti szervezetek, külföldi partnerek tekinteté­ben. Osztrák piac A kézműves kamara nemzet­közi kapcsolatait jól kamatoz­tathatja, amikor megyei kéz­művesek szeretnének megje­lenni külföldi kiállításokon, vásárokon, de zsűrizett termé­kek piacra jutását is segíti. Utóbbira jó példa is akad, az osztrák DOMOTECH GmBH kereskedelmi szolgáltató cé­gen keresztül a kézműves ka­mara egy nyíregyházi vállal­kozó számára szerzett meg­rendelést exkluzív kandallók­hoz fűtési kiegészítőkre. Hatvanezer a PHARE-tól Nagykálló (KM - K. J.) — Két sikeres pályázatuk tel- i jesítéséről számolt be la­punknak a nagykállói Kal­ló Jóléti Szolgálat Alapít­vány ügyvezető igazgató­ja, Szabó József né. A reha­bilitációs módszertani ta­nácsadó, szolgáltató háló­zatot a PH ARE-programos pályázaton nyert ötvenezer ECU-bő! építették ki. Az összeget informatikai esz­közök, programok, számí­tógépek. mobil telefonok, fax berendezés, írógépek beszerzésére fordították. A rehabilitációs tevékenység folytatásához varrógépeket vásároltak, valamint gyó­gyászati — fizikoterápiás —- segédeszközöket. A pénzfelhasználásról a PHARE Irodának elszá­moltak. Egy másik, tízezer ECU-s pályázat szintén re­alizálódott. A Kálfo mun­kafeltételeit jelentősen ja­vítja a minilabor, az EKG- ké,szülék, az orvosügyelcti szoba számítógépes felsze­reltsége. Szondi Erika A közelmúltban, ép­pen a költészet nap­ján névadót rende­zett a mátészalkai 5. Számú Általános Iskola. A gyerme­kek és pedagógusok szinte egyöntetűen Képes Géza nevére szavaztak. Az ember elgondolkodik rajta, hogy az izomagyú hősök világá­ban mégiscsak szükség van valódi emberi értékekre. Szükség van költészetre, egy költő példamutatására. Miért éppen költő lett a névadó? Válaszában egyér­telműen fogalmazta meg Papp Lászlóné igazgató- helyettes. Azért, mert nekik, az ország legkeletibb pont­ján élő szatmáriaknak fon­tos az irodalom. Ok arra le­hetnek büszkék, hogy Szat- márcsekén élt Kölcsey, itt írta a Himnuszunkat, Tisza- csécsén született Móricz, itt ma is Arany János magyar szavával szólnak, itt a leg­szebben megőrzött magyar beszéd kincsnek bizonyul, tisztaságától az igaz is iga- zabb, a panasz is szomo­rúbb. a remény is színe­sebb. Miért éppen Képes Gé­za? —fogalmazódik meg a következő kérdés. Képes Géza Mátészalkán született. Költészetének minden feje­zetében visszatér a szülő­föld emléke. Vallja, hogy a kölcsönös megértés és sze­retet adja azt az erő többle­tet, amely minden kínból és minden nehézségből ki­emelheti a gyarló embert. Erre a hitre nekünk a XXI. század küszöbén nagy szük­ségünk van. Az iskolában nevelkedő gyermekek, ha ezt a hitet magukkal viszik, már nem volt hiábavaló az intézmény munkája. Képes Géza a pedagógu­sok számára is ad útmuta­tást. „A gyermek a jövendő. A gyermeket meg kell men­teni a hatalom hóhéraitól és imádással kell körülven­ni. Költészet és gyermek egy anyaméhből született— költő, akiben már nem él— vagy sosem élt a gyermek: csak lélektelen pengő érc lehet." A mátészalkai iskolások számára így vált példakép­pé egy költő élete. Képes Géza példa lett egy olyan világban, amelyben nem el­sősorban a költészet, az iro­dalom, vagy éppen a gyer­meknevelés az érték. Észak dél ellen

Next

/
Thumbnails
Contents